Moped blog


Honda Giorno - Bármi volt is a kérdés, megvan rá a válasz

2016. január 12. - gus

Kicsit úgy érzem, kezdenek túltengeni a blogon a Hondák, de mivel egyébként az utakon is, ezt nem érzem túlzottan nagy problémának. Jelen esetben a túltengés annyiban tovább fokozódik, hogy most egy Honda Giornóról van szó, ami a kistestű robogók között is az egyik legnépszerűbb típusnak számít. Amióta a blogot csinálom, még jobban figyelem a szembejövő és a járdára ledobott motorokat, és a tévedés minimális kockázatával állíthatom, hogy Giornóban nem szenvedünk hiányt. (Tudnék olyan robogómárkát mondani, amiből bárcsak hiányt szenvednénk, de mivel nem akarok a gyártóval bajuszt akasztani, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mire gondoltam. Csak annyit mondok, hogy a Föld legnépesebb kommunista országa is érintve van a dologban.)

img_0005_1.JPG

 Kétszínű festés, mokány kiállás

Az ökölszabály, miszerint Honda motorról nem nagyon van mit írni, mert általában azt nyújtja, amit az ember elvár tőle, most is érvényes, de azért erőt veszek magamon. Annál is inkább, mivel legnagyobb meglepetésemre a Totalbike-on eddig nem szerepelt a típus, csak a Robogó blogon pár éve, és talán sokakat érdekel, hogy mi is ez az egyszerre stílusos és megbízható motorka, ami oly gyakran jön szembe az utakon, és amiről a következő vicc jut az ember eszébe: - Hát te mindenhez értesz? - Mindenhez IS! Mert a Giorno nem csak, hogy mindenre jó, hanem mindenre IS.

De nem csak a városban szoktam Giornókat látni, hanem az utcámban is szokott táborozni egy szürke, és egy piros Giorcub is időnként meg-megjelenik a házunk előtt, ami kinézetre a Giornóhoz nagyon hasonló, de műszaki megoldásai teljesen eltérőek (szíj helyett lánccal, kétütemű blokk helyett négyüteművel, automata váltó helyett pedig körváltóval szerelik.)

img_0011_1.JPG

nem megy rosszul, de azért pillantgassunk olykor-olykor a tükörbe

Gábor robogós karrierje egy Yamaha Minttel indult, aminek gyengesége és törpesége okán volt kénytelen búcsút inteni. Ezt követően egy 125-ös négyütemű Piaggióval próbálkozott, de nem járt nagy sikerrel: a blokk már a vételkor kukaérett volt, a felújítása pedig hasztalan pénzszórásnak ígérkezett. Ekkor jött a képbe a Suzuki Verde-Yamaha Vino paradigmába illeszkedő, és internetes kutakodásaim alapján 1992 óta gyártott Honda Giorno. Bár a tesztelt példány csak alig néhány hete került Gáborhoz, annyi megállapítható, hogy eddig hozta a tőle elvárható szintet: gázadásra gyorsít, fékezésre lassít, az új gumik tapadnak, a rugók rugóznak (az első lengőkaros felfüggesztés is teszi a maga dolgát, Gábor szerint például a felesége Honda Diójához képest meglepően ügyesen dolgozza fel az útegyenetlenségeket). Mondjuk, egy olyan motor esetében, amit csak a markolat kitartó csavarásával lehet 60 fölé kergetni, a felfüggesztés tekintetében túlzott elvárásaink nem nagyon vannak. Talicskán sem szoktunk gumiprofilmélységet mérni.

A Giornón tárcsaféket ne is keressünk, a dobfékek elöl-hátul elfogadható módon lassítják a megtankolva is csak 69 kilós motort és lovasát. Azt hiszem, a mókás aprócska hátsó csomagtartó is inkább csak geg vagy dizájnelem, semmint praktikus rakodófelület, de azért egy cipősdoboz méretű csomagot fel lehet ide is pókozni.

img_0004.JPG

"a mókás aprócska hátsó csomagtartó is inkább csak dizájnelem"

A 60-ig skálázott sebességmérő is maximálisan beváltja az általa tett ígéretet: a Giorno óra szerint valamivel 60 fölé hajszolható, bár Gábor inkább 50 körül járkál. Ez nem csak a tartósságra, de a fogyasztásra is jótékony hatással van: az 5,6 lóerős kétütemű blokk 100km-en megelégszik 2,5 liternyi keverékkel, amit egyébként magának állít elő, feltéve, hogy nem felejtettük el a különolajozás tartályát feltölteni. Erre egyébként külön olajlámpa is figyelmeztet bennünket a műszerfalon, csak ugye 35 fölött menetrendszerűen kigyullad a belpiacos japán robogók elhagyhatatlan tartozéka, a SPEED feliratot viselő lámpácska, ami a japán autókból kihagyhatatlan "szent kvarcóra" babérjaira tör motoros viszonylatban. (Lefogadom, hogy a japán autókat úgy gyártják, hogy leemelnek a polcról  egy kvarcórát, leteszik a futószalagra, majd köréépítik az autót.)

img_0009.jpg

"a Giorno óra szerint 60 fölé hajszolható"

Az általános iskolai olvasónapló-írásból sok mindenkinek ismerős lehet a zavarba ejtő kérdés: kinek ajánlanám? Na nem azért zavarba ejtő, mert már nem emlékszem, Jumurdzsáknak melyik szeme volt bekötve, és hogy a várvédő asszonyok hány Maggi leveskockát dobtak egy üstnyi gulyáslevesbe, amit a várfokról a török nyakába zúdítottak, hanem azért, mert a Giornót igazából bárkire jó szívvel ráakasztanám, aki nem nőtt olyan nagyra, hogy létra nélkül is ki tudja cserélni a mennyezeti világítást. A kétszínű festést viselő retrós külseje és kilométerórája szerintem stílusos, ülése kényelmes (egy zárt bukósisak is befér alá), fogyasztása baráti, gyorsulása korrekt, végsebessége városban is elegendő. Akit a kétüteműség sajátos füstje zavarna, keressen magának egy Giorno Creát, amit már négyütemű blokkal forgalmaznak. Egy szó, mint száz, aki lassú, megbízhatatlan, iszákos és kényelmetlen robogót keres, ne a Giornók környékén keresgéljen. Neki is tudnék tippet adni, de ugye a bevezetőben leírtak okán ezt most nem önteném konkrét formába. De Kína a kulcsszó.

♠  ♠  ♠

Most már Facebookon is követheted a Moped blogot.

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Vespa PK 50 Automatica (1990) - A szárazföldi vitorlás

2015. december 23. - gus

(Szolgálati közlemény: most már nem csak itt a blog.hu-n lehet követni a blogot, de időközben a Moped blog Facebook-oldala is elindult. Szóval lehet nagy lendülettel lájkolni és interaktívkodni.)

A nagymotorosok és a robogósok között vitathatatlanul szimbolikus harc zajlik a "motor" kategóriájának meghatározása körül. Tény, hogy a robogósok egyre nagyobb mértékben helyet követelnek maguknak a nagyvárosi forgatagban, míg a nagymotorosok egy része továbbra is hajlamos úgy gondolni, hogy a robogózás nem motorozás, már csak azért sem, mert a robogón úgy ül az ember, mint a vécén, amiről ugye nem a száguldás, hanem egészen más dolgok jutnak az ember eszébe. 

Én ezt a vitát most tisztelettel elhárítanám magamtól, az viszont már a blog indulásakor számomra nyilvánvaló volt, hogy nem leszek képes pusztán mopedekkel megtölteni, régebbi-érdekesebb robogók-nagymotorok óhatatlanul be fognak szüremkedni a blogba. Mondanám, hogy ez így nincs jól, de tulajdonképpen egyáltalán nem bánom, hiszen a mopedeken kívül is bőven akadnak érdekes mustrálnivalók.

A minap például egy Vespa PK 50 Automatica formájában éppen egy ilyen érdekes példányt fújt elém a szél. 

img_0844.JPG

Rómában járt az ősz

Arról, hogy az olaszok képesek-e megbízható és praktikus járművet gyártani, erősen megoszlanak a vélemények, de hogy minden olasz járműgyárban a dizájnrészleg keményen megdolgozik a pénzéért, ezt azért senki sem vonja kétségbe.

És hogy egy közhelyet is elsüthessek végre (csak aztán nehogy odakozmáljon): a Vespa nem csak két keréken guruló dizájn, hanem két keréken guruló történelem is egyben. A Vespára nagyjából ugyanazok a közhelyek igazak, mint a korabeli olasz autókra: sajátos műszaki megoldások, japán mércével mérve értékelhetetlen megbízhatóság, de egyedi, semmi mással össze nem téveszthető egyedi kinézet - és életérzés a köbön.

img_0843.JPG

"két keréken guruló történelem is egyben"

Zsolt, aki az olasz járművek szerelmese, szeptemberben tett szert a képeken látható robogóra. Kismotoros karrierjét azonban mégsem most kezdte, hanem felesége Honda Giornójával, ami kihagyhatatlan vételnek bizonyult. Persze az olaszjármű-hívők szektájának tagjaként az embernek mindig le kell nyelnie a békát, ha japán járművel hozza össze a sors. De mivel a Honda Giornónak legalább a típusneve olasz volt, ez kompromisszumos megoldásként végül is megtette. 

A régebbi Vespák több dologról is messze földön híresek/hírhedtek voltak, ezek közül az egyik a három fokozatú markolatváltó. Na itt erről szó sincs, ugyanis a Zsolt által megszerzett zsákmány egy Vespa PK 50 Automatica, ami legjobb barátok között is automata váltót jelent. Na mármost, ez csak részben igaz, mert a váltó tényleg variátoros, de azért az olasz mérnökök nem eszik olyan forrón a kását. Hogy ne legyen túl könnyű az élet, egy markolatváltóval kapcsolható üresállást biztos, ami biztos, elhelyeztek a motoron. Magyarul: menet közben váltani nem kell, de elindulás előtt azért sebességbe kell tenni a motort.

img_0851.JPG

"hogy ne legyen túl könnyű az élet, egy markolatváltóval kapcsolható üresállást azért elhelyeztek a motoron"

A kis Vespa menettulajdonságairól nem sokat tudok elmondani, mert valamilyen karburátor- és/vagy porlasztóbeállítási nyűggel küzdött épp, ennek megfelelően induláskor igencsak kellette magát. De ha egyszer belendül, az 50-et is megfutja, csak ne jöjjön szembe egy nagyobb emelkedő, mert ha lelassul, igen nehéz ismét 10 fölé imádkozni a tempót. A beállítási problémáknak megfelelően a fogyasztás is horrorisztikus, de nagyobb összegekben mernék rá fogadni, hogy egy kis reszelgetés hatására a mostani 5 liter helyett inkább 3 literben fog az érték normalizálódni.  

img_0847.JPG

az 50 és 80 közötti szakaszra nem sok árnyat vet a mutató

"Aki cuccolni akar, vegyen inkább banyatankot vagy járjon kocsival" - mondhatná az egyszeri vespás, mindenesetre tény, hogy egy kisebb méretű kesztyűtartón kívül nem nagyon van hová pakolni, az ülés alatt ugyanis a benzintank lakik a maga teljes életnagyságában, illetve a különolajozás tartálya, más ide nem is fér. A vespás közlekedés tehát vagy rendkívül kompakt pakolási készséget vagy hátizsákozást feltételez. Szerintem erre a motorra topcase-t nem is lehet felszerelni, meg azért lássuk be, aki pont a stílusossága miatt vesz olasz robogót, az aztán nem fog rohanni a motorosdoboz-boltba, hogy egy motoros dobozzal végre jól elcsúfíthassa.

img_0856.JPG

"az ülés alatt a benzintank lakik a maga teljes életnagyságában, illetve a különolajozás tartálya"

Aki vezetett már régi Vespát, az tudja, hogy az érzés némiképp a vitorlázásra hasonlít. Na nem csak azért, mert mind a kettő nagyon trendi dolog, hanem azért is, mert az olasz mérnököknek hála a motor súlyeloszlása nem szimmetrikus, a blokk ugyanis a hátsó kerék jobb oldalán kapott helyet. Ezt persze a bal oldalon megpróbálták pótkerékkel(!) és egy indokolatlanul nagy méretű akkumulátorral ellensúlyozni, akarom mondani, egyensúlyozni, de azért a végeredmény nem lett hézagmentes. Ha láttok messziről egy robogóst, aki 10 fokos szögben megdőlve közlekedik, és nem fúj orkánerejű oldalszél, akkor kezdjetek el gyanakodni, hogy feltehetőleg egy régebbi Vespával és a praktikumot a stílus oltárán boldogan feláldozó lovasával van dolgotok. (Persze a nagy akksi jó használatot tehet, ha nehezen röffen be a motor az önindítóról, berúgókarra ugyanis nem költöttek a gyárban.)

img_0848.JPG

Itt, a bal hátsó fedél alatt találjuk a pótkereket és a méretes akksit

Zsolt azt tervezi, hogy jövőre megszerzi az A kategóriás jogosítványt, és keres magának valami nagyobb kétkerekűt, de a PK 50-estől semmiképp sem válik meg. Egyrészt tetemes összeget úgysem kapna érte, másrészt a városi közlekedésben ez a motorerő tulajdonképpen elég. Jó, a Hungária körútra és az Árpád hídra jobb, ha az ember nem merészkedik rá a Vespával, de ezeken a helyeken a kedves közlekedőtársak egyike-másika még a 125-ös Hondámmal is letol, szóval a hiba nem feltétlenül az ön készülékében van. A motoron a helykínálat egy normál méretű felnőtt számára is elegendő, egy kis Jog vagy Giorno mellé állítva egyenesen hegyomlásnak tűnik. A kormánynak pedig kanyarban sincs esélye a tértünkbe beleakadni. Summa summarum, a robogó nagyon Zsolt a szívéhez nőtt. Nem csoda, hiszen ennyire egyszerűen nem is lehet hasonlóan stílusos közlekedési eszközhöz jutni. Jó, ott vannak a szuper mopedek, amiben a potenciális retrófaktor százcsillió, mégis csak viszonylag kevesen harapnak rá. És akkor a hazabeszélést abba is hagytam.img_0857.JPG

Az olasz járművek iránti szeretet Zsolt esetében intézményes formát is öltött: tulajdonképpen ő a magyarországi alfás közösség motorja. Ha kíváncsiak vagytok, mit csinálnak itthon az alfások, vagy szeretnétek aktívabban is részt venni a pezsgő közösségi életben, látogassatok el az AlfaAmore oldalára, ott megtaláljátok a szükséges információkat.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a blog olvasóinak és mindazoknak, akik eddigi tesztjárgányainkat nagylelkűen biztosították! 

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.

Honda Scoopy SH 50 - SuHanás 50-nel

2015. november 12. - gus

Na, és akkor az előző és az azt megelőző poszt Hondái után jöjjön a mesterhármas harmadik tagja, egy Honda SH 50. Különben is, gyakran vagyok gondban, amikor egy Honda kerül terítékre, mert nem mindig tudom, miről lenne érdemes írni. Persze a blog rutinos olvasói nyilván emlékeznek arra, hogy a saját CB 125-ösöm mennyi fejtörést és hajtépést okozott, de erről nem a Honda tehet, a malőr inkább az előző tulajok megátalkodottságának és ingatag alapokra épülő barkácshajlamának számlájára írható.

img_0598.JPG

Megbízható, piros és málházható: simán lehetne szolgálati jármű a tűzoltóknál

Mert a Hondák általában jönnek-mennek, eseménytelenül teszik a dolgukat, hibajelenségek előállítására viszonylag kevéssé alkalmasak; bár ha valaki egy nem belevaló dugattyúval kínálja meg a hengert, amivel a CB-m esetében valamelyik előző tulaj kísérletezett, akkor azért meg lehet próbálni a szelepeket szétverni. De nagy szerencse, hogy a kínai jármű- és alkatrészgyártás még gyerekcipőben jár (tényleg, ezt a rémes kifejezést ki találta ki?), úgyhogy a CB japán szelepei a kínai gyártású noname dugattyúnál végül erősebbnek bizonyultak: a dugattyú szépen széttört, és ettől ugyan a motor barkasos füstölésbe kezdett, de a hengernek nem lett baja.

A mai tesztünk tárgyát képező Honda büszke tulajdonosa Árpi, aki Olaszországból nyerte meg magának a motort, mégpedig 80 euróért. Hadd lőjem le gyorsan a poént: hát kurvára megérte! (Még ha némi flexelést és hegesztést foglalt is magába a projekt.)

img_0602.JPG

Elöl is van egy kis csomagtartó

Az SH-t ezzel a fizimiskával 1984 és 1996 között gyártották Spanylországban, bár találtam egy külön az SH 50-esnek szentelt blogot, aminek a tulaja hollandiai gyártást említ. A kismotor felszereltsége nagyjából annyira spártai, mint egy keszongi garniszálló wellness-részlege, de aki motorozás mellett/helyett tespedni szeretne, vegyen magának kádat, rekamiét vagy Goldwinget. A szériafelszereltség részét képezi többek között a két irányba fordítható kormány és a felfújható gumik, meg még egy pár hasonló elmés dolog, de a sor folytatását mindenkinek a fantáziájára bízom. A futómű segédmotorok esetében általában kikerül az innováció fókuszából. Az első rugóstag ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, de a gyakorlatban mindent megtesz, ami tőle elvárható. A hátsó felfüggesztésről hagyományos dupla teleszkóp gondoskodik.

img_0603.JPG

Az első rugóstag mai szemmel nem túl bizalomgerjesztő, de a gyakorlatban teszi a dolgát

A Hondán fékek is vannak, bár erről inkább vizuálisan, semmit empirikusan tudtam csak meggyőződni (értsd: látom, hogy van, de fogni nem nagyon fog), bár ez is nagyrészt csak beállítás kérdése. Mivel a töltés gyengélkedik, a motor krónikus akkumulátorhiányban szenved (nincs benne akksi, mert minek), ezért a duda és az indexek alapjáraton nem működnek, és indításhoz is a berúgókart kell használni. De a blokk már a berúgókar leheletfinom lenyomására is életre kel.

Árpi eredetileg a barátnőjének vette a motort, de amíg az SH nem éri el az üzembiztonság általa kívánatosnak ítélt szintjét, addig szíve választottját nem meri ráültetni. (Szerintem a féket is alibiből nem húzta meg, hogy ne kelljen az SH-t átadnia, de ez csak erős hipotézis a részemről.) A 3 Le-s kismotor végsebessége valamivel 50 fölött, fogyasztása pedig valahol 2 liter körül alakul, vagyis ideális városi járműnek számít. Az üléspozíció nyúlánkabb motorosok számára is vállalható, mivel a kormány viszonylag magasan van. Ebből adódóan a törperobogókkal szemben itt fölösleges kanyar közben térdbe beakadó kormányt, majd a motorral együtt az útmenti árok irányába végrehajtott tigrisbukfencet vizionálni.

img_0605.JPG

 A valamivel több, mint 3 Le-s motor az 50-et megfutja

Ami a cuccolást illeti: a kormány alatti kesztyűtartó az egyetlen zárható tárolórekesz, ugyanis az ülés alatt leginkább csak a blokkot és csatolt részeit találjuk. A pakolhatóságra azonban összességében mégsem lehet panasz, egyrészt a motor elején van egy kis csomagtartó, ahová elég sok mindent fel tudunk pókozni, másrészt az egyszemélyes ülés mögött (gyártották dupla üléssel is) szintén van egy nagyobbacska rácsozat, ahová még egy sporttáskát is megpróbálhatunk felerősíteni. Rutinosabb pizzafutárok pedig a buszkerékpizza szállítására alkalmas pizzásdobozt is megpróbálhatják  a rács helyére felfejleszteni, de akkor a megfelelő súlyeloszlás érdekben a borravalót és az állandóan náluk levő KRESZ-könyvet inkább az első csomagtartón tárolják.

img_0604.JPG

1 ember + 1 sporttáska

Az SH semmitmondó dizájnja - ami nekem mondjuk egyre jobban tetszik - senkit se tévesszen meg, a szögletes formák és mára már megfakult burkolatok alatt városban jól használható megbízható technika lakik. Összefoglalásként csak annyit tanácsolhatok, hogy aki olcsón lát SH-t, csapjon le rá gyorsan, aztán majd biztos jó lesz valamire. Ha nem most, akkor 20, 40 vagy 60 év múlva. Valószínűleg akkor is első rúgásra indulni fog.

Következő posztunkban már nem Honda lesz terítéken, de a megfejtést most is Japán környékén lesz majd érdemes keresgélni.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

 

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a mopedblog@indamail.hu címen jelezd, és mi örömmel írunk róla. Mopedes jelentkezők, hajrá, még 2-3 hétig az időjárás még lehetőséget ad tesztelni!

Miről szól tulajdonképpen a Moped blog?

Szubjektív visszatekintés és elmélkedés

2015. március 20. - gus

A Moped blogba tavaly októberben tulajdonképpen fejest ugrottam. Még aznap elkezdtem, amikor kitaláltam, megálmodtam. Kellene egy mopedes blog, mondtam magamnak. Az élet egyéb területein ez a gyorsaság nem jellemző rám, de valahogy a motor más tészta. Kábé ugyanezzel a hirtelen támadt és megállíthatatlan lendülettel vettem anno az XBR-t.

Szóval kéne egy mopedes blog, mondtam magamnak. Robogós van, nagymotoros oldal is van szép számmal, de mi van a mopedekkel? Érdekelnek egyáltalán bárkit is a mopedek?

Kezdetnek elég volt, hogy engem érdekelnek. Több éve mopedezem Budapesten, de a mopedesek száma azóta sem mutat nagy változást: nemigen mozdul el a nulláról.

Arra gondoltam, a mopedezés lehetne divat. Legutóbb talán a 80-as évek elején volt az, Párizsban, a kiskamaszok körében: aki látta a Házibulit, annak feltűnhet, mennyi moped van Vic (Sophie Marceau) gimije előtt letámasztva.

laboum.jpg

Mopedek Vic gimije előtt - sorry a minőségért, ennél jobbat nem találtam (forrás: http://mbk51.free.fr/)

A mai helyzet a következő: ha menő autód van, divatos vagy. A motorozás bizonyos körökben mindig is divatos volt. A kisrobogó is menő, főleg a fiatalabbak és a pizzafutárok körében. Az előbbiek azért szeretik, mert egy robogós srác a - tizenéves - csajok szívét könnyen megdobogtatja (legalábbis amikor én voltam tizenéves, még így volt), utóbbiak pedig azért, mert automata lévén a városi kínzásra alkalmasabbnak tűnik, mint egy váltós motor. Ha meg széthullik? Több is veszett Mohácsnál! Ki lehet dobni a kukába, és olcsón lehet venni másikat.

De ki a fene jár mopeddel? Egyelőre úgy tűnik, rajtam kívül nem sokan. Legalábbis napi rendszerességgel és Budapesten kevesen. De azért a blog elindítása óta rá kellett jönnöm, hogy itt-ott az országban nagyon érdekes mopedek lapulnak kertben, sufniban, garázsban. Vagyis a moped iránti rajongás latens formában van jelen: sokan féltve őrzik a maguk kis csattogós lepkéjét, de azért a mindennapokban nem ezzel közlekednek. Mert nem menő.

honda_dj.jpg

"A kisrobogó is menő, főleg a fiatalabbak és a pizzafutárok körében" (forrás: img.webike.net)

Tovább