Moped blog

Felújítsuk? Ne újítsuk? Töprengések a Tomos A3 MS fölött.

2017. június 01. - gus

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Odáig oké, hogy kaptam a blog egyik kedves olvasójától egy Tomos A3 mopedet (pontosabban mokicket, mivel pedál helyett berúgókarja és hagyományos lábtartója van). Korábban soha ilyen közelről Tomost nem láttam, talán akkor jutottam hozzá a legközelebb, amikor két éve a szlovéniai Piranban, vagyis szülőhazájában lefotóztam egyet az utcán nyaralás közben. De ha már így hozta a sors, megpróbáltam a lehető legkompetensebb emberre bízni, így kerültem kapcsolatba Attilával, aki hosszú évek óta foglalkozik Tomos motorokkal, és fejből ismeri a különböző típusokra és altípusokra jellemző sajátos megoldásokat (mikor melyiknek volt krómozott a csomagtartója, teljesítmény és exportpiac szerint melyik blokknak milyen karburátora van és az hogyan van beszerelve stb.).

img_7086.jpg

Szerintem jó kiállású, de nekem egyébként is könnyen rááll a szemem ezekre a filléres motorkákra

Azt már ránézésre megállapította, hogy ez nem a német és holland piacra szánt 25km/h-ban limitált kivitel, bár az Encarwi karburátor őt is meglepte. A legtöbb Tomos ugyanis Dellorto vagy Bing karburátort kapott. Na az Encarwi a német Bing holland részlege, és amennyire utána tudtam olvasni, főleg az 1986 előtt gyártott és amerikai exportra szánt széria kapta meg ezt a porlasztót. Egyébként a minőséggel valószínűleg nem lesz baj, az Encarwit inkább az elmúlt évek során belekötött finomságoktól kell majd megszabadítani. img_7093.jpg

Hát így néz ki a henger, meg a dugó

A motor előéletéről nem sokat tudni, de a váz általánosan jó, illetve a motorikus alkatrészek általánosan rossz állapodából botcsinálta Sherlock Holmes-ként azt a sztorit tudtuk összerakni, hogy legalább 10 évet állt a szabad ég alatt, valószínűleg részben gyújtógyertya nélkül. Ez abból gyanítható, hogy a blokk belsejében a dugattyú tetején poros-földes lerakódást találtunk, a trepni alatt pedig egy kis növényke is szárba szökkent. Valamint a lendkerék alsó két centijét teljesen megette a rozsda, ez jelzi az oldaldekniben meglévő kis tavacska átlagos vízszintjét. Nem is lesz könnyű a főtengelyről lerobbantani, annyira összegyógyultak. Most is épp valami WD-40-es löttyben áznak, hátha az - a szó konkrét és átvitt értelmében - megoldja a dolgot.img_7091.jpg

Sajnos jól látszik, meddig állt a víz

Viszont öröm az ürömben, hogy a Tomos feltehetőleg többé-kevésbé a közvetlen napsugárzástól védett helyen aludta évtizedes téli álmát, a gyári festést ugyanis nem kezdte ki a Nap, vagyis egyáltalán nincs megfakulva.

Amire első ránézésre szükség lesz: valami vállalható kinézetű tükör, hengerfúrás, új dugattyú és gyűrűk, két új hátsó teleszkóp, két gumiköpeny, esetleg egy új üléshuzat, egy hátsó lámpabúra (igen, az új helyesírás szerint a búra rövid u helyett már hosszú ú-val írandó), egy kilométeróra, plusz új bovdenek és vezetékek, és talán a felnit is idővel le kellene krómoztatni, mert teli szájjal elkezdett rajtuk csámcsogni a rozsda. img_7084.jpg

A berúgókar ékjét egyébként fordítva ütötte be valaki

Elsőre ez így soknak tűnhet, de amikor Attila a hibalista elszavalásának végére ért, azzal nyugtatott, hogy ezek nem jelentős tételek, a Tomoshoz raktárról szinte minden beszerezhető, mégpedig annyira kedvező áron, hogy az alkatrészek felújításával, mókolásával, kínai cserealkatrésszel történő kiváltásával nem igazán érdemes bíbelődni. A rövidtávú terv a következő: összeírjuk pontosan, hogy a Tomos-gyárból (és egyéb helyekről) mit kell beszerezni, Attila készít egy költségkalkulációt, aztán ha az a józan ész határain belül marad (drukkoljatok), akkor belevágunk a felújítási projektbe. Mivel a váz szép, ahhoz nem nyúlunk, és a gyári kipufogó is kiváló egészségnek örvend, úgyhogy egyelőre az is marad. Aztán majd ha kalandvágyból esetleg rápróbálunk egy 65 köbcentis hengert, ahhoz tuning kipufogó is fog kelleni. De ez egyelőre még a jövő zenéje.

img_7085.jpg

Ha elkészült a költségkalkuláció, úgyis jelentkezem megint.

(A képeket köszönöm Sanyinak.)

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Motormustra Szigetszentmiklóson - Motobécane, Romet Komar, Peugeot 103, Suzuki Birdie

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Tavaly szeptemberben itt a blogon már megjelent András és Sándor trieszti mopedes túrájának túrabeszámolójaGondoltam, érdemes lenne megnézni magamnak közelebbről is a kis pedálos jószágokat, amelyekkel tavaly nyáron kilenc nap alatt a két főhős több, mint 1300 kilométert tett meg, nem kis elismerést vívva ki ezzel a hazai mopdes szubkultúrában.

A motormustrához csak Szigetszentmiklósig kellett elgurulnom, ami az enyhe kora tavaszi időben az XBR-rel nem ígérkezett túl nagy kihívásnak, egyedül a fizetős útszakaszok elkerülésére kellett koncentrálnom. És úti célként Szigetszentmiklós egyébként is kézenfekvőnek tűnt, mert két gyári állapotú Suzuki Birdie gazdája is várt, hogy a kismotorokat jól szemügyre vegyem.

img_4444.JPG

A trieszti mopedtúra egyik főszereplője

András és Sándor először a "Béka" névre hallgató békazöld Motobécane-t túrta elő nekem a garázsból. Ahogyan arra számítani lehetett, szerkezetileg eléggé hasonlított egy variátoros Peugeot 103-ashoz, és költői módon még a sárga első világítás is a francia eredetre utal (bár az izzó nyilván már nem onnan származik). A kuplung csörgésén kívül az 1972-es gyártású kis Béka abszolút hadra fogható arcát mutatta, simán el tudtam róla képzelni, hogy a Budapest-Trieszt távot hiba nélkül teljesíti.

img_4446.JPG

Sárga szemű küklopsz

Aztán egy 1968-as Romet Komar is előkerült a sufniból, ami a Békánál jóval erősebbnek érződött. És nem csak a kétsebességes markolatváltó miatt, hanem úgy általában is. 40-45 körül még érezhetően volt benne erő, kérte volna a 3-ast, de már nem volt hova váltani. Pedig egy hosszú 3. fokozattal a lengyelek kiválóan alkalmassá lehették volna túrázásra, de úgy látszik, a tervutasításban ez a szempont akkor nem szerepelt. Alapvetően rémesen utálom a markolatváltót, mert pontatlanabb, mint a lábváltó, és vezetés közben szüntelenül az ínhüvely-gyulladások istenéhez kell fohászkodni, de ezen a példányon - részben a váltó pontos kapcsolhatósága, részben pedig a próbaút rövidsége miatt - mindez nem zavart. Mindenesetre megdöbbenéssel konstatáltam, hogy egy majd' 50 éves szocialista moped tökéletesen alkalmas lehet a városi poroszkálásra.

img_4454.JPG

A Komar még ma is alkalmas a mindennapi városi közlekedésre

Végül Sándorék váratlanul egy harmadik nyulat is előhúztak a kalapból, és örömmel láttam, hogy egy általam korábban már tesztelt típusról, egy ritka Peugeot 103 Chronóról van szó, ami a 103-as "sportmodellje", keményebb és állítható felfüggesztéssel, csutkakormánnyal, vastagabb gumikkal és egyszemélyes versenyüléssel. Sajnos a jelenlegi, még mindig nem tökéletes állapot eléréséhez is komoly erőfeszítéseket kellett tenni, cserélni kellett a szíjat, a szíjtárcsát, a gumikat, a láncokat, a lánckereket és a markolatokat is, de egy ritka madár megmentése érdekében sokmindenre képes az ember (én is másfél éve szívok az olasz-japán koprodukcióban készült CB125-ös Hondámmal, de ha egyszer sikerül összerakni, lehet, hogy megválok tőle, mert kezd fogyni a lelkesedésem). Főleg, ha egy ennyire dinamikus kis 50-esről van szó. Állítom, hogy a mai robogókkal is képes lenne rajtolásban felvenni a versenyt.

img_4487.JPG

Mindkét madárka - Birdie - újszerű állapotban van

A motorok kipróbálása után mindegyikünk felpattant valamelyik mopedre, és átcsattogtunk a csak néhány utcával arrébb minket váró Lászlóhoz, aki két szép Suzuki Birdie-t ajánlott fel megtekintésre és tesztre. Amikor pár nappal korábban Lászlóval telefonon egyeztettem a találkát, félő volt, hogy nem jön össze a dolog, mert éppen esett az eső, márpedig László kikötötte, hogy esőben szó sem lehet próbáról. Először nem értettem a helyzetet, de aztán amikor bepöfögtünk László udvarára, világossá vált: a két Birdie simál elmenne újnak is, nem hogy rozsdát, de egy árva porszemet sem találtam egyiken sem. 

img_4476.JPG

2000 km-nél is kevesebbet futott

A kisebb kerekű kék Birdie az újabb, 2009-es gyártmány, és még 2000 km sem volt benne. Az önindító elsőre életre kelti a kis négyütemű blokkot, ami halk duruzsolásba kezd, majd mire kitolom az utcára a nyeles telek végéből, nagyjából be is melegszik. Mivel László leszögezte, hogy csak fejvesztés terhe mellett merjek a motorral elesni, a Birdie-vel óvatosan indulok meg, majd kapcsolom egyre feljebb az ebben a műfajban már klasszikusnak számító 3 sebességes körváltót (a másik két japán testvérről, vagyis a Honda Super Cubról és a Yamaha Mate-ről - plusz a Town Mate-ről - korábban már írtunk). Mivel minden kezelőszerv teljesen új érzetet keltett, élményeimről részletes nem tudok beszámolni: a motor szépen gyorsul, a váltó akadásmentesen vált, a fékek határozottan fognak, bár némi megszokást igényelt, hogy az indexkapcsolót nem balra-jobbra, hanem föl-le kellett kapcsolni.

img_4489.JPG

A nagyobb kerekű

A kék Birdie után a jó néhány évvel idősebb zölddel is mentem egy hasonló kört, azonos tapasztalatokkal: 14.000 km után is minden úgy működik rajta, ahogy kell neki.

Ha nem lenne A-s jogosítványom, könnyen lehet, hogy általános használatra valami ilyen motort vennék: minőségileg kifogástalan, kinézete retrósan kellemes, a váltó mégiscsak megadja a motorosnak a gépészkedés lehetőségét, és csomagszállítás terén is verhetetlen. De ha AM-es jogsival virgonckodó francia kamasz lennék, akkor inkább a 103 Chronót választanám, és a Házibuliból tippeket ellesve megpróbálnám vele felcsípni korunk Sophie Marceau-ját.

948223-sophie-marceau-580x0-2.jpg

A kék Birdie egyébként eladó, itt lehet rá lecsapni.

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Hogyan lett Tomos mopedem? - Tomos A3 MS (1986)

2017. április 24. - gus

Mikor Dávid írt, hogy van neki egy feleslegessé vált Tomos mopedje, amit szívesen a Moped blognak ajándékozna, majd képeket is küldött, akkor a következő vicc jutott az eszembe:

A Szaratov hűtőgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy, és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
- Mondja, elvtárs, van magának hűtőszekrénye?
- Nem, nekem nincs.
- De ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?
- Én hazavittem hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.

Na így vagyok én a motorokkal: akárhányszor elindulok valahová motorért, valahogy mindig piros moped jön ki belőle. A piros szín motorban messze nem a kedvencem, soha életemben nem akartam piros motort, de a sors úgy hozta, hogy életem első motorja, a napszítta Puch Maxi, majd a tavalyelőtt beszerzett Peugeot 103 és most a legújabb szerzemény, az 1986-os jugoszláv gyártmányú Tomos A3 MS is piros, és mindegyik moped. Illetve a Tomos csak félig, mert pedál helyett berúgókarral indul. Vagyis hát indulni nem indul, de erre mindjárt visszatérek. img_4808.JPG

A fellelt állapot

Nem, nem akartam újabb mopedet, de motort se, esküszöm. De a motorral úgy vagyok, mint egykor az óvodában a tejbegrízzel: ha kínálják, el kell fogadni. Ki tudja, mikor lesz legközelebb. (Ide vonatkozó töredelmes vallomás 30 év távlatából: én a kakaóport szét nem keverők szektájába tartoztam.)

Dávid a blog oldalán jelezte, hogy van neki egy Tomos mopedje, amit már nem nagyon tud tárolni, ő is kapta valakitől, felújítani most nincs ideje, meg különben is van még négy másik komolyabb motorja, nem tartogatná tovább. Mondanám, hogy megörültem a felajánlásnak, és már épp készültem lecsapni rá, mint gyöngytyúk a takonyra, de a fejem fölött egy szövegbuborékban kigyúlt a villanykörte: odáig oké, hogy elhozom, de hova fogom rakni? A szomszédok már így is nyilván a vudubábumba szurkálják a kötőtűt, mert már nem bírják nézni a kertben a motorjaimat, szóval ide nem hozhatom. Átmeneti megoldásnak apám garázsa megteszi, viszont hosszú távon majd keresnem kell valami más megoldás. De most, hogy átmenetileg kikerült a garázsból a 103-as, amit a Honda CB 125 másfél éve folyamatban - nem - lévő felújítása miatt kénytelen voltam városi használatra befogni. Az XBR városba túl nagy, a Maxi pedig szintén gyengélkedik.

 logo.png

Tomos - még ma is működik a Tomos-gyár a szlovéniai Koperben

Úgyhogy szépen elmentem Dávidhoz. Úgy voltam vele, hogy ha a Tomos nagyjából rendben van, elhozom, nem minden nap kap az ember ilyen gáláns felajánlást. Első ránézésre a motor kimondottan szépnek tűnt, a vázon nem láttam sérülést, a burkolatok megvannak, a festése majdhogynem makulátlan, a felfüggesztés is oké, a fékek fognak, a tank nem rozsdás, a két gumi bár öregecske, de átmenetileg használható, viszont a blokk nem fordul át, vagyis hát a berúgókart nem lehet lenyomni, így azt sem tudtam megnézni, hogy egyáltalán ad-e szikrát. Hogy a blokkban mi hullott szét vagy rohadt össze, egyelőre nem tudom, hamarosan a végére fogunk járni.

Még elindulás előtt jól megsasoltam a térképet, 3 kilométert leszek kénytelen a motort hazáig tolni. Ez komótosabb tempóban is meglesz háromnegyed óra alatt, márpedig az S51-es Simsonom anno elég sok alkalmat adott a motortolás begyakorlására. Egyszer tűző napon 40 fokban toltam haza a Budaörsi úti Petőfi laktanyától a Széll Kálmán térig, majd röpke 12 órára lepihentem. img_4809.JPG

A sasszeműek kiszúrhatják a csomagtartón az úgynevezett "tolósört"

Bár a napsütés ellenére most szeles és áprilishoz képest viszonylag hűvös időt fogtam ki, mégis elkélt némi hidratálás: féltávnál beugrottam a kisboltba egy ún. "tolósörért" - a nagymotorral ellentétben segédmotort nem tilos alkoholos befolyásoltság alatt tolni -, és aki tolt már haza messzebbről lerohadt motort, valószínűleg tudja, miről van szó. Itt most kivételesen nem az idegpályák kisimítása végett volt szükség a sörre, de azért az utolsó, emelkedős szakasz előtt jót tett a lendületemnek: Bayer Zsolt-i vehemenciával gyűrkőztem neki az utolsó néhány száz méternek.

Hazaérve kicsit áttörölgettem, így most egész pofásan fest. Különösen a mopedes viszonylatban hosszú, elvileg két személyes ülés tetszik, bízom benne, hogy ha utast vinni nem is fogok tudni rajta (meg ugye a bennem napi 24 órás szolgáltatban lévő kispolgár nem is engedné), de azért a kényelmes vezetési pozíció megtalálásában remélhetőleg sokat fog segíteni. A lecsoffadt hátsó lábtartókat - merthogy itt ilyen is van, kérem szépen - a rend kedvéért megpróbálom majd gyáriakkal pótolni. Az ülés alatt egy kis tárolóhelyet is kialakítottak, itt majd némi 2T olajat fogok tudni állomásoztatni, és újabb érdekesség, hogy a hosszított ülés mögött még egy masszív csomagtartó is helyet kapott. Valaha krómozott lehetett, de egyelőre ez a mattfekete Neolux-szín is megteszi. 

img_4818.JPGA hosszú üléstől sokat várok

A menettulajdonságokról értelemszerűen nem tudok beszámolni, annyit a Google segítségével kisilabizáltam, hogy az A3-at 1 és 2 LE között három teljesítményszinttel gyártották. Hogy az enyém melyik, azt majd kinyomozom, de bízom benne, hogy a kétsebességes automata váltó azért a meredekebb emelkedőkön is felsegít majd.

A kis Tomost szeretném viszonylag záros határidőn belül talpra állítani, a blogon jelentkező segítőknek előre is köszönök minden alkatrészt és jótanácsot, szükség lesz rájuk, mivel még életemben nem láttam Tomost ilyen közelről.

A fejleményekről pedig majd igyekszem folyamatosan beszámolni. 

fullsizerender_3_1.jpg

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Lelkiismereti mopedgyűjtés - Flandria 037 AFA, Gilera EC1

2017. április 07. - gus

A blog régebbi olvasói - jó, ez relatív, mert még csak 2 és fél éve fut a blog - talán emlékeznek a jópofa kis Yamaha Mate-re, vagyis Mátéra, a dinamikus teherhordóra, amit Ottó ajánlott fel tesztelésre nagyjából tavaly ilyenkor. A Mate azóta is szolgálatban van, azonban van Ottónak egy hobbija, amiről akkor még nem szóltunk, és amit ő úgy nevez, hogy leletmentés. Ez annyit jelent, hogy nézegeti az eladó motorokat, és amit arra érdemesnek ítél, megveszi, gatyába rázza, majd eladja. 

Itt ne üzletszerű kismotor-csereberére tessenek gondolni, hanem amolyan jószolgálati cselekedetre: Ottó így próbálja megmenteni a hazai kismotor- és mopedállományt egy részét az enyészettől. Aki ismeri a mopedpiacot, tudja, hogy ezzel pénzt keresni nem lehet, Ottó is örül, ha az oda-visszaútra elköltött benzinpénz visszajön, de van, hogy az sem.

flandria_affiche.jpg

"Elegáns, erős, elnyűhetetlen"

Tovább

Hóvirág túra (2017.03.04.) - Túrabeszámoló

2017. március 15. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Soha korábban nem szerveztem motoros rendezvényt, hát ennek is eljött az ideje, még ha egyelőre csak ilyen kicsiben is. 

A depressziós szürkeségben, főleg a tél vége felé, szívderítő és lélekmelengető élmény tud lenni, amikor az ember meglátja az első hóvirágot a hó alól előbújni. Persze ekkor még lehet rém hideg és barátságtalan az idő, de a hóvirág már jelzi az elviselhető időszak (értsd: tavasz) közeledtét, még ha a természet virágba borulására akár további másfél-két hónapot várni is kell. hovirag_1.jpg

Tovább

Honda Camino tuning (1983) – Pehelysúlyú ágyútöltelék

2017. március 04. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

A hazai mopedes szubkultúra az elmúlt években a fejlődés és gyarapodás útjára lépett, bár néha még mindig azzal a szégyenérzettel robogok végig mopeddel a városon, mintha csokit loptam volna a közértből. A Moped blog mellett a Turbometal csapata jár leginkább az élen abban, hogy ez az indokolatlan szégyenérzet a mopedesek körében csökkenjen, és hogy a mopedezés szerethető oldalára is végre napfény vetüljön.

caminofenyelthdmeret_0.jpg

A mopedezés napfényes oldalán

Tovább

Hóvirág túra

2017. február 27. - gus

Kedves Moped blog olvasók!

A néhány hete beígért Hóvirág túrát ezennel meghirdetem.

hovirag.jpg

Gyülekezés március 4-én, szombaton a Hősök terén a Műcsarnok előtt 13:45-től. Indulás: 14 órakor. Egy hozzávetőlegesen 17 kilométer hosszú kört fogunk megtenni Budapesten, a Hősök terére érkezünk vissza, de aki akar, korábban lecsatlakozhat. Az útvonal dióhéjban: Hősök tere-Oktogon-Lánchíd-Budai vár-Attila út-Gellért tér-Szabadság híd-Oktogon-Hősök tere.
A KRESZ szabályait kéretik betartani, a közlekedés többi résztvevőjével előzékenyen viselkedni, a konfliktust kerülni.
A rendezvényt bejelentettem a BRFK-nál, a bejelentést tudomásul vették.
A rendezvénynek politikai és kereskedelmi célja nincs, a motorozás közös öröme hoz minket össze.
FONTOS: részvétel csak a közúti közlekedés szabályainak megfelelő segédmotorral. Moped nem elvárás, de minél több moped jön, annál boldogabb leszek.

hovirag_tura.jpg

A túra Facebook-oldala, ahol a részvételt is lehet jelezni:

https://www.facebook.com/events/797257200423293/


Üdv.

Gus

Svájcba egy több, mint 50 éves Simson SR2 nyergében - Túrabeszámoló

2016. november 28. - gus

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Nagy öröm számomra, hogy kismotorokkal, mopedekkel is egyre többen neki mernek vágni hosszabb túráknak. Korábban már készítettem egy interjút a francia Benoît Denieulle-lel, aki 2009-ben 33.000 kilométert mopedezett össze Észak-Amerikában, de András és Sándor treszti mopedes túrájáról is beszámoltunk, ahogyan ausztriai és olaszországi túrája során egy majd' 100.000 km-t futott bontatlan Simson S51 nyergében Péter is megtett 1160 kilométert. Tavaly pedig a Magyar Riga Motoros Klub tagjai abszolváltak szépen egy ausztriai túrát, élményeikről velük is elbeszélgettem.

Néhány hete egy kedves olvasóm kérdezte, hogy mikor lesz a blogon ismét túrabeszámoló. Hát, nagyon úgy tűnik, hogy most, ugyanis Attila volt kedves karakterekbe önteni a nyári svájci mopedes túrája alkalmával szerzett élményeit, tapasztalatait. Nem is akármivel vágott neki a távnak: egy több, mint 50 éves pedálos Simson SR2E volt hű társa az úton. A 11 napos és 2500 kilométeres túra során Magyarországon kívül Attila még négy országot, Ausztriát, Csehországot, Németországot és Svájcot érintette.

Tovább

Simson S51 Enduro (1986) - Nem csak horgászoknak

2016. november 25. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért kövesd a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Na valahogy így kellett volna kezdenem a simsonos karrieremet, mármint, hogy ezzel vagy egy hasonló állapotú motorral. Persze amikor 2011 tavaszán 38.000 forintért megvettem a spenótzöld S51-esemet, nem vártam tőle sokat. De arra azért még a legmerészebb pesszimista sem gondolhatott, hogy minden szar lesz rajta. Értsd: MINDEN. Kinézetre nem volt vész, de ez sovány vigasz volt akkor nekem.

Simson2.jpg

"Kinézetre nem volt vész"

Alapjárat nem nagyon volt, a motor simsonos mércével mérve is szarul ment, cserébe megevett 4 litert százon, a fék nem nagyon fogott, de azért folyton beragadt, a váltó szét volt kopva, nem vette be az 1-est, a felfüggesztés rugói kipuhultak és a váz is ferde volt. A két év alatt, amíg nálam volt, kétszer is dugattyúcserére szorult a blokk, és mire Lukáccsal úgy, ahogy helyreráztuk, plusz ráraktam két vadiúj gumit, meg is érett az eladásra.

Tovább

Simson SR50/1B-H40 (1990) - A guruló hokedli

2016. november 04. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Persze, persze, nem akarom én azt, hogy a Simsonok teljesen átvegyék az uralmat itt a blogon, de sajnos nincs szívem kihagyni a jobbnál jobb kínálkozó lehetőségeket, melyek felkínálásában mostanában Péter jár az élen. Emlékeztek, ő az, aki a majdnem 100.000 km-t futott bontatlan blokkos S51-esével nyáron Olaszországot is megjárta. Vérbeli simsonosként persze nem csak ez az egy Simsonja van, hanem sok. Nagyjából kitesznek egy focicsapatot, legalábbis abban a dadaista univerzumban, amelyben van értelme annak, hogy az ember Simsonokból állítja össze a kezdő 11-et. Ezúttal a gyűjtemény egyik ékkövével ismerkedhettek meg, egy teljesen gyári állapotú lehetetlenrózsaszín SR50-essel, gyári nevén: Stadtrollerrel. 

Tovább