Moped blog

A munkaerőhiány fog kinyiffantani?

2018. szeptember 04. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

A különböző országokkal kapcsolatos általános ítéletek gyakran elhamarkodottak és túlzók. Az olaszokra például szokás azt mondani, hogy hangosak, a franciák nem fürdenek, az amerikaiak pedig csak színlelik a kedvességet és az érdeklődést az első találkozáskor. (Erre szoktam mondani, hogy legalább színlelik. Jobb volna, ha rögtön lekezelő stílusban nyitnának?)

Ezen úgynevezett nemzetkarakterológiai jegyek felhánytorgatásával persze vékony jégen táncolunk, mert elfedik egy kultúra belső sokféleségét, és csak a közös elemekre koncentrálnak, de azért van ennek számszerűsíthető leágazása is, a proxemika, vagyis a térhasználat kulturális vizsgálata. Empirikus vizsgálatokkal nagyon pontosan ki lehet mutatni a különbséget a különböző kultúrák között azt illetően, hogy beszélgetés közben milyen távolságra állnak egymástól, mi az a távolság, amit már tolakodónak éreznek, milyen messze állnak meg egy idegennel szemben, mennyire elfogadott a testi kontaktus családtagok, barátok, ismerősök vagy akár az utcán az idegenek között, amikor útbaigazítást kérnek stb.

proxemics-use-of-space.jpg

A proxemika képes számszerűsíteni a különböző kultúrákhoz tartozók által preferált személyközi távolságokat (forrás: uaccmsph2303.wordpress.com)

Talán sokan tapasztaltátok, hogy a közlekedésben is vannak ilyen többé-kevésbé jól beazonosítható kulturális jegyek, még ha a túlzott általánosítás kockázatával itt is számolnunk kell.

Van egyrészt a német iskola, prudens, defenzív vezetési stílussal. Nem villognak, nem nyomasztanak hátulról, a zebrán nem akarnak elütni, és már a zöld jelzés sárga előtti első hunyorgására fékezni kezdenek. Mindenki betartja a szabályokat, de ezt a többiektől is joggal várják el. Itt jól tetten érhető a belátás, miszerint a szabályok nem a közlekedők szükségtelen egzecíroztatásának eszközei, hanem okuk és céljuk van: segítenek a baleseteket megelőzni és az egymás útját keresztező közlekedők mozgását összehangolni. Ennek a paradigmának egyik altípusa a kanadai iskola: a defenzivitás itt is alap, de mindenki iszonyú ügyetlenül vezet, már a párhuzamos parkolás gondolatától is kiveri őket a hideg veríték. De mivel az utak olyan szélesek, a sebességkorlátozások pedig olyan alacsonyak, hogy még egy hároméves csimpánz sem igen tudna karambolozni az utakon, a technikai képzetlenségből nem szokott túl gyakran baj lenni. (Európában ismeretlen a "four-way stop" névre hallgató bolondbiztos észak-amerikai találmány, amikor egy négyes útkereszteződésben mindenkinek meg kell állnia, és a kölcsönös udvariasság szellemében intézni az áthaladást).

grandhaventribune_com.jpg

Az Észak-Amerikában jól ismert four-way stop (forrás: grandhaventribune.com)

Nevezzük ezt az iskolát a kölcsönös bizalom rendszernének.

Létezik azonba egy ezzel tökéletesen ellentétes iskola is, az olaszoké, akik gyakran úgy hajtanak, mintha nem lenne holnap. Folyton dudálnak és villognak, integetnek, mint a hajótöröttek, a felfestéseket és közúti jelzéseket egyéni szabadságukra leselkedő veszélyként élik meg, a piros lámpát nem tudják mire vélni, és a zebrára is bátran ráparkolnak, ha a szükség úgy hozza. Hogy mindebből sokkal kevesebb baj származik, mint azt várnánk, azzal magyarázhatjuk, hogy noha senki sem tartja be a szabályokat, de mindenki erre is van felkészülve. Hiába van elsőbbséged vagy zöld jelzésed, azért kicsit benézel jobbra is, balra is, esetleg már messziről dudálsz, hogy észrevegyenek, és joggal számíthatsz arra is, hogy a robogósok az autód és az előtted haladó autó közötti húsz centit tátongó szakadékként fogja értelmezni, és jól be fog furakodni.

A kölcsönös bizalom rendszerével szemben nevezzük ezt az iskolát a kölcsönös bizalmatlanság rendszerének, ami lehet, hogy a kölcsönös bizalom rendszerénél kicsit több frusztrációval jár, de a kölcsönösség miatt szintén működőképes tud lenni.

Na ami nem igazán működőképes, az pont a magyar iskola, ami a két iménti megközelítés kaotikus elegyítéséből próbál meg légvárat építeni. Magyarországon vannak szabályok, de azok betartását sokan a gyengeség jeleként értelmezik, és a szabályok áthágásának jogát kizárólag maguknak vindikálják, ezért baromira meglepődnek, ha más is szabálytalankodik, mondván: "én még átmegyek ezen a piroson, mert élelmes vagyok és sietek, de ha más is átjön, annak a kurva anyját". A szabályok megszegőit általában újabb szabályok megszegésével akarjuk móresre tanítani: "befurakodtál elém a kereszteződésbe? Na akkor utánad robogok a megengedett sebesség kétszeresével, bevágok eléd, és jól besatuzok előtted." Vagy: "meg akarsz előzni az országúton? Na akkor jól rálépek a gázra, hogy meg tudd csókolni a szemből érkező kamiont!" Az autópályán 130-cal haladni lehetetlen, a belső sáv leginkább a német prémiummárkák által diktált stabil 150-160-ra van ráállva, a külső meg a kamionos 90-re, a szélárnyékukban fillérbaszóskodó telekrejárókkal meghintve, de azért az önkéntes rendőrködésre így is sokaknak marad kapacitásuk.

A magyar iskolát ezért talán leginkább a káoszelméletek körében lenne érdemes tárgyalni.

A magyar iskola jeles képviselője lehetett az a buszsofőr is, aki a napokban a Margit hídon (ahol egyébként is 80 a jellemző tempó a megengedett 40 helyett) ki akart lapítani. Kis Honda CB-mmel a piros lámpánál a hídra felhajtásra várakoztam a Jászai Mari téren, zöld jelzése pedig szépen elindultam, de azért óvatosan benéztem balra, hátha valakit a piros jelzés nem akadályoz eléggé az egyéni kibontakozásban. Ekkor vettem észre a kábé 60-70-nel érkező 9-es csuklós buszt, ami valószínűleg nem a narancssárgán, hanem már a jó érett piroson hajtott át, és ha elindulás után 3 méterrel nem húzok egy satut, most nem lennék egy útburkolati jelnél sokkal magasabb. 

volvo_7700_budapest.jpg

Egy ilyen 7700-as Volvo busz akart maga alá gyűrni, ezek egyébként iszonyatosan füstölnek is, szóval nem csak előttük, hanem mögöttük haladni is veszélyes (forrás: hu.wikipedia.org)

Mivel a híd közepén aztán mindketten pirosat kaptunk (nem tudom, a buszsofőrt ez most miért tartotta vissza), gondoltam, készítek vele egy villáminterjút a hogyanokról és a mikéntekről.

"- Teli piroson jött át!

- Már nem tudtam volna megállni, ha satuzok, repülnek az utasok. De egy ekkora buszt csak észre lehet venni, nem?

- Nem biztos, főleg, hogy nem számítanak rá.

- Hát, akkor középen találkoztunk volna."

Ekkor zöldre váltott a lámpa, és elindultunk, én meg második (újjá)születésem napját fejben szépen feljegyeztem a naptáramba.

Persze nem hagyott nyugodni a dolog, és arra jutottam, hogy vagy egy ritka nagy barmot fújt elém a szél, akinek mások élete sem túl nagy ár egy kis késés ledolgozásáért cserébe, vagy itt valami strukturális probléma lehet a háttérben.

Mostanában egyébként is gyakran látok menetrend szerinti buszokat áthajtani a teli piroson. Úgyhogy elkezdtem aktív BKV-sofőröket keresni, és kettővel hosszan el is beszélgettem. Mindketten beigazolták a gyanúmat, miszerint a menetrendek átalakítása nem kedvez a higgadt közlekedésnek: a menetrendek gyakran indokolatlanul feszesek, szinte képtelenség betartani őket, annak a sofőrnek pedig, aki nem tartja az ütemezést, a végállomáson neki járó pihenőidőből fognak lecsípni. És hogy miért feszített a menetrend? Alapvetően a munkaerőhiány miatt. Annak érdekében, hogy a járatokat ne kelljen nagyon ritkítani, egy sofőrnek egy műszakban mondjuk a korábbi 5 helyett 6-szor kell fordulnia, és minden késés a pihenőidő rovására megy, plusz a notórius későket komoly fizetéslevonással is sújtják.

24_hu.jpg

Nem véletlen, hogy egyes sofőrök idegei pattanásig feszültek (forrás: 24.hu)

Nyáron a klímás buszokon pedig gyakran alig működik a hűtés, tehát ha a sofőr a volán mögött ülve nem akar megfőni a napon, akkor próbál minél kevesebbet egy helyben állni. Ehhez jön még sok járaton az úgynevezett "első ajtóztatás", vagyis szintén a sofőrre hárul a feladat, hogy a felszállók jegyét-bérletét ellenőrizze, és akár egy 20 fős turistacsoportnak is jegyet adjon. Persze azt, hogy ki mit mutat fel, alig látni, ahogyan a vezetőnek a jegy nélkül felszállókat sincs lehetősége letenni a buszról: ugyanis ha nem indul el addig, amíg a jegy nélkül felszálló renitensek jegyet nem váltanak, az utasok zúgolódni kezdenek a várakozás miatt, és a GPS-es busz helyzetét real-time-ban figyelemmel követő  diszpécser is faggatni kezdi, hogy miért áll a busz, holott a feszített menetrend miatt már régen úton kellene lennie.

A két sofőr azt is elmondta nekem, hogy amióta a BKK átvette a BKV feletti ellenőrzést, romlott a helyzet: mivel a BKK nem kap elég pénzt a BKV finanszírozására, a gyakori ellenőrzések során a sofőröktől beszedett bírságokkal próbálják meg a balanszt tartani. Vagyis a BKK abban érdekelt, hogy a sofőröket szinte bármiért (késés, nem megfelelő ruházat stb.) fülön csípje és megbüntesse.

Szóval nem meglepő, hogy a buszsofőrök idegei pattanásig feszültek: folyamatosan tartaniuk kell a majdhogynem tarthatatlan menetrendet, a felhalmozódó késések a pihenőidő rovására mennek, a jegyárusítás és -ellenőrzés plusz feladatokat ró rájuk, és egy ideje már az új sofőrök pszichológiai vizsgálatát sem végzik el (hiszen így is lepkehálóval kell fogni a jelentkezőket, sokan inkább Ausztriában vezetnek buszt többszörös fizetésért - ugye nem ismeretlen stratégia?).

Magam is hajlok arra, hogy megértő legyek a buszsofőrökkel, csak ugye a türelmem érthető módon azért ott elfogy, amikor csak saját éberségemen múlik, hogy nem töltöm ki a dilatációs rést a Margit hídon.

blog_getatrade_com.jpg

Klímát szerelni is jobban megéri nyugaton, mint itthon (forrás: blog.getatrade.com)

Az elmúlt években több százezer magyar költözött át egy másik EU-s országba, mindannyian tapasztalhatjuk, hogy ez már több területre erősen rányomja a bélyegét (normális áron és minőségben dolgozó autó- és motorszerelőt már nem is nagyon találni, de víz-, gáz-, villany- és klímaszerelők is több hétre előre adnak csak időpontot, az elmúlt években kialakuló súlyos orvoshiányról meg ugye nem szükséges hosszasan értekeznem). De - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni - mindenképpen  elejét kellene venni, hogy a krónikus munkaerőhiány bármilyen területen, főleg pedig a messze földön híres kaotikus magyar járművezetési iskolával karöltve, emberéleteket követeljen.

  

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://moped.blog.hu/api/trackback/id/tr5414216157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzAdam 2018.09.05. 12:46:16

Remek cikk egyet is értek nagy részével, de nincs munkaerőhiány, főleg nem "krónikus," csak alacsony fizetések. Mondj bármilyen szakmát, holnapra találok embert, csak én döntsem el mennyiért ;)
Mivel EU tagok vagyunk az EU a piacunk, ez látszik a termékek árában nincs is nagy különbség, ideje, hogy a szolgáltatások ára és a bérek is közelítsenek.