Moped blog


Cimatti Piper (1979) - A vigyorgó (vagy vicsorgó?) tapsifüles

2017. november 10. - gus

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Nem tudom, hány Cimatti lehet az országban, valószínűleg nem sok, de az biztos, hogy jelentős százalék már átfolyt a kezeim között, két éve ugyanis egy Cimatti OASIba botlottam bele, most pedig egy Cimatti Piper hívta fel magára a figyelmemet, illetve hát Andor, a tulaj jelentkezett azzal, hogy van neki egy városi rohangálós Cimattija, nem akarom-e kipróbálni. Hát hogy ne akartam volna, hiszen minden olyan járműre vevő vagyok, ami itt a blogon nem került még terítékre. És hát e tekintetben igazán elkényeztetve érezhetem magam: amikor három éve belevágtam a blogba, nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig lesz miről írnom. De erre a valóság folyamatosan rácáfol: újabb és újabb ritka és/vagy általam nem is ismert mopedek és kismotorok kerülnek elő innen-onnan. img_6115.JPG

Nem csak a háttérben meghúzódó betonkockához képest nyújt kellemes látványt

Persze a társadalmi munkában végzett blogolás kemény határokat szab a motormustrának: még éppen rá tudtam magam venni, hogy a Camponáig elpöfögjek a kis Cimattit megnézni, de ennél messzebb sajnos nem igazán tudok nyújtózkodni, pedig az elmúlt évek során kiderült, hogy nem csak Budapesten és környékén laknak ám figyelemre érdemes mopedek. 

Andor a Cimattit főleg városban használja, de továbbhaladást akadályozó műszaki problémákkal eddig még nem találkozott. Persze apró nyűgök adódnak, ilyen a szivárgó porlasztó, a hátsó lánckerék felől érkező rejtélyes kattogás, a  terhelésre lekonyulni hajlamos lábtartó és a nem túl acélos fékek, de Andor nagymotoros múlttal a háta mögött sem fintorog a Cimattin ülve. A motor még akkor is képes mosolyt csalni az ember arcára, ha csak a tápláléklánc aljáról származik. A motor egyébként kiváló általános esztétikai állapotnak örvend, az eredeti festés még mindig korrektnek mondható, és a krómozott felületek is szépen csillognak. Bár a felniken már megjelent a felületi rozsda, de a helyzet egy kis krómpasztával még menthető.  img_6116.JPG

1979 óta senki sem érzett ingerenciát, hogy tönkretegye

Sebességmérő híján nehéz megsaccolni a végsebességet, persze GPS-szel megmérhettem volna, de annyira azért nem létfontosságú a kérdés. A komótos indulást követően én érzésre kb. 40-ig gyorsultam, de Andor szerint az 50 sincs elérhetetlen távolságban. Vagyis a kis blokk hozza az elvárhatót, bár műszaki érdekesség, hogy a menetszélhűtés helyett itt mopedeknél szokatlan kényszerléghűtéssel van dolgunk.

A kormány kicsit szélesebb a szokásosnál, ennek köszönhetően magasabb lovasok pókszerű végtagjai sem gabalyodnak össze kanyarodáskor. A széles kormány miatt egyébként a motor tényleges méreténél fél számmal nagyobbnak érződik, hosszabb mopedes túrákra is simán el lehet vele indulni. A nagyjából 2,5 liter kapacitású váztankot teletöltve kb. 100 km-re jut el a Cimatti, de a fogyasztás a porlasztószivárgás megszüntetésével valószínűleg tovább csökkenthető. img_6121.JPG

Kényszerléghűtés

Olasz járművek esetében az ember mindig fel kell, hogy készüljön valamilyen egyedi műszaki megoldásra, és a gyár ezúttal is meglepett: az első fényszóróba integrált duda számomra eddig ismeretlen fogalom volt, de a Cimatti gyár megmutatta, hogy ez sem lehetetlen. Fékbe integrált gázzal vagy ülésbe integrált visszapillantótükörrel egyelőre szerencsére nem próbálkoznak. Mondjuk az is kész csoda, hogy van duda, akksi híján ugyanis ezt a feature-t a legtöbb mopedgyártó eleve kihagyja, mert egyrészt dudahang helyett leginkább csak hápogást tud hallatni, másrészt a hápogás hangmagassága a fordulatszám függvényében még változik is, szóval azon kívül, hogy a hápogás hallatán az általános iskolából hazafelé caplató gyerekcsordák vigyorogva ujjal mutogatnak majd ránk, nem sok mindenre jó.

img_6124.JPG

Innen nézve engem leginkább egy vigyorgó tapsifülesre emlékeztet

Ezt a Cimattit mindenképpen érdemes ebben a szép állapotban megőrizni. Hogy Andornak sikerül-e, remélhetőleg a jövő évi Mopedmetal találkozón majd megláthatjátok. Az ideire sajnos nem tudott eljötnni, a Moped blog pedig idén már nem tervez túrát szervezni: ilyenkor már nagyon kiszámíthatatlan az időjárás, 2-3 héttel előre már nem lehet tervezni. De igény esetén majd márciusban összedobhatunk egy 2. Hóvirág túrát.

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Cimatti OASI (1978) - Azért mégsem gyárthat minden olasz mopedet a Piaggio

2015. december 10. - gus

(Szolgálati közlemény: elindult a Moped blog Facebook-oldala, lehet nagy lendülettel lájkolni és interaktívkodni.)

Amikor februárban egy szép Honda Camino szólított Gödre, már érezni lehetett a tavasz biztató közelségét. Most pedig az egyik utolsó (novemberi) őszi napon egy talán még ritkább jószág miatt tértem vissza a tett színhelyére: egy Cimatti OASI tulajdonosa kérdezte, hogy érdekelné-e a blogot a 78-as gyártmányú olasz moped. Érdekelni érdekelt, csak megfagyni nem akartam a motoron: azért akárhogyan is nézzük, Budapest-Göd oda-vissza 50 kilométer, ami nagyon kellemes tud lenni nyáron vagy egy langyos tavaszi napon, de zimankóban korántsem akkor móka. És mivel az időjárás-előrejelzést megtekintve tudatosult bennem, hogy három nap múlva már igazi novemberi idő lesz, felpattantam a Honda CB-mre, és beneveztem magam talán az év utolsó nagyobbacska egyszemélyes motoros kirándulására.

img_0812_1.JPG

Nem biztos, hogy látszik, de ez itt egy kiszáradt folyómeder

A 70-es/80-as években az olaszok igencsak ráéreztek a mopedgyártásra: Piaggio, Garelli, Malanca, Cimatti, csak hogy néhányat említsek, és úgy látszik, pont az olaszok esete mutatja, hogy a robogózás mellett elviekben a mopedezés is megfér, hiszen az ész nélküli közlekedés, a fényes pufidzsekik és a Vespa hazájában olykor-olykor a mopedipar is lendületet tudott venni. Mivel a Cimattihoz korábban nem volt szerencsém, lecsaptam hát szépen a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra. 

A Cimatti OASI moped több, mint 10 éve képezi Balázs tulajdonát. Azért a megvásárlás óta volt vele teendő. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: hengerfúrás és új dugattyú - plusz új festés. A kilométeróra is típusidegen: a TVS Eko rajongóinak ismerős lehet. A sztendert kellett egy kicsit hegeszteni-kalapálni, de az erőfeszítéseket végül siker koronázta, és most már igazán megbízható jármű vált a Cimattiból: az elmúlt években egy szakadt bovdenen kívül mást nem tudott felmutatni. Bár Balázs úgy érzi, a megszakítós gyújtást idővel jobb lenne egy tirisztorosra lecserélni: ebből a célból már el is van téve egy Yamaha Yamy moped megfelelő alkatrésze. (By the way, nincs valakinek egy tesztelhető Yamyja Budapesten?)

img_0819_1.JPG

Made in Italy

Ami rögtön szemet szúrt nekem, az a lánc, illetve láncok megoldása: a Puch Maximon ugye alap, hogy két lánc van, az egyik a kerék egyik, a másik a kerék másik oldalán. Az olasz tervezők viszont bebizonyították, hogy hiába van egy mopednek két oldala, nekik nincs szükségük mind a kettőre, hiszen a két láncot egy oldalra is fel tudják applikálni. A burkolatok miatt nem tudtam úgy fényképezni, hogy ez normálisan látszódjon, úgyhogy erről nem is teszek fel képet, de tényleg eléggé furán hat a dolog.

Az 1,9 lóerő GPS-szel mérve 36km/h-s száguldást tesz lehetővé, de Gödön belül, ahol Balázs a mopedet használja, ez untig elég, Budapestre pedig inkább autóval merészkedik innen az ember.  img_0816.JPG

A hátsó kereket még laza talajon se könnyű kipörgetni

A hirdetőoldalakon csak nagy ritkán bukkan fel egy-egy eladó Cimatti, de Balázs sem tervezi az eladást, főleg, hogy a kis moped most már üzembiztosan jön-megy. Aztán mégiscsak egy meglehetősen ritka jószágról van szó, és az eladás a befektetett pénzt és energiát úgyse hozná vissza. Mivel a mopedezés továbbra sem tartozik az extra népszerű foglalatosságok közé, áruk se nagyon van, pedig rövid távra nem csak falun, de városban is jó szolgálatot tesznek. Főleg így, hogy a világ egyre inkább kezd a Mad Maxre hasonlítani (kevés olaj, rossz színészek), korántsem hülyeség egy megbízható moped beszerzését fontolóra venni.

És bár nem vagyok sem életmód-tanácsadó, sem Coelho, sem pedig Oravecz Nóra, úgyhogy nem fogok most arról értekezni, hogy a lágy szellő dédelgető áramlása lágy pólyaként öleli körbe a zabolátlan végtelenség felé tovasuhanó motorost, de azért azt mindenkibe lelkesen próbálom évek óta szuggerálni, hogy motorozni-mopedezni jó dolog, még ha jóval veszélyesebb is, mint autózni. Nem gondolom, hogy a saját hobbim, vagyis a motorozás mindenkinek minden problémájára megoldást jelent, de amíg elviselhető az időjárás és az útviszonyok megengedik, aki amikor csak teheti, guruljon egyet, s ha motor nincs, hát biciklivel! Húzzatok magatokra pár réteg (szélálló) ruhát, és nyeregbe!

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.