Amikor a madarak elcsiripelték nekem, hogy Dávid egy elég spéci 103-asra tett szert a közelmúltban, nem volt kérdés, hogy amint lehet, elmegyek megnézni, kipróbálni. A 103-as iránti rajongásomat a blogon immáron négy poszt (1, 2, 3, 4), a garázsban pedig egy piros életnagyságú példány is bizonyítja. 

A 103-asom tavaly nyári beszerzésének története a törzsolvasók számára nem újdonság, és a futurisztikus Chrono kivitellel kapcsolatban is összegereblyéztem némi tudnivalót. Az elmúlt 45 évben a 103-ast több országban és számtalan különböző kivitelben gyártották, ezek között eligazodni nem egyszerű feladat, bár a francia nyelvvel és a bűnügyi regények szövevényes történeteivel közelebbi ismeretséget ápolók itt vagy itt azért tehetnek egy határozott kísérletet.

Peugeot 103 SPX - a nagy hátsó lánckerék a variátoros kivitel sajátja

Hősünk nem sokat teketóriázott, 2014 őszén szépen fogta magát, és Görögországból Albánián, Montenegrón, Bosznia-Hercegovinán, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül hazamopedezett a franciaországi Grenoble-ba. A felszerelése eléggé minimalista, ha jól nézem, sima esődzsekiben és hegesztőkesztyűben nyomta.

Mondjuk a képek tanúsága szerint az egész túra a minimalizmus jegyében fogant: a tengerpart vagy az autóparkoló is simán megteszi, hogy az ember fia tábort verjen, ha éppen nincs keret motelra vagy falusi turizmusra. Meg ahogy a képeket elnézem, a srác simán egy hónapig császárzsömlét evett baromfipárizsival és tubusos krémsajttal, amit menetrend szerint sörrel öblített le, és azért szerelni is kellett időnként ezt-azt. Nagy RISZPEKT neki, hát még a szép képekért és a megtett 4000 kilométerért, amit kb. 250 kilométeres napi szakaszokban abszolvált.

Na de nézzétek inkább ti is a jó kis lokális zenei aláfestéssel fűzerezett videót.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

A nagyvárosi közlekedés ellehetetlenülése tulajdonképpen egy ismert társadalomelméleti paradoxonnal, az úgynevezett 'közlegelők tragédiájával' írható le. A terminus eredetével most nem untatnám az olvasót, a jelenség lényege ennyi: az egyéni szinten racionális cselekvések a társadalom szintjén irracionális következménnyel járhatnak, ami aztán negatívan visszahat az egyénekre és megkeseríti az életüket.

Esetünkben ez most így néz ki: aki a városban gyorsan szeretne közlekedni, az tömegközlekedés helyett autóba ül. Egy ideig el is éri a kívánt hatást, vagyis gyorsabban odaér az úti céljához, viszont azzal párhuzamosan, ahogy egyre többen ülnek autóba, a város elkezd bedugulni. Ilyenkor jön szóba alternatívaként (ismét) a tömegközlekedés, a motor vagy a bicikli. De ha tényleg bedugul a város, akkor már a gyaloglással is előrébb vagyunk.

A place de la Concorde-ot a Diadalívvel összekötő Champs-Elysées Párizs egyik legforgalmasabb útja. És a macskakő is veszettül ráz (forrás: http://critikparis.unblog.fr/)