‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a blog Facebook-oldalát is lájkolni.
‹⊗›
Azt ugye tudjuk, hogy aki nem egykerekezik a Szent István körúton, az vagy csíra, vagy lány, meg hogy 1000 köbcenti alatt egy motor legfeljebb csak egy lendkerekes játékautóval veheti fel a versenyt. A chopperekkel kapcsolatban is élnek hasonló elgondolások a fejekben, vagyis minél nehezebb és hangosabb, annál jobb, meg hogy a lánchajtás a gyerekeknek való, igazi férfi szíjas, de még inkább kardános motoron ringatja vagy rázatja magát stb.
A 70-es évek végén főleg a Honda tett sokat annak érdekében, hogy a hasonló rögeszméket valló motorosokat fixa ideáik revideálására késztesse. Aztán a 90-es évek közepén a Yamaha is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és a 90-es évek legvégén a Suzuki is felzárkózott a versenytársakhoz. Konkrétan a Honda CM 125-ösről, a Yamaha SR 125-ösről és a Suzuki Intruder sorozatának 125-ös chopperéről beszélek.
Chopperke
A japánok ugyanis úgy döntöttek, hogy inkább a másik végéről fogják meg a problémát: maguk elé képzelnek egy kényelemre és takarékos közlekedési eszközre vágyó motorost, és építenek köré egy motort. Ehhez még V2-es blokkra sincs szükség, mormolták maguk elé, egy sima léghűtéses egyhengeres vagy egy soros kéthengeres is kiválóan megteszi. Ha ezt az utat választjuk, akkor a dübörgésről, a hangosan csattanó váltóról és a Mount Everestnyi nyomatékról le kell ugyan mondanunk, de kapunk helyettük egy olyan motort, amivel takarékosan és nyugalomban eljuthatunk bárhová, feltéve, hogy ennek a bárhovának az eléréséhez nem kell autópályát igénybe vennünk. Így született meg a minichopper kategória, amivel egyébként az MZ-ket nyugdíjazó magyar postások is örömmel kiegyeztek.
Fura egy szerzet, nem vitás
És akkor most ugrik a majom a hűtővízbe: tegyünk egy bátor kísérletet, és képzeljük magunk elé azt a japán mérnököt, aki még a CM 125-öst vagy a kis SR Yamahát is nagynak és nehézkesnek találta. Tudom, hogy ez nem könnyű mentális tornagyakorlat, de feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne akadjunk fenn mai tesztünk alanyán, az 1981-es gyártású Kawasaki AV 50-esen.
Merthogy a japánok bebizonyították, hogy nem csak hogy a halat nem érdemes megsütni, de a 125-ös chopperkategóriát is lehet még tovább downsize-ingolni; mert ki mondta, hogy a B-s jogsival rendelkezőknek nem jár a kényelmes, nyugodt és stílusos motorozás?
A mutató 60 körül leli meg lelki nyugalmát
Az első ránézésre legnagyobb jóindulattal is csak gyerekmotornak kinéző Kawasakira kicsit félve szálltam fel, mert nem voltam biztos benne, hogy a váz nem fog alattam azon nyomban kettőbe csuklani, és a hátsó talicskakerék sem tűnt nagyon bizalomgerjesztőnek. Aztán menet közben pozitívan kellett csalódnom: a kormány pozíciója kényelmes, az ülésen is jól el lehet férni, és a váz sem nyeklik-nyaklik. Kétségtelen, vezetés közben a motor határozottan egy számmal nagyobbnak érződik, mint valójában, és bár egy másfél méternél magasabb lovas kívülről nézve továbbra is komikus látványt nyújt, de a chopperes életérzés, ha nem is egy szupergyors ADSL-en, de mondjuk egy betárcsázós modemen keresztül azért átjön. 
Ha valakinek kétsége lett volna: made in Japan
A japán belpiacos Kawa váltója négy sebességes, végigváltogatása után a sebességmérő mutatója valahol 60 környékén leli meg a lelki nyugalmat. A dobfékektől nagy csodát nem érdemes várni, de fognak, amennyire kell nekik, a chopperes érzést pedig elsősorban a magas kormány és a "fenékből motorozás" kényszerű technikája adja. Mivel a motoros pont a lágyra hangolt hátsó teleszkópok fölött ül, a kis Kawasaki és lovasa minden kisebb huplinál közös ringatózásba kezd.
Bár a blokkban valami nem kerek, mert a motor hidegen és melegen is füstöl, engem azért meggyőzött arról, hogy ez tulajdonképpen élhető műfaj. Legalábbis a tapasztalat azt mondatja velem, hogy egy mikrochopper semmivel sem furcsább szerzet, mint egy apró Yamaha Mint vagy Jog, amin helyet foglalva vizuálisan már egy átlagos termetű felnőtt is Yao Ming babérjaira törhet (lásd még: Gulliver a törpék országában).
A sárga Stanley márkájú ködlámpa gyári, nem utólagos kókálmány
És hogy a kis Kawát kinek ajánlanám? Fene tudja. Talán annak, akit nem zavar, hogy a motor olyan kicsi, hogy kis híján eltűnik a farpofái között, és az utcán a járókelők önkéntelenül is vigyorogni, mutogatni vagy integetni kezdenek. És annak, aki szeret minimális fogyasztással komótosan és kényelmes testhelyzetben közlekedni - és a talicskakerekű kisrobogók helyett mókás alternatívát keres.
♠ ♠ ♠
László, a Kawasaki AV 50-től a tulajdonosa sajnos kénytelen megválni. A hirdetést itt lehet megtekinteni.
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten vagy Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
