‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért kövesd a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Na valahogy így kellett volna kezdenem a simsonos karrieremet, mármint, hogy ezzel vagy egy hasonló állapotú motorral. Persze amikor 2011 tavaszán 38.000 forintért megvettem a spenótzöld S51-esemet, nem vártam tőle sokat. De arra azért még a legmerészebb pesszimista sem gondolhatott, hogy minden szar lesz rajta. Értsd: MINDEN. Kinézetre nem volt vész, de ez sovány vigasz volt akkor nekem.

"Kinézetre nem volt vész"

Alapjárat nem nagyon volt, a motor simsonos mércével mérve is szarul ment, cserébe megevett 4 litert százon, a fék nem nagyon fogott, de azért folyton beragadt, a váltó szét volt kopva, nem vette be az 1-est, a felfüggesztés rugói kipuhultak és a váz is ferde volt. A két év alatt, amíg nálam volt, kétszer is dugattyúcserére szorult a blokk, és mire Lukáccsal úgy, ahogy helyreráztuk, plusz ráraktam két vadiúj gumit, meg is érett az eladásra.

Azt hiszem, olyan 60.000 körül adtam el ajándék sisakkal, de majd' egy százast költöttem rá menet közben. Anyagilag és idegileg (nem volt olyan hónap, hogy ne kellett volna valami komolyabb mókolást eszközölni rajta) tehát nem érte meg, de legalább megtanultam rajta motorozni. 

Így kell kinéznie egy Simsonnak

Félreértés ne essék: nem derogált nekem a simsonozás, sőt! Én lettem volna a legboldogabb, ha van egy hadra fogható Simsonom, amivel bárhová elindulhatok, but it has just never happened.

Mai fejjel már tudom (és erre többek között Péter motorjai irányították rá a figyelmemet), hogy Simsont nem szabad a kínálat aljáról horgászni (Honda XBR-t speciel sikerült). Inkább legyen nagyjából rendben a motor, mert ha minden hibát normális (értsd: nem magyar vagy kínai) alkatrészekkel akar az ember orvosolni, az komoly pénzráfordítást igényel, a folyamatos szereléssel elpazarolt időről most nem is beszélve. Péterrel abban is mélységesen egyet kellett értenem, hogy egy Simson legnagyobb potenciális ellensége a tulajdonos maga. Ha nem törődik megfelelően a kétkerekűjével, akkor az 20.000 kilométert sem fog elmenni bontás nélkül. Ha meg igen, akkor akár 100.000-et is. Péter egyébként egy évben legfeljebb egyszer hajszolja a Simsonját 50 fölé, általában alig 40 fölött járkál vele. Persze lehet ezen kacarászni, de az idő és a számok Pétert igazolják.

30 év alatt még 7000 kilométert sem futott

Péter S51 Endurójában alig több, mint 6000 kilométer van. Igen, tényleg ennyi, és ezt a motor minden porcikája visszaigazolja (bár majdnem ilyen szép állapotban van a közel 100.000 kilométert bontatlan blokkal futott Simsonja is). A fékek fogáspontja határozott, a motor kellemesen nyomatékos, de gázadásra szépen megindul, és pörögni is hajlandó. Minden tökéletesen olyan, amilyennek lennie kell. Egyedül a magasra húzott kipufogóval nem tudok megbarátkozni, ami az ember jobb lába mellett megy el belül, ezért kicsit kényelmetlenebb a póz, mint a sima S51-esen. De ez legyen a legnagyobb baj, ennyi kompromisszumot bármikor vállalnék azért, ha egy ilyen állapotú S51-es Simsonom lehetne. Pétertől gyakran kérdezik az utcán, hogy mennyiért adná el egyik vagy másik motorját, de a válasz mindig ez: nem eladó. Pedig egy ilyen állapotú és ennyire keveset futott példányért több százezer forintot is el lehet kérni, Németországban pedig a szép és keveset futott darabok 2000 euró környékéről indulnak.

Szép a króm a kipufogón, nem csörög a blokk - ezeket az én Simsonom sose tudta

Egy jó állapotú Simson nem csak horgászoknak (bár tudnám, hogyan terjedt el ez a hülye sztereotípia), hanem bárkinek jó szívvel ajánlható. Persze nem űrtechnika, de ennek nem csak hátrányai, hanem előnyei is vannak: ami nincs, az nem tud elromlani, és egy kis hozzáértéssel - szigorúan minőségi alkatrészekkel - könnyen orvosolni lehet a felmerülő problémát. Az S51 bőven tudja tartani a városi tempót, és ha a a porlasztó nincs szétkopva és jól be van állítva, akkor a fogyasztás is megáll 2 liter alatt.

Én szívem szerint mindenkire ráakasztanék egy jól működő Simsont, hogy azon tegyen szert némi rutinra, mielőtt motoros jogosítványt szerez. Mert aki Simsont tud vezetni, az később a nagyobb vadakkal is könnyen elboldogul.

Azok számára pedig, akiket nem csak az én kontrollálatlanul hömpölygő szövegfolyamom, de a szikár típustörténet és a technikai részletek is érdekelnek, Péter volt kedves egy igen részletes áttekintést írni. Befejezésül ezt olvashatjátok.

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért kövesd a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten vagy Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.