Említettem már korábban, hogy a Moped blogot kicsit úgy csinálom, mint ahogyan a 90-es években a legenda szerint gyorstalpalón angol, német vagy francia nyelvtanárrá átképzett orosz tanárok funkcionáltak, vagyis alig-alig járok 2-3 leckével a diákok, ez esetben az olvasók előtt. Ha ebből a perspektívából nézzük a dolgot, akkor tulajdonképpen nem is meglepő tőlem az a töredelmes beismerés, hogy eddig sohasem ültem még Malaguti motoron. Persze most egyből többnek is jól odahúztam... De mindent a maga idejében.

Kétségkívül szokatlan a külső

Mikor Laci szólt, hogy lenne nála többek között egy KTM Squadra is, mégpedig hadra fogható állapotban, nagyon megörültem. Egyrészt mert anno a Robogó blog is írt egy ilyenről, másrészt meg ugye a motoros karrieremet 2009-ben egy Puch Maxival kezdtem, ami ha messziről nézzük, főleg ha a Bud Spencer-féle hunyorítást is magunkévá tesszük, akkor eléggé hasonlít a KTM Squadrára. Jó, persze, a legközelebbi rokona talán inkább a Puch X50-4 lehet, de az osztrák gyártás és a mopedváz így is stimmel. És pont olyan szegecselt lemezfelnije van, mint Lukács pár ezer forintért vásárolt 103-as Peugeot-jának (de erről a Peugeot-ról majd csak egy olyan párhuzamos univerzumban fogok tudni beszámolni, amelyben egy 20 év alatt összerohadt első teleszkóp nem állja útját a motorozásnak). 

Lehet, hogy perverz vagyok, de nekem kimondottan tetszik

A Nepperűzőt gyakran keresik meg az olvasók azzal, hogy ilyen vagy olyan használatra milyen motor passzol a legjobban. Sanyi következő posztja saját Suzuki GN250-eséről szól, amit a hetekben készítettek fel műszaki vizsgára. Az írás nem csak a technikai részleteket ismerteti (az egyhengeres 250-es blokk 18 lóerőre képes), hanem ahhoz is támpontot nyújt, hogy kinek érdemes négyütemű, váltós, jó pár éves 250-est vennie.