A mopedek döntő többsége kétütemű. Ennek egyik oka, hogy a kétütemű szerkezet egyszerűbb felépítésű, olcsóbban előállítható és adott esetben könnyebben javítható, mint a négyütemű - nincsenek szelepek, nem kell szelepszár-szimeringet cserélni, és mivel nincs, a vezérműlánc sem tud elszakadni. A másik oka a két típus közötti teljesítménykülönbség: egy kétütemű blokk nagyjából kétszer akkora teljesítményt képes leadni, mint egy azonos lökettérfogatú négyütemű. Ez 125 köbcenti fölött nem okoz nagy gondot, mert egy 10 lóerős 125-ös motor kompromisszumokkal ugyan, de - az autópályázáson kívül természetesen - már bármire elég lehet. 50-es méretben azonban a különbség már jelentős: egy 2-3 lóerős kétütemű mopedre azt mondhatjuk, hogy már elegendő a városi poroszkáláshoz, de egy ugyanekkora lökettérfogatú négyütemű első blikkre kevésnek tűnhet. A most vizsgálat alá vont Honda PC 50-es moped sem erőmű, de szerintem városban bőven vállalható.
A PC50-essel sokkal olcsóbban teljesíthető a Budapest-Balaton táv, mint vonattal - de még az 50%-os diákjegy sem rúghat labdába (forrás: hirportal.sikerado.hu)
A négyütemű mopednek a kétüteművel szemben viszont megvan az az előnye, hogy alig fogyaszt. Lukácsnak is van egy PC50-ese, ami konkrétan 1 litert sem kér 100 km-re. Ez nagyjából a fele/harmada egy kétütemű moped étvágyának. Vagyis Siófokig az ember simán lemegy 400 forintból, ha éppen ráér fél napot motorozni, és ha a nyerges vontatók nem szorítják le az útról. Budapestről a Velencei-tó oda-vissza 400 forintból megvan. A vonatjegy erre a távra ennek a többszöröse.
A PC50 másik nagy előnye, hogy nem ereget kékes füstöt hátrafelé, és a motorhangjára is inkább azt mondanám, hogy ketyeg, nem pedig pöfög.
Az igen kevés magyarországi PC 50 egyike
Egy nagy baj van csupán: Magyarországon alig van belőle néhány darab, eladó pedig egy sincs, de soha, pedig évek óta rendszeresen figyelem a hirdetőoldalakat. És sajnos világviszonylatban sem dúskálunk PC50-esekben, mivel jó régóta nem gyártják már, és amikor gyártották, az sem tartott túl sokáig (1969 és 1977 között gördültek le a japán gyártósorokról). Emiatt az alkatrészellátás is inkább nem létező, mint rossz. Egy szép állapotban megőrzött példány - mopedes viszonylatban - csillagászati áron cserélhet gazdát. Sajnos a Lukács tulajdonát képező darab nem kimondottan ezek közül való, de ami késik, nem múlik. Azt mondja, hogy ha gatyába rázta a Honda Taktját, a 103-as Peugeot-ját és a Panni robogóját, akkor Isten bizony ez következik. Vagyis még az is lehet, hogy nem porlik el teljesen, mire rákerül a sor.
Néhány hete már terítékre került egy Honda Camino, ami legfeljebb csak távoli rokona a PC50-nek, de a kettő közül bármelyiket örömmel elfogadnám. Szabolcs a kevés, ámde annál szerencsésebb magyarországi PC50-es tulajok egyike, már régóta beszéltük, hogy írnék a motorjáról, mert Lukácsé sajnos egyelőre nem üzemképes. Tény, ami tény, a motor nem annyira szalon, mint inkább patinás állapotban várt, de Szabolcs nem is szándékozik a felújítással bíbelődni. Neki így tetszik.
"a motorhangjára is inkább azt mondanám, hogy ketyeg, nem pedig pöfög"
Persze azért a lelakottól is nagyon messze van a PC50-es, hiszen a félig házilag készült, félig Babetta-kipufogót és az utólag felszerelt műanyag fékkarokat leszámítva szinte minden eredeti rajta. Az üléshuzat kissé viseltes, de gyári, ahogyan az első és hátsó lámpaburák is a korabeli Stanley feliratot viselik magukon. A lábvédőknek megvan a rögzízési pontjuk a vázon, de maguk a lábvédők már sajnos hiányoznak. De az is lehet, hogy gyárilag sem kapott mindegyik példány lábvédőt. (Az ülés egyébként felhajtható, és alatta van még egy kis hely egy csavarhúzónak és/vagy egy gyertyakulcsnak.)
Az ülés alatt van még egy kis hely egy csavarhúzónak és/vagy gyertyakulcsnak
Szabolcs a PC50-est mostanában csak ritkán használja, jó, ha egy évben kétszer beindítja. Régebben többet járt vele, de most inkább egy 50-es Vespát vett napi használatba.
Aki azt hiszi, hogy egy több, mint 40 éves Honda moped használhatatlan, hatalmasat téved. Miután beröffentettük, mentem vele egy kicsit a háztömb körül, és nagyon tetszett a dolog. Mondjuk a szükség törvényt bont elve alapján felszerelt Babetta kipufogó valamennyit levett az élményből, de egy négyütemű mopeden cirkálni így is nagy öröm volt. Fékről csak jelképes értelemben beszélhetünk, a gyorsítás is inkább amolyan elvi dolog, mégis nem lehet ezt a kis motort nem szeretni. A hátsó kerékben van egy kis nyolcas, de a váz nem nyeklik-nyaklik, a motor egyenesfutása példás, és ha a maximális 1,8 lóerő kiaknázásával elérjük az utazósebességet, akkor már nincs is nagy gond. Türelemjátékok (puzzle, marokkó) kedvelői előnyben.
Nippon Seiki, mérföldben mér
Ha valaki adna nekem egy ilyen mopedet, és azt mondaná, hogy mostantól ezzel kell Budapesten közlekednem, nem érezném magam szerencsétlennek. Jó, a motor gyorsítási és lassítási képességével folyamatosan számolni kellene, vagyis a hegyes-völgyes terep kizárva, de simán vállalnám a dolgot. Főleg, ha a Lukács által beharangozott 0,8l/100 km-es fogyasztást reprodukálni tudnám. Mert így városban nem csak autózás, de tömegközlekedés helyett is bőven érdemes lenne ezt a közlekedési módot választani.
A háttérben a Mister Sör sörház. Iszik vagy vezet?
És ha már a sörfogyasztó publikumot némileg megosztó Mister Sör sörfőzdéjénél jártam, vittem egy palack bodzás sört. Nem is volt rossz.
Szabolcs egyébként egy Veterán Volvo Klubot is üzemeltet, ott megtaláljátok.
És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.