Moped blog


Honda Scoopy SH 50 - SuHanás 50-nel

2015. november 12. - gus

Na, és akkor az előző és az azt megelőző poszt Hondái után jöjjön a mesterhármas harmadik tagja, egy Honda SH 50. Különben is, gyakran vagyok gondban, amikor egy Honda kerül terítékre, mert nem mindig tudom, miről lenne érdemes írni. Persze a blog rutinos olvasói nyilván emlékeznek arra, hogy a saját CB 125-ösöm mennyi fejtörést és hajtépést okozott, de erről nem a Honda tehet, a malőr inkább az előző tulajok megátalkodottságának és ingatag alapokra épülő barkácshajlamának számlájára írható.

img_0598.JPG

Megbízható, piros és málházható: simán lehetne szolgálati jármű a tűzoltóknál

Mert a Hondák általában jönnek-mennek, eseménytelenül teszik a dolgukat, hibajelenségek előállítására viszonylag kevéssé alkalmasak; bár ha valaki egy nem belevaló dugattyúval kínálja meg a hengert, amivel a CB-m esetében valamelyik előző tulaj kísérletezett, akkor azért meg lehet próbálni a szelepeket szétverni. De nagy szerencse, hogy a kínai jármű- és alkatrészgyártás még gyerekcipőben jár (tényleg, ezt a rémes kifejezést ki találta ki?), úgyhogy a CB japán szelepei a kínai gyártású noname dugattyúnál végül erősebbnek bizonyultak: a dugattyú szépen széttört, és ettől ugyan a motor barkasos füstölésbe kezdett, de a hengernek nem lett baja.

A mai tesztünk tárgyát képező Honda büszke tulajdonosa Árpi, aki Olaszországból nyerte meg magának a motort, mégpedig 80 euróért. Hadd lőjem le gyorsan a poént: hát kurvára megérte! (Még ha némi flexelést és hegesztést foglalt is magába a projekt.)

img_0602.JPG

Elöl is van egy kis csomagtartó

Az SH-t ezzel a fizimiskával 1984 és 1996 között gyártották Spanylországban, bár találtam egy külön az SH 50-esnek szentelt blogot, aminek a tulaja hollandiai gyártást említ. A kismotor felszereltsége nagyjából annyira spártai, mint egy keszongi garniszálló wellness-részlege, de aki motorozás mellett/helyett tespedni szeretne, vegyen magának kádat, rekamiét vagy Goldwinget. A szériafelszereltség részét képezi többek között a két irányba fordítható kormány és a felfújható gumik, meg még egy pár hasonló elmés dolog, de a sor folytatását mindenkinek a fantáziájára bízom. A futómű segédmotorok esetében általában kikerül az innováció fókuszából. Az első rugóstag ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, de a gyakorlatban mindent megtesz, ami tőle elvárható. A hátsó felfüggesztésről hagyományos dupla teleszkóp gondoskodik.

img_0603.JPG

Az első rugóstag mai szemmel nem túl bizalomgerjesztő, de a gyakorlatban teszi a dolgát

A Hondán fékek is vannak, bár erről inkább vizuálisan, semmit empirikusan tudtam csak meggyőződni (értsd: látom, hogy van, de fogni nem nagyon fog), bár ez is nagyrészt csak beállítás kérdése. Mivel a töltés gyengélkedik, a motor krónikus akkumulátorhiányban szenved (nincs benne akksi, mert minek), ezért a duda és az indexek alapjáraton nem működnek, és indításhoz is a berúgókart kell használni. De a blokk már a berúgókar leheletfinom lenyomására is életre kel.

Árpi eredetileg a barátnőjének vette a motort, de amíg az SH nem éri el az üzembiztonság általa kívánatosnak ítélt szintjét, addig szíve választottját nem meri ráültetni. (Szerintem a féket is alibiből nem húzta meg, hogy ne kelljen az SH-t átadnia, de ez csak erős hipotézis a részemről.) A 3 Le-s kismotor végsebessége valamivel 50 fölött, fogyasztása pedig valahol 2 liter körül alakul, vagyis ideális városi járműnek számít. Az üléspozíció nyúlánkabb motorosok számára is vállalható, mivel a kormány viszonylag magasan van. Ebből adódóan a törperobogókkal szemben itt fölösleges kanyar közben térdbe beakadó kormányt, majd a motorral együtt az útmenti árok irányába végrehajtott tigrisbukfencet vizionálni.

img_0605.JPG

 A valamivel több, mint 3 Le-s motor az 50-et megfutja

Ami a cuccolást illeti: a kormány alatti kesztyűtartó az egyetlen zárható tárolórekesz, ugyanis az ülés alatt leginkább csak a blokkot és csatolt részeit találjuk. A pakolhatóságra azonban összességében mégsem lehet panasz, egyrészt a motor elején van egy kis csomagtartó, ahová elég sok mindent fel tudunk pókozni, másrészt az egyszemélyes ülés mögött (gyártották dupla üléssel is) szintén van egy nagyobbacska rácsozat, ahová még egy sporttáskát is megpróbálhatunk felerősíteni. Rutinosabb pizzafutárok pedig a buszkerékpizza szállítására alkalmas pizzásdobozt is megpróbálhatják  a rács helyére felfejleszteni, de akkor a megfelelő súlyeloszlás érdekben a borravalót és az állandóan náluk levő KRESZ-könyvet inkább az első csomagtartón tárolják.

img_0604.JPG

1 ember + 1 sporttáska

Az SH semmitmondó dizájnja - ami nekem mondjuk egyre jobban tetszik - senkit se tévesszen meg, a szögletes formák és mára már megfakult burkolatok alatt városban jól használható megbízható technika lakik. Összefoglalásként csak annyit tanácsolhatok, hogy aki olcsón lát SH-t, csapjon le rá gyorsan, aztán majd biztos jó lesz valamire. Ha nem most, akkor 20, 40 vagy 60 év múlva. Valószínűleg akkor is első rúgásra indulni fog.

Következő posztunkban már nem Honda lesz terítéken, de a megfejtést most is Japán környékén lesz majd érdemes keresgélni.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a mopedblog@indamail.hu címen jelezd, és mi örömmel írunk róla. Mopedes jelentkezők, hajrá, még 2-3 hétig az időjárás még lehetőséget ad tesztelni!