Moped blog


Mire való motoron a rendszám? - Alapozó kurzus

2016. október 19. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.

‹⊗›

 

Korábban már szenteltünk egy leginkább ironikus hangvételű posztot a "kamu 50-esezés" rejtelmeinek, ezúttal megpróbáljuk a komolyabbik végét megfogni a dolognak.

Kezdjük azzal, hogy a motoron a rendszám a motor egyedi hatósági azonosítójele. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt az, hogy nem szabad leszerelni, másokkal csereberélni, más motor rendszámát a sajátunkra felszerelni stb. (merthogy ilyenről is hallottam már). Emellett a motor hátulján lehetőség szerint függőlegesen, jól látható módon kell elhelyezni. Nem felhajlítva, nem kétrét hajtva, nem négybe flexelve, nem a kerékjáratba eldugva, nem 90 fokban elforgatva és nem 3 centi sárral betakarva.

Tovább

Burgman 650, az ideális segédmotor

2015. december 30. - gus

[FIGYELEM! Az alábbi írás irodalmi alkotásként olvasandó, valóságtartalma töredékes, a benne szereplő információk szándékosan el lettek ferdítve! Nem bátorít semmire, legfeljebb csak ironizál.]

Magyarországon részben a szabályozás kiskapui miatt van annyi kamu 50-es, meg hát a kiskapus foci nálunk egyébként is nemzeti sport. Időről időre felmerül, hogy rendszámozni kellene a segédmotoros kerékpárokat is, de ez - általunk nem ismert, bár sejtett - okokból menetrendszerűen meghiúsul. Úgyhogy Magyarországon, Európában unikumként, vagyis hát tulajdonképpen hungarikumként a segédmotoros kerékpárok nincsenek regisztrálva és de jure nincsenek is forgalomba helyezve.

Adott a kérdés: honnan tudom, hogy 50-es motorral van dolgom? Onnan, hogy nincs rendszáma. És milyen motorra nem kell rendszám? Hát az 50-esre. A tautologikus körbenforgásnak köszönhetően olykor a lekvár teszi el a nagymamát, hiszen ha nincs rendszám a motoron, akkor jóhiszeműen vélelmezhető, hogy 50-es. Ilyenkor lenne kedve az embernek a fejéről a talpára állítani a problémát, ahogyan annak idején Marx tette Hegellel, és szépen mindenre rendszámot tenni, ami mozog, de nem szél vagy ember.

marx_hegel.jpg

Marx, amint Hegelt fejéről a talpára - vagy talpáról a fejére - állítja (forrás: ausomeawestin.wordpress.com)

Kamu 50-esen nyargalva egyelőre nem vállalunk komoly kockázatot, a rendőrök nem utaznak rájuk különösebben, mert azonosításuk macerás, plusz nyilván a motoros úgysem állna meg, ha leintenék. Egy meg nem állással - még ha valahogy ki is derülne a vezető kiléte - legfeljebb egy 20.000-es csekket lehet nyerni, de tetten érésnél nagyobb nyeremények is a kalapban vannak. Akkor kerülhetünk bajba, ha komolyabban koccanunk vagy balesetet szenvedünk. Ekkor ugyanis rövid úton ki fog derülni, hogy milyen motoron is ülünk. Ennek megfelelően a forgalomban a lehető legorcátlanabb megoldásokkal találkozhatunk. Ahogy mondani szoktam: nincs az az egyszerű meló, amit ne lehetne szarul megcsinálni; ezt motorokra átfordítva: nincs az a 300 kilós monstrum, amit ne próbálna meg valaki 50-esként elsütni.

Ha kamu 50-es motort kellene választanom, én bizony gondolkodás nélkül egy 650-es Burgmant tolnék magam alá, hiszen ha a feliratban a 650 elejéről a 6-ost vésővel és kalapáccsal leütjük vagy szigszalaggal letakarjuk, már kaptunk is egy pofás kis 50-est. Ez a módszer sajnos behatárolja a választási lehetőségeinket, hiszen egy 1000-es sportmotorból számleütéses/-kitakarásos módszerrel nem tudunk segédmotort előállítani, de az 1500-as chopperek és cruizerek már ismét kellő kibontakozási lehetőséget biztosítanak kreatív hajlamainknak.

2003-suzuki-vl1500intruderlcc.jpg

Suzuki VL 1500 Intruder - ha 50-es motort szeretnénk belőle faragni, akkor a feliratból az első és az utolsó számjegyet kell kitakarni (http://www.totalmotorcycle.com/)

A Burgman esetében a többletfogyasztás nem okoz komoly fejtörést, hiszen a 650-es motor sem fogyaszt többet, mint egy széttuningolt és 14 órás műszakban nyélgázon húzott Jog, és még egy enyhébb emelkedőn is könnyen tartja a segédmotorok esetében engedélyezett 40 km/h-s tempót.

Bár újdonsült kismotorunk 270 kilós tömege első ránézésre a segédmotoros mezőnyben szokatlan lehet, de tulajdonképpen nem jelent gondot, hiszen egyrészt a rendőr nem hord magával mérleget, másrészt segédmotor esetében nincs tömeglimit. Arra a kekeckedő kérdésre, hogy motorunk közelről miért kelti egy Nimitz-osztályú repülőgép-anyahajó benyomását, nyugodtan mondjuk azt, hogy a plusz súlyt az ABS, az ülésfűtés és az állítható szélvédő elektromotorja jelenti. Mert ki mondta, hogy a kényelem és a biztonság csak a nagymotorok vezetőinek jár? Meg hát, ha 270 kilós a motorunk, akkor az 1 kilóra eső teljesítmény amúgy is igen kicsi lesz, vagyis tuti, hogy segédmotor (vagy mégsem?).

Különben is, ha 200 méterről egy távcsőbe fordítva belenézünk, már nem is tűnik olyan nagynak, sőt, kimondottan apró, komolytalan benyomást kelt. (Ha bohó módon nem ásná már eleve alá a számleütéses/-kitakarásos módszerünket, esetleg érdemes lenne egy 800-as Gilera Nexusra váltani. Vagy várjuk meg, hátha modellfrissítéskor kijön a 850-es, és akkor a 8-astól annak rendje és módja szerint megszabadulva megint nyeregben leszünk.)

burgman.jpg

Fotó: Andróczi Balázs / Totalbike

Rendszámot már csak azért se tennék rá, mert biztos van olyan 50-es robogó, ami vakító napsütésben vagy derengő félhomályban hasonlít rá, ha másban nem, legalább abban, hogy két kereke van. Hiszen a KRESZ is azt mondja, hogy azokat a 125-ös vagy 250-es motorokat, amelyekből gyártottak 50-est is, teljesítménytől függetlenül nyugodtan használhatjuk segédmotorként. Sőt, ezekre a motorokra külön motoros jogosítvány sem kell, hiszen axiómaként kezelendő, hogy egy motor vezetéséhez nincs köze a sebességnek, a teljesítménynek és egyéb rafinált fizikai mennyiségeknek, egyedül a forma játszik benne szerepet: aki egy 50-es Vespát el tud vezetni, az egy 300-assal is boldogul, feltéve, hogy külsőre eléggé hasonlít rá.  

vespa_300.jpg

Persze, a fogalmatlan gyár szerint 278 köbcentis és 22 lóerős, de hát a hülye is látja, hogy pont olyan, mint egy 50-es!

Ha sietős dolgom akad, városban gyakran nem csak a segédmotorra vonatkozó 40 km/h-s sebességet lépném túl, de az általános 50-et is, hiszen a rendőr úgyis csak arra emlékszik a KRESZ-ből, hogy 45, azt meg már nem lesz nehéz bemagyarázni neki, hogy az tulajdonképpen mérföldben értendő. Hát tagja Anglia az EU-nak? Na, ugye! Majd azt mondom neki, hogy az angolok kiharcolták a jogharmonizációt. És így a km és a mérföld közötti 1,6-szeres szorzót figyelembe véve már 64 km/h-ig bőven jók vagyunk.

Végül a személyszállításról ejtsünk pár szót, ami bár okoz némi fejtörést, de azért megoldható. A hátsó lábtartót a rendszámtartó kerettel együtt, amit a gyárban csak flancolásból tettek fel, mindenképp azonnal leszerelném, ezzel is a jármű segédmotor-jellegét erősítendő, az utasomra pedig nem adnék sisakot, hiszen ha már nem vihetek utast, a túlkompenzált szabálykövetés esetleg feltűnést kelthet. Arra kérném, hogy amennyire csak tudja, húzza össze magát, és ha a rendőr ne adj'isten megkérdezi tőle, hogy mi dolga akadt egy segédmotoron utasként, mondja erős külföldi akcentussal azt, hogy "Bonjour, én vagyok a franciakulcs", esetleg "Guten Tag, én vagyok a svájci bicska", de a leghatásosabb talán a "Hola, én vagyok a spanyolnátha!", ez ugyanis a rend vírusoktól irtózó éber őrét nagy valószínűséggel meghátrálásra fogja késztetni.

kresz_1.jpg

 

Bonjour, én vagyok a franciakulcs (forrás: www.lkcsavar.hu) 

Jól látszik, hogy szinte bármiből lehet segédmotor, csak megfelelő mértékű akaraterőre, kreativitásra - és némi orcátlanságra -, illetve szigszalagra és/vagy egy vésőre és egy kalapácsra van szükségünk. A többieknek pedig szabályos lehetőségként még mindig ott van a mopedezés. Ami nem csak praktikus, de még filozófiai tartalommal is bír.

BUÉK mindenkinek!

♠  ♠  ♠

Ne felejtsd, hogy most már Facebookon is követheted a Moped blogot.

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Riga mopedekkel Ausztriába? Élménybeszámoló beszélgetés Kiss Péterrel, a Riga Klub elnökével és Ragó Istvánnal, a klub oszlopos tagjával

2015. szeptember 04. - gus

Gus: Idén június 11. és 16. között a Magyar Riga Motoros Klubbal teljesítettetek egy hosszabb túrát Ausztriába. Mi volt az út konkrét célja, milyen rendezvényen vettetek részt? Gondolom, már régóta terveztétek a túrát.

Péter: Először januárban egy Facebook-bejegyzésben találkoztunk a felhívással. Ez a második sigmundsherbergi szocialista járműves találkozó volt Ausztriában, Bécstől kicsit északra, Budapesttől pedig 390 km-re. Nekünk a lényeg az út volt, de már tíz éve mindig úgy megyünk túrázni, hogy valami célunk van, vagy egy kiállítás...

István: ...vagy csak egy távoli klubtagot látogatunk meg.

sany0884.JPG

Úton

Péter: A találkozó egy motormúzeum területén volt, úgyhogy két legyet ütöttünk egy csapásra.

Gus: Hányan vettetek részt a túrán, és milyen várakozásokkal vágtatok neki az útnak? Milyen felkészülést igényelt a túra?

Péter: Borzasztóan vártuk, és legalábbis én emellett nagyon be voltam fosva. A létszám folyamatosan változott. Az alap hét motoros volt…

István: ...öt Riga és két nem Riga. Valamint volt még egy klubtársunk Verhovinával és egy robogóval, ők időhiány miatt csak a kifelé vezető úton csatlakoztak hozzánk néhány óra erejéig...

Péter: Igen, a nem Rigák közül az egyik egy Simson volt Gödöllőről, a másik pedig egy Jawa Mustang, viszont ő csak a második nap reggelén csatlakozott hozzánk Mosonmagyaróvárnál. Plusz még voltak beugró fiúk, akik kísérgettek minket…

István: Lelkes pártolóink motoros kíséretet biztosítottak Biatorbágyig…

Gus: Rendőrmotorosok?

István: Nem, polgárőrök motorokkal és autóval.

Gus: Ugye jól gondolom, hogy azért nektek is voltak fenntartásaitok azt illetően, hogy az összes Riga egyben megérkezik majd a célállomásra?

Péter: Személy szerint kevésbé féltem a motor technikai problémáitól, mint magának az útnak a kényelmetlenségétől, viszontagságaitól. Aztán az már más kérdés, hogy csak az én motoromban kellett végül blokkot cserélni. De ez csak egy biztonsági blokkcsere volt. Egyébként nagyon nagy gáz nem is volt egyik motorral sem. Mindegyik motorhoz hozzá kellett nyúlni, de csak ilyenek voltak, hogy bovdencsere, csapágycsere, elforrt az olaj, elveszett a benzinsapka…

István: ...amit hazafelé jövet három nappal később az úton meg is találtunk…

sany0833.JPG

"Mindegyik motorhoz hozzá kellett nyúlni"

Gus: Volt technikai biztosításotok?

Péter: Igen, egy oldtimer minősítésű Kispolski volt. Hol kicsit előrébb ment, hol lemaradt…

István: Egy Kispolskinak nem nagy poén végig 25-30-cal végigmenni...

Péter: Volt, mikor megpróbálta, de nem tetszett a Kispolskinak ez a 30-40-es tempó. Viszont egy-két negatív élmény kivételével a közlekedőtársakkal is mákunk volt.

István: Mármint nem a túratársakkal, hanem a közlekedés többi résztvevőjével.

Péter: Az osztrákok, ha 30-cal mentünk egy hosszú településen keresztül, nem előztek meg minket. Győr magasságában volt egy-két durvább kamionos történet, de nem volt annyira durva és életveszélyes, mint amennyire lehetett volna. Azért forgalmi akadály voltunk. Ami még a műszaki kérdéseket illeti: mindenkit megkértünk a program kihirdetésekor, hogy kipróbált, átnézett motorral jöjjön, amiből kinézi, hogy meg tudja csinálni a távot. Természetes dolog, hogy valamelyik mindig lerobban, de egymást segítettük, az viszont már kínos lenne, ha valaki miatt tízszer meg kellene állni. Mindenkit kértünk, hogy a típusnak megfelelő legfontosabb pótalkatrészeket hozza magával. Mindenkinél volt egy pontos útvonalterv, hogy tudja, merre kell menni, plusz ott volt a Kispolski. Abban benne volt két különböző generációs Riga blokk: egy tirisztoros gyújtásos, meg egy megszakítós. Ez arra volt jó, hogy ha valamelyik Rigával nagyon nagy gond van, amit nem tudunk az út szélén megcsinálni, akkor ki tudjuk cserélni. Nekem például visszafelé a főtengelycsapágy elkezdett beállni, azzal nem tudsz mit csinálni. Este a kempingben kicseréltük a blokkot a motoromban, és mentünk tovább. És megúsztuk egy darab defekt nélkül…

sany0838.JPG

A kísérőautó: egy oldtimer minősítésű Kispolski a tartalék Riga-blokkokkal

István: Meg nekem hazafelé kiégett az izzó. De más nem volt.

Gus: Kuplung, váltó?

István: Nem, ilyen nem volt.

Péter: Az egyik motoron olyan volt, hogy egyre gyakrabban ért le a sztender. Eleinte csak a bukkanókon és a kanyarokban, aztán mindenhol. Mint kiderült, a hátsó teleszkópok rugója kilágyult. Ugye mindenki 20-25 kilónyi csomagot is fölrakott maga mögé hátulra. Egyre lejjebb ült a motor segge, azt az esti szálláson megcsináltuk, úgyhogy hazáig még kibírta. De az embernek eszébe nem jutna, hogy pont teleszkóprugót vigyen magával. Nem tudsz mindenre gondolni.

István: A tirisztoros blokknak a kuplungja a leggyengébb láncszem. Volt nálam tirisztormodul, gyújtótrafó, jobb minőségben házilag utángyártatott és kicsit módosított kuplung, de nem került rá sor. Pedig a Rigáknál ez a leggyengébb láncszem. Nekem annyi volt, hogy odafelé a cél előtt éreztem, hogy kicsit erőtlenebb a gép. Másnap megnéztük, és láttuk, hogy a bivalyra meghúzott csavarok ellenére két és fél centit elfordult a generátor. Visszaállítottuk, és tökéletes lett.

sany0852.JPG

Határtalan érzés

Gus: Hogyan sikerült az adminisztratív dolgokat elintézni? Visszatérő téma a Totalcaron is, hogy kismotorral el lehet-e hagyni az országot, és ha igen, akkor milyen feltételekkel, milyen papírt, igazolást kell beszerezni. Gondolom, ez sem kétnapos történet.

Péter: Igen, közel négy hónapos szervezői munka és kutakodás volt. Amivel tisztában voltunk: a motorok feleljenek meg a KRESZ előírásainak, legyen világítás, H-betű, jogosítvány stb. A sarkalatos pont a rendszám hiánya volt. Mentünk a Totalcarhoz, Totalbike-hoz, az NKH-hoz, de nem tudott senki sem kielégítő választ adni. Aztán az egyik klubtársunk levelet írt az osztrák közlekedési minisztériumtól, ahonnan végül kaptunk egy pecsétes levelet, amiben az állt, hogy „jöhettek, rátok nem vonatkozik az Ausztriában kötelező rendszám, a motorok feleljenek meg a ti országotok szabályozásának, és legyen kötelező biztosítás”. Útközben több rendőrautóval is találkoztunk, de le se szartak minket.

Gus: Nem kérték a papírokat?

Péter: Nem, semmit.

István: Viszont a helyszínen történt egy érdekesség. Egy osztrák úr vacsora közben kiszúrta, hogy nincs rendszám a motorjainkon. Képes volt a vacsorát otthagyni, hogy kikérje magának, hogy mi ezt így csináljuk, és hogy süllyedjünk el nyomban… Akkor megmutattuk neki az osztrák közlekedési minisztérium levelét. Feltolta a szemüvegét, húzogatta a szemöldökét, szóval furcsállta a dolgot, de nem tudott mit tenni. Nem is a rendszám hiánya fájt neki, hanem inkább az, hogy a motorjaink nem felelnek meg a műszaki előírásoknak, mert náluk kismotorokra is van kötelező műszaki vizsga.

cb_125_1.JPG

 

Ausztriában kismotorokra is van kötelező műszaki vizsga

Gus: Pár szót mondjatok arról, hogy milyen érzés egy ilyen túrán részt venni. Milyen érzések kavarognak az emberben? Félelem, izgalom…

István: Mi minden decemberben Gyálon szoktunk csinálni egy évadzáró túrát, akár -20 fok van, akár szakad a hó, mi megyünk egyet motorozni; ez 60-80 km szokott lenni. Akik ezen részt vesznek, tudják, hogy ha az első tíz kilométeren nem történik gond, akkor valószínűleg végig fogunk menni.

Gus: És a humán tényező?

István: Kiskerekű Mini Rigával most egyedül én vettem részt a túrán. A motorban biztos voltam, két nappal indulás előtt fel is készítettem a túrára: lemostam és felfújtam a kerekeket. De magamban nem voltam teljesen biztos, ezért úgy készültem, hogy ha akadályoznám a társaságot, akkor bármikor vissza tudjak fordulni.

Gus: Milyen érzés ennyit ülni? Milyen stratégiákat lehet alkalmazni, hogy az embernek ne törje fel a seggét az ülés?

István: A túra után az ülésről a Riga lenyomat valószínűleg átkerült a hátsó felemre. Én kimondottan élveztem, jó csapatban motorozni. De az új emberekkel mindig van egy kis rizikó, mert nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Én a saját motoromat ismerem, napi szinten használom. De nem lehet tudni, hogy másnak, akit nem ismerek, mit jelent a felkészítés.

Péter: Nyitott volt a meghirdetett program, jöttek is új fiúk. De nem volt gond senkivel. A humán részre visszatérve: arra mindig ügyeltünk, hogy egy-másfél óránként megálljunk.

sany0841.JPG

"arra mindig ügyeltünk, hogy egy-másfél óránként megálljunk"

Gus: Ez mekkora szünet volt? Tíz-tizenöt perc?

Péter: Igen, gyors cigiszünet, tankolás, és jó meleg volt, szóval folyadékpótlás is kellett. A 60-as évek végétől a 90-es évek végéig volt mindenféle motor. Mindegyik más, de egyik sem kényelmes. Nekem az volt a problémám, hogy én mentem egyedül pedálos motorral. De a pedálra nem tudsz kiállni, mint egy lábtartós motoron kilométereken keresztül. Mások simán kiálltak, átmozgatták magukat menet közben, de nekem erre nem volt lehetőségem. Eléggé szenvedtem. De a tíz-tizenöt perces pihenők pont elegendők voltak a következő másfél órára. Az még kellemes meglepetés volt, hogy amikor hazaértem, azt hittem, hogy hetekig mosott szar leszek, de egy-két nap után el is felejtettem, hogy lemotoroztunk 800 km-t ilyen kis szarokon. Nem elviselhetetlen, de így is napi 170 és 190 km-es etapokat mentünk.

Gus: Mentálisan mennyire megterhelő egy ilyen út? Fárasztó kamionok között araszolni, vagy inkább az dominál, hogy az ember ilyenkor az egész éves mókuskerékből kiszakad, és ezt egy soha vissza nem térő alkalomként éli meg?

Péter: Egyénenként eltérő. Fölpörgeti az embert, de volt köztünk közel 70 éves motoros is, le a kalappal előtte...

István: És a jawás srác volt a legfiatalabb…

sany0845.JPG

egy Riga Delta

Péter: Igen, ő egy huszonéves srác volt… Mindenki nagyon élvezte, nyilván mindenki elfáradt a végére. Mikor össze van zárva hat-hét kan napi 24 órában, méghozzá öt napon keresztül, akkor egy idő után egymás idegeire tudnak menni. De ez bármilyen hasonló túrán előfordul. Az a lényeg, hogy együtt vagyunk, egymásra vagyunk utalva, egymást kell segítenünk, úgyhogy jó volt, nagyon jó volt.

István: A vége felé azért csökken az ember toleranciaszintje a másik hülyeségei iránt. Mi nem szoktunk politizálni, nem teszünk különbséget vallás, bőrszín stb. alapján. Ezekkel mi nem foglalkozunk. Van a motor, meg vagyunk mi: a „hülyék” és a „még hülyébbek”. Magamat ez utóbbi csoportba sorolom...

Péter: A fanatikusok, meg a még fanatikusabbak…

István: Na igen, ez a korrekt megfogalmazás…

11201924435631_n.jpg

a célállomáson

Gus: Ha azt mondanák nektek, hogy holnap visszamehettek még egy körre, ismét belevágnátok?

Péter: Klubelnökként egy-két nappal a hazaérkezés után végighívogattam a résztvevőket, hogy mindenki hazaért-e, jól érezte-e magát stb. Már a harmadik emberrel az tűnt föl, hogy egymástól függetlenül azt kérdezgették, hogy hova megyünk jövőre. Már van terv.

Gus: Ez titkos vagy még bizonytalan?

István: Egyik sem: szintén Ausztria, moped maraton. 260 km-es körverseny lakott területen kívül és belül. Ami a húzós benne, hogy az út átmegy a hegyeken, 2200 m magasra is fölmennek a motorok. Arra föl kell készülni, és nem is biztos, hogy lábon kéne oda kimenni, hanem trélerrel. De Csehországba és Ausztriába máshova is kaptunk sok meghívást, úgyhogy csak nekünk kell eldöntenünk, hogy hova menjünk. Igény van rá a klubban.

István: Meg még arról sem mondtunk le, hogy Rigával menjünk el Rigába. Ez 2700 km oda-vissza. Szerintem megcsinálható, és ott még alkatrész is van.

Péter: Egy klubtársunk ezt korábban már megcsinálta, bár nem Rigával, hanem valamilyen 80 köbcentis japán enduróval. Tíz éve görgetjük ezt a tervet magunk előtt. De majd meglátjuk, majd csak lesz belőle valami.

István: Viszont végül annak a kuplungja is ment a kukába. Az utolsó kilométereket lendületből tette meg, úgyhogy kell majd ide egy komoly szervizautó.

riga_varoskep.jpg

Rigával Rigába? Ez még a jövő zenéje (forrás: www.cisarbitration.com)

 

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.