Moped blog

Moped blog


Peugeot 103 - Az első benyomások

2015. július 23. - gus

Pár napja többek között egy Peugeot 103-as tulajdonosának is mondhatom magam. Nagyjából annyira hiányzott nekem egy újabb motor, mint üveges tótnak a hanyattesés, de sajnos szakmai ártalom, hogy egy szép állapotú soproni Peugeot mopedre nem tudtam nemet mondani. Némi üröm az örömben, hogy csak itthon derült ki, ez nem a variátoros verzió, amire oly nagyon vágytam. Úgyhogy gyakorlatilag nyertem magamnak még egy Puch Maxit. 

img_0010.JPG

"nem tudtam nemet mondani"

Korábban értekeztem már a Peugeot 103-asról általában, most viszont elérkezett az idő, hogy a saját példányomat dobjam be a virtuális arénába.

Tovább

Már csak Csoki hiányzott

Cruizin' in da city vol 3. (+ a szervezők remek videója az eseményről)

2015. július 16. - gus

Mielőtt bármit is tennétek, nézzétek meg ezt a hangulatos videót. Aztán mindjárt elmondom, mi is ez az egész.

 

Többször próbáltam már győzködni kedves olvasóimat arról, hogy mopedezni mennyire fun dolog. Nem tudom, hogy ezzel bármit is elértem-e, az is lehet, hogy az olvasótábor egyik felénél eleve nyitott kapukat döngetek, mert már évek óta le se lehet robbantani a mopedről, mint Lengyel Lászlóról a szürke kardigánt, a másik fele pedig csak afféle kibic Sancho Panzaként személi, ahogy Don Quijote (mondjuk én) szélmalomharcot vív a szélmalommal (értsd: megpróbálja elhitetni emberekkel, hogy mopedezni jó dolog).

2015. június 21-én került megrendezésre zsinórban a 3. Mopedmetal felvonulás (évente egy ilyen van). A felvonulás két fő részből áll, úgymint fejtor (egy hozzávetőlegesen egyórás kollektív motorozás Budapesten át), illetve potroh (egy lazább, kötetlenebb ökörködés a Görzenál területén).

moped_metal.jpg

Az idei volt a harmadik (forrás: a Mopedmetal Facebook-oldala)

A találkozón való részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, vagyis a jelentkezőnek emailben el kellett küldenie néhány személyes adatot a szervezőknek, plusz egy képet a motorról, amivel majd a rendezvényen szerepelni óhajt. Erre azért volt szükség, mert a szervezők fenntartották maguknak a jogot, hogy - általam nem ismert szempontrendszer alapján - eldöntsék, melyik rendszám nélküli kismotort engedik be a rendezvényre, és melyiktől tagadják meg a részvételt. Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudom, lehet, hogy egyszerűen csak szerették volna elejét venni annak, hogy vonulás közben úton-útfélen széthullott bontószökevényekkel kelljen vesződni.

A jóváhagyott járművek tulajdonosai 1900 forint leszurkolása fejében a titkos találkahelyen kaptak egy mopedmetálos kendőt és egy hot dog kupont, amit később a Görzenálban lehetett beváltani.dsc_0808.JPG

A titkos gyülekező ezúttal a már megint átadott Várkert bazár előtt volt. Egész szépen összejöttünk

Az első, két évvel ezelőtti program híre egyáltalán nem is jutott el hozzám, így értelemszerűen lemaradtam róla, tavaly pedig a Puch Maxik védőszentje gondolta úgy, hogy a felvonulás napján megtréfál egy kicsit: a felvonulásra menet a Nyugati pályaudvarnál egyszer csak leállt a motor. Történt ugyanis, hogy pont előtte tíz perccel szükség törvényt bont alapon 2T olaj nélkül tankoltam rá a tankban lévő 1 liter keverékre még egy liter benzint (nemes egyszerűséggel elfelejtettem magammal olajat vinni), abban reménykedve, hogy ha nem húzom a csőgázt, és csak részterhelést kap a blokk, akkor a találkozóra megérkezve majd "Mindenkinek a vendége vagyok!" felkiáltással kunyerálhatok valakitől egy kis ütemfelező olajat. 

dsc_0825.JPG

Itt épp a Vámház körúton borzoljuk a kedélyeket

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, persze nem az olaj volt a ludas, hanem egy rosszul szigetelt vezeték gondolta úgy, hogy jobban érzi magát, ha a hengerfejnek dörgölőzve letestelhet. Erre Lukács jött rá, miután a kánikulában a motort hol tolva, hol pedálozva nagy nehezen elvergődtem a Nyugatitól a Budagyöngyéig hogy a görzenálos részre azért kissé megtépázott lelkesedéssel, ámde büszkén odaérjek - ez végül sikerült is.

Na de vissza az idei programhoz. A motoros gurulás nagyjából egy órát tartott, és a városra lepelként ráboruló kékes-lilás füstfelhő előállításából nagyjából 120 kismotor vállalt aktív szerepet. Volt itt minden: Babetták, Rigák, Simsonok, Vespák, Puchok, KTM-ek, és még egy szalon állapotú '69-es Moto Guzzi(!) moped is tiszteletét tette a rendezvényen, amit egy későbbi posztban körbe is járunk majd. A Maxim, láss csodát, ezúttal nem tolt ki velem, és bár törekedtem arra, hogy a lehetőségekhez képes időnként kihúzassam a motort, de a gyertyát a lassú tempó miatt így is néha beköpte, és kelletlenül rángatni kezdett, majd lefulladt, de azért mindig újra tudtam indítani, gyertyakulcsra szerencsére nem volt szükség. (A tempót a szervezők értelemszerűen úgy választották meg, hogy a leglassabb csattogós lepkék se maradjanak le, de ugye ami egy vérszegény mopednek nyélgáz, az egy izmosabb 50-es kétüteműnek pont a gyertya-összeköpködős tartományba esik.)

dsc_0834.JPG

"de azért a járókelők, turisták alapvetően örültek és integettek a kismotoros zuhatagnak"

Mit mondjak, végtelenül jó érzés volt, hogy ezúttal, ha csak egy órára is, de a sokak által lenézett és gyakran az útpadkára szorított mopedesek és kismotorosok az utakat végre teljes szélességükben birtokba vehették.

A Görzenálba megérkezve tettünk néhány tiszteletkört, majd mindenki leparkolta a járművét. Elkezdődött a többiek motorjának mustrálgatása és a hot dog kuponok beváltása. A kötetlen nyálcsorgatás mellett szintén kötetlen és nem túl komolyan vett gyorsulási versenyen is részt lehetett venni, amibe még egy csiga lassú, de már 20-as tempónál is életveszélyesen billegő háromkerekű Piaggio Ape is benevezett. 

dsc_0864.JPG

A kötetlen nyálcsorgatás mellett szintén kötetlen és nem túl komolyan vett gyorsulási versenyen is részt lehetett venni

A vonulást BMW-s motoros rendőrök biztosították és zárták le szükség esetén a keresztforgalmat, méghozzá zökkenőmentesen és előzékenyen, köszönet illeti őket ezért.

A Mopedmetál keretében a kismotorok rajongói egy kellemes délutánt tölthettek el egymás - és én plusz még egy korsó Fóti Pils - társaságában, és bár a rendőri biztosítás miatt ezúttal nem derült ki, hogy a kismotorok is alkalmasak a normál városi közlekedésre, az esemény legalább felhívta a figyelmet arra, hogy a segédmotorosoknak is kijár a kellő figyelem az utakon. Ha a szervezőknek lennék, én jövőre Csuja Imre művész urat kérném fel fővédnöknek. 

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

További infó és képek az esemény részletes leírása a szervezők oldalán található.

És ha arra is kíváncsi vagy, kik ezek a lelkes srácok, akik ezt a jópofa rendezvényt megszervezték, akkor kattints ide.

 

Egyébként folyamatosan töprengek valami nagyobb, de mégis könnyen teljesíthető kollektív mopedes guruláson, de még nem jutottam dűlőre. Szentendrében vagy valami hasonlóban gondolkozom, szólok, ha jutottam valamire, vagy ti is bedobhattok ötleteket.

 ♠  ♠  ♠

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.

 

Honda PC50 - Igazi négyütemű ritkaság négy évtized távlatából

2015. június 27. - gus

A mopedek döntő többsége kétütemű. Ennek egyik oka, hogy a kétütemű szerkezet egyszerűbb felépítésű, olcsóbban előállítható és adott esetben könnyebben javítható, mint a négyütemű - nincsenek szelepek, nem kell szelepszár-szimeringet cserélni, és mivel nincs, a vezérműlánc sem tud elszakadni. A másik oka a két típus közötti teljesítménykülönbség: egy kétütemű blokk nagyjából kétszer akkora teljesítményt képes leadni, mint egy azonos lökettérfogatú négyütemű. Ez 125 köbcenti fölött nem okoz nagy gondot, mert egy 10 lóerős 125-ös motor kompromisszumokkal ugyan, de - az autópályázáson kívül természetesen - már bármire elég lehet. 50-es méretben azonban a különbség már jelentős: egy 2-3 lóerős kétütemű mopedre azt mondhatjuk, hogy már elegendő a városi poroszkáláshoz, de egy ugyanekkora lökettérfogatú négyütemű első blikkre kevésnek tűnhet. A most vizsgálat alá vont Honda PC 50-es moped sem erőmű, de szerintem városban bőven vállalható.

flirt.jpg

A PC50-essel sokkal olcsóbban teljesíthető a Budapest-Balaton táv, mint vonattal - de még az 50%-os diákjegy sem rúghat labdába (forrás: hirportal.sikerado.hu)

Tovább

Malanca, a veterán malacka

2015. június 20. - gus

Tamásnak köszönhetően lehetőségem volt egy igazi ritkaságot, egy olasz Malanca (ejtsd: malanka) mopedet kipróbálni. És amikor azt írom, hogy ritkaság, ezt ne úgy tessék érteni, hogy magyarországi viszonylatban, hanem úgy általában. Sőt, gyakorlatilag az interneten sincs róla semmi infó, még arra sem sikerült rájönnöm, hogy a márkán belül milyen típusról van szó. Ezt a rövid posztot mégis megírom, mivel 1) a tulajdonosnak tartozom ennyivel, ha már szánt rám egy órát az idejéből 2) hátha az olvasókból előbuzogó kollektív tudás segíthet az igencsak hiányos puzzle-nak legalább a körvonalait kirakni.

dsc_0610b.jpg"gyakorlatilag az interneten sincs róla semmi infó"

Tamás néhány éve cserélte a Malancát egy helyi Pannónia-guruval, de azóta nem használta. Jobbnak látta egy garázsba beállítani. Nagy ritkán beindítja, de használni nem használja.
Egy ideig hirdette ugyan a Malancát, de amikor megtudta tőlem, hogy milyen baromi ritka motor van a birtokában, még kevesebb kedve lett eladni. Úgyhogy egyelőre marad a sufniban. Aprópénzért nem akarja elkótyavetyélni, de ha kapna egy korrekt ajánlatot, elgondolkodna az eladáson.

dsc_0614b.jpgaz ülés tuti eredeti - és valószínűleg még a gumik is, khm

Eddig ugyanis nem nagyon volt komolyan vehető jelentkező. Hiába, no, a mopedekben egyelőre kevesen látnak fantáziát, de hát azért is van ez a blog, hogy a motorizált közlekedés legalsó lépcsőfokáról se feledkezzünk meg. A motorról nagyjából annyit tudok, amennyi ránézésre kiderül róla, meg amennyit az eredeti olasz papírjaiból - mert ezek is megvannak(!) - ki lehet silabizálni.

dsc_0613.JPGerre szokás mondani, hogy patinás

A Dellorto porlasztón keresztül táplált fekvő egyhengeres blokk papíron 1LE leadására képes, ami még mopedes viszonylatban se túl sok (alig több, mint a sokkal inkább biciklire hajazó Sachs Saxonette vagy Vélosolex), de azért kisvároson belüli poroszkálásra elég. Sebességmérő nincs rajta, de saccra úgy 30-35km/h lehetett a vége. Tamás szerint is egy kicsit gyengécske a blokk, nem zárja ki, hogy egy fúratás jót tenne neki, de az is lehet, hogy az 1LE egyszerűen csak erre elég. Az biztos, hogy a Puch Maxim versenymotornak tűnik mellette.
A motornak valami alapjáratproblémája van, meg a karbi tömítése is csereérett, de a blokk szépen, kulturáltan, halkan pöfögött.

dsc_0611.JPGPapíron 1LE leadására képes

Ha valaki tud valamit erről a Malanca-típusról, ne fogja vissza magát. Annyi bizonyos, hogy szemre nagyon hasonlít a szintén olasz Garelli mopedre, meg a csomagtartó alatti kis szerszámos fiók is ugyanott van mindkettőn, de a Garellinek fekvő blokkja van, vagyis a két típus közötti hasonlóság inkább csak a vázra korlátozódik.

 ♠  ♠  ♠

Következő posztunkban  egy másik ritkaságot, nevezetesen egy négyütemű(!) Honda PC50-est fogunk körbeszaglászni.

 ♠  ♠  ♠

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.

 

Nem kellett lemennem a tihanyi Ekóhoz

2015. május 25. - gus

 (Elöljáróban: a címhez némi magyarázat itt.)

Ismét lehetőségem volt rácsodálkozni arra, hogy a mopedekben tulajdonképpen mennyi variációs lehetőség rejlik. Lukács már régóta pedzegette, hogy ha egyszer Tihanyban járok, menjek, és nézzem meg az ő TVS (Suzuki) Ekóját, amit anno az apja még a Keravillból hozott el, vagyis új kora óta ismeri. Áradozott az elektronikus gyújtás és úgy általában a konstrukció megbízhatóságáról, az olaj nélküli primer hajtásról, a csillapított hátsó teleszkópokról... És akkor most nagyjából le is lőttem a legjobb poénokat, de azért vegyük ezeket az innovatív elemeket részletesebben is szemügyre.

dsc_0537.JPG

Suzuki TVS Eko az udvarban

Tovább

33 000 km-es túra egy moped nyergében - interjú a francia Benoît Denieulle-lel

2015. április 28. - gus

A francia Benoît Denieulle 2007-ben meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét: egy Motobécane moped nyergében európai körútra indult. Ekkor összesen 27 280 km-t tett meg, és 20 európai országot érintett. 2009-ben még nagyobb túrára indult, ezúttal Észak-Amerikába, és már több, mint 33 000 km-t teljesített.

A mopedes túrázót a túra örömeiről, nehézségeiről és technikai részleteiről kérdeztem.

03-rue_du_verdeau_o_j_ai_habit_3_ans.jpg

Benoît Denieulle és mopedje Franciaországban (forrás: http://www.deniol.com/)

Gus: Nekem, aki leginkább csak városban használom a mopedemet, igencsak nehezemre esik magamat a te bőrödbe képzelni, te ugyanis már két meglehetősen hosszú mopedes túrát tudhatsz magad mögött. Honnan jött az ötlet, hogy fejest ugorj egy ilyen nagy kalandba?

Benoît: Gimnazista koromban egy reggel azzal a gondolattal a fejemben ébredtem, hogy ha befejeztem az iskolát, akkor utazni szeretnék. Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen közlekedési eszköz lenne erre a legjobb. Először a bicikli jutott az eszembe, de már sok hosszú biciklis túráról hallottam, meg hát nem is vagyok nagyon sportos alkat. Mivel nagyon szerettem mopedezni, ezt a lehetőséget is fontolóra vettem, és úgy láttam, hogy mopeddel csak nagyon kevesen vállalkoztak eddig hosszú útra. Aztán az is fontos volt, hogy meg tudom magam szerelni a mopedet, ha elromlik, vagyis bátran merészkedhetek messzebbre.

G: Elmondanád nagy vonalakban, hogy a 2009-es túrád merre vezetett?

B: Egy kép többet mond ezer szónál. Egyébként 33068 kilométer, 226 nap és 4 ország a mérleg.

 benoit.png  "Egy kép többet mond ezer szónál" (forrás: http://www.deniol.com/)

G: A 2007-es túrádhoz viszonyítva hogyan értékelnéd a 2009-es túrádat?

B: Ez tulajdonképpen a projekt betetőzése, számomra a két túra egységet alkot. Egyébként mindkettő óriási vállalkozás és hihetetlen élmény volt. A 2007-es túrán mindent először csináltam: először vadkempingeztem és sátraztam hóban, először jártam mopeddel külföldön, először motoroztam fel egy hágóra stb. A 2009-es túrával tulajdonképpen rálicitáltam mindarra, amit 2007-ben teljesítettem. Napi átlagban és összességében is több kilométert tettem meg, -20 fokban vertem sátrat és még magasabb hágókra kapaszkodtam fel…

G: 2009-ben a választásod egy francia gyártmányú kis Motobécane-ra esett. Mi volt ennek az oka?

B: Az első túrához egyszerűen azért választottam a Motobécane 40V-t, mert ez volt meg. Második alkalommal pedig azért indultam megint Motobécane-nal, mert már betéve ismertem a konstrukciót. Ezt a Motobécane 51-est már kaptam az útra. Annyit változtattam csak rajta, hogy beletettem a 40V AV7-es blokkját, és a gyújtást elektronikusra cseréltem.

G: Miért nem inkább egy kényelmesebb, erősebb motorral vágtál neki egy ilyen ambiciózus vállalkozásnak?

B: Mint már említettem, az első túrára azért indultam mopeddel, mert ez volt kéznél. De az is motivált, hogy lehetetlennek tűnik az egész. Különben sem azért indul ilyen nagy útra az ember, mert kényelmes.

14-monument_valley_3.JPG

Nincs ám mindig az út kikövezve (forrás: http://www.deniol.com/)

G: Mennyit fogyasztott a mopeded?

B: Átlagban 3 liter körül, de a nagyobb hágókra felkapaszkodva az 5 litert is elérte.

G: Ráakadtam egy másik mopedes hosszútávfutó, Walter Muma honlapjára. Ő 18 000 km-t tett meg egy moped nyergében. A honlapján jó hosszú listát lehet olvasni azokról a műszaki hibákról és problémákról, amelyek a hosszú út során jelentkeztek. Neked is ugyanennyi nehézséggel kellett megbirkóznod?

B: Amikor 30 000 km-t teszel meg egy olyan mopeddel, amit eredetileg 10 000 km-re terveztek, egy nap pedig 300-at mész, nem pedig 20-at, akkor igencsak a moped végső határait feszegeted.

Csak hogy el lehessen képzelni, ez mit jelent, itt egy rövid lista arról, hogy mennyit bírnak a különböző alkatrészek:

  • kuplungdob és kuplungbetét: 40 000 km,
  • kuplungagy: 25 000 km,
  • első gumi (Hutcinson Funzy): 33 068 km, de még nem kopott el teljesen,
  • hátsó gumi (Michelin M29S): 12 000 km,
  • hátsó gumi (Hutchinson GP1): 10 000 km,
  • hátsó gumi (Michelin Gasel): 16 000 km (elméleti szám),
  • hajtáslánc: 8 000 km, ha rendszeresen keni az ember,
  • lánckerék: több, mint 16 000 km-t,
  • elektronikus gyújtás: több, mint 53 000 km-t.

 

01-2600m_d_altitude.JPG

Sok hágót meg kellett mászni (http://www.deniol.com/)

G: Miután útnak indultál, egyszer sem gondoltad, hogy „B.meg, ez de rossz ötlet volt”?

B: De, mindkét túra alatt egy-egy alkalommal. Az első túrán akkor, amikor Olaszország és Svájc között a 2008 méter magas Simplon-hágóra kapaszkodtam fel. A moped nem volt ehhez elég erős, és néha 18%-os emelkedők is szembejöttek. Hét órába tellett, mire felértem a tetejére. A második utamon pedig akkor gondoltam ezt, amikor a motor nagyon elgyengült, és 400 km-re voltam a legközelebbi településtől.

G: Mit csinál az ember menet közben? Zenét hallgattál, gyönyörködtél a táj szépségeiben vagy az élet nagy kérdésein merengtél?

B: Nagyjából ezt a három tevékenységet váltogattam attól függően, hogy éppen merre jártam és milyen kedvem volt. De igazából csak akkor rémes a dolog, amikor sokáig esik. Az baromi kellemetlen tud lenni.

G: Hogyan lehet az egyedüllétet és a monotóniát kezelni?

B: Az egyedüllét már a túra előtt sem okozott gondot. A táborhelyet pedig mindig egy megszokott rituálé szerint alakítottam ki, mintha csak otthon lennék. Monotóniáról pedig szó sincs! Minden nap történik valami, rengeteg új élmény éri az embert.

08-lac_meziadin.JPG

(forrás: http://www.deniol.com/) 

G: Volt lehetőséged új emberekkel összebarátkozni az út során?

B: Igen, de ahhoz, hogy meg is maradjon a barátság, személyes kapcsolatra is szükség lenne. Szóval ilyen átmeneti barátságokat kötöttem, de sok érdekes emberrel ismerkedtem meg.

G: Kitűzted már a következő útvonalat?

B: Szeptemberben egy 4 000 km-es túrára indulunk a barátnőmmel. 25 napig fogjuk róni a spanyol utakat - természetesen mopeddel.

 

♠  ♠  ♠

Benoît Denieulle 2009-es mopedes túrájával kapcsolatban saját honlapján további információk is elérhetők, de elsősorban a képek végigböngészését ajánlom, nagyon sok szép helyen járt.

 ♠  ♠  ♠

Következő posztunkban a közlekedés alapelveiről fogunk értekezni, és arra is kitérünk, hogy mely csoportokra érdemes külön figyelni, amikor közlekedünk. 

 ♠  ♠  ♠

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. (A felhívást lásd itt.)

 

 

Honda Camino

A japán megbízhatóság szinonimája belgául

2015. április 20. - gus


Mivel magam is kétharmad részben hondás vagyok, a Hondákra mindig örömmel áldozok az energiámból (azt hiszem, ennek a legutóbbi poszt ékes bizonyítéka volt: ebben ugyanis a CB125-ösömmel folytatott két éves küzdelem részleteivel traktáltam a kedves olvasót). Legújabb tesztalanyunk megtekintéséhez Gödig kellett elpöfögnöm, szerencsére már nem volt nagyon hideg, a 2-es úton kellett csak menni, ami Váci útban kezdődik a Nyugatinál. Szóval eltévedni nem nagyon lehet, bár nekem így is majdnem sikerült. Jó, az már Gödön volt, de csak annyi történt, hogy a GPS nem állt a helyzet magaslatán: úgy 2 km-re a célállomástól, egy tök más utcában közölte, hogy már meg is megérkeztünk. De aztán a címet újból betáplálva második nekirugaszkodásra odatalált. 

Tovább

Vélosolex - A mi motorunk

2015. április 01. - gus

Azt gondolná az ember, hogy a mopedekben aztán végképp nem rejlik semmiféle variációs lehetőség. Legtöbbjük, így a napszítta piros Puch Maxim és a nálam örök titkos favoritnak számító Peugeot 103 motorja lent van és középen, de írtunk már a kis Sachs Saxonette-ről is, aminek hátul van és lent, most pedig egy olyan igazi legenda kerül terítékre, aminek elöl van és fent. Az eredetileg francia gyártmányú Solexről vagy Velosolexről van szó (mindkét megnevezés használatban van), melynek egyhengeres kétütemű blokkját az első kerék fölé szerelték. Az első kereket a blokk egy speciális műkőből készült dörzskerékkel hajtja meg, ami állítólag még vizes-saras úton sem csúszik meg, feltéve, hogy a külön dörzshajtáshoz fejlesztett Michelin vagy Hutchinson gumiköpeny feszül az első felnin. Univerzális felhasználású gumival nem is érdemes kísérletezni.

dsc_0197b_1.jpg

A dörzshajtásban még annyi a trükk, hogy azzal az erővel, amivel a blokk meghajtja a kereket, kissé rászorítja magát a gumira, tehát még kisebb a megcsúszás lehetősége. 

Tovább

Miről szól tulajdonképpen a Moped blog?

Szubjektív visszatekintés és elmélkedés

2015. március 20. - gus

A Moped blogba tavaly októberben tulajdonképpen fejest ugrottam. Még aznap elkezdtem, amikor kitaláltam, megálmodtam. Kellene egy mopedes blog, mondtam magamnak. Az élet egyéb területein ez a gyorsaság nem jellemző rám, de valahogy a motor más tészta. Kábé ugyanezzel a hirtelen támadt és megállíthatatlan lendülettel vettem anno az XBR-t.

Szóval kéne egy mopedes blog, mondtam magamnak. Robogós van, nagymotoros oldal is van szép számmal, de mi van a mopedekkel? Érdekelnek egyáltalán bárkit is a mopedek?

Kezdetnek elég volt, hogy engem érdekelnek. Több éve mopedezem Budapesten, de a mopedesek száma azóta sem mutat nagy változást: nemigen mozdul el a nulláról.

Arra gondoltam, a mopedezés lehetne divat. Legutóbb talán a 80-as évek elején volt az, Párizsban, a kiskamaszok körében: aki látta a Házibulit, annak feltűnhet, mennyi moped van Vic (Sophie Marceau) gimije előtt letámasztva.

laboum.jpg

Mopedek Vic gimije előtt - sorry a minőségért, ennél jobbat nem találtam (forrás: http://mbk51.free.fr/)

A mai helyzet a következő: ha menő autód van, divatos vagy. A motorozás bizonyos körökben mindig is divatos volt. A kisrobogó is menő, főleg a fiatalabbak és a pizzafutárok körében. Az előbbiek azért szeretik, mert egy robogós srác a - tizenéves - csajok szívét könnyen megdobogtatja (legalábbis amikor én voltam tizenéves, még így volt), utóbbiak pedig azért, mert automata lévén a városi kínzásra alkalmasabbnak tűnik, mint egy váltós motor. Ha meg széthullik? Több is veszett Mohácsnál! Ki lehet dobni a kukába, és olcsón lehet venni másikat.

De ki a fene jár mopeddel? Egyelőre úgy tűnik, rajtam kívül nem sokan. Legalábbis napi rendszerességgel és Budapesten kevesen. De azért a blog elindítása óta rá kellett jönnöm, hogy itt-ott az országban nagyon érdekes mopedek lapulnak kertben, sufniban, garázsban. Vagyis a moped iránti rajongás latens formában van jelen: sokan féltve őrzik a maguk kis csattogós lepkéjét, de azért a mindennapokban nem ezzel közlekednek. Mert nem menő.

honda_dj.jpg

"A kisrobogó is menő, főleg a fiatalabbak és a pizzafutárok körében" (forrás: img.webike.net)

Tovább

Fantic Motor

2015. március 02. - gus

Éppen a nagy tankos Zündapp-moped megtekintéséről tartottam hazafelé, amikor a szemem sarkából az út melletti árkádok félhomályában egy fura moped bizonytalan körvonalaira lettem figyelmes. Elsőre olyan Babettaformájúnak tűnt, de lehet, hogy csak azért, mert bármi, amit nem ismerek közelebbről, vagyis nem Puch Maxi, az nekem messziről elsőre Babettaformájúnak tűnik. Szépen félreálltam az XBR-rel, és visszasétáltam a piros csodához. A vázon ez állt: "Fantic Motor". Először a név alapján arra gondoltam, hogy valami kínai vacak lehet, úgyhogy még a fékbetéteket is fölöslegesen koptattam a megállással, de aztán elkezdtem közelebbről szemügyre venni a részleteket, és azt kellett látnom, hogy a motor teljesen egyben van, vagyis kevés az esélye annak, hogy kínai legyen.

dsc_0113.JPG

"a motor teljesen egyben van, vagyis kevés az esélye annak, hogy kínai legyen"

Tovább
süti beállítások módosítása