Moped blog


Gondolkozz plurálisan, óvd a gyengébbet!

2015. május 09. - gus

"És tudva, hogy nem láthatod magad
Oly jól, mint tükröződve, tűkröd én
Szerényen felfödöm magadnak azt,
Mit még magadról nem tudsz."

(William Shakespeare: Julius Caesar)

 

Még ha feltételezzük is, hogy a KRESZ "hézagmentes", vagyis hogy betartásával elejét vehetjük a konfliktusoknak és baleseteknek, azért arra fel kell készülnünk, hogy a szabályokat nem fogja mindenki - egyenlő mértékben - betartani. A defenzív vezetés nevű valami, amivel a motoros vagy autóvezetői tanfolyamon traktálni szoktak bennünket, nem hülyeség. Pontosan az a lényege, hogy számítanunk kell arra: lesznek olyanok, akik majd kisebb vagy nagyobb ívben tesznek a közlekedési szabályokra.

 A „defenzív vezetés” taktikája három pillérre épül:

  1. A tilosat sohasem!

 2. A kötelezőt mindig!

 3. Olykor még a megengedettet sem!

Szerintem jól látszik, hogy a harmadik pillér alapvetően az első kettő megszegéséből adódó kockázatokat hivatott csökkenteni. De persze nem csak ezt jelenti. Hanem azt is, hogy:

- Nem kötelező élnünk az elsőbbségünkkel, ha arról biztonságban le tudunk mondani.

- Főútvonalon kanyarodva akár indexelhetünk is (ugye ez nem kötelező), ha ezzel úgy érezzük, így nyilvánvalóbbá tudjuk tenni a többi közlekedő számára, hogy merre megyünk.

- Motorosként, ha lehetőségünk van rá, ne az autók számára kijelölt helyen parkoljunk. Ha elég széles a járda, tehát nem akadályozzuk a gyalogosokat, dobjuk fel szépen a járdára a motort.

foutvonal.jpg

"Főútvonalon kanyarodva akár indexelhetünk is"

Vagyis a defenzív vezetés nem hülyeség, mert a balesetek nem kis része nem egyetlen, hanem két vagy három közlekedő együttes hibájából szokott bekövetkeznki. Ha nem csak arra ügyelek, hogy én megadom-e másnak az elsőbbséget, hanem tudat alatt azt is figyelem, nekem megadják-e, sokat teszek a biztonságos közlekedésért. Ez az intelem számunkra, vagyis a puhatestűek rendjébe tartozó mopedesek-motorosok számára különösen fontos.

A defenzív vezetés három pilléréhez azonban egy negyediket is hozzátehetünk: próbáljunk meg mások fejével gondolkodni (ez egyébként nem csak vezetés közben lehet hasznos), már amennyire tőlünk telik, és igyekezzünk beleképzelni magunkat a többi közlekedő helyzetébe.

Sok motorosnak van autós jogosítványa, szokott biciklizni vagy gyalogolni. Vagyis elméletben sokan tisztában vagyunk a különböző közlekedési formák sajátosságaival, sajátos veszélyeivel, azonban hajlamosak vagyunk azokat  a gyakorlatban elfelejteni. Előfordul, hogy az ember autóba ülve kiborul a sávok között cikázó robogósok miatt, de robogóval ő is pont ugyanígy közlekedik. Ennek a paradoxonnak a feloldására csak egy nevet mondanék: George Herbert Mead.

George Herbert Mead amerikai szociológus, pszichológus, szociálpszichológus volt. Megfigyelte, hogy 4-5 éves korban a gyerekek elkezdenek szerepjátékokat - pl. papás-mamás - játszani; ekkor tudatosul bennük, hogy a világot nem csak saját szubjektív perspektívájukból lehet szemlélni, hogy valaki többféle szerepet is felvehet annak függvényében, hogy éppen milyen szituációba kerül bele. A szerepjátékok során pedig megtanulják, hogy saját szerepeiket más szerepek egészítik ki. A bolti eladóhoz például vevők tartoznak, a bábelőadáshoz közönség is kell, a főzőcskéhez pedig nem árt, ha vannak vendégeink is. Ez a gyakori perspektívaváltás a gyerek számára lehetővé teszi, hogy saját partikuláris világából kinézzen, és észrevegye, hogy mások is vannak körülötte, bele tudja magát képzelni mások helyzetébe, igazodni tudjon mások (ezt Mead "általános másiknak" nevezi) elvárásaihoz. (A mások fejével való gondolkodás egyébként az empátiának is előfeltétele. Aki nem tudja magát más helyzetébe beleképzelni, nem tud másokhoz empatikusan viszonyulni.) 

puppet_theatre.jpg

"A szerepjátékok során megtanulják, hogy saját szerepeiket más szerepek egészítik ki" (Forrás: www.comparestoreprices.co.uk)

Nem vitás, hogy a körülöttünk élő többi ember nélkül nem jutnánk messzire saját személyiségünk felépítésében. Magunkról a mások által visszatükrözött képünk révén szerzünk ismereteket. Meg lehet nézni például az aveyroni vad gyerek esetét, aki, mivel farkasok között nőtt fel az erdőben, a szocializációban igencsak elmaradt (ugye ez a Romulus és Remus-sztori modern kori reinkarnációja, őket a legendárium szerint szintén farkasok nevelték).

Úgy tűnik azonban, hogy a Mead által leírtak nem mindenkire egyformán érvényesek. Gyerekként a legtöbben képesekké válunk arra, hogy mások szempontjait figyelembe vegyük, de valahogy sokaknál ez az idők során lebomlik. Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ami nekik van, az a legjobb, ők maguk a legokosabbak, hogy az utakon mindenki tehet nekik egy szívességet.  Ez az egocentrikus nézőpont arra utal, hogy az illető ritkán próbál meg önmagára mások perspektívájából tekinteni. 

Nekik is és magunknak is azt tanácsolnám, hogy mikor motorral haladunk, gondoljunk arra, hogy más közlekedési módot választva hogyan viszonyulunk a motorosokhoz. Autósként nem szeretjük, ha cikáznak mögöttünk-mellettünk-előttünk. Nem igazán szeretjük kétüteműek füstjét szívni, ezért igyekszünk megelőzni őket. Az utcán kutyát sétáltatva nem szeretjük, ha a motoros épp mellettünk teszteli az új Akropovic sportdob hangerejét, mert a blöki vagy ijedtében leszalad az úttestre egy autó alá, vagy megsüketül.

ugato_kutya.png

Szegény blöki (forrás: www.szadvar.hu)

Gyalogosként a járdáról lelépve nem igazán számolunk azzal, milyen váratlanul tud egy motoros feltűnni a képben, mennyire kis helyen elfér, és hiába enged át minket egy autós a zebrán, sajnos mögüle-mellőle előbukkanhat egy motoros vagy egy autós, aki a KRESZ főbűneinek egyikét elkövetve - nem áll meg a zebra előtt, jóllehet a vele egy irányban haladó a másik sávban már megállt - gyalogosok életét veszélyezteti.

Biciklit tekerve fontos, hogy minél jobban megőrizzük a nyert lendületet. Sokan ezért - helytelenül, de korántsem érthetetlen módon - a piros jelzésre sem állnak meg, a gyalogosnak a zebrán nem adnak elsőbbséget. Számítsunk erre, előzzük meg a konfrontációt, a biciklisre ne ijesszünk rá, próbáljuk meg elkerülni a balesetet.

Általános alapvetésként megfogalmazható: ne törlesszünk, ne rendszabályozzunk. Főként: ne provokáljunk balesetet. Elégedjünk meg a morális fensőbbség érzésével, legfeljebb dudálással vagy villogással adjuk a veszélyt előidéző szabálytalankodó tudtára, hogy közvetlen veszélyt jelent ránk és a többi közlekedőre. 

bicikli.jpg

"Előzzük meg a konfrontációt, a biciklisre ne ijesszünk rá, próbáljuk meg elkerülni a balesetet" (Forrás: humancyclist.wordpress.com)

És mielőtt a kommentelők nekem ugranának, hogy ki vagyok én, szeretném leszögezni: nem papolni akarok, nem csak az olvasónak, hanem magamnak is mondom ezeket. Mert olykor sajnos én is hajlamos vagyok az imént vázolt szempontokat figyelmen kívül hagyni.

Mindenekelőtt gondoljunk és figyeljünk:

- a közlekedési szabályokat nem feltétlenül ismerő gyalogosokra,

- a figyelmetlen és fegyelmezetlen gyerekekre,

- a kutyát sétáltatókra, a gyerekesekre,

- a piroson szabálytalanul áthaladó kerékpárosra,

- a szabálytalan (rendszám nélküli) motorosokra,

- a buszvezetőre és kamionosra, aki nem biztos, hogy lát minket, mert a holtterében közlekedünk,

- a villamosvezetőre, aki ugye nem tudja félrerántani a kormányt, ha baj van,

- az autósra, főleg ha lassú 2T motoron ülünk, mert ugye a KRESZ megengedi, hogy előresoroljunk a piros lámpánál. De nem muszáj élni ezzel a lehetőséggel, és akkor az autós is kevésbé érez majd késztetést, hogy lehetetlen helyzetben megelőzzön bennünket.

Igen, a közlekedésben is vannak jogaink, lehetőségeink, de ezekkel nem vagyunk kötelesek minden pillanatban élni. Ha autósként egy kereszteződéshez érve azt látjuk, hogy keresztben feltorlódott a sor, akkor dönthetünk úgy, hogy lemondunk néhány jármű javára az elsőbbségünkről, s ezzel a feltorlódott keresztirányú forgalom haladását segítjük.

Akkor is figyeljünk másokra, ha mások nem figyelnek ránk. Sőt, különösen ekkor figyeljünk rájuk! 

 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! A CB-be (lásd itt és itt) végre sikerült trafót találni, vagyis ismét harcra kész!

♠  ♠  ♠

Következő posztunkban visszatérünk a mopedek mustrájához, és egy kimondottan szép állapotú Suzuki Eko mopedet fogunk közelebbről szemügyre venni.

♠  ♠  ♠

Ha van a birtokodban olyan pedálos kismotor, amiről még nem írtunk a blogon, és egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnád, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)

Sachs Saxonette - Az öszvér

2015. január 08. - gus

Mivel Magyarországon sajnos már a mopedek sem örvendenek nagy népszerűségnek, nehéz elképzelni, hogy bármiféle kereslet mutatkozna egy olyan motorizált kétkerekű iránt, ami még a mopedeknél is lassabb. Pedig van benne ráció. A Sachs Saxonette ugyanis a kerékpárok és a mopedek előnyeit igyekszik magában egyesíteni.

Gyorsan le is lövöm a poént: a mopedekbe szinte mindig 50 köbcentis motor kerül, de mai elmélkedésünk tárgyát csak egy 30 köbcentis kétütemű blokk hajtja, ami rugózatlan tömegként a hátsó kerék mellé bal oldalra van rögzítve - bár hátsó felfüggesztés hiányában itt majdnem minden tömeg rugózatlan. A hátsó kerékre jutó megnövekedett erőhatások miatt a két kerék nem egyforma: elöl klasszikus küllős felnit találunk, hátra azonban az osztrák mérnökök egy már szemre is robusztusabb, strapabíróbb felnit álmodtak meg. Mivel jó pár éve mentem ilyennel utoljára, sajnos nem emlékszem, hogy a felni aluból vagy valamilyen spéci műanyagból van-e, mindenesetre nem volt vele gond. saxonnette.jpg

Kimondottan úgy néz ki, mint egy bicikli, de azért ott a hátsó kerék környékén elég nagy a tumultus (forrás: www.bikes.motorradonline.de/)

A motort nem pedállal kell elindítani. Egyes modelleket önindítóval is felszereltek, de ennek hiányában az indítási procedúra inkább a kertes házban lakók számára lehet ismerős: a kétüteműt a benzines fűnyírókhoz hasonlatosan a motorblokkból kilógó zsinór rángatásával lehet beröffenteni.

A motor menetteljesítményéről sok mindent nem tudok elmondani, olyan ugyanis nem nagyon van neki, a 3750-es főtengelyfordulaton ébredő 0,7 lóerő (=0,5kW) hatására nem gyűri maga alá az aszfaltot, de azért ha lendületbe jön, a 25-öt tudja tartani, és olajos jégen talán még ki is lehet pörgetni. A megállásról kis dobfékek gondoskodnak, de ugye ez magától értetődő, tárcsafékről ebben a kategóriában senki még álmodni sem mer.

sachs-saxonette-luxus-foto-bild-59640940.jpg

"egy 30 köbcentis kétütemű blokk hajtja, ami rugózatlan tömegként a hátsó kerék mellé van rögzítve "(forrás: www.tonyandtawni.com/)

És akkor arról, hogy a Saxonette miért lehet mégis jó megoldás, főleg azok számára, akik inkább kisebb forgalmú utakon szeretnek poroszkálni (a mopedekre általánosságban jellemző előnyös tulajdonságokat itt már szépen csokorba gyűjtöttük):

  • Ugye azt talán mondanom sem kell, hogy a belső égésű motornak hála a biciklivel szemben itt alapvetően nem kell pedálozni: a gázkar húzására egyenletes tempóban csattog előrefelé.
  • Meglehetősen könnyű: csak 32 kg-ot nyom, ami mondjuk legfeljebb két bicikli súlya, de egy mopednél is jó 10-15 kilóval könnyebb. A váz úgy van kialakítva, hogy a pedáltengely fölött jól meg lehessen ragadni, és bármilyen lépcsőn fel lehessen cipelni. És ha épp nincs rá szükségünk, bármilyen sufni mélyére el tudjuk suvasztani.
  • Aztán ott van a fogyasztás: bár tartós tesztet nem végeztem vele, de nehéz elképzelni, hogy 100 km-enként 1 liternél több keveréket megegyen, ami az 1,7 literes tankot figyelembe véve meglehetősen nagy hatótávolságot eredményez.
  • Elég jól lehet vele bicikliként is közlekedni, mivel a mopedekkel szemben a pedál tengelye a "szokásos" helyen van. (Ugye a mopedeknél a motorblokk miatt a pedál hátrébb szokott kerülni, ezért baromi kényelmetlen tekerni, és igazán csak végszükség esetén vetemedik erre az ember).
  • Osztrák gyártmány: a minőséggel valószínűleg nem lesz gond, szemben az itthon kapható elektromos áruházi biciklikkel, amelyek közül a legtöbb a használat közben egész egyszerűen szétesik vagy elfogy. 
  • A magyar hirdetési oldalakon időnként fel-felbukkan egy-egy példány, méghozzá nem is irreális áron.

    sachs-saxonette-3.jpg

    Ez a bácsi is elégedettnek tűnik a termékkel (forrás: www.oldiemofa.de)

Viszont!

Azt gondolná az ember, hogy mivel ilyen kis teljesítményű motorról van szó, nem kell hozzá semmiféle jogosítvány, és sajnos magyar oldalakon általában így is hirdetik.

De itt és most el kell oszlatnom ezt a tévhitet: ha a kerékpárra szerelt elektromos vagy robbanómotor teljesítménye meghaladja a 300 wattot, akkor az bizony a magyarországi szabályozás értelmében már segédmotoros kerékpárnak minősül! Ezt a KRESZ szó szerint a következőképpen fogalmazza meg: "Kerékpár: olyan két- vagy háromkerekű jármű, amelyet egy vagy két személy emberi ereje, illetőleg legfeljebb 300 W teljesítményű motor hajt"). Márpedig a kis Saxonette csúcsteljesítménye 500 watt, ami, ha szabályosan óhajtunk vele közlekedni, a következőket szükségelteti: motoros(!) sisak, legalább M kategóriás jogosítvány és kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás. De ha ezeket nincs kedvünk vagy lehetőségünk beszerezni, végső soron még mindig marad egy lehetőség: ha a motort sosem röffentjük be, és kizárólag kerékpárként használjuk. De ugye ebben az esetben joggal merülne fel a kérdés, hogy ugyan mi a bánatos fityfirittynek vettük meg. (A segédmotoros közlekedésről egyébként a közeljövőben tervezünk írni egy kétrészes összefoglalót: az egyik részben éppen a jogi szabályozást fogjuk elemzés alá vonni.)

A kis Saxonette tehát sok szempontból jó válasz lehet, csak meg kell hozzá találni a megfelelő kérdéseket. Nem mondom, hogy egy hosszabb túrának hezitálás nélkül nekiindulnék vele, de egyértelműen szép emlékeket őrzök róla. Annak, aki szeret ráérősen közlekedni, és szüksége van egy motoros kétkerekűre, amit minimális pénzből fenn tud tartani, a Saxonette-et csak ajánlani tudom.

 

Ha van a birtokodban ilyen vagy esetleg valamilyen más típusú pedálos kismotor, amit egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnál, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)