A Moped blogon eddig zömmel a nyugati típusokra helyeztük a hangsúlyt, ezért külön megörültem, amikor Kiss Péter, a Magyar Riga Motoros Klub elnöke lehetővé tette számomra, hogy igen nagy becsben tartott Riga 3-as mopedjét megtekintsem és kipróbáljam.
Bevallom, némi előítélettel érkeztem a helyszínre, amennyiben arra számítottam, hogy egy közel 50 évvel ezelőtti szovjet moped minden porcikája csörögni fog és zörögni, indításkor pedig majd hatalmas kék füstfelhőbe burkolja a tájat, de meglepődve és örömmel konstatáltam, hogy annyi füstje sincs, mint a Puch Maximnak - bár ebben a megfelelő mennyiségű és minőségű 2t-olaj is kétségkívül közrejátszott.
Az első sárhányója az MZ Trophyéra emlékeztet
A kis Riga kulturált járása nem kis részben a mágneses gyújtásnak köszönhető, ami nem a gyári. Bár a Riga 3-nak eredetileg is mágnesgyújtása van, de azt nem volt nagy világbajnok, ezért valamelyik előző tulaj trafósra alakíttatta át a megbízhatóbb működés érdekében. Ugyanakkor Péter szerette volna az eredeti kinézetet visszaadni a motornak, a gyújtás üzembiztosságát pedig megtartani, ezért a trafó lekerült róla, és egy Terra kistraktor megszakítóját kapta meg. Ez bevált recept a Riga 3–as tulajok körében, de szó sincs barkácsolásról: a Rigának megfelelő - szovjet motor lévén nem meglepő, hogy még a gyárinál is megfelelőbb - gyújtást a klub tagjai hosszú évek alatt maguk kutatták föl, kísérletezték ki.
——————————————————————————————————————————————————
Magyar Riga Motoros Klub
2003-ban egy friss, hiánypótló weblap került fel a világhálóra, ami a Riga és testvérmodelljeinek tulajdonosait próbálta összefogni, segíteni őket. Ebből alakult ki a mai klub, ami azóta sok mindent fel tud mutatni az elmúlt több, mint tíz évből. Az első és legfontosabb, hogy nagyon jó baráti társaság alakult ki, akik élnek-halnak a szovjet mopedekért. Túl vannak számtalan kiállításon, a klubtagok motorjai az OT expót és a Közlekedési Múzeum termeit is megjárták, és ami talán a kívülállókból is elismerést vált ki: számtalan honi motoros túrát sikerrel zártak Kaposvártól Hajdúböszörményig. Voltak köztük rövidebb, egynapos gurulások, de többnapos – ottalvós és oda-vissza több száz kilométeres "mopedolások" is. Várnak minden érdeklődőt és tulajdonost, jelentkezni a honlapjukon lehet.
——————————————————————————————————————————————————
Egyébként is, elkél a kreativitás, mert ha valamit cserélni kell, az alkatrész beszerzése nem könnyű feladat: a zömmel taiwani és ukrán utángyártott alkatrészektől nem érdemes csodát várni, és azok is jellemzően csak a fiatalabb Riga típusokhoz kaphatók. Ezért az egyszerűbben előállítható és hiánycikknek számító elemek gyártását a Klub tagjai maguk szervezték meg. A karburátor és a kis szerszámtartó rekesz fedele ma már kincset ér, ugyanis a gyári rögzítőcsavarokkal egyetemben ezeket lehet szerelés közben a legkönnyebben elkeverni, majd soha újra meg nem találni.
A Magyar Riga Motoros Klub több, mint 300 regisztrált tagot számlál
Ami a minőséget és megbízhatóságot illeti: sajnos a többi szoci motorhoz hasonlóan a Riga mopedekre is jellemző, hogy minél későbbi egy széria, annál ócskább is. A folyamatos költségcsökkentés mindenütt tetten érhető: az anyagminőség egyre rosszabb lett, és csak nem akart a megbízhatóság sem pozitív irányba változni. Idővel a gyár sajnos a meglepően stabil futást garantáló 19-es kerekeket is 16-osra cserélte.
A kis Riga blokkja nagyon szépen járt, kábé olyan finoman, kétségtelenül sokkal finomabban, mint a szüntelenül alapjáratproblémákkal küzdő hírhedt spenótzöld Simson S51-em, amit ugye már rég eladtam.
Nem csoda tehát, hogy a régi Rigákból nem egy ma is napi használatban van. Sőt, Péter még olyan srácot is ismert, aki egy 80-as évekbeli Rigával rótta Budapest útjait... PIZZAFUTÁRKÉNT. Ugye a pizzafutárságot nem igazán a kímélő üzemmóddal szokás azonosítani. Én még Yamaha SR 125-öst is láttam már pizzafutár alatt szétzuhanni, pedig aki egy SR-t térdre tud kényszeríteni, az azért tényleg minden tudását latba vethette.
Pumpatartó pumpával
A Riga 3-ast szokás szerint 50 köbcentis kétütemű blokk hajtja, ami Péter elmondása szerint a Jawa Stadion blokkjának licensze alapján készült. A licenszt a szovjet elvtársak a testvéri Csehszlovákiától vásárolták, de sajnos a porlasztót idővel saját fejlesztésűre cserélték, vagyis a későbbi típusokon már a szovjet sztahanovista mérnökök és technikusok keze munkáját "dicséri" - állítólag van is velük gond rendesen. A blokk csúcsteljesítménye gyárilag 2,2 Le, ami Péter szerint hosszabb távon a 35-40-es tempó szinten tartására elég, ennél gyorsabban nem érdemes vele menni, bár 50-ig még nagyjából feltornázható.
Ő már csak tudja, hiszen a Klubbal szinte az egész országot bejárta, többek között a Budapest-Nyíregyháza-Hajdúböszörmény távot is megtették oda-vissza (erről road movie itt), nyáron pedig Ausztriába készülnek egy veterán ex-szocialista motoros találkozóra. Csak azt nem tudta még kinyomozni, hogy rendszám nélküli magyarországi mopeddel be lehet-e lépni Ausztriába; mert van, aki ezt mondja, van, aki meg azt. (A Robogó blog egy éve jó alaposan körbejárta a kérdést, de végül ugyanarra jutott, mint mi: vagyis, hogy tudja a fene!) Úgyhogy ha valakinek van üzembiztos információja, legyen olyan kedves, és kommentben ossza meg az olvasóközönséggel, hogy mi is megtudjuk, most akkor a segédmotorozás és az országhatár elhagyása kompatibilis-e egymással.
A sárga izzó jól passzol a veterán jelleghez
És akkor a Riga után most jön a bónusz fogós kérdés:
- Ilyet látott már valaki?
A Riga mellet van Péternek egy Peugeot 102-es mopedje is a sufniban, amiről a neten eddig szinte semmi információt nem talált (a Peugeot 103-asról néhány hete írtunk). A helyszíni szemle óta sikerült kinyomoznom, hogy ez egy Peugeot 102 NMR, amit többek között a 14-es kerekekről, a merev hátsó felfüggesztésről és a hátsó kerék fölé installált benzintankról lehet megismerni. Annyit még megtudtam, hogy 5000-es fordulaton maximális 1,5 lóerőt produkál. De ha valaki azt is meg tudja mondani, mettől meddig gyártották, hol forgalmazták stb., akkor őt ugyancsak lelkes kommentelésre buzdítanám.
Ilyet látott már valaki?
A motor arányai és kempingbicikli szerű kialakítása ne tévesszen meg senkit: nem a kormány és az ülés van az egekbe emelve, hanem maga a motor és a kerekei ilyen kicsikék.
Ha van a birtokodban olyan moped, vagy valamilyen érdekesnek ígérkező kismotor, amit egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnál, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást lásd itt.)