Moped blog


Azért mindig akad egy hadra fogható

2018. január 09. - gus

A tél nem csak a barnamedvének, de sok motorosnak is alkalmat ad, hogy visszahúzódjon odújába, és megálmodja, hogyan fogja indítani a közelgő motoros szezont. A hozzám hasonló motorhalmozóknál ezen belül is újabb alkérdés, hogy hogy a fenébe fogjuk majd talpra állítani a gépparkot, amit kisebb részben mi magunk is óhatatlanul amortizálunk, de a fődíj az előző tulajoknak jár, akik az elmúlt évtizedekben kalapácsot, flexet és akkusavat nem kímélve keményen odatették magukat, hogy gajra vágják az elpusztíthatatlannak hitt technikát.

Ha sok motorja van az embernek, abban az a jó, hogy nagy valószínűséggel mindig akad egy, ami hadra fogható. De ez a rossz hír is egyben: baromi ciki, ha egy halom járműből csak egy hadra fogható akad. A makulátlanul működő kétkerekűek száma nálam is vészesen elkezdte az 1-et közelíteni.

farm9_static_flickr_com.jpg

Na ezt az állapotot kéne valahogy elkerülni (forrás: farm9.static.flickr.com)

Ez a helyzet nálam testi tüneteket is produkál: köd borul az agyamra, káromkodni kezdek, és nem is olyan bárdolatlanul megpendítem magamban azt a diskurzust, hogy vajon nem kellene-e ezt az egész szarkupacot megfogni és föltenni a Vaterára 1 forintról, hátha kapok értük annyit, amennyiből egy közepesen leharcolt 20 éves full fapados Swiftbe át tudok ülni, és akkor a berheléssel járó gondok egy időre le vannak tudva. A Swifthez hegyekben áll a filléres bontott alkatrész, vagy ha végképp széthullik alattam, azt is felteszem 1 forintról a Vaterára, és biciklire vagy rollerre váltok.

Jó, ez most azért egy rosszkedvű vészforgatókönyv volt, de azon komolyan el szoktam töprengeni, hogy nem lenne-e mindenkinek jobb, ha összeadnám, mennyit kaphatnék az összes így-úgy működő kétkerekűmért, és abból vennék 1 (azaz egy) darab olyan motort, ami megbízhatóan működik, olcsón fenntartható és szükség esetén olcsón javítható. Ilyenkor jelenik meg a fejem melletti buborékban rotációs rendszerben a Suzuki GS 500, a Honda CB 500 és a Kawasaki ER5. Mindhárom kiforrott kéthengeres technika, a konstrukcióból adódóan alacsony fordulaton is viszonylag nyomatékosak, és a pörgetést is jól bírják, választék is van belőlük bőven, szóval bármelyikük ideális választás lehet a mindenes közlekedési eszközre vágyók számára, nem véletlenül szokta a Nepperűző is csokorban ajánlgatni őket a racionális választás iránt elkötelezett levélíróknak.

cbf.JPG

Adjak el mindent, és vegyek egy CBF 600-at? (forrás: i.ebayimg.com)

Vagy ha nagyobbat akarok gurítani, és nagyon jó áron sikerül túladni az egész kupac levélnehezéken, akkor akár egy 12-13 éves négy hengeres CBF 600-as Hondáig is elnyújtózhatok, ilyenen tanultam 5 éve vezetni, kimondottan jó benyomást tett rám, nagyon kulturáltan reagált minden manőverre, és 78 lóerő mindenre elégnek tűnt. Persze akkor nem volt sok összehasonlítási alapom, és azóta sem tettem szert sokkal szélesebb körű tapasztalatokra a nagymotorok terén, bár azt azért két éve a saját bőrömön megtapasztalhattam, hogy például a Suzuki GSX 145 lóereje nekem tökéletesen fölösleges, sőt, már-már fárasztó: a markolat legcsekélyebb elfordítására is elképesztő vágtába kezd. Mivel én képzetlen és viszonylag óvatos motoros vagyok, ha választhatok, akkor inkább a veterán 125-ös CB-met szeretném nyélgázon veretni. Az a 14 lóerő még tréningek híján is könnyen uralható. 

Na de hogy ez a racionális váltás a kupac roncsról egy megbízható modern japánra eddig még nem történt meg, kétségkívül arról árulkodik, hogy mégsem én vagyok a racionális döntések apostola: lehet, hogy ez már perverzió, de így mindig van mivel molyolni a kertben, és arról álmodozni, milyen jó lesz majd ez vagy az a lefingott motorom, ha végre elérkezik a felújítás vége (vagy legalább a kezdete). Plusz az XBR-em és a lassan 40 éves CB 125-ösöm is kezd ritka madár lenni, eddig nem vitt rá a lélek, hogy becseréljem őket valami tucatmotorra.

httpwww_motorcycledaily_com.jpg

Normális közúti közlekedéshez egyszerűen túl erős (forrás: www.motorcycledaily.com) 

És akkor lássuk, hogy mivel főzünk ma.

A rendszeres olvasók láthatták, hogy a napszítta piros Puch Maximon, életem első motorján tavaly novemberben sikeresen túladtam. Egy svájci kamionsofőr bukkant rá az egyik hirdetőoldalon. Eljött, ránézett, nevetve a kezembe nyomta az általa kínosan alacsonynak vélt vételárat, bedobta a Skoda Octaviájába, és elviharzott. Szépen hazavitte Svájcba azzal a megnyugtató gondolattal a fejében, hogy ott akkor is dupla áron el tudja majd adni, ha be sem indul. Pedig beindul.

A Honda CB 125-ösömet több mint két éve szedtük szét, mert a hengerfej úgy kelepelt, mint egy Singer-varrógépbe ojtott gólya. Hogy mi minden baja van, azt most nem sorolom fel, hányattatott sorsáról többször is írtam (itt érdemes keresgélni). A hengerfejet azóta egyébként felújíttattam, most éppen szétszedve kosarakban alussza téli álmát és várja a tavaszt, reményeim szerint most végre jó kezekbe került. Egy ideig a teljes felújításán is eltöprengtem, de arra most nincs meg a keret, főleg, hogy a Tomost is fel kellene támasztani.

wp_20171023_006.jpg

A CB-mről mostanában leginkább ilyen képek készülnek

Azokat a dolgokat mindenképp meg fogjuk csinálni rajta, amik csak így szétszedett állapotban hozzáférhetők: többek között a váz új festést fog kapni, és a kuplungszerkezetbe is visszakerül a valamelyik korábbi tulaj által kifelejtett alátét, ami miatt a váltás nem volt zökkenőmentes. A már általam beletetetett főtengelycsapágyakban, a Prox hajtókarban és a T.K.R.J. dugattyúban (ami miatt kétszer is megjártam oda-vissza a Budapest-Gyöngyös távot) 5000 km sincs még, azoknak nem lehet bajuk. Két gumi mindenképp fog kelleni, valószínűleg Metzeler lesz, ár-érték arányban verhetetlen, 25.000-ből kijön a kettő, ennyiért csak kevésbé márkás holmikból válogathatok.

Az XBR tulajdonképpen többé-kevésbé rendben van, leszámítva, hogy novemberben lejárt a vizsgája, és mivel nem csak a kormánycsapágyat kellene már nagyon kicserélni, hanem az elöregedett és letöredezett indexek rögzítését is meg kellene valahogy oldani, nem tudtam időben vizsgára vinni. Az új kúpgörgős kormánycsapágy fél éve ott van a polcomon, várja a beépítést, az indexek rögzítésében pedig a Dugóhúzó blog szerzőjétől számítok majd némi segítségre, de elég sűrű volt a tavalyi év második fele mindenkinek ahhoz, hogy ezek végül az idei évre tolódjanak át. Ja, és az egyik elveszett kormányvégsúlyt is pótolnom kell.

p1100897.jpg

Az indexek már itt is szigszalagos támogatásra szorultak, de még mindkét kormányvégsúly megvolt

A kis jugoszláv Tomos A3-as tavaly tavasszal került hozzám Dávidtól, akivel abban állapotunk meg, hogy ha felújítom/felújíttatom, megtarthatom, de ha nem, akkor visszaadom neki, és majd ő próbálkozik meg a gatyába rázásával. A lényeg, hogy ne legyen a motor az enyészeté. A felújítás tavasszal el is kezdődött, nem mondom, hogy öles léptekkel halad, mondjuk inkább úgy, hogy csordogál a saját medrében. A tél végére jó lenne befejezni, szeretném városban a szükségmegoldásként bevetett Peugeot helyett a Tomost koptatni.

Hogy hogyan került hozzám a kis Tomos, arról itt írtam, és hogy a felújítás előtti szétszedéskor mit tapasztaltunk, arról pedig itt. Dióhéjban csak annyit: a motor valószínűleg sokáig vízben állt, a motorikus részek rozsdásodásából pontosan látszik az egykori vízszint magassága. Jó néhány dolgot mindenképp cserélni kell: a hengert vagy fúrjuk vagy cseréljük, a hajtókar és a dugattyú pedig megy a kukába. Amit viszont nem ért víz, az meglepően szép állapotban van, és a váz is meglehetősen jól tartja magát.

img_7089b.jpg

Amit nem rohasztott meg a víz, az szép állapotban megmaradt

A fentiekből logikusan következik, hogy legjobb esetben is csak a 103-as Peugeot-m van hadra fogható állapotban. De amióta Lukáccsal másfél éve adtunk neki egy új kondenzátort, nincs okom panaszra. Mivel a Puch Maxinak a karburátorával volt valami, amit többszöri szétszedésre sem tudtunk megtalálni, az XBR-t meg nem szívesen szedem elő rövid városi távokra, a CB pedig ugye két éve szétszedve, illetve kosárban, ezért jobb híján másfél éve a 103-ast fogtam be igáslónak, vele járkáltam be a városba majd' minden nap. 

Röviden ez most a helyzet, lehetne jobb is, rosszabb is, drukkoljatok, hogy a sok limlom tél végére értékelhető motorparkká álljon össze. A Tomos és a CB már nagyon hiányzik a városi közlekedéshez.

img_0535_1.JPG 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Tomos APN6S (1989) - Jugoszláviában ez volt Simson helyett

2017. július 25. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

A blog rendszeres olvasói valószínűleg emlékeznek rá, hogy éppen Tomos-felújításban vagyunk, vagyis hát a tényleges felújítás sajnos még nem kezdődött el, egyelőre három hónapja ott tartunk hogy le kéne valahogy robbantani a hengert a dugattyúról vagy a dugattyút kirobbantani a hengerből, szóval, röviden, éket kellene verni a henger és a dugattyú közé. Attila egyelőre WD40-es locsolással próbálkozik, de annyira össze van gyógyulva a dugattyú és a hengerfal, hogy a kettő között nem is szivárog le a kenőanyag. Nem tudom, mikor ér célt ez a módszer, de már ott tartottam, hogy szerzek valahonnan folyékony nitrogént, rálocsolom a blokkra, aztán az eltérő hőtágulás miatt majd csak történik valami. img_7093.jpg

A teljesen összegyógyult henger és dugó

Most, hogy a járműarzenálba bekerült egy Tomos, és erről a blogon is hírt adtam, látom, hogy akadnak mások is, akik a jugoszláv járműipar e remekével bíbelődnek. Így kerültem kapcsolatba Andrással, aki egy kis kényszerléghűtéses APN6S-t ajánlott fel tesztre, hogy lássam, nem csak A3 MS van a világon. A motor több mint 20 éve van nála, még a Vajdaságban kapta kiskamaszként az apjától, és most Dunakeszi és a 3. kerület között ingázik vele napi rendszerességgel.

img_5110.JPG

Jó a kiállása, jó a megállása

Az első rúgásra azonnal életre kelő blokkal a 60-as végsebességet jó nagy nekifutás után éri el, de ha a gázkart nem bináris üzemmódban használjuk, akkor a Bing porlasztónak hála 2,5 literrel is beéri 100 kilométerenként. Meghibásodásra nem igazán hajlamos, bár tavaly 10.000 km után fel kellett fúratni a hengert, mert érezhetően csökkenni kezdett a kompresszió, de azóta ismét hadra fogható, és Cseszneket is kacagva megjárta, ami három nap alatt 500 km megtételét jelentette.

img_5109.JPG

A fröccsöntő részlegen készített első sárhányót endurósan magasra húzták

Az 1989-ben, vagyis még Jugoszláviában gyártott motor festése és krómozása is csodás, bár sok helyen a kemény igénybevételnek még jobban ellenálló fényezetlen műanyagokkal találkozunk: az endurós első sárhányó és a tank is a fröccsöntő részlegen készült. És amennyire meg tudtam ítélni, a motor műszakilag is nagyon szép állapotban van, néhány hengerfúrással újabb 30 évig simál eljárkál majd, persze csak ha addigra nem tiltják be az összeskétütemű járművet, Norvégiában például most az a terv, hogy 2025-től már egyáltalán nem is adnának el új benzines és dízel autókat.

img_5118.JPG

Két jobb húsban lévő emberrel azért könnyen kibillen a jármű a komfortzónájából 

Amikor ráültem, hogy kipróbáljam, jobb híján összehasonlítási alapként az S51-es Simsonom lebegett a lelki szemeim előtt, bár anno Péter Simsonjait kipróbálva rövid úton beláttam, hogy egy Simson sem szükségszerűen kelt olyan benyomást, mintha maradék alkatrészekből rakták volna össze egy pincében egy nagyobb kocsmázás után. Városban agilisnak mondható az 55 kilós gép, amit a típustábla tanúsága szerint -  a megengedett legnagyobb össztömeg 210 kiló - kétszemélyes üzemmódra terveztek, bár ha a 155 kilós terhelhetőséget komolyan vesszük, akkor egy meglett férfiember mögé már csak egy csenevész útitárs fér föl. De ez Magyarországon úgyis csak hipotetikus kérdés, ezeket a motorokat mind segédmotorként hajtják, amin ugye utast nem szabad szállítani (bár hallottam a napokban egy srácról, aki pont egy Tomost vizsgáztatott le rendszámos motorként, hogy ne csak egyszemélyes üzemmódban tudja használni).

img_5107.JPG

A krómok is szépen csillognak

Fékekről, futóműről sok mondanivalóm nincs, lassítanak, illetve rugózik. Egyedül a kemény ülés tűnt fel már a rödivke próbaút során is, nem hiszem, hogy sajgás nélkül messzire jutnék a motorral. De ha valahogy puhább és vastagabb szivacsot lehetne az üléshuzat alá csempészni, én is simán nekivágnék ezzel a Tomossal a két éve Ivánnal a totalbike-os céges Dióval és a 103-asom nyergében nyélbe ütött Budapest-Gárdony-Budapest távnak.

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Felújítsuk? Ne újítsuk? Töprengések a Tomos A3 MS fölött.

2017. június 01. - gus

 

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Odáig oké, hogy kaptam a blog egyik kedves olvasójától egy Tomos A3 mopedet (pontosabban mokicket, mivel pedál helyett berúgókarja és hagyományos lábtartója van). Korábban soha ilyen közelről Tomost nem láttam, talán akkor jutottam hozzá a legközelebb, amikor két éve a szlovéniai Piranban, vagyis szülőhazájában lefotóztam egyet az utcán nyaralás közben. De ha már így hozta a sors, megpróbáltam a lehető legkompetensebb emberre bízni, így kerültem kapcsolatba Attilával, aki hosszú évek óta foglalkozik Tomos motorokkal, és fejből ismeri a különböző típusokra és altípusokra jellemző sajátos megoldásokat (mikor melyiknek volt krómozott a csomagtartója, teljesítmény és exportpiac szerint melyik blokknak milyen karburátora van és az hogyan van beszerelve stb.).

img_7086.jpg

Szerintem jó kiállású, de nekem egyébként is könnyen rááll a szemem ezekre a filléres motorkákra

Azt már ránézésre megállapította, hogy ez nem a német és holland piacra szánt 25km/h-ban limitált kivitel, bár az Encarwi karburátor őt is meglepte. A legtöbb Tomos ugyanis Dellorto vagy Bing karburátort kapott. Na az Encarwi a német Bing holland részlege, és amennyire utána tudtam olvasni, főleg az 1986 előtt gyártott és amerikai exportra szánt széria kapta meg ezt a porlasztót. Egyébként a minőséggel valószínűleg nem lesz baj, az Encarwit inkább az elmúlt évek során belekötött finomságoktól kell majd megszabadítani. img_7093.jpg

Hát így néz ki a henger, meg a dugó

A motor előéletéről nem sokat tudni, de a váz általánosan jó, illetve a motorikus alkatrészek általánosan rossz állapodából botcsinálta Sherlock Holmes-ként azt a sztorit tudtuk összerakni, hogy legalább 10 évet állt a szabad ég alatt, valószínűleg részben gyújtógyertya nélkül. Ez abból gyanítható, hogy a blokk belsejében a dugattyú tetején poros-földes lerakódást találtunk, a trepni alatt pedig egy kis növényke is szárba szökkent. Valamint a lendkerék alsó két centijét teljesen megette a rozsda, ez jelzi az oldaldekniben meglévő kis tavacska átlagos vízszintjét. Nem is lesz könnyű a főtengelyről lerobbantani, annyira összegyógyultak. Most is épp valami WD-40-es löttyben áznak, hátha az - a szó konkrét és átvitt értelmében - megoldja a dolgot.img_7091.jpg

Sajnos jól látszik, meddig állt a víz

Viszont öröm az ürömben, hogy a Tomos feltehetőleg többé-kevésbé a közvetlen napsugárzástól védett helyen aludta évtizedes téli álmát, a gyári festést ugyanis nem kezdte ki a Nap, vagyis egyáltalán nincs megfakulva.

Amire első ránézésre szükség lesz: valami vállalható kinézetű tükör, hengerfúrás, új dugattyú és gyűrűk, két új hátsó teleszkóp, két gumiköpeny, esetleg egy új üléshuzat, egy hátsó lámpabúra (igen, az új helyesírás szerint a búra rövid u helyett már hosszú ú-val írandó), egy kilométeróra, plusz új bovdenek és vezetékek, és talán a felnit is idővel le kellene krómoztatni, mert teli szájjal elkezdett rajtuk csámcsogni a rozsda. img_7084.jpg

A berúgókar ékjét egyébként fordítva ütötte be valaki

Elsőre ez így soknak tűnhet, de amikor Attila a hibalista elszavalásának végére ért, azzal nyugtatott, hogy ezek nem jelentős tételek, a Tomoshoz raktárról szinte minden beszerezhető, mégpedig annyira kedvező áron, hogy az alkatrészek felújításával, mókolásával, kínai cserealkatrésszel történő kiváltásával nem igazán érdemes bíbelődni. A rövidtávú terv a következő: összeírjuk pontosan, hogy a Tomos-gyárból (és egyéb helyekről) mit kell beszerezni, Attila készít egy költségkalkulációt, aztán ha az a józan ész határain belül marad (drukkoljatok), akkor belevágunk a felújítási projektbe. Mivel a váz szép, ahhoz nem nyúlunk, és a gyári kipufogó is kiváló egészségnek örvend, úgyhogy egyelőre az is marad. Aztán majd ha kalandvágyból esetleg rápróbálunk egy 65 köbcentis hengert, ahhoz tuning kipufogó is fog kelleni. De ez egyelőre még a jövő zenéje.

img_7085.jpg

Ha elkészült a költségkalkuláció, úgyis jelentkezem megint.

(A képeket köszönöm Sanyinak.)

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Hogyan lett Tomos mopedem? - Tomos A3 MS (1986)

2017. április 24. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

 

Mikor Dávid írt, hogy van neki egy feleslegessé vált Tomos mopedje, amit szívesen a Moped blognak ajándékozna, majd képeket is küldött, akkor a következő vicc jutott az eszembe:

A Szaratov hűtőgépgyár sztahanovistája nyugdíjba megy, és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
- Mondja, elvtárs, van magának hűtőszekrénye?
- Nem, nekem nincs.
- De ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?
- Én hazavittem hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.

Na így vagyok én a motorokkal: akárhányszor elindulok valahová motorért, valahogy mindig piros moped jön ki belőle. A piros szín motorban messze nem a kedvencem, soha életemben nem akartam piros motort, de a sors úgy hozta, hogy életem első motorja, a napszítta Puch Maxi, majd a tavalyelőtt beszerzett Peugeot 103 és most a legújabb szerzemény, az 1986-os jugoszláv gyártmányú Tomos A3 MS is piros, és mindegyik moped. Illetve a Tomos csak félig, mert pedál helyett berúgókarral indul. Vagyis hát indulni nem indul, de erre mindjárt visszatérek. img_4808.JPG

A fellelt állapot

Nem, nem akartam újabb mopedet, de motort se, esküszöm. De a motorral úgy vagyok, mint egykor az óvodában a tejbegrízzel: ha kínálják, el kell fogadni. Ki tudja, mikor lesz legközelebb. (Ide vonatkozó töredelmes vallomás 30 év távlatából: én a kakaóport szét nem keverők szektájába tartoztam.)

Dávid a blog oldalán jelezte, hogy van neki egy Tomos mopedje, amit már nem nagyon tud tárolni, ő is kapta valakitől, felújítani most nincs ideje, meg különben is van még négy másik komolyabb motorja, nem tartogatná tovább. Mondanám, hogy megörültem a felajánlásnak, és már épp készültem lecsapni rá, mint gyöngytyúk a takonyra, de a fejem fölött egy szövegbuborékban kigyúlt a villanykörte: odáig oké, hogy elhozom, de hova fogom rakni? A szomszédok már így is nyilván a vudubábumba szurkálják a kötőtűt, mert már nem bírják nézni a kertben a motorjaimat, szóval ide nem hozhatom. Átmeneti megoldásnak apám garázsa megteszi, viszont hosszú távon majd keresnem kell valami más megoldás. De most, hogy átmenetileg kikerült a garázsból a 103-as, amit a Honda CB 125 másfél éve folyamatban - nem - lévő felújítása miatt kénytelen voltam városi használatra befogni. Az XBR városba túl nagy, a Maxi pedig szintén gyengélkedik.

 logo.png

Tomos - még ma is működik a Tomos-gyár a szlovéniai Koperben

Úgyhogy szépen elmentem Dávidhoz. Úgy voltam vele, hogy ha a Tomos nagyjából rendben van, elhozom, nem minden nap kap az ember ilyen gáláns felajánlást. Első ránézésre a motor kimondottan szépnek tűnt, a vázon nem láttam sérülést, a burkolatok megvannak, a festése majdhogynem makulátlan, a felfüggesztés is oké, a fékek fognak, a tank nem rozsdás, a két gumi bár öregecske, de átmenetileg használható, viszont a blokk nem fordul át, vagyis hát a berúgókart nem lehet lenyomni, így azt sem tudtam megnézni, hogy egyáltalán ad-e szikrát. Hogy a blokkban mi hullott szét vagy rohadt össze, egyelőre nem tudom, hamarosan a végére fogunk járni.

Még elindulás előtt jól megsasoltam a térképet, 3 kilométert leszek kénytelen a motort hazáig tolni. Ez komótosabb tempóban is meglesz háromnegyed óra alatt, márpedig az S51-es Simsonom anno elég sok alkalmat adott a motortolás begyakorlására. Egyszer tűző napon 40 fokban toltam haza a Budaörsi úti Petőfi laktanyától a Széll Kálmán térig, majd röpke 12 órára lepihentem. img_4809.JPG

A sasszeműek kiszúrhatják a csomagtartón az úgynevezett "tolósört"

Bár a napsütés ellenére most szeles és áprilishoz képest viszonylag hűvös időt fogtam ki, mégis elkélt némi hidratálás: féltávnál beugrottam a kisboltba egy ún. "tolósörért" - a nagymotorral ellentétben segédmotort nem tilos alkoholos befolyásoltság alatt tolni -, és aki tolt már haza messzebbről lerohadt motort, valószínűleg tudja, miről van szó. Itt most kivételesen nem az idegpályák kisimítása végett volt szükség a sörre, de azért az utolsó, emelkedős szakasz előtt jót tett a lendületemnek: Bayer Zsolt-i vehemenciával gyűrkőztem neki az utolsó néhány száz méternek.

Hazaérve kicsit áttörölgettem, így most egész pofásan fest. Különösen a mopedes viszonylatban hosszú, elvileg két személyes ülés tetszik, bízom benne, hogy ha utast vinni nem is fogok tudni rajta (meg ugye a bennem napi 24 órás szolgáltatban lévő kispolgár nem is engedné), de azért a kényelmes vezetési pozíció megtalálásában remélhetőleg sokat fog segíteni. A lecsoffadt hátsó lábtartókat - merthogy itt ilyen is van, kérem szépen - a rend kedvéért megpróbálom majd gyáriakkal pótolni. Az ülés alatt egy kis tárolóhelyet is kialakítottak, itt majd némi 2T olajat fogok tudni állomásoztatni, és újabb érdekesség, hogy a hosszított ülés mögött még egy masszív csomagtartó is helyet kapott. Valaha krómozott lehetett, de egyelőre ez a mattfekete Neolux-szín is megteszi. 

img_4818.JPGA hosszú üléstől sokat várok

A menettulajdonságokról értelemszerűen nem tudok beszámolni, annyit a Google segítségével kisilabizáltam, hogy az A3-at 1 és 2 LE között három teljesítményszinttel gyártották. Hogy az enyém melyik, azt majd kinyomozom, de bízom benne, hogy a kétsebességes automata váltó azért a meredekebb emelkedőkön is felsegít majd.

A kis Tomost szeretném viszonylag záros határidőn belül talpra állítani, a blogon jelentkező segítőknek előre is köszönök minden alkatrészt és jótanácsot, szükség lesz rájuk, mivel még életemben nem láttam Tomost ilyen közelről.

A fejleményekről pedig majd igyekszem folyamatosan beszámolni. 

fullsizerender_3_1.jpg

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.