Azt gondolná az ember, hogy a mopedekben aztán végképp nem rejlik semmiféle variációs lehetőség. Legtöbbjük, így a napszítta piros Puch Maxim és a nálam örök titkos favoritnak számító Peugeot 103 motorja lent van és középen, de írtunk már a kis Sachs Saxonette-ről is, aminek hátul van és lent, most pedig egy olyan igazi legenda kerül terítékre, aminek elöl van és fent. Az eredetileg francia gyártmányú Solexről vagy Velosolexről van szó (mindkét megnevezés használatban van), melynek egyhengeres kétütemű blokkját az első kerék fölé szerelték. Az első kereket a blokk egy speciális műkőből készült dörzskerékkel hajtja meg, ami állítólag még vizes-saras úton sem csúszik meg, feltéve, hogy a külön dörzshajtáshoz fejlesztett Michelin vagy Hutchinson gumiköpeny feszül az első felnin. Univerzális felhasználású gumival nem is érdemes kísérletezni.

A dörzshajtásban még annyi a trükk, hogy azzal az erővel, amivel a blokk meghajtja a kereket, kissé rászorítja magát a gumira, tehát még kisebb a megcsúszás lehetősége. 

A motor beindítása nélkül a kis Solexet ugyanúgy lehet hajtani, mint egy hagyományos biciklit: a lánc nem a motor, hanem csak a pedálozás erejét közvetíti. (Sok mopeden, mint például az én kis Maximon, két lánc is van: a vastagabb motorüzemben, míg a vékonyabb pedálos üzemben jut szerephez.) A Solex indításához egy kallantyúval rá kell engedni a blokkot a kerékre, majd el kell kezdeni veszettül pedálozni. Ugye a konstrukcióból adódóan ezt nem érdemes sztenderen végezni, hiszen a blokk és a pedál között az egyetlen kapcsolatot az út jelenti: ha a földön van mindkét kerék, akkor a pedállal meghajtjuk a hátsó kereket, ezzel mozgásba hozzuk a járművet és értelemszerűen az első kereket is, ami pedig a dugattyút és a gyújtást hozza működésbe.

"Indításhoz a kallantyúval rá kell engedni a blokkot a kerékre"

A váz tulajdonképpen klasszikus bicikliváz, bár annál azért valamivel erősebb. Viszont az első villát érzésem szerint tervezhették volna erősebbre, ugyanis az első kerék fölé helyezett blokk és benzintartály nem jelentéktelen plusz súlyt jelent. Hasonlóképpen: az első patkófék (!) némiképp alulméretezett, de a hátsó dobfékkel együtt  azért már képes megzabolázni a nem egészen egy lovat, amivel 30-35 körül el lehet poroszkálni. Miután a Solexet megvette, Kristóf Gödöllőről jött haza vele Budapestre. Nyilván volt ideje a tájat alaposan szemügyre venni, de műszaki probléma nem adódott. 

Az első kereket terhelő plusz súlyt - amire a próbakör előtt Kristóf is felhívta a figyelmemet - kormányzásnál/kanyarodásnál is számításba kell venni. Nem mondanám, hogy ez bizonytalanná teszi a kormányzást, de azért mindenképpen megszokást igényel. Kicsit olyan, mint amikor filigrán barátunkat/barátnőnket a kormányra ültetve biciklizünk. Illetve a párizsi Vélibbel és a montreali Bixivel volt még ilyen érzésem, amikor az első kerék fölötti tárolóba beraktam a laptoppal és/vagy sörrel teli hátizsákomat. (A Bubihoz még nem volt szerencsém, de mivel van saját biciklim, legfeljebb csak kíváncsiságból fogom kipróbálni.)

"Az első kereket terhelő plusz súlyt kormányzásnál/kanyarodásnál is figyelembe kell venni"

A legelső olyan Vélosolexet, ami már a maiakra is hasonlított, 1940-ben szerelték össze Franciaországban. Az egyszerűségre és megbízhatóságra törekvés kétségbevonhatatlan, ahogyan az is, hogy a kis gép nem száguldozásra termett. 0,8 lóereje leginkább csak ráérős poroszkálásra elegendő; ebben mindenképp a fentebb már említett Saxonette-re hasonlít, ahogyan alacsony tömege is hozzá teszi hasonlatossá: mindössze 30 kilót nyom, lépcsőn is könnyedén felvihető, kombiba vagy kisbuszba egyszerűen bepakolható. Átlagfogyasztása mindössze egy-másfél liter körül alakul, vagyis a vélosolexes poroszkálás nem fogja kilapítani a tulajdonos pénztárcáját.

A hengerfej kupakja

A Kristóf tulajdonában lévő S3800-as típust 1966-ban kezdték el Párizsban gyártani, de a franciaországi gyárak 1988-ban bezártak, a gyártást pedig Kínába és - hoppá! - Magyarországra helyezték át. Kristófé is itt készült, francia licenc alapján. Joggal gondolhatnánk, hogy a magyarországi gyárak nyilván teleszórták a hazai utakat Vélosolexekkel, de mivel tudjuk, hogy nem így van, én inkább arra gyanakodnék, hogy az elkészült példányok nagy része az utolsó csavar meghúzása után ugyanazzal a lendülettel el is hagyta az országot: vagyis valószínűleg nagyrészt exportra készültek a kis Vélosolexek.

A gyártás aztán 2005-ben visszakerült Franciaországba, viszont hogy meddig készültek még hagyományos kétütemű blokkal, azt nem tudom. Mindenesetre ma már csak elektromos változatban lehet új Solexet venni, elöl-hátul tárcsafékkel (!) szerelve. És bár az első kerék fölötti henger alakú formát megtartották, de benzint már nem lehet bele tölteni: a benzintank - ahonnan egyébként a motoros verziónál szokatlan módon egy ac-pumpa nyomja fel az üzemanyagot a magasabban lévő porlasztóba - szimpla kesztyűtartóvá alakult át, ami szerintem díjazandó ötlet. Én is nagyon örülnék, ha a mopedemen lenne valami csukható tárolórekesz, nem csak a mopedeken előszeretettel alkalmazott egércsapda-szerű hátsó csomagtartó.

 "Jelenleg már csak elektromos változatban lehet új Solexet venni, elöl-hátul tárcsafékkel (!) szerelve" (forrás: www.retrothing.com)

Hogy kinek ajánlanám a Solexet? Bárkinek, aki szeret ráérősen közlekedni, és ehhez nem átall egy igen egyedi, mégis hosszú múltra visszatekintő, joggal mondhatjuk: legendás és olcsón fenntartható járművet igénybe venni. Jó, nyilván első motornak nem ajánlanám, de azért a Vélosolex messze több, mint egy áprilisi tréfa. Aki megveszi, egy darab történelmet is vesz magának. Mondjuk Gödöllőről vagy Szentendréről nem szívesen járnék be vele Budapestre minden nap dolgozni, de egy 50-es robogó vagy valami nagyobb mellé hobbicélra simán el tudom képzelni. Meg hát ki mondta, hogy mindig racionálisan kell dönteni?

A motorról a Magyar Solex Baráti Kör honlapján további részleteket, egyéb érdekességeket is meg lehet tudni.

UPDATE: Vannak, akik Vélosolexszel is neki mernek vágni egy néhány ezer kilométeres túrának. Az előbb akadtam rá az oldalukra. Aki nem hiszi, járjon utána.

✿  ✿  ✿

Ha van olyan mopeded vagy valamilyen érdekesnek ígérkező kismotorod, amit egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnál, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást lásd itt.)