‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Korábban már volt lehetőségem Fantic Motort tesztelni, akkor az 1977-es gyártású GT50-es erős motorjával (8,7 Le) és minőségi kidolgozottságával nagyon jó benyomást tett rám. Az olasz Fantic Motor gyár 1968-tól létezik, és a 70-es években crossmotorjaival és triálgépeivel vált ismertté, bár eleinte minimotorokat és gokartot is gyártott.
A tesztünkben bemutatandó Sprinter minden elképzelhető kismotoros mezőnyből azonnal kitűnik, ez a legómotor-dizájn valószínűleg a gyár valamilyen side projektje lehetett. Sajátos helyzete talán a DeLoreanekhez teszi hasonlatossá: egyedi műszaki megoldások, különc forma, alacsony példányszám és korlátozott siker. A DeLoreanekből összesen 9000-et gyártottak, de szerintem ebből a Sprinterből sem fogyhatott sokkal több. Mindenesetre érdekesség, hogy pont az idősebb magyar motor- és bélyeggyűjtők körében lehet ismerős, a Magyar Posta ugyanis 1984-ben, a gyártás kezdetén bélyeget szentelt neki. (Számomra rejtély, hogy miért és hogyan, de a tippeket nyílt levelezőlapon kommentben örömmel fogadom.)
Delorean DMC-12. A kasztni szálcsiszolt rozsdamentes acélból készült (forrás: totalcar.hu)
Egy Fantic Sprintert már a nyári Mopedmetal felvonuláson kiszúrtam Milán alatt, de az egy másik példány volt. Az általam is rövid tesznek alávetett példányban - most kapaszkodjon meg mindenki - mindösszesen 31 kilométer volt. Nem 1031, nem 10031 és nem is 100031. Gyártás óta mindössze 31 kilométert futott, ezért kissé megilletődve szálltam nyeregbe, tudva, hogy a futásteljesítményt már egy három háztömbnyi tesztúttal is jó néhány százalékkal meg fogom dobni.
Bélyeg is készült belőle (forrás: 123RF.com)
A motor állapotára nem érdemes túl sok időt vesztegetni: gyakorlatilag úgy néz ki, mintha most gurult volna ki a gyárból, a minimális karcokat is nagyítóval kell keresni. Az elmúlt három évtizedet állítólag valami olaszországi garázsban töltötte, de erről további részleteket nem lehet tudni. Viszont Milán élete egyik nagy kalandjaként emlegeti, hogy külön ezért a motorért repült ki Milánóba, és dermesztő hidegben autóstoppal hozta haza.
A mindössze 56 kilós száraz tömegű motorka menet közben is új benyomást keltett, a blokk kulturáltan járt és a 105 mm belső átmérőjű dobfékeknek köszönhetően szépen lassított. Az endurós testhelyzet városban kifejezetten praktikus, nem kell görnyedni és jól rálátunk a forgalomra, amire azért a nem túl acélos dinamizmus miatt szükség is van, hiszen a kismotoros két legjobb barátja az előrelátás és a lendület. A 2 liter alatti fogyasztásnak hála a tartalékkal együtt 5,5 literes tankban lévő keverék akár 300 kilométerre is elég lehet. 
A mérföldben is skálázott óra is azt mutatja, a gyár sokat remélt az amerikai exporttól
A dizájnon kívül a hajtás is érdemel néhány szót: varitátoros robogóhajtásról van szó, vagyis a motort betolni nem lehet, viszont a lejtőn lefelé gurulva működésbe lép a szabadonfutó, nem kell attól tartanunk, hogy motorfékezés közben a henger falát indokolatlanul koptatjuk.
Anélkül, hogy részletekbe menő elemzéssel állnánk elő, elnagyolt hipotézisként megállapíthatjuk, hogy a motorgyártásban is igaz az, hogy a klasszikus és a modern (vagy futurisztikus) formák periodikusan váltakoznak. A 70-es évek klasszikus naked formái után a 80-as években megjelentek a burkolt, jövőbe mutató motorok, majd a 90-es évek ismét visszafordult a klasszikus formák felé, hogy a 2000-es években a modernizmus jegyében újra teret követeljenek maguknak a rovarfejű sportmotorok.
Ez a Fantic pont a futurista korszak csúcsán jelent meg, legalábbis a robogóhajtás és a dizájn is erre enged következtetni. Az egész motor egyszerű, de mégis játékos formákból épül fel, azok lejtése azonban a vízből az orrát kiemelő száguldó motorcsónak képzetét keltheti a szemlélőben. Ja, egyébként a sportcipők szintén a klasszikus és a futurisztikus formák váltakozó ingadozását követik: a 90-es évek eleji űr-Nike cipők a 2000-es évekre sokat szelídültek, de most, a 2010-es években ismét visszatérnek a rikító színű futó- és edzőcipők. Ez a Fantic Sprinter engem leginkább a Reebok 1989-ben piacra dobott Pumped Gabójára pumpás kosárcipőjére emlékeztet.
Performance Under Maximum Pressure, vagyis PUMP (forrás: www.retrobok.com)
Szenzoraimmal úgy érzékelem - de ez megint csak hipotézis -, hogy a retróhullám hátára a régi klasszikus formájú motorok mellé a futurisztikus szörnyecskék is elkezdtek felszörfözni. Gyanítom, hogy lassan olyan motorokon is meg fog akadni a szemünk, amelyek láttán korábban csak a homlokunkat ráncoltuk vagy legyintettünk. Nekem például a Kawasaki GPZ-szériája vagy a Honda eddig meglehetősen lenézett VT500-asa kezdett el mostanában tetszeni, pedig korábban fröccsöntött fisfos tucatmotornak gondoltam őket.
Milán szalonállapotú Fantic Sprintere eladósorba került, de az ára nem feltétlenül magyarországi eladásra predesztinálja. Az illendőség kedvéért tegyünk azért egy próbát, hátha tudtok valakit, aki tud valakit, aki hallott valakiről, aki ismer valakit, aki épp ilyet keres. A kíváncsi tekintetek a hirdetést itt érhetik el.
A posztban három fotó is Milántól, a kis Fantic tulajdonosától származik, amiért őt köszönet illeti.)
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
