Moped blog

Puch MS50V (1963/64) - Kár volna odaadni az enyészetnek

2017. augusztus 04. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Mivel motoros és mopedes karrieremet is Puchhal kezdtem, kimondottan felcsigázott a lehetőség, hogy Bertalan középkorú (mármint egy középkorú emberrel egyidős) Puch MS50V típusú mopedjét kipróbáljam. Azért a dolog igényelt némi előzetes logisztikát, mert 1. a motor Esztergomban van, és 2. arra se nagyon van mostanában időm, hogy papucsban a kisboltig lecsosszanjak. Úgyhogy magamat is kész helyzet elé állítandó írtam gyorsan Mártonnak, hogy ismételjük meg a tavalyi XBR-es kiruccanásunkat Esztergom és Párkány felé, mert meg kéne néznem egy ritka madarat, meg az elmúlt évek során jól bejáratott párkányi menümre, a knédlis-pároltkáposztás tarjára is ki voltam már éhezve nagyon. img_5130.JPG

A képen valószínűleg nem jön át, de tikkasztó nap volt

Némi kerülővel közelítettük meg Esztergomot, mert a Csobánkától Esztergomig vezető szakaszt mindketten nagyon szeretjük, de azért bő egy óra alatt így is megérkeztünk a célhoz. Bertalannal az Esztergom-kertvárosi tófürdőnél találkoztunk, jó lett volna egyet csobbanni, de sajnos olyan feszített volt a menetrendünk, hogy a szaharai napsütésben is próbáltunk a motorra fókuszálni.

A sorszáma alapján 1963-ban vagy 1964-ben gyártott kis Puch két hónappal ezelőtt került Bertalanhoz, addig egy garázsban aludta téli álmát, várva, hogy új tulajdonosa jutányos áron megvásárolja, és felújítási alappá nyilvánítsa. A terv ugyanis a motor teljes szét- és összelegózása, vagyis tulajdonképpen teljes felújítása. Bár a motoron szinte minden eredeti, de az már első ránézésre is látszik, hogy a Simson-kapcsolóktól érzékeny búcsút kell majd venni, és a kis Puch még egy originál hátsó lámpával is adós az emberiségnek.  img_5136.JPG

Pofás darab

Ahogyan a teljes újrafestést és -matricázást sem lehet majd megúszni, mert az elmúlt fél évszázad során valaki mókusszőrecsettel és garantáltan alsópolcos fekete festékkel próbálta meg a váz harci sebeit korlátozott sikerrel begyógyítani. De mivel a motort 1954 és 1982 között majd' 30 évig gyártották, külföldi webshopokból sok mindent be lehet még hozzá szerezni.

Az olvasók valószínűleg tudják, hogy az én motorparkom átlagéletkora is 30 év fölött jár, de azért egy közel 50 éves motor még ebből a perspektívából nézve is a távoli múlt ködéből előtűnő világítótoronyként mutatja az utat - visszafelé. A legöregebb motor, amit valaha vezettem, emlékeim szerint Lukács Pannóniája volt, és meglepett, hogy egy közel 60 éves motor a városi és elővárosi közlekedésre - persze némi kompromisszummal, de - tökéletesen alkalmas. img_5133.JPG

50-ig azért jók vagyunk

A kis Puch MS50-est kipróbálva hasonló benyomásom volt, persze kicsiben: nem nagyon tudok elképzelni olyan úti célt, aminek mondjuk a 103-asommal neki mernék vágni, de az MS50-essel nem. Persze ergonómiáról csak korlátozottan beszélhetünk - egy kakasülőn gubbasztva kell a bokámnál nem sokkal magasabban lévő kormányt tekergetni -, de rövidebb távokra bátran elindulnék vele. Itt is az általam nem túlságosan szeretett kéziváltóval találkoztam, de az egyes fogozat olyan rövid, hogy a meredek kaptatókat leszámítva az ember nem is nagyon szorul rá.

img_5141_1.JPG Ha úgy hozza a szükség, simán fel lehet kapni

A próbakör során a motor baromira füstölt, de ez egyértelműen a biztonságból adagolt 1:25-ös keverék számlájára írható, hiszen amennyire meg tudom ítélni, a negyed pedálfordulatra víg pöfögésbe kezdő blokk egészséges hangot hallat. Viszont abban a nem várt esetben, ha mégis lerohadnánk vele, akkor akár a hónunk alá is csaphatnánk, az osztrák mérnökök ugyanis a motor tömegközéppontjába egy fogantyút is installáltak, és bár ettől még nem kap kedvet az ember, hogy bevásárlószatyorként lóbálja a motort, de aki próbálta már a kismotorját akárcsak 3-4 lépcsőfok leküzdésé céljából egymaga megemelni, az tudja csak ezt a tervezői gesztust igazán nagyra értékelni.

img_5137.JPG

A próbakört követően visszapattantunk az XBR-ekre, és nem csak elégedetten, de éhesen és szomjasan gurultunk tovább Párkányba, ahol a savanyúkáposztás tarja helyett vaddisznópörkölttel kellett beérnem, de legalább az éves Kofola-bevitelt letudtük, sőt, én még egy levendulás alkoholmentes Zlatý Bažanttal is tetéztem a bajt.

Mivel Bertalannal abban maradtunk, hogy majd szól, ha már látha a felújítás végét, úgyhogy Puch-ügyileg remélhetőleg újabb - rövid - beszámolóval jelentkezünk majd, ha eljön az ideje.

img_5144.JPG

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Tomos APN6S (1989) - Jugoszláviában ez volt Simson helyett

2017. július 25. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

A blog rendszeres olvasói valószínűleg emlékeznek rá, hogy éppen Tomos-felújításban vagyunk, vagyis hát a tényleges felújítás sajnos még nem kezdődött el, egyelőre három hónapja ott tartunk hogy le kéne valahogy robbantani a hengert a dugattyúról vagy a dugattyút kirobbantani a hengerből, szóval, röviden, éket kellene verni a henger és a dugattyú közé. Attila egyelőre WD40-es locsolással próbálkozik, de annyira össze van gyógyulva a dugattyú és a hengerfal, hogy a kettő között nem is szivárog le a kenőanyag. Nem tudom, mikor ér célt ez a módszer, de már ott tartottam, hogy szerzek valahonnan folyékony nitrogént, rálocsolom a blokkra, aztán az eltérő hőtágulás miatt majd csak történik valami. img_7093.jpg

A teljesen összegyógyult henger és dugó

Most, hogy a járműarzenálba bekerült egy Tomos, és erről a blogon is hírt adtam, látom, hogy akadnak mások is, akik a jugoszláv járműipar e remekével bíbelődnek. Így kerültem kapcsolatba Andrással, aki egy kis kényszerléghűtéses APN6S-t ajánlott fel tesztre, hogy lássam, nem csak A3 MS van a világon. A motor több mint 20 éve van nála, még a Vajdaságban kapta kiskamaszként az apjától, és most Dunakeszi és a 3. kerület között ingázik vele napi rendszerességgel.

img_5110.JPG

Jó a kiállása, jó a megállása

Az első rúgásra azonnal életre kelő blokkal a 60-as végsebességet jó nagy nekifutás után éri el, de ha a gázkart nem bináris üzemmódban használjuk, akkor a Bing porlasztónak hála 2,5 literrel is beéri 100 kilométerenként. Meghibásodásra nem igazán hajlamos, bár tavaly 10.000 km után fel kellett fúratni a hengert, mert érezhetően csökkenni kezdett a kompresszió, de azóta ismét hadra fogható, és Cseszneket is kacagva megjárta, ami három nap alatt 500 km megtételét jelentette.

img_5109.JPG

A fröccsöntő részlegen készített első sárhányót endurósan magasra húzták

Az 1989-ben, vagyis még Jugoszláviában gyártott motor festése és krómozása is csodás, bár sok helyen a kemény igénybevételnek még jobban ellenálló fényezetlen műanyagokkal találkozunk: az endurós első sárhányó és a tank is a fröccsöntő részlegen készült. És amennyire meg tudtam ítélni, a motor műszakilag is nagyon szép állapotban van, néhány hengerfúrással újabb 30 évig simál eljárkál majd, persze csak ha addigra nem tiltják be az összeskétütemű járművet, Norvégiában például most az a terv, hogy 2025-től már egyáltalán nem is adnának el új benzines és dízel autókat.

img_5118.JPG

Két jobb húsban lévő emberrel azért könnyen kibillen a jármű a komfortzónájából 

Amikor ráültem, hogy kipróbáljam, jobb híján összehasonlítási alapként az S51-es Simsonom lebegett a lelki szemeim előtt, bár anno Péter Simsonjait kipróbálva rövid úton beláttam, hogy egy Simson sem szükségszerűen kelt olyan benyomást, mintha maradék alkatrészekből rakták volna össze egy pincében egy nagyobb kocsmázás után. Városban agilisnak mondható az 55 kilós gép, amit a típustábla tanúsága szerint -  a megengedett legnagyobb össztömeg 210 kiló - kétszemélyes üzemmódra terveztek, bár ha a 155 kilós terhelhetőséget komolyan vesszük, akkor egy meglett férfiember mögé már csak egy csenevész útitárs fér föl. De ez Magyarországon úgyis csak hipotetikus kérdés, ezeket a motorokat mind segédmotorként hajtják, amin ugye utast nem szabad szállítani (bár hallottam a napokban egy srácról, aki pont egy Tomost vizsgáztatott le rendszámos motorként, hogy ne csak egyszemélyes üzemmódban tudja használni).

img_5107.JPG

A krómok is szépen csillognak

Fékekről, futóműről sok mondanivalóm nincs, lassítanak, illetve rugózik. Egyedül a kemény ülés tűnt fel már a rödivke próbaút során is, nem hiszem, hogy sajgás nélkül messzire jutnék a motorral. De ha valahogy puhább és vastagabb szivacsot lehetne az üléshuzat alá csempészni, én is simán nekivágnék ezzel a Tomossal a két éve Ivánnal a totalbike-os céges Dióval és a 103-asom nyergében nyélbe ütött Budapest-Gárdony-Budapest távnak.

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Járműgazdaságtan - Mindennek ára van, nem véletlenül

2017. június 30. - gus

⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Itt a blogon már többször (1,2,3) ékes bizonyítékát szolgáltattuk annak, hogy tuljdonképpen akár egy mopeddel is neki lehet vágni többszáz kilométeres távoknak, de azért a mopedeknek és a kismotoroknak valóban nem ez az ideális felhasználási módozatuk. Most következő vendégposztjában Sanyi egy fiktív, bár a valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott történetet oszt meg azt alátámasztandó, hogy mindig érdemes a felhasználási célnak megfelelően megválasztani a motorunkat. És így végül összességében az lehet majd az olcsóbb megoldás, ami eredetileg többe került.

 

"Kedves Diákok!

 

Hiánypótló tantárgyat mutathatunk be a járműgazdaságtan keretein belül. Olyan ismeretekre tesznek szert a félév során, amelyeket járművekkel kapcsolatos döntéseik során - úgymint kategória-, típus-, és a konkrét példány kiválasztása - kamatoztathatnak, így segítve Önöket közlekedési költségeik alacsonyan tartásában."

 

  1. rész

Na, eddig az elmélet! Aki racionálisan vesz motort, az vagy hazudik, vagy régóta futár.

De azért számoljunk, az nem árt. Egy moped ugyebár olcsó. Megvenni olcsó, keveset fogyaszt, a biztosítási díja alacsony, bármilyen jogsival vezethető. Aztán az ember - hívjuk Gábornak - erősebbre vágyik, lesz egy kis pénze, vesz mondjuk egy automata váltós robogót vagy egy váltós motort. Akár még mindig csak 50 köbcentivel, esetleg annak hazudva egy 125/150-est. A kétliteres fogyasztás már szépen átlépi a hármat, de hát az élvezetért ennyit áldoz az ember. Ej, de bejön ez a motorozás! És még mindig olcsóbb, mint egy autó a maga legalább 6-8 literes fogyasztásával!

sagamoto_ru.jpg

Az itthon is közkedvelt Yamaha Jog sok mindent kibír, de azért minden nem (http://www.sagamoto.ru)

Van már az ismeretségi körben, akinek igazi nagy motorja van. Igen, az tényleg mindenre jó, még autópályára is, szóval ad akkora szabadságot, mint egy autó. Gábor venne nagyobb motort, de mivel jogosítványa B, inkább az autó mellett dönt, azért az praktikusabb egy motornál. Nem ázol meg benne, bármilyen csajjal kompatibilis, akár egyszerre több is belefér. Gáborunk aztán kiköt az egyiknél, családos ember lesz. Autó kell és kész. De egyre jobban hiányzik a motorozás. Eltelt jó pár év, mióta eladta utolsó Simsonját, és közben szépen lassan megérik benne a gondolat, hogy a kétkerekű jól megfér a négykerekű mellett. A munkahelye autóval nehezen megközelíthető, és már diákbérlete sincs, szóval vannak racionális érvek a motorozáshoz. A felesége az első időkben hőbörög, amikor szóba kerül a téma. Aztán már nem is válaszol, majd Gáborunk vesz egy használt robogót. Praktikus, és milyen olcsó! Három liter elég neki, 150-ért meg mit kap az ember? Éves bérletet? Na ugye!

i_wheelsage_org.jpeg

Ez a 30 éves Tact ma már igazi csemege (forrás: i.wheelsage.org)

Használja a robogót, egyre jobban megszereti, még néha az asszony is ráül, Gábor tehát elérte, amit akart. Lelkiismeret-furdalás nélkül élheti meg a tizenévesen megismert mozgásszabadságot, és felét sem fogyasztja az autónak. Aztán eltelik pár hónap, és a robogó ereje elmegy menet közben. Félreáll, hátha túlmelegedett, vagy ilyesmi. De nem! Nem indul! Gábor nem érti. Ment vele 50-60-nal, ahogy máskor is, meg ahogy ezekkel menni szoktak. Hazaszállíttatja a robogóját, keres szerelőt. Az ő kerületükben nem is talál. Van egy motorszerviz, de ők csak nagymotorral foglalkoznak. Ej, de jól megy nekik - gondolja Gábor. Aztán telefonál ismerősöknek, majd valaki ajánl egy szervizt Budapest egyik elővárosában. Elviszik a motort Gábor egyik haverjával, ott azt mondják ránézésre, 20-30 ezer a javítás, és két hét. Ennyi belefér. A harmadik héten Gábor telefonál. és szomorúan hallja, hogy nagyobb a gond, mint hitték, a gyertyacsere és karburátortisztítás nem oldotta meg a gondot. A gyújtás mehetett tönkre, mondja a szerviz, ez még olyan 50-70 ezer, és várni kell rá 6-8 hetet az alkatrész miatt. Gábor inkább elhozza a motort, miután a karbitisztítás, beállítás és a gyertyacsere valamit javított rajta. De lehet, még mindig nagyon nehezen indul és gyenge. Aztán megint nem indul. Megint haver, másik szerelő, újabb hetek. Itt hozzá sem nyúlnak a robogóhoz, de legalább pénzbe sem került.

quillandpad_com.jpg

A jármű kiválasztásánál, ha lehetőségünk van, vegyük figyelembe a felhasználás várható módját is (forrás: quillandpad.com)

A harmadik szerelő nem ígér az elején semmit. A következő héten ő maga telefonál. De Gábor ennek csak az elején örül, mert a következőket mondja: a henger, a dugattyú egyszerűen elkopott, nem rávaló a kipufogó, a "sportlégszűrő" is inkább csak a bajt okozza. Gábor hallgat egy darabig. Mégis, mennyi lenne végre rendesen megcsinálni? A szerelő erre nem válaszol, mert ő sem tudja. Időt kér. Újabb egy hét múlva küldi a listát, a vége az alkatrészeknek közel nyolcvanezer. Uhh. Egy százötvenezres motorra! A munkadíj is lenne legalább egy negyven-ötven, mert ezek sem sokkal egyszerűbbek, mint egy nagy robogó, csavarozgatni majdnem annyit kell. Most Gábor kér időt.

Százötvenért vett egy egynyári motort, amire már legalább ennyit elkölt, mire megint menni fog. És akkor sem ér többet százötvennél. Viszont ha megcsináltatja rendesen, ismét hosszú ideig jó lehet. Ha nem verik át, mint a múltkor. Vagy eladja így, tulajdonképpen alkatrésznek. Bárhogy is dönt, szart vásárolt, ami most bosszulja meg magát. Elhatározza, hogy megszabadul ettől a rossz példánytól, és inkább jobbat vesz később, többért.

httpimages_motorcycle-usa_com.jpg

Ha sokat használjuk a motort, olykor városon kívül, és utast is vinnénk, 50-es helyett inkább 125-ösben gondolkozzunk (forrás: images.motorcycle-usa.com)

Inkább eladja, harmincat ad érte egy vékony, húsz év körüli srác, aki soha nem néz az ember szemébe. Krisztián - nevezzük így - robogókkal foglalkozik, mindig vesz valamit, ami kinéz valahogy, de nyűgje van, aztán eladja, ha talpra állította. Ennek például elkopott a hengere. Nem baj, meg kell fúratni, bele egy olcsó dugó, és már pöfög is. Hamar megvan, a gépműhely már ismeri Krisztiánt, tudják, hogy nem háklis, csak nem szeret sokat fizetni. Egy bő hónap, és a robogó már jár az új dugattyúval. Alapjárat, az nincs, de működik a motor. Tekerünk felfele az alapjárati csavaron, most meg már egy kicsit összezár a kuplung, de Krisztián megtalálja az arany középutat, hogy ne legyen feltűnő. Meg is hirdeti 110-ért, és mivel az övé a legolcsóbb ajánlat, jönnek is a telefonok. Béla bácsit már cikizte az unokája, hogy a Babetta még horgászáshoz is gyenge, meg öreges, hát vesz egy - nem túl drága - robogót. Ez a Krisztián olyan rendes - gondolja Béla bá - még a Babettát is beszámolta egy húszasért!

babetta.JPG

"még a Babettát is beszámolta egy húszasért"

Mik ebből a tanulságok?

Az új robogók és a szép használtak ára között tátongó párszázezer forint nem véletlen.

A kisebb kategória kisebb méretű alkatrészeket jelent. Ezért is nehezebb mondjuk egy 125-ös robogó egy 50-esnél. Az ember, akit visz, ellenben ugyanolyan nehéz. Ennek folyománya a gyorsabb elhasználódás.

Ne hasonlítgassuk a javítási költségeket a vételárhoz, hanem inkább azt mérlegeljük, használjuk-e az adott motort, számít-e a megbízhatóság, vagy csak el akarjuk passzolni.

Kérdezzük ki alaposan a szerelőt, hogy mit miért kell kicserélni, értsük meg az összefüggéseket! Ha nem akarunk érteni a motorhoz, vegyünk újat, majd ha baja van, adjuk el, így mindig megbízható, jó járgánnyal mehetünk! Vagy menjünk taxival, az sem olyan drága, mint kétévente újat venni, és nagy buktával eladni...

 

Gábor és Béla bá' kalandjai még folytatódnak!

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Felújítsuk? Ne újítsuk? Töprengések a Tomos A3 MS fölött.

2017. június 01. - gus

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Odáig oké, hogy kaptam a blog egyik kedves olvasójától egy Tomos A3 mopedet (pontosabban mokicket, mivel pedál helyett berúgókarja és hagyományos lábtartója van). Korábban soha ilyen közelről Tomost nem láttam, talán akkor jutottam hozzá a legközelebb, amikor két éve a szlovéniai Piranban, vagyis szülőhazájában lefotóztam egyet az utcán nyaralás közben. De ha már így hozta a sors, megpróbáltam a lehető legkompetensebb emberre bízni, így kerültem kapcsolatba Attilával, aki hosszú évek óta foglalkozik Tomos motorokkal, és fejből ismeri a különböző típusokra és altípusokra jellemző sajátos megoldásokat (mikor melyiknek volt krómozott a csomagtartója, teljesítmény és exportpiac szerint melyik blokknak milyen karburátora van és az hogyan van beszerelve stb.).

img_7086.jpg

Szerintem jó kiállású, de nekem egyébként is könnyen rááll a szemem ezekre a filléres motorkákra

Azt már ránézésre megállapította, hogy ez nem a német és holland piacra szánt 25km/h-ban limitált kivitel, bár az Encarwi karburátor őt is meglepte. A legtöbb Tomos ugyanis Dellorto vagy Bing karburátort kapott. Na az Encarwi a német Bing holland részlege, és amennyire utána tudtam olvasni, főleg az 1986 előtt gyártott és amerikai exportra szánt széria kapta meg ezt a porlasztót. Egyébként a minőséggel valószínűleg nem lesz baj, az Encarwit inkább az elmúlt évek során belekötött finomságoktól kell majd megszabadítani. img_7093.jpg

Hát így néz ki a henger, meg a dugó

A motor előéletéről nem sokat tudni, de a váz általánosan jó, illetve a motorikus alkatrészek általánosan rossz állapodából botcsinálta Sherlock Holmes-ként azt a sztorit tudtuk összerakni, hogy legalább 10 évet állt a szabad ég alatt, valószínűleg részben gyújtógyertya nélkül. Ez abból gyanítható, hogy a blokk belsejében a dugattyú tetején poros-földes lerakódást találtunk, a trepni alatt pedig egy kis növényke is szárba szökkent. Valamint a lendkerék alsó két centijét teljesen megette a rozsda, ez jelzi az oldaldekniben meglévő kis tavacska átlagos vízszintjét. Nem is lesz könnyű a főtengelyről lerobbantani, annyira összegyógyultak. Most is épp valami WD-40-es löttyben áznak, hátha az - a szó konkrét és átvitt értelmében - megoldja a dolgot.img_7091.jpg

Sajnos jól látszik, meddig állt a víz

Viszont öröm az ürömben, hogy a Tomos feltehetőleg többé-kevésbé a közvetlen napsugárzástól védett helyen aludta évtizedes téli álmát, a gyári festést ugyanis nem kezdte ki a Nap, vagyis egyáltalán nincs megfakulva.

Amire első ránézésre szükség lesz: valami vállalható kinézetű tükör, hengerfúrás, új dugattyú és gyűrűk, két új hátsó teleszkóp, két gumiköpeny, esetleg egy új üléshuzat, egy hátsó lámpabúra (igen, az új helyesírás szerint a búra rövid u helyett már hosszú ú-val írandó), egy kilométeróra, plusz új bovdenek és vezetékek, és talán a felnit is idővel le kellene krómoztatni, mert teli szájjal elkezdett rajtuk csámcsogni a rozsda. img_7084.jpg

A berúgókar ékjét egyébként fordítva ütötte be valaki

Elsőre ez így soknak tűnhet, de amikor Attila a hibalista elszavalásának végére ért, azzal nyugtatott, hogy ezek nem jelentős tételek, a Tomoshoz raktárról szinte minden beszerezhető, mégpedig annyira kedvező áron, hogy az alkatrészek felújításával, mókolásával, kínai cserealkatrésszel történő kiváltásával nem igazán érdemes bíbelődni. A rövidtávú terv a következő: összeírjuk pontosan, hogy a Tomos-gyárból (és egyéb helyekről) mit kell beszerezni, Attila készít egy költségkalkulációt, aztán ha az a józan ész határain belül marad (drukkoljatok), akkor belevágunk a felújítási projektbe. Mivel a váz szép, ahhoz nem nyúlunk, és a gyári kipufogó is kiváló egészségnek örvend, úgyhogy egyelőre az is marad. Aztán majd ha kalandvágyból esetleg rápróbálunk egy 65 köbcentis hengert, ahhoz tuning kipufogó is fog kelleni. De ez egyelőre még a jövő zenéje.

img_7085.jpg

Ha elkészült a költségkalkuláció, úgyis jelentkezem megint.

(A képeket köszönöm Sanyinak.)

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Motormustra Szigetszentmiklóson - Motobécane, Romet Komar, Peugeot 103, Suzuki Birdie

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Tavaly szeptemberben itt a blogon már megjelent András és Sándor trieszti mopedes túrájának túrabeszámolójaGondoltam, érdemes lenne megnézni magamnak közelebbről is a kis pedálos jószágokat, amelyekkel tavaly nyáron kilenc nap alatt a két főhős több, mint 1300 kilométert tett meg, nem kis elismerést vívva ki ezzel a hazai mopdes szubkultúrában.

A motormustrához csak Szigetszentmiklósig kellett elgurulnom, ami az enyhe kora tavaszi időben az XBR-rel nem ígérkezett túl nagy kihívásnak, egyedül a fizetős útszakaszok elkerülésére kellett koncentrálnom. És úti célként Szigetszentmiklós egyébként is kézenfekvőnek tűnt, mert két gyári állapotú Suzuki Birdie gazdája is várt, hogy a kismotorokat jól szemügyre vegyem.

img_4444.JPG

A trieszti mopedtúra egyik főszereplője

András és Sándor először a "Béka" névre hallgató békazöld Motobécane-t túrta elő nekem a garázsból. Ahogyan arra számítani lehetett, szerkezetileg eléggé hasonlított egy variátoros Peugeot 103-ashoz, és költői módon még a sárga első világítás is a francia eredetre utal (bár az izzó nyilván már nem onnan származik). A kuplung csörgésén kívül az 1972-es gyártású kis Béka abszolút hadra fogható arcát mutatta, simán el tudtam róla képzelni, hogy a Budapest-Trieszt távot hiba nélkül teljesíti.

img_4446.JPG

Sárga szemű küklopsz

Aztán egy 1968-as Romet Komar is előkerült a sufniból, ami a Békánál jóval erősebbnek érződött. És nem csak a kétsebességes markolatváltó miatt, hanem úgy általában is. 40-45 körül még érezhetően volt benne erő, kérte volna a 3-ast, de már nem volt hova váltani. Pedig egy hosszú 3. fokozattal a lengyelek kiválóan alkalmassá lehették volna túrázásra, de úgy látszik, a tervutasításban ez a szempont akkor nem szerepelt. Alapvetően rémesen utálom a markolatváltót, mert pontatlanabb, mint a lábváltó, és vezetés közben szüntelenül az ínhüvely-gyulladások istenéhez kell fohászkodni, de ezen a példányon - részben a váltó pontos kapcsolhatósága, részben pedig a próbaút rövidsége miatt - mindez nem zavart. Mindenesetre megdöbbenéssel konstatáltam, hogy egy majd' 50 éves szocialista moped tökéletesen alkalmas lehet a városi poroszkálásra.

img_4454.JPG

A Komar még ma is alkalmas a mindennapi városi közlekedésre

Végül Sándorék váratlanul egy harmadik nyulat is előhúztak a kalapból, és örömmel láttam, hogy egy általam korábban már tesztelt típusról, egy ritka Peugeot 103 Chronóról van szó, ami a 103-as "sportmodellje", keményebb és állítható felfüggesztéssel, csutkakormánnyal, vastagabb gumikkal és egyszemélyes versenyüléssel. Sajnos a jelenlegi, még mindig nem tökéletes állapot eléréséhez is komoly erőfeszítéseket kellett tenni, cserélni kellett a szíjat, a szíjtárcsát, a gumikat, a láncokat, a lánckereket és a markolatokat is, de egy ritka madár megmentése érdekében sokmindenre képes az ember (én is másfél éve szívok az olasz-japán koprodukcióban készült CB125-ös Hondámmal, de ha egyszer sikerül összerakni, lehet, hogy megválok tőle, mert kezd fogyni a lelkesedésem). Főleg, ha egy ennyire dinamikus kis 50-esről van szó. Állítom, hogy a mai robogókkal is képes lenne rajtolásban felvenni a versenyt.

img_4487.JPG

Mindkét madárka - Birdie - újszerű állapotban van

A motorok kipróbálása után mindegyikünk felpattant valamelyik mopedre, és átcsattogtunk a csak néhány utcával arrébb minket váró Lászlóhoz, aki két szép Suzuki Birdie-t ajánlott fel megtekintésre és tesztre. Amikor pár nappal korábban Lászlóval telefonon egyeztettem a találkát, félő volt, hogy nem jön össze a dolog, mert éppen esett az eső, márpedig László kikötötte, hogy esőben szó sem lehet próbáról. Először nem értettem a helyzetet, de aztán amikor bepöfögtünk László udvarára, világossá vált: a két Birdie simál elmenne újnak is, nem hogy rozsdát, de egy árva porszemet sem találtam egyiken sem. 

img_4476.JPG

2000 km-nél is kevesebbet futott

A kisebb kerekű kék Birdie az újabb, 2009-es gyártmány, és még 2000 km sem volt benne. Az önindító elsőre életre kelti a kis négyütemű blokkot, ami halk duruzsolásba kezd, majd mire kitolom az utcára a nyeles telek végéből, nagyjából be is melegszik. Mivel László leszögezte, hogy csak fejvesztés terhe mellett merjek a motorral elesni, a Birdie-vel óvatosan indulok meg, majd kapcsolom egyre feljebb az ebben a műfajban már klasszikusnak számító 3 sebességes körváltót (a másik két japán testvérről, vagyis a Honda Super Cubról és a Yamaha Mate-ről - plusz a Town Mate-ről - korábban már írtunk). Mivel minden kezelőszerv teljesen új érzetet keltett, élményeimről részletes nem tudok beszámolni: a motor szépen gyorsul, a váltó akadásmentesen vált, a fékek határozottan fognak, bár némi megszokást igényelt, hogy az indexkapcsolót nem balra-jobbra, hanem föl-le kellett kapcsolni.

img_4489.JPG

A nagyobb kerekű

A kék Birdie után a jó néhány évvel idősebb zölddel is mentem egy hasonló kört, azonos tapasztalatokkal: 14.000 km után is minden úgy működik rajta, ahogy kell neki.

Ha nem lenne A-s jogosítványom, könnyen lehet, hogy általános használatra valami ilyen motort vennék: minőségileg kifogástalan, kinézete retrósan kellemes, a váltó mégiscsak megadja a motorosnak a gépészkedés lehetőségét, és csomagszállítás terén is verhetetlen. De ha AM-es jogsival virgonckodó francia kamasz lennék, akkor inkább a 103 Chronót választanám, és a Házibuliból tippeket ellesve megpróbálnám vele felcsípni korunk Sophie Marceau-ját.

948223-sophie-marceau-580x0-2.jpg

A kék Birdie egyébként eladó, itt lehet rá lecsapni.

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Hogyan lett Tomos mopedem? - Tomos A3 MS (1986)

2017. április 24. - gus

Mikor Dávid írt, hogy van neki egy feleslegessé vált Tomos mopedje, amit szívesen a Moped blognak ajándékozna, majd képeket is küldött, akkor a következő vicc jutott az eszembe:

A Szaratov hűtőgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy, és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
- Mondja, elvtárs, van magának hűtőszekrénye?
- Nem, nekem nincs.
- De ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?
- Én hazavittem hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.

Na így vagyok én a motorokkal: akárhányszor elindulok valahová motorért, valahogy mindig piros moped jön ki belőle. A piros szín motorban messze nem a kedvencem, soha életemben nem akartam piros motort, de a sors úgy hozta, hogy életem első motorja, a napszítta Puch Maxi, majd a tavalyelőtt beszerzett Peugeot 103 és most a legújabb szerzemény, az 1986-os jugoszláv gyártmányú Tomos A3 MS is piros, és mindegyik moped. Illetve a Tomos csak félig, mert pedál helyett berúgókarral indul. Vagyis hát indulni nem indul, de erre mindjárt visszatérek. img_4808.JPG

A fellelt állapot

Nem, nem akartam újabb mopedet, de motort se, esküszöm. De a motorral úgy vagyok, mint egykor az óvodában a tejbegrízzel: ha kínálják, el kell fogadni. Ki tudja, mikor lesz legközelebb. (Ide vonatkozó töredelmes vallomás 30 év távlatából: én a kakaóport szét nem keverők szektájába tartoztam.)

Dávid a blog oldalán jelezte, hogy van neki egy Tomos mopedje, amit már nem nagyon tud tárolni, ő is kapta valakitől, felújítani most nincs ideje, meg különben is van még négy másik komolyabb motorja, nem tartogatná tovább. Mondanám, hogy megörültem a felajánlásnak, és már épp készültem lecsapni rá, mint gyöngytyúk a takonyra, de a fejem fölött egy szövegbuborékban kigyúlt a villanykörte: odáig oké, hogy elhozom, de hova fogom rakni? A szomszédok már így is nyilván a vudubábumba szurkálják a kötőtűt, mert már nem bírják nézni a kertben a motorjaimat, szóval ide nem hozhatom. Átmeneti megoldásnak apám garázsa megteszi, viszont hosszú távon majd keresnem kell valami más megoldás. De most, hogy átmenetileg kikerült a garázsból a 103-as, amit a Honda CB 125 másfél éve folyamatban - nem - lévő felújítása miatt kénytelen voltam városi használatra befogni. Az XBR városba túl nagy, a Maxi pedig szintén gyengélkedik.

 logo.png

Tomos - még ma is működik a Tomos-gyár a szlovéniai Koperben

Úgyhogy szépen elmentem Dávidhoz. Úgy voltam vele, hogy ha a Tomos nagyjából rendben van, elhozom, nem minden nap kap az ember ilyen gáláns felajánlást. Első ránézésre a motor kimondottan szépnek tűnt, a vázon nem láttam sérülést, a burkolatok megvannak, a festése majdhogynem makulátlan, a felfüggesztés is oké, a fékek fognak, a tank nem rozsdás, a két gumi bár öregecske, de átmenetileg használható, viszont a blokk nem fordul át, vagyis hát a berúgókart nem lehet lenyomni, így azt sem tudtam megnézni, hogy egyáltalán ad-e szikrát. Hogy a blokkban mi hullott szét vagy rohadt össze, egyelőre nem tudom, hamarosan a végére fogunk járni.

Még elindulás előtt jól megsasoltam a térképet, 3 kilométert leszek kénytelen a motort hazáig tolni. Ez komótosabb tempóban is meglesz háromnegyed óra alatt, márpedig az S51-es Simsonom anno elég sok alkalmat adott a motortolás begyakorlására. Egyszer tűző napon 40 fokban toltam haza a Budaörsi úti Petőfi laktanyától a Széll Kálmán térig, majd röpke 12 órára lepihentem. img_4809.JPG

A sasszeműek kiszúrhatják a csomagtartón az úgynevezett "tolósört"

Bár a napsütés ellenére most szeles és áprilishoz képest viszonylag hűvös időt fogtam ki, mégis elkélt némi hidratálás: féltávnál beugrottam a kisboltba egy ún. "tolósörért" - a nagymotorral ellentétben segédmotort nem tilos alkoholos befolyásoltság alatt tolni -, és aki tolt már haza messzebbről lerohadt motort, valószínűleg tudja, miről van szó. Itt most kivételesen nem az idegpályák kisimítása végett volt szükség a sörre, de azért az utolsó, emelkedős szakasz előtt jót tett a lendületemnek: Bayer Zsolt-i vehemenciával gyűrkőztem neki az utolsó néhány száz méternek.

Hazaérve kicsit áttörölgettem, így most egész pofásan fest. Különösen a mopedes viszonylatban hosszú, elvileg két személyes ülés tetszik, bízom benne, hogy ha utast vinni nem is fogok tudni rajta (meg ugye a bennem napi 24 órás szolgáltatban lévő kispolgár nem is engedné), de azért a kényelmes vezetési pozíció megtalálásában remélhetőleg sokat fog segíteni. A lecsoffadt hátsó lábtartókat - merthogy itt ilyen is van, kérem szépen - a rend kedvéért megpróbálom majd gyáriakkal pótolni. Az ülés alatt egy kis tárolóhelyet is kialakítottak, itt majd némi 2T olajat fogok tudni állomásoztatni, és újabb érdekesség, hogy a hosszított ülés mögött még egy masszív csomagtartó is helyet kapott. Valaha krómozott lehetett, de egyelőre ez a mattfekete Neolux-szín is megteszi. 

img_4818.JPGA hosszú üléstől sokat várok

A menettulajdonságokról értelemszerűen nem tudok beszámolni, annyit a Google segítségével kisilabizáltam, hogy az A3-at 1 és 2 LE között három teljesítményszinttel gyártották. Hogy az enyém melyik, azt majd kinyomozom, de bízom benne, hogy a kétsebességes automata váltó azért a meredekebb emelkedőkön is felsegít majd.

A kis Tomost szeretném viszonylag záros határidőn belül talpra állítani, a blogon jelentkező segítőknek előre is köszönök minden alkatrészt és jótanácsot, szükség lesz rájuk, mivel még életemben nem láttam Tomost ilyen közelről.

A fejleményekről pedig majd igyekszem folyamatosan beszámolni. 

fullsizerender_3_1.jpg

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Lelkiismereti mopedgyűjtés - Flandria 037 AFA, Gilera EC1

2017. április 07. - gus

A blog régebbi olvasói - jó, ez relatív, mert még csak 2 és fél éve fut a blog - talán emlékeznek a jópofa kis Yamaha Mate-re, vagyis Mátéra, a dinamikus teherhordóra, amit Ottó ajánlott fel tesztelésre nagyjából tavaly ilyenkor. A Mate azóta is szolgálatban van, azonban van Ottónak egy hobbija, amiről akkor még nem szóltunk, és amit ő úgy nevez, hogy leletmentés. Ez annyit jelent, hogy nézegeti az eladó motorokat, és amit arra érdemesnek ítél, megveszi, gatyába rázza, majd eladja. 

Itt ne üzletszerű kismotor-csereberére tessenek gondolni, hanem amolyan jószolgálati cselekedetre: Ottó így próbálja megmenteni a hazai kismotor- és mopedállományt egy részét az enyészettől. Aki ismeri a mopedpiacot, tudja, hogy ezzel pénzt keresni nem lehet, Ottó is örül, ha az oda-visszaútra elköltött benzinpénz visszajön, de van, hogy az sem.

flandria_affiche.jpg

"Elegáns, erős, elnyűhetetlen"

Tovább

Hóvirág túra (2017.03.04.) - Túrabeszámoló

2017. március 15. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Soha korábban nem szerveztem motoros rendezvényt, hát ennek is eljött az ideje, még ha egyelőre csak ilyen kicsiben is. 

A depressziós szürkeségben, főleg a tél vége felé, szívderítő és lélekmelengető élmény tud lenni, amikor az ember meglátja az első hóvirágot a hó alól előbújni. Persze ekkor még lehet rém hideg és barátságtalan az idő, de a hóvirág már jelzi az elviselhető időszak (értsd: tavasz) közeledtét, még ha a természet virágba borulására akár további másfél-két hónapot várni is kell. hovirag_1.jpg

Tovább

Honda Camino tuning (1983) – Pehelysúlyú ágyútöltelék

2017. március 04. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

A hazai mopedes szubkultúra az elmúlt években a fejlődés és gyarapodás útjára lépett, bár néha még mindig azzal a szégyenérzettel robogok végig mopeddel a városon, mintha csokit loptam volna a közértből. A Moped blog mellett a Turbometal csapata jár leginkább az élen abban, hogy ez az indokolatlan szégyenérzet a mopedesek körében csökkenjen, és hogy a mopedezés szerethető oldalára is végre napfény vetüljön.

caminofenyelthdmeret_0.jpg

A mopedezés napfényes oldalán

Tovább

Hóvirág túra

2017. február 27. - gus

Kedves Moped blog olvasók!

A néhány hete beígért Hóvirág túrát ezennel meghirdetem.

hovirag.jpg

Gyülekezés március 4-én, szombaton a Hősök terén a Műcsarnok előtt 13:45-től. Indulás: 14 órakor. Egy hozzávetőlegesen 17 kilométer hosszú kört fogunk megtenni Budapesten, a Hősök terére érkezünk vissza, de aki akar, korábban lecsatlakozhat. Az útvonal dióhéjban: Hősök tere-Oktogon-Lánchíd-Budai vár-Attila út-Gellért tér-Szabadság híd-Oktogon-Hősök tere.
A KRESZ szabályait kéretik betartani, a közlekedés többi résztvevőjével előzékenyen viselkedni, a konfliktust kerülni.
A rendezvényt bejelentettem a BRFK-nál, a bejelentést tudomásul vették.
A rendezvénynek politikai és kereskedelmi célja nincs, a motorozás közös öröme hoz minket össze.
FONTOS: részvétel csak a közúti közlekedés szabályainak megfelelő segédmotorral. Moped nem elvárás, de minél több moped jön, annál boldogabb leszek.

hovirag_tura.jpg

A túra Facebook-oldala, ahol a részvételt is lehet jelezni:

https://www.facebook.com/events/797257200423293/


Üdv.

Gus