Mikor Laci szólt, hogy lenne nála többek között egy KTM Squadra is, mégpedig hadra fogható állapotban, nagyon megörültem. Egyrészt mert anno a Robogó blog is írt egy ilyenről, másrészt meg ugye a motoros karrieremet 2009-ben egy Puch Maxival kezdtem, ami ha messziről nézzük, főleg ha a Bud Spencer-féle hunyorítást is magunkévá tesszük, akkor eléggé hasonlít a KTM Squadrára. Jó, persze, a legközelebbi rokona talán inkább a Puch X50-4 lehet, de az osztrák gyártás és a mopedváz így is stimmel. És pont olyan szegecselt lemezfelnije van, mint Lukács pár ezer forintért vásárolt 103-as Peugeot-jának (de erről a Peugeot-ról majd csak egy olyan párhuzamos univerzumban fogok tudni beszámolni, amelyben egy 20 év alatt összerohadt első teleszkóp nem állja útját a motorozásnak). 

Lehet, hogy perverz vagyok, de nekem kimondottan tetszik

Persze a Maxi és a Squadra között szép számmal akadnak könnyen kiszúrható különbségek. Hogy csak a legalapvetőbbet említsem: a Maxi pedálos, a Squadra pedig váltós-berúgós konstrukció. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon az eltérő részletek mennyiben állnak össze másfajta egésszé, vagyis mennyire adnak más vezetési élményt. És akkor most gyorsan spoilerezek is egyet: nagyon.  A két motor igazából ég és föld, Pumped Gabó és Mensa Hungariqa.

Szokás szerint semmi fakszni: két ütem, egy henger

A szinte gyári állapotú KTM Squadra 1-2 rúgásra gyorsan életre kel, egy kis melegítés nem árt neki, de utána nagy elánnal indul meg első fokozatban - egészen úgy 10-ig, ahol már nagyon kéri a másodikat. Aztán harmadik és negyedik, és néhány másodperc alatt el is érünk a motor teljesítőképességének határára: ilyenkor az óra valamivel 50 fölötti értéket mutat, és nem sok hajlandóságot tanúsít a feljebb kúszásra. A váltó egyébként szerencsére hagyományos szekvenciális lábbal kapcsolgatós fajta, a markolatváltós megoldásokkal ugyanis sosem sikerült közelebbi barátságot kötnöm, mert vagy krónikusan melléváltok velük, vagy hamar megfájdul a csuklóm a sok kapcsolgatástól.  

A 60 lejtőn lefelé reális

A Squadra váltóját én ebben a kategóriában precíznek mondanám, könnyen jár és nem is nagyon lehet mellékapcsolni, a kuplung szépen kiemel és a fogaskerekek sem recsegnek. Az alumíniumból készült Magura kuplung- és fékkar biztató benyomást kelt, és az első fék is fog, amennyire kell neki, bár a stoppie-t nem ezen a motoron fogjuk megtanulni. Ha még jobb lenne a fék, és fel lehetne a motort állítani első kerékre, akkor meg félő, hogy a váz nyekkenne harmonikaalakzatba, szóval jobb ez így mindenkinek.

Rúgásra indul, házadásra gyorsul, fékezésre lassul - hát kell ennél több?

Menet közben egyébként a motor szokatlan távbuszhangot hallatott, aminek okát a képeket tanulmányozó szemfüles olvasó hamar kiszúrhatja: igen, a Squadra elöl-hátul jó kis bütykös terepgumikat kapott, mégpedig azért, mert Laci időnként egy kis Mopedrallyval is megkínálja. Talán elsőre nem tűnik logikus választásnak egy több, mint 200 km-es Budapest-Szeged távnak nekivágni egy ilyen jószággal, ráadásul nagyrészt terepen, porban és sárban, de Laci megnyugtatott, hogy a Squadra szépen teljesíti a penzumot, és - teszem hozzá én - a bütykös gumikat és a rövid egyes fokozatot elnézve nem is nagyon tudok elképzelni olyan meredek emelkedőt, ahol a kis motort ne lehetne felhajszolni.

Bütykös gumik - a távbuszhang forrása 

Menni vele egyébként eléggé más érzés, mint az én Puch Maximmal. Hiába hasonló a két váz, a részletmegoldások közötti eltérések pont annyit változtatnak a dolgon, hogy teljesen más motornak érződjön a Squadra. Az ülés kemény és magasabban van, mint a Maximon, a lábtartó miatt - és a pedálos verzióval szemben - az ember szimmetrikusan tartja a lábait, és a rugózása is komolyabb: a KTM nem sima pilincka mopedtelókat, hanem csillapított motorteleszkópokat kapott. Ha el tudunk tekinteni attól, hogy a lábunk közé a tank helyett csak a hosszú és csőrös ülés első részét tudjuk szorítani, akkor tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy olyan érzésünk lehet, mintha tényleg motoron ülnénk. 

Kanyarban a csőrös ülés elejét jó esélyünk van a combunk közé szorítani

A kedves sasszemű olvasó nyilván a hátsó lábtartót is kiszúrta a képeken: és valóban, nem állítom, hogy kényelmesen, de tulajdonképpen két lelkes és egymás közelségétől nem irtózó, a kiskifli-nagykifli pozíciót tökélyre fejlesztő egyed korrekt módon elfér ezen az ülésen. Persze mindez csak teoretikus probléma marad, mivel rendszám és magánterületen lévő gokartpálya híján nem igazán lehet kétszemélyes üzemmódban használni a motort. Hacsak nincs valakinek a kertje végében mondjuk egy velodrómja, mert akkor ezt a próbát semmiképp se hagyja ki.

Szerintem egész jó kiállása van, a bütykös gumival kimondottan endurós, már-már a Honda PX50-re hajaz

Összegzésként: a Squadrához alapvetően azzal a prekoncepcióval közelítettem, hogy ez tulajdonképpen egy váltós moped. Ha a vázkialakítást nézzük, akkor ez igaz, de érzésre nagyon más egy ilyet vezetni, mint egy mopedet. Az ember váltogat, lendületes kanyarodás közben pedig az ülést szorítja a combjaival. És a rövid első fokozat is sokat segít abban, hogy induláskor vagy emelkedőn ne hiányozzanak a pedálok. Lehet, hogy csak 10-zel, de a KTM Squadra bármilyen emelkedővel megbirkózik.

Ha valaki tanácsot kérne tőlem, hogy autós jogsival a zsebében milyen motoron tanuljon meg motorozni, akkor a fokozatosság elvét szem előtt tartva nyugodt lélekkel javasolnám neki a váltós Squadrát, és akkor majd később, az első motoros óráján egy 100 lóerős Hornettel sem fog a rutinpályán betakarózni vagy egy kanyarban a drótkerítésen fennakadni.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten vagy Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.