Moped blog

Miért jó néha (vagy gyakran) biciklizni?

2016. március 03. - gus

A nagyvárosi közlekedés ellehetetlenülése tulajdonképpen egy ismert társadalomelméleti paradoxonnal, az úgynevezett 'közlegelők tragédiájával' írható le. A terminus eredetével most nem untatnám az olvasót, a jelenség lényege ennyi: az egyéni szinten racionális cselekvések a társadalom szintjén irracionális következménnyel járhatnak, ami aztán negatívan visszahat az egyénekre és megkeseríti az életüket.

Esetünkben ez most így néz ki: aki a városban gyorsan szeretne közlekedni, az tömegközlekedés helyett autóba ül. Egy ideig el is éri a kívánt hatást, vagyis gyorsabban odaér az úti céljához, viszont azzal párhuzamosan, ahogy egyre többen ülnek autóba, a város elkezd bedugulni. Ilyenkor jön szóba alternatívaként (ismét) a tömegközlekedés, a motor vagy a bicikli. De ha tényleg bedugul a város, akkor már a gyaloglással is előrébb vagyunk.

elysees.jpg

A place de la Concorde-ot a Diadalívvel összekötő Champs-Elysées Párizs egyik legforgalmasabb útja. És a macskakő is veszettül ráz (forrás: http://critikparis.unblog.fr/)

Az alternatív lehetőségek közül a tömegközlekedésre és a motorozásra most nem vesztegetnék túl sok szót.

Persze a BKV járatain utazva az emberben határozottan az a diffúz érzés kezd megerősödni, hogy a Közlekedési Múzeumot nem is felújítás miatt zárták be, hanem csak azért, hogy a BKV járműparkját legyen honnan kipótolni. De azért, még ha a 3-as metró olykor füstölni kezd is, az utasok pedig szükség esetén az erősember-versenyeken egyelőre még nem szereplő trolitolásban is egész jól teljesítenek, a rendszer nagyjából működőképesnek mondható, és aki szeret utazás közben olvasgatni, az szintén válassza az autó, a motor vagy a bicikli helyett a tömegközlekedést.

busztolas.jpg

A trolitolás igazi hungarikum, de a műfaj busztolás és villamostolás néven is ismert (Forrás: anagykekseg.files.wordpress.com)

Ami pedig a motorozás pozitívumait illeti, egy motoros blog olvasóközönségeit, azt hiszem, nem kell kifejezetten győzködni. 

A biciklizés viszont nem mindenki számára magától értetődő. Mégis, egy alapvetően pedálos kismotorokkal foglalkozó blogon a hangsúly nem csak a motor, de néha a pedál felé is eltolódhat.

Gimnazista koromban (ez még az előző évezredben volt) a biciklizés számomra is egyértelműen csak hobbi volt. Iskolába gyalog vagy BKV-val jártam, végzős koromban pedig sikerült olykor-olykor kisírnom anyámtól az élet császára díjra feljogosító fehér nullextrás Citroen AX-et (nyitható ajtók, átlátszó szélvédő, két irányba tekerhető kormány stb.), délután és hétvégén pedig a haverokkal zúztunk lefelé a budai hegyekben a mountain bike-jainkkal, de fel sem merült bennem, hogy iskolába is biciklivel menjek. Nem azért, mert ciki lett volna, hanem mert egész egyszerűen eszembe sem jutott. Valahogy a 90-es évek végének levegőjében ez még nem volt benne, bár kétségtelenül kézenfekvő megoldás lett volna, hiszen 10 perc alatt hazaértem volna a suliból.

ht_winner.png

Egy ilyen 94-es Heavy Tools Winner volt hű társam gimnázium alatt az erdei utakon (forrás: http://www.mtb-kataloge.de/)

De közlekedési eszközként használni a biciklit még a 2000-es évek elején sem volt igazán divat, legalábbis én egyetemre szigorúan tömegközlekedéssel jártam. Aztán amikor doktoranduszként kikerültem Párizsba, minden megváltozott. 2007-ben a városvezetés bevezette a Vélib'-et, vagyis az automata biciklikölcsönző rendszert, aminek az ízére én is hamar ráéreztem, és még télen se lehetett a nyeregből kirobbantani. 

p1050547.JPG

"még télen se lehetett engem a nyeregből kirobbantani"

Az éves biciklibérlet akkor 29 euró volt, nagyságrendekkel olcsóbb, mint a tömegközlekedés, és  bár korábban is töltöttem el huzamosabb időt Párizsban, a várost igazán csak ekkor, biciklinyeregbe pattanva ismertem meg. Sőt, a napközbeni óra-, könyvtár- vagy konferencialátogatások, a laptop monitorja előtt vagy a könyvek fölött töltött nappalok után hetente többször felszabadultan vetettem bele magam a Vélib'-bel a Párizsi éjszakába. Ez volt akkoriban a kedvenc szabadidős programom. Volt egy kábé másfél órás bejáratott útvonalam Párizson keresztül (Boulevard Saint-Michel, Szajna-part, Concorde tér, Champs-Elysées, Diadalív, Eiffel-torony, majd vissza a koliba), amiben az volt a ráció, hogy amennyire zsúfolt és zaklatott Párizs nappal, annyira nyugodt és üres éjjel - leszámítva a pénteket és a szombatot. Amikor az ember éjszaka átteker az Iéna hídon és a vele szemben tornyosuló és egyre közelebb kerülő Eiffel-torony megannyi lámpája egyszercsak elkezd ragyogni, az nehezen szavakba önthető.

p1050551.JPG

Azért még ennyi hó is ritka Párizsban

Bőven nem bántam, hogy a kerékpáros közlekedést egy olyan városban volt szerencsém begyakorolni, ahol nem hajtanak át az emberen, ha 70-nél lassabban halad. A buszsávokban szinte mindenhol lehet kerékpározni, a buszsofőrök pedig nem érez elnyomhatatlan késztetést magukban, hogy leszorítsanak, móresre tanítsanak. Pedig még kikerülni se nagyon tudnak, a legtöbb helyen vastag peremmel van elválasztva a buszsáv a többitől. Mivel közel vannak egymáshoz a buszmegállók, a buszok nem nyernének túl sokat azzal, ha a bicikliseket menet közben 3 centiről terrorizálnák - és ezt a sofőrök is belátták.

Aztán hazatelepülve gyors egymásutánban három biciklivel is megleptem magam. Mindhárom Puch, és mindhármat használtan az azóta megboldogult Expresszen rendeltem. Kicsit lutri volt a dolog, de szerencsére nem faragtam rá. Azóta is megvan mindhárom, és mondanám, hogy semmi pénzért nem válnék meg tőlük, de igazából a három együtt sem ér annyit, mint egy alsó kategóriás használt laptop. 

p1080578b.jpg

A bérbiciklirendszer Montreal belső területein is remekül működik

Motor helyett manapság is olykor biciklire pattanok, bár be kell, hogy valljam, amióta motorozo, gyakran a kényelmesebb megoldás felé mozdulok el. De azért minden nyáron elérkezik az intenzív biciklis periódusom: edzés gyanánt legalább heti 2x feltekerek Budapesten a Széchenyi-hegyre (bár mostanság valamiért inkább futni járok).

És akkor nézzük, mikor érdemes motor, autó vagy BKV helyett biciklire váltani:

- Alapvetően bármikor, amikor nem baj, hogy az ember leizzadva érkezik meg valahova (bár lassan tekerve ez részben kiküszöbölhető, és olykor még a lassú biciklitempó is gyorsabb tud lenni, mint a többi szóba jöhető opció).

- Amikor az ember olyan helyre igyekszik, ahol alkoholt fog inni, és nem lesz kedve hazafelé BKV-zni vagy taxiba ülni. (A KRESZ egy ideje már megengedi, hogy alkoholfogyasztás után biciklire üljünk. A magam részéről ezt határozottan nem tartom jó ötletnek, mert ugye ez Magyarországon minimum felhívás keringőre, de a szabály attól még szabály marad.)

- Amikor testmozgásra vágyunk, és valami kímélő sportot választanánk.

- Amikor a belvárosba tartunk. (A számomra referenciatávnak számító Széll Kálmán tér-Blaha Lujza tér viszonylatot 500-as Hondával 12, mopeddel 14, kerékpárral pedig 25-30 perc alatt teszem meg.)

- Amikor olyan helyre megyünk, ahol a közbiztonság kétes mivolta okán félnénk egy autót vagy motort otthagyni.

puch_zold.jpg

Manapság főleg ilyennel járok - még csak 32 éves

Az iménti 5 pontból jól látszik, hogy tulajdonképpen igen gyakran adódhatna ürügy arra, hogy biciklire üljünk, de gyakran elcsábulunk a kényelmesebb megoldások irányába. Mégis, aki még nem próbálta a biciklizést, vegyen erőt magán és tegyen egy próbát. Meg fog lepődni, milyen hamar el lehet jutni egyik pontból a másikba, és tapasztalni fogja, hogy még a többi közlekedési opcióhoz képest is mennyire praktikus (és ahogy a nagyvárosi közlekedés kilátásai romlanak, egyre praktikusabb lesz). Hidegebb időben jó gumik, sárhányók, valamint réteges öltözet, józan belátás és némi elszántság szükségeltetik a biciklizéshez, bár ezek közül egyértelműen a belátás a legfontosabb: még néhány hete is láttam olyan kerékpáros kollégát, aki a bicikliút mellett éjjel a sötétben a főúton, lámpa nélkül és zenét hallgatva képzelte el a tekerést. 

(Ja, és végezetül egy jó tanács az indokolatlan minimalizmus szerelmeseinek: a 300 forintos tescós villogókat 3 méterről már nem lehet látni. Tényleg nem. Ezen ne spóroljunk.) 

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

A bejegyzés trackback címe:

https://moped.blog.hu/api/trackback/id/tr568174040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiborg01 2016.03.03. 19:30:19

Szia!
Alapvetően egyet értek, csak ehhez sajnos a magyaroknak fel kell tudni fejlődni értelmi szinten.A biciklisekkel és a motorosokkal néha elég durván bánnak.(mondom úgy, hogy vidéki megyeszékhelyen segédmotorozom)
Ami miatt viszont írok, hogy mi az a sárhányó? Az a kerék, nem? Annak a tárgynak ami megvéd a felcsapódó víztől és sártól, annak a neve sárvédő! Sajnos sokan használják rosszul.

Vizilabda 2016.03.04. 08:27:58

Ajánlható még a lítium akkus elektromos kerékpár, ami nagy előny kényelemben és a kemping kerékpár, amit fel lehet vinni magunkkal és nem kell az utcán hagyni hogy ellopják vagy a kerekét kiszereljék ami Pesten elég gyakran megesik.

nincs_nick 2016.03.04. 09:24:26

Igazából bringázáshoz három dolog kell:
- legyen hol menni (bringaút, a körút nem az...)
- ne lopják el két perc alatt (tőlem kb. 5-öt loptak már el, mindegy mivel volt leláncolva, de volt amikor társasházakból vitték el mindenkiét)
- ne legyen családod (mert bringával nehezen hozom el a három db. 2-4 éves gyereket az oviból ha éppen a kedves lebetegszik és nem tud értük menni -> tudom van taxi, de mai árakkal az már horror)

Gery87 2016.03.04. 19:57:32

Gyerekként is mindig a járdán mentem, meg kerültem a forgalmas utakat....egyszerűen nem biztonságos.
Kerékpár út kb nincs, és mivel bénán építik ki és a normális járműközlekedést korlátozzák miatta, ezért ne is legyen...plusz korrupció.

Itt K-európában ez a bringázás mint "alternatív tömegközlekedés" egy halott ügy, nem kell erőltetni.

Csak szükségből (anyagiak) járnak falun biciklivel, főleg az alföldön....el is csapnak mindig valakit...
Meg most menő, persze csak ha fél millás a canga.
Van pár önjelölt "bringás" hibbant akik életcélt csinálnak abból hogy minden más közlekedési formát tiltsanak ellehetetlenítsenek és persze "aki nincs velük az ellenük van"....na ők meg elmennek a fenébe!

befano 2016.03.06. 10:47:19

Biciklizni jó. Robogózni jó. Ám legjobb lenne, ha a sok szemét autós, -40 éve vezetek, 100 éve bringázok, motorozok- nem szorítana le az útról partnernek tekintene,és nem az Ő HALADÁSÁNAK ÚTJÁBA ÁLLÓ
FÉREGNEK! A minap 80.nal merészeltem menni motorral, úgy megelőzött egy kisbusz,hogy majd elestem. Ha felborulok, még azt sem tudtam volna, hogy ki volt. Kb. 50. cm. távolságot tartott.
E helyről is köszönöm neki, és kívánom, hogy az ő édesapját is így ijesztgessék!

SzAdam 2016.03.07. 11:20:59

@Gery87: Dehogy halott ügy, egyre több a kerékpáros, emiatt egyre jobban is figyelnek rájuk az autósok. Okosan kell közlekedni, van amikor nem szabad lehúzódni, mert leszorítanak, inkább soroljanak be mögéd, az anyázás még mindig jobb mint a gipsz. Drága bicaj meg nem kell szerintem, ha nem vagy sportoló, de a féked és világításod legyen jó.

!NagyRoli · https://caranten.blog.hu 2016.03.09. 21:11:37

2008-ban jártam Párizsban, akkor elég sok ilyen bérbringát láttam. Bár ahogy észrevettem abban a két napban, eléggé ütötték-vágták őket.

gus 2016.03.09. 23:11:05

@!NagyRoli: Valóban nem kímélik ezeket a bringákat, de a gyártásnál ezt próbálták számításba venni. Nem véletlenül olyan dög nehezek ezek a biciklik, muszáj beletenni az extra anyagot, hogy bírja a kiképzést. Persze folyamatosan szervizelik őket, ha csak kisebb baja van, akkor ott helyben, az állomáson, ha pedig nagyszervízre szorul, akkor viszik szerelőműhelybe.
Ha valaki egy rossz (defektes, váltó- vagy fékhibás stb.) biciklire bukkan, akkor az egyezményes jel az, hogy az ülést megfordítja, és ebből tudja a többi ember és a szerelő, hogy az a bicikli rossz.