‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

A túrabeszámolók és vendégposztok legalább annyira népszerűek szoktak lenni, mint az általam előállított írások. És azt hiszem, olyannyira jól van ez így, hogy titkon ez volt a blog indításakor az egyik legfőbb célom: hogy ne csak én írogassak mopedekről, hanem a mopedesek is mocorogni kezdjenek, és egymással is megosszák saját történeteiket, hogy kialakuljon valamiféle mopedes rétegkultúra. És bár az elmúlt 1-2 évben a mopedek ára elég erősen elkezdett felfelé kúszni (ugyan hol van már a több mint 10 éve még 13.000 forintért vásárolt Puch Maxim!), még mindig a veterán- és retrómánia kiélésének talán legolcsóbb formájának számít, sőt ez az a műfaj, ahol hozzáértéssel és időbefektetéssel még az anyagi források hiányát is elég jól lehet kompenzálni.

Egy KTM Hobby 2 restaurálásának történetét kapjátok Ákostól karácsonyra. És talán szabad annyit spoilereznem, hogy a vendégposztban felrobban a cukiságbomba.

⇩ ⇩ ⇩

Magamról elöljáróban csak annyit hogy 1999 óta vagyok motorkerékpár-szerelő. 10 évig tevékenykedtem a gyorsasági versenysportban. Európa sok neves pályáján megfordultam, de eljutottam Katarba és Ausztráliába is a Superbike-világbajnokságra mint szerelő. 2005 óta saját műhelyt üzemeltetek, ahol az utóbbi 10 évben már szinte csak 1945 előtti motorkerékpárok restaurálásával foglakozom.

Egy régi barátom – Paulovits Imre, aki ismert motoros szakújságíró – kezdett el gyűjteni Zündapp mopedeket, s ezt a tevékenységét én sokáig értetlenül néztem. Azt tudtam, hogy mivel ő Kölnben nőtt fel, logikusan ezekhez a kis mopedekhez kötődik, fiatal srácként ezeket javítgatták, tuningolták, de akkor is azt gondoltam, ez felnőtt fejjel csak nosztalgikus visszaidézése a „dicső múltnak”.

Előtte #1

Kisfiam ez évben lett 10 éves, és sokszor emlegette, hogy szeretne megtanulni, motorozni. Itt jött első ötletként: veszek én is egy Zündapp mopedet, amely ha nem jön be a gyereknek, legfeljebb megkapja Imre barátom. Találtam is Salgótarjánban egy kicsit leharcolt darabot, de ez nem zavart, úgyis gyakorlásra kell zárt pályán, így a külcsíny kevéssé volt lényeges. De hogy ebben a kis magyar motoros társadalomban mindig találsz egy ismerőst… A srác, aki eladta nekem a Zündappot, jól ismerte Bocsó Feri bácsit, salgótarjáni kereskedő és klubvezető barátomat, akit megkértem, hozza el nekem Budapestre a motort.

Miután néhány óra munkával rendbetettem (könnyű annak, akinek a barátjánál „hegyekben állnak” a Zündapp mopedalkatrészek), elkezdtünk gyakorolni. A tavaszi karanténos időszak pont jó volt arra, hogy a felesleges szabadidőt a műhelyem melletti nagy szabad területen gyakorlással töltsük. Minden egyes alkalommal egyre biztosabban kezelte fiam a motort, kezdtem azon gondolkozni, hogy a tél folyamán restaurálom neki a vasat, így később sem kell majd szégyenkeznie miatta, ha már hivatalosan is vezethet az utcán.

Előtte #2

Na itt ütött be az a bizonyos mennykő. Egyik este, mikor a család már aludt, a számítógép előtt ülve alkatrészekre vadásztam a régi járműveimhez. Talán egy kis kikapcsolódásként egy magyar hirdetési portálon nézelődtem, mikor felajánlotta az oldal a cikk főszereplőjét: egy 1973-as KTM Hobby 2 mopedet.

Azonnal beleszerettem a formájába. Az biztos, hogy egy olasz formatervezőnek ott kellett ülnie az osztrákok tervezőasztalánál, mert ez a gömbölyded vonalvezetés enyhén szólva sem jellemző a KTM motorokra. Annyira megfogott a jármű, hogy még éjszaka írtam az eladónak, megvan-e még a moped. Reggel jött a válasz… IGEN. Rögtön felhívtam a tulajdonost. Kiderült, egy kecskeméti idősebb órásmester birtokolja hosszú évek óta. Mentegetőzve mondta a telefonban, hogy ahhoz, hogy használható legyen a moped, „foglalkozni kell vele”. Én megnyugtattam: ennél bonyolultabb feladattal is megbirkóztam már.

A megbeszélt időpontban a tulaj ÖLTÖNYBEN várt, s mint később egy barátomtól megtudtam, ez teljesen normális, ez a fajta tiszteletadás a vásárló felé több régi vágású órásmester sajátja. Az úr szép sorban elmagyarázott a motoron mindent, beindította, s miután én kigyönyörködtem magam, megírtuk a papírokat. Java részt gyári állapotúnak tűnt a motor, teljesen elvarázsolt, ki sem próbáltam. Ismét felhívta a figyelmem, arra, hogy ahhoz, hogy naponta használhassuk, foglakozni kell vele. Sebaj, megoldjuk – mondtam. 2020. július 1-et írtunk ezen a napon.

Utána #1

Mivel otthon nem mondtam meg, hogy megvásárlok egy újabb motort, hazaúton fogalmazódott meg bennem a nagy terv. A fiam szülinapi partija augusztus 22-én lesz, addigra én rendbecsípem a járművet. Hazaérve próbáltam ki először a motort. Hát elsőre nagy csalódás volt. Nem húzott rendesen, pedálozni kellett az induláshoz, nem forogta el magát. Leszedtem a két takarólemezt és leszereltem a karburátort. Hát annak a belsejében megtaláltam az első – hazánkra oly jellemző – házi tuningot. Az úszó több helyen horpadt, forrasztott, az úszószintnek köze sincs a gyárihoz. Itt nem lesz mit tenni, kell egy karburátorfelújító szett.

Másnap reggel elkezdtem listát írni a tennivalókról. Imre barátomat beavattam a tervembe, s mivel ő jelenleg Svájcban él, azt mondta, mindent megrendel nekem a kinti Moped Garage-től, mert ő nagyon jó viszonyban van a tulajjal.

Elsőnek a blokkot szedtem miszlikbe, mert kíváncsi voltam az állapotára. A KTM ezt a modellt több fajtablokkal is szerelte az évek folyamán. Talán a legjobban sikerült a Puch Maxiból átvett E50-es verzió. Minden kapható hozzá, teljesen megfizethető áron. A henger gyárilag kemény krómozott, így ha az nem sérül, akár 3-4 dugattyúcserét is kibír a henger. Itt a hengerben egy hosszú karc volt, hát meg is volt a második ok az erőtlenségre. De itt nem ért véget a dolog. Miután széthúztam a két blokkfelet, egy teljesen összerozsdásodott főtengely látványa fogadott. Mai napig sem jöttünk rá, hogy lehet az, hogy így is működhetett. A blokk kuplung- és meghajtásrészében egy gramm olaj sem volt, az évek alatt elszivároghatott a leeresztő csavar hibás tömítése mellett.

Hát akkor másik henger, új dugattyú, új főtengely, csapágyak, szimmeringek, tömítésszett. Egy hirdetésben találtam az osztrák határ mellett egy bontott blokkot, kerekeket, egy gyári lábvédő lemezt, ezeket jelképes összegért megvettem némi alkatrészháttérnek.

Utána #2

Először szerettem volna megtartani az eredeti fényezést, de több helyen annyira sérült volt, hogy a végén a teljes újrafényezés mellett döntöttem. Itt is adódott egy kis nehézség, mert bár egy művész a fényezőm, de a gyári tankmatrica nem kapható, s anélkül nem lehet nekifogni a festésnek. Vélhetőn annyira nincs rá igény, hogy senki sem gyártja. Itt jött a képbe a grafikusom, aki a régi motorjaim fényezősablonjait is készíti.

Elvittem neki a lecsupaszított vázat, hogy megszerkeszthesse róla a feliratot. Hát két napjába kerül a megfelelő részletességgel létrehozni, a sok apró díszítővonal nagyon megnehezítette a munkáját. Innen homokszóratni vittem az összes vázalkatrészt, sárvédőket. Még jó, hogy megcsináltattam. Kiderült, hogy a vázba integrált tank több helyen is átrozsdásodott, gombostűnyi lyukat találhatóak rajta. Egy fél napot forrasztotta a kollégám ezeket. Azután egy speciális tankfelújító festékkel kikezeltem a teljes belsejét. Ez a műgyantás anyag teljesen eltömi az esetleg megmaradt hibákat, és tökéletes rozsdamentes belsőt ad.

Amíg a fényezés készült, leadtam horganyzásra a csavarokat, küllőket. Apropó küllők. Azt várná az ember, hogy egy ilyen korú motorban komplett küllőgarnitúrát kell cserélni. Hát itt nem kellett! Kettő, azaz kettő darab kivételével mindegyik tökéletes állapotban volt. Gyárilag alufelnibe vannak fűzve az agyak, így azokat políroztam. Azért adódott a hajtásláncban is egy kis nehézség. Az eredeti hátsó lánckerék jelenleg nem kapható, így rendeltem egy ún. nyers lánckereket, és a gépműhelyemben magam esztergáltam és martam ki belőle a gyári formát. Ebben, azt mondhatom, nagy gyakorlatom van, mert szinte az összes öreg járművemhez egyedileg kell legyártanom ezeket.

Az ülés helyett kaptam Imrétől egy másikat, amelyet a kárpitos barátom gyönyörűen átalakított. Még a fiam nevét is belehímezte. Kezdettől az volt a koncepció a fejemben, hogy fehér oldalfalú gumikat vásárlok a masinára, így nagyon jól harmonizál hozzá az a kis fehér betét az ülés hátulján.

Kicseréltem a kilométerórát egy másik hasonló évjáratú darabra, mert az enyémnek a belseje össze volt rohadva. Biatorbágyon találtam egy eredeti, gyönyörű krómú kormányt, s így már alig vártam, hogy minden visszaérjen, és összerakhassam a motort.

Utána #3

Egy héttel a tervezett átadás előtt jöttek meg a dolgaim Svájcból, és gőzerővel álltam neki az összeszerelésnek. Négy teljes nap kellett hozzá, hogy minden a helyére kerüljön. A visszafűzött kerekek értek vissza utoljára, s mivel kónuszos kialakításúak – mint egy biciklin –, sokat pepecseltem a helyes beállítással. Sem szoros, sem túl laza nem lehet… mondhatom, szép kis feladat. De szépen lassan összeállt. Mivel még vasárnap is „kilógtam” a műhelybe, a kollégám hétfőn szembesült vele, hogy összeraktam A MOPEDET… Azt mondta, nem is szép, hanem gyönyörű! Ekkor éreztem először, hogy helyesen döntöttem. Jól esett a dicséret, de tudtam, a sok segítő szakember nélkül ez nem sikerülhetett volna. Volt, aki pénzt sem akart elfogadni, mikor megtudta mi a terv, a motorral. „A fiú első saját motorja? Apától? – szent cél!” – mondta a kárpitosom.

A felújított blokkal, bekarburálva már tökéletesen indult, szépen húzott. Fantasztikus élmény volt vele menni, s csak miután betoltam a cég raktárjába, hogy az átadás napjáig ott pihenjen, vettem észre, hogy fülig ér a szám. Mindegy, milyen motorra ülsz, elsősorban a motorozás élménye kell, hogy előjöjjön. Másodsorban láttam lelki szemeim előtt a fiam arcát, s reméltem, örülni fog annak, amit kap. Én az öreg vasak miatt, amelyek körülvesznek, egészen más tempóban élem az életem. Nem szabad folyton rohanni, mert a fontos, örömet adó dolgok elsuhannak, elvesznek. Hajlamosak vagyunk hajszolni egy célt, aminek eléréskor örömet remélünk, de mikor odaérünk, nem tudjuk megélni, mert már igyekszünk egy másik felé, tovább. Hát itt nincs rohanás: 43 km/h-s végsebesség, lelassult világ, s önkénytelenül mosolyogva szemléled a környezeted.

Az ifjú tulajdonos joggal büszke az új paripára

Na de vissza a story folytatásához. A szülinapi zsúr napján kislányomat beavattam a tervembe. Kivittem reggel a műhelybe, és megmutattam neki a KTM-et. 7 éves, és féltem tőle, hogyan fogadja majd, hogy a bátyja ilyen „nagy” ajándékot kap. Nem akartam, hogy úgy érezze, a bátyus valamiért nagyobb dolgot kap, mint általában. Igyekszünk nem „túllőni a célon” egy-egy szülinapon, szeretnénk, ha a gyerekeink éreznék a dolgok súlyát, értékét.

S meg kell vallanom, nagyon büszke voltam a kislányomra. Dorka tátott szájjal állt a moped előtt. Azok voltak az első szavai, hogy „hát ennek igazán fog örülni Áki”. De már folytatta is: „Apa, ezt a csajos színt én is tudnám szeretni”. De a titoktartásért cserébe azt kérte – igazi nőből van már most is –, hogy menjünk egy kört a reptéren (itt van a bérelt műhelyünk). Ez nem túl nagy ár, igaz? Örömében végigsikoltozta, nevette az egész utat… hát ilyet kell, hogy kiváltson egy igazi első motoros élmény.

Az átadás komoly érzelmeket hozott elő mindenkiből. Kisfiam könnyes szemmel ölelt engem, feleségem sírt a helyzetet látva, én pedig kettejüket néztem párás szemmel. Még az én képzeletemet is felülmúlta az, amit Ákos szemében láttam. Csak annyit tudtam hozzátenni: „A kézzel készült ajándék a legszebb ajándék. Én a kezeimmel ilyet tudtam…”

Még másnap „berepülte” a Vörös Báróját (ő nevezte el így), és a hazaúton már komoly terveket szövögettünk, hova fogunk együtt mopedezni, ha meglesz majd a jogsija. Lelki szemeink előtt felmerült egy mattighofeni gyárlátogatás… mopeden. S hogy nekem se kelljen majd kölcsön mopeden zötyögni, arra az esetre, ha az elképzelésből végül valóság lenne, vásároltam magamnak Ausztriából egy másikat.

Itt a vége, fuss el véle….

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

�

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.