Mivel Magyarországon sajnos már a mopedek sem örvendenek nagy népszerűségnek, nehéz elképzelni, hogy bármiféle kereslet mutatkozna egy olyan motorizált kétkerekű iránt, ami még a mopedeknél is lassabb. Pedig van benne ráció. A Sachs Saxonette ugyanis a kerékpárok és a mopedek előnyeit igyekszik magában egyesíteni.

Gyorsan le is lövöm a poént: a mopedekbe szinte mindig 50 köbcentis motor kerül, de mai elmélkedésünk tárgyát csak egy 30 köbcentis kétütemű blokk hajtja, ami rugózatlan tömegként a hátsó kerék mellé bal oldalra van rögzítve - bár hátsó felfüggesztés hiányában itt majdnem minden tömeg rugózatlan. A hátsó kerékre jutó megnövekedett erőhatások miatt a két kerék nem egyforma: elöl klasszikus küllős felnit találunk, hátra azonban az osztrák mérnökök egy már szemre is robusztusabb, strapabíróbb felnit álmodtak meg. Mivel jó pár éve mentem ilyennel utoljára, sajnos nem emlékszem, hogy a felni aluból vagy valamilyen spéci műanyagból van-e, mindenesetre nem volt vele gond. 

Kimondottan úgy néz ki, mint egy bicikli, de azért ott a hátsó kerék környékén elég nagy a tumultus (forrás: www.bikes.motorradonline.de/)

A motort nem pedállal kell elindítani. Egyes modelleket önindítóval is felszereltek, de ennek hiányában az indítási procedúra inkább a kertes házban lakók számára lehet ismerős: a kétüteműt a benzines fűnyírókhoz hasonlatosan a motorblokkból kilógó zsinór rángatásával lehet beröffenteni.

A motor menetteljesítményéről sok mindent nem tudok elmondani, olyan ugyanis nem nagyon van neki, a 3750-es főtengelyfordulaton ébredő 0,7 lóerő (=0,5kW) hatására nem gyűri maga alá az aszfaltot, de azért ha lendületbe jön, a 25-öt tudja tartani, és olajos jégen talán még ki is lehet pörgetni. A megállásról kis dobfékek gondoskodnak, de ugye ez magától értetődő, tárcsafékről ebben a kategóriában senki még álmodni sem mer.

"egy 30 köbcentis kétütemű blokk hajtja, ami rugózatlan tömegként a hátsó kerék mellé van rögzítve "(forrás: www.tonyandtawni.com/)

És akkor arról, hogy a Saxonette miért lehet mégis jó megoldás, főleg azok számára, akik inkább kisebb forgalmú utakon szeretnek poroszkálni (a mopedekre általánosságban jellemző előnyös tulajdonságokat itt már szépen csokorba gyűjtöttük):

• Ugye azt talán mondanom sem kell, hogy a belső égésű motornak hála a biciklivel szemben itt alapvetően nem kell pedálozni: a gázkar húzására egyenletes tempóban csattog előrefelé.
• Meglehetősen könnyű: csak 32 kg-ot nyom, ami mondjuk legfeljebb két bicikli súlya, de egy mopednél is jó 10-15 kilóval könnyebb. A váz úgy van kialakítva, hogy a pedáltengely fölött jól meg lehessen ragadni, és bármilyen lépcsőn fel lehessen cipelni. És ha épp nincs rá szükségünk, bármilyen sufni mélyére el tudjuk suvasztani.
• Aztán ott van a fogyasztás: bár tartós tesztet nem végeztem vele, de nehéz elképzelni, hogy 100 km-enként 1 liternél több keveréket megegyen, ami az 1,7 literes tankot figyelembe véve meglehetősen nagy hatótávolságot eredményez.
• Elég jól lehet vele bicikliként is közlekedni, mivel a mopedekkel szemben a pedál tengelye a "szokásos" helyen van. (Ugye a mopedeknél a motorblokk miatt a pedál hátrébb szokott kerülni, ezért baromi kényelmetlen tekerni, és igazán csak végszükség esetén vetemedik erre az ember).
• Osztrák gyártmány: a minőséggel valószínűleg nem lesz gond, szemben az itthon kapható elektromos áruházi biciklikkel, amelyek közül a legtöbb a használat közben egész egyszerűen szétesik vagy elfogy. 
• A magyar hirdetési oldalakon időnként fel-felbukkan egy-egy példány, méghozzá nem is irreális áron.

  

  Ez a bácsi is elégedettnek tűnik a termékkel (forrás: www.oldiemofa.de)

Viszont!

Azt gondolná az ember, hogy mivel ilyen kis teljesítményű motorról van szó, nem kell hozzá semmiféle jogosítvány, és sajnos magyar oldalakon általában így is hirdetik.

De itt és most el kell oszlatnom ezt a tévhitet: ha a kerékpárra szerelt elektromos vagy robbanómotor teljesítménye meghaladja a 300 wattot, akkor az bizony a magyarországi szabályozás értelmében már segédmotoros kerékpárnak minősül! Ezt a KRESZ szó szerint a következőképpen fogalmazza meg: "Kerékpár: olyan két- vagy háromkerekű jármű, amelyet egy vagy két személy emberi ereje, illetőleg legfeljebb 300 W teljesítményű motor hajt"). Márpedig a kis Saxonette csúcsteljesítménye 500 watt, ami, ha szabályosan óhajtunk vele közlekedni, a következőket szükségelteti: motoros(!) sisak, legalább M kategóriás jogosítvány és kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás. De ha ezeket nincs kedvünk vagy lehetőségünk beszerezni, végső soron még mindig marad egy lehetőség: ha a motort sosem röffentjük be, és kizárólag kerékpárként használjuk. De ugye ebben az esetben joggal merülne fel a kérdés, hogy ugyan mi a bánatos fityfirittynek vettük meg. (A segédmotoros közlekedésről egyébként a közeljövőben tervezünk írni egy kétrészes összefoglalót: az egyik részben éppen a jogi szabályozást fogjuk elemzés alá vonni.)

A kis Saxonette tehát sok szempontból jó válasz lehet, csak meg kell hozzá találni a megfelelő kérdéseket. Nem mondom, hogy egy hosszabb túrának hezitálás nélkül nekiindulnék vele, de egyértelműen szép emlékeket őrzök róla. Annak, aki szeret ráérősen közlekedni, és szüksége van egy motoros kétkerekűre, amit minimális pénzből fenn tud tartani, a Saxonette-et csak ajánlani tudom.

Ha van a birtokodban ilyen vagy esetleg valamilyen más típusú pedálos kismotor, amit egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnál, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)