‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Nagy öröm számomra, hogy kismotorokkal, mopedekkel is egyre többen neki mernek vágni hosszabb túráknak. Korábban már készítettem egy interjút a francia Benoît Denieulle-lel, aki 2009-ben 33.000 kilométert mopedezett össze Észak-Amerikában, de András és Sándor treszti mopedes túrájáról is beszámoltunk, ahogyan ausztriai és olaszországi túrája során egy majd' 100.000 km-t futott bontatlan Simson S51 nyergében Péter is megtett 1160 kilométert. Tavaly pedig a Magyar Riga Motoros Klub tagjai abszolváltak szépen egy ausztriai túrát, élményeikről velük is elbeszélgettem.
Néhány hete egy kedves olvasóm kérdezte, hogy mikor lesz a blogon ismét túrabeszámoló. Hát, nagyon úgy tűnik, hogy most, ugyanis Attila volt kedves karakterekbe önteni a nyári svájci mopedes túrája alkalmával szerzett élményeit, tapasztalatait. Nem is akármivel vágott neki a távnak: egy több, mint 50 éves pedálos Simson SR2E volt hű társa az úton. A 11 napos és 2500 kilométeres túra során Magyarországon kívül Attila még négy országot, Ausztriát, Csehországot, Németországot és Svájcot érintette.
⇩ ⇩ ⇩
Tisztelt veteránosok!
Egy rövid bemutatkozó után szeretnék megosztani egy idei és egy tavalyi túrámról egy kis beszámolót.
2010-ben internetezés közben akadtam rá egy oldalra, ahol egy pár szép állapotú Simson SR2-es motort találtam. Nagyon elcsodálkoztam rajta, hogy ilyen még található egyáltalán. 1962-től nagypapám ilyen motorral 21 éven keresztül járta az útjainkat, és gyerekkoromból emlékeztem rá. Arra gondoltam, veszek egy ilyen motort, rendbe hozom és elkezdek vele motorozgatni. Mivel én még szinte korábban nem is motoroztam, csak kerékpárom volt és autóm, gondoltam, egy kicsit hobbinak is jó lesz. Vettem először egyet, ami igencsak rossz állapotú volt, majd vettem egy másikat, később pedig egy harmadikat. A másodikat, ami elég jó állapotú volt, elkezdtem csinosítgatni és használni. Ez lett később a hosszú távú túramotorom.
Közben 3 év alatt felkészítettem még kettőt szinte teljesen gyári állapotúra, eközben pedig (sok baráti tanáccsal és segítséggel) kellően kitanultam ennek a kismotornak a szerelését. Ezután elkezdtem kisebb túrákat megtenni - először csak rövidebbeket majd hosszabbakat. Megismerkedtem sok márkatárssal és pár jó motoros baráttal a sok motoros találkozón és kiállításon. Egyre bátrabb lettem, és mivel hallottam, hogy ilyen motorral már volt, aki nekivágott hosszú külföldi túráknak is, így én is elhatároztam, hogy megpróbálom megtenni első nagy túrámat. Ez a németországi kürbitzi Simson Sr2 találkozó volt tavaly, és az idén is ugyanez, csak egy kis svájci kitérővel.
Túranapló
1. nap
Hosszú felkészülés után eljött a nagy nap, az indulás napja. 2016. 08.13. (tavaly ugyanezen a napon indultam). Már hónapokkal korábban tanulmányoztam a lehetséges útvonalakat. Az úti célom a németországi Kürbitz volt. Az útvonalat kijelölésekor ügyeltem arra, hogy a nagyobb emelkedőket elkerüljem, mert a kis motor nem éppen a nagy erejéről híres (1.8Le), és kellően megvolt terhelve: csomaggal, táskákkal, benzintartállyal és jómagammal együtt kb.105-109kg összesen.
Az SR2E felmálházva
Kunszentmiklósról (km óra állása 1953) hajnal 5-kor indultam, kissé hűvös hajnal volt. Szokás szerint, ha a Dunántúlra indulok, szinte mindig a lórévi-adonyi kompot veszem igénybe, amit a tassi zsilipen keresztül érek el leghamarabb. A 6-kor induló komphoz 5.45-re értem oda, 6.15.kor indultam tovább Székesfehérvár felé. Gond nélkül mentem, csak elég hűvös volt, de ennek inkább örültem, mert bátran lehet ilyenkor húzni a gázt, nincs melegedési veszély (tavaly ilyenkor ezen a napon 38 fok volt). Megérkeztem Fehérvárra 7 óra után, és megállás nélkül haladtam egészen Győrig, ahová 9.23-ra érkeztem. Fotó a táblánál, majd átsuhantam a városon, és a kivezető úton az OMV kútnál egy kis pihenő reggelivel, majd tovább Hegyeshalom felé, ahová 11.25-re értem. Ott teletankoltam a tankot és a póttartályt is, így 12 liter benzinnel indultam Ausztria felé. A határt pontban 12-kor léptem át, éppen úgy, mint a tavalyi utamkor. Itt egy fotót készítettem, amint beelőztem a hosszúautó oszlopot, mert az osztrákok ellenőrzést tartottak az ő oldalukon, majd felhívtam egy barátomat, hogy beszéljünk csak egy pár szót mielőtt átlépem a határt. Innen szépen haladtam a szép kis falvakon, kisvárosokon keresztül Hainburg felé. Közben egy darázs nekivágódott a halántékomnak és persze jól megcsípett. Sebaj, gondoltam, megyek tovább, szerencsére nem vagyok túl érzékeny rá. Hainburgi Duna-hídon mentem át, és tartottam a 3-as főúton Bécs felé. Közben elő-előbújt már a Nap is.
Bécsbe 14.05-re érkeztem (kilométeróraállás: 2221), fotó a táblánál és megosztás a közösségi oldalamon, ahol elég sokan kísértek figyelemmel most is. Bécset elhagyva Stockerau következett, majd utána Maisau. Tavalyi utamtól itt tértem el balra a 35-ös úton Krems felé. Itt vettem elő a telefonom, és kapcsoltam be a GPS-t, mivel idáig nem volt rá szükségem. Innen már jó szolgálatot tett, mert Kremsben elég keszekuszaság fogadott az utakat tekintve. Volt magas emelkedő, szerpentin, autóút-kivezető stb. Azt sem tudtam merre vagyok, meg hogy egyáltalán merre megyek, csak mentem, ahogy a GPS-s vitt. Nagyon meg voltam vele elégedve, gyönyörűen átvitt a városon.
Nagyon szép környezet fogadott: a Duna mindkét partján hegyek, erdős szakaszok. Haladtam a kijelölt utamon, és közben készítettem néhámy fotót. Melket elhagytam, és már közeledtem az első napi végállomáshoz Klein-Pöchlarnba. Itt foglaltam még tavasszal jó előre szállást, így egy pár eurót spóroltam is. 19 órára meg is találtam a szállást. Nagyon kedves háziak fogadtak, egy kis szálló volt, de nagyon szép helyen, a Dunához közel. Lepakoltam, és készítettem egy pár fotót, majd vacsora: a kis szendvicseimből még maradt, majd az első napi 406 km teljesítése után jólesett a zuhany és alvás után.
Az első hosszú nap után
Másnap reggeli, ami járt a szálláshoz, kifizettem a 32 eurós számlát, és felpakoltam a motorom. Közben a kerthelyiségben egy úr dohányzott, és gyenge némettudásommal váltottam vele pár szót. Közben, amikor előhoztam a garázsból a kis motoroma,t és meglátta a rendszámomat, megszólalt magyarul: "magyar vagy", én meglepődtem, és jót beszélgettünk. Közben jött a másik meglepetés, hogy a feleségének, aki közben csatlakozott hozzánk, pontosan az én kisvárosomban vannak rokonai. Ők hazafelé tartottak, mint kiderült, Németországban élnek már 40 éve. Utána még egy kicsit ismerkedtünk, fotózkodtunk, majd elköszöntem tőlük és indultam tovább.
2. nap
08.14-én vasárnap reggel 8.40-kor indulás Klein-Pöchlarnból (kilométeróraállás: 2359), irány a Duna partján Linz felé. Közben nem győztem gyönyörködni a tájban, és a nagyon kellemes időben. Felraktam a sisakra a kamerát, és készítettem videókat motorozás közben, ezek a közösségi oldalamon meg is találhatóak. Ezen a szakaszon nem volt szükség a GPS-re, egészen Linzig mentem, ahová 11.15-re érkeztem. Ott egy kis pihenő és evés közben elővettem a telefonom, és próbáltam a GPS-t használni, de sajnos megadta magát, nem volt hajlandó felkapcsolódni.
Na, akkor elővettem a papír-GPS-t, és azon tájékozódtam tovább, amit tartalékba vittem pont ilyen esetekre. Nem volt gond egészen a német határig, de annál több gond volt az úttal. Pontosabban nagy gond nem, csak elég sok emelkedő volt. Minimum 10% -osak voltak, de nem volt ritka a 12-16%-os sem. De azért mentem a kis gépemmel a gyönyörű időben tovább a német határ, pontosabban Schärding felé. Közben az úton észrevettem egy kis robogós svájcit, aki előzött, majd követte egy másik, és azt sikerült leintenem. Utólag kiderült hogy egy házaspár, akik Linzben voltak egy találkozón, és tartottak hazafelé. Mondtam nekik kis német és angol nyelvtudásomat elővéve, hogy honnan jöttem, és hogy ő hozzájuk megyek én is. Nagyon elcsodálkoztak, amikor meglátták a motorom, és egy két adatot elmondtam róla. Gratuláltak, és készíttek egy pár fotót, amiket szintén felraktam az oldalamra. Egy kis csevegés és ismerkedés után elköszöntünk, és tartottam tovább.
Nemsokára átléptem a német határt, és azt vettem észre, hogy megszűntek a magasabb emelkedők. Viszont jött az első kis bonyodalom. Nem volt elég, hogy nem működött a GPS-em, de még a szép sárga elterelő utat jelző táblák is boldogítottak. Egy kis tétovázás után elindultam, és mint kiderült, jól választottam meg az irányt. De azért a biztonság kedvéért egy út melletti háznak az udvarában lévő férfitól próbáltam egy kis útbaigazítást kérni. Először nem túlzottan fogadott nagy örömmel, éppen a motorját szerelte, és elég meleg is volt a napon. Sokat nem akart beszélni, de amikor meglátta a kismotort, akkor mondta, menjek be, toljam be a hűvösre, és ott elkezdtünk beszélgetni mindenről, az útról, a motorokról stb. Egy kis üdítővel is megkínált.
Félórai pihenő után mentem tovább az aznapi úti célom felé Taufkirchen felé. A 388-as főúton Hebertsfeldenbe érve megálltam, és tartottam egy kis pihenőt. Tankoltam 6 litert, vettem egy kis szendvicset és felfrissítettem magam, mert elég szépen kisütött a nap. Továbbindultam, és 19.45-re – 281 km után – megérkeztem egy szép kis hangulatos városba, Taufkirchenbe. Egyből bementem a központba, ahol sok kis vendéglátó hely volt. Bementem az egyik pizzériába, és kérdeztem, hogy hol találok szállást a közelben. Rögtön elirányítottak, az udvarukon át egy hotelre mutattak. Megköszöntem, és próbáltam bejutni, de senki sem nyitott ajtót. Gondoltam, nem próbálkozom tovább, és elmentem keresni egy másikat.
Alig egy-két sarokkal arrébb találtam egy szép kis szállót. Bementem, és a felszolgáló hölggyel megbeszéltem, hogy ha a motoromnak is van zárt hely, akkor kiveszek egy szobát. Rendben is volt, be is pakoltam, és készülődtem a vacsorához. Ez természetesen nem volt benne a szoba árában, ami reggeli nélkül 39 euro volt. Közben, ahogy pakoltam le a motorról, meglátta a felszolgáló hölgy, hogy milyen öreg motorom van, és kérdezte, hogy milyen típusú. A szokásos adatok ismertetése után még beszélgettünk, és elmondta, hogy neki Magyarországon a Kis-Balatonnál van nyaralója.
Közben rendeltem egy vacsorát, ami nagyon finom volt, jól is esett rá a nagy korsó sör. Leültettek az asztalukhoz, ahol egy baráti társaság múlatta az időt remek hangulatban. A felszolgáló hölgy egyre többet kérdezgetett a kis motoromról, és elmondtam neki hogy én készítettem fel ilyen szintre. Azt mondta, csináljak neki egyet, mert nagyon tetszik neki. Abban maradtunk, hogy majd írok neki a megadott email-címére. Elég jól eltelt az idő, rendeztem a számlát, és elköszöntem, mert reggel már nem találkozunk, mivel korábban akartam indulni: kb. 320 km-es szakasz várt rám a 3.napra. Megpróbáltam a telefonomban a GPS-t feléleszteni, és úgy gondoltam sikerült is.
3. nap
08.15., hétfő (kilométeróra állása: 2640). Reggel 7-kor terveztem indulni, de újból elkezdett bolondozni a GPS, ami végül félóra próbálgatás után megjavult. Így 7.30-kor sikerült elindulni a svájci úti célom felé Wilbe. Nagyon jó volt az idő, felhő továbbra is alig volt az égen. Semmi forgalom, pedig arra gondoltam, hétfőn beindul a munka, és majd lesz sok autó az utakon. Szinte autó sem volt egészen 10 óráig, de utána sem volt túl nagy forgalom, pedig főutakon mentem végig.
Már Wilben
A szép és jó minőségű német utakon "repesztettem". München felé vitt a kis motorom szépen gond nélkül, és a GPS is rendben működött. Kivétel volt, amikor már túlmentem Münchenen, és már a 12-es főúton jártam, amikor láttam, hogy az út túloldalán éppen igazoltattak egy autót a rendőrök. Amikor odaértem, az egyik rendőr átkiabált valamit, és integetett, de én nem különösebben foglalkoztam vele, és visszaintettem, mint aki csak köszön egyet! Na, láttamez nem igazán tetszett nekik, rögtön utánam jöttek és félreállítottak. Üdvözöltük egymást. Egy fiatal férfi rendőr és egy fiatal rendőrnő volt. Kérdezte a férfi, hogy honnan jövök. Megmondtam neki, és a következő kérdése az volt, hogy ez a motor mennyivel tud menni. Mondtam a kötelezőt, hogy 45 km/óra. Mondta hogy az "nich gut". Kérdeztem, miért nem jó. Mondta, mert itt a minimum 60 km/óra, így nem mehetek tovább, mert az út gyorsforgalmi útnak van minősítve egyes szakaszokon. Elnézést kértem és mondtam neki, hogy nem tudtam, és a GPS-t mutattam, hogy az kalauzolt ide, és ki van benne kapcsolva minden, ami autóút és autópálya. Nagyon rendes volt, nem akart megbüntetni, és még az igazolványom sem kérte el. A társa kérdezte, hány éves a motor. Válaszoltam neki, majd nagyon gratuláltak, és megbeszéltük, hogy merre akarok menni, és mi a végcélom. Kérték, hogy engedjek meg nekik egy fotót a motorról, mert nagyon tetszik nekik. Mivel láttam, hogy már nincs nagy baj, nem akartak büntetni, viccelődtem velük, hogy nem csak egyet, akár 5-10 fotót is készíthetnek, csak ne kelljen fizetnem. Jót nevetgéltek, majd beszálltak az autójukba, és szépen rendőri felvezetéssel mögöttem elkísértek 3 km-en keresztül a következő csomópontig, ahol mindenképpen lementem volna, mert autópálya kezdődött. Mindezt úgy, hogy addig legalább 30-40 autót feltartottak az én 40-es tempóm miatt.
Na de sebaj, gondoltam, megúsztam, ez legyen a legnagyobb gondom. Így Kempten után le kellett térnem a tervezett utamról, és a nehezebb úton kellett továbbmennem: sok emelkedő következett. Az igaz, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken jártam a kis német tanyák és falvak között, továbbra is kitűnő napsütéses időben. Mindenre készültem, de arra nem, hogy már 3 napon keresztül ilyen szép napsütéses időm lesz, az arcom is jól megpirította a nap.
A továbbiakban sok dombos emelkedős rész következett, és sokat keveregtem is, mivel a GPS megint megkergült, és nem tudtam, csak térképen tájékozódni. Azért nagy nehezen eljutottam Bregenzbe, ami előtt gyönyörű látkép fogadott. Lenéztem, ahogy gurultam lefelé a kb. 600 méteres hegyi szakaszon alagúton és szerpentinen át. Majd St.Margrethenen át Svájcba értem. A határon csakúgy, mint Hegyeshalomnál, beelőztem az autókat, és lelassítottam a vámtisztnél erre ő elfordította a fejét, és mentem is tovább. Kissé tartottam, nem fognak-e piszkálni, mert az autósokat kiborítgatták elég szépen. Onnan már úgy gondoltam, nem lesz gond, de tévedtem. Közben felhívtam a svájci barátomat, aki egy hölgy volt, született svájci, gondoltam, majd eligazít, hogy merre menjek. Azt tanácsolta, hogy figyeljem, merre bukik le a Nap. Hát ezért igazán megérte eltelefonálnom kb. 1500 forintot!
Sankt Gallenbe beértem, és ott sikerült eltévednem. Nem csak a számtalan csomópont, de még a nagyon meredek utak is nehezítették a tájékozódást és a haladást. Többször kértem útbaigazítást, de nem sokra mentem velük. Végül egy érzésem szerint román, de helyi férfi segített elvezetni az egyik csomóponthoz, és onnan már egyszerű volt továbbhaladni Wilbe, ahová este 20.30-ra, 337 kilométer után meg is érkeztem (kilométeróra állása: 2977), kellően elfáradva. Miután fogadott a barátom, azonnal elmentünk vacsorázni, még mielőtt bezárnának az éttermek.
4. nap
08.16. Jót pihentem, és reggel kényelmesen keltem, mivel erre a napra nem terveztem motorozást. Rendbe tettem a GPS-em, mivel kiderült, a memóriakártyám adta meg magát, így cserélni kellett. Letöltöttem wifin keresztül a programot, térképeket, és jól működött újból. Délután pihenés, majd ismerkedés az ottani motorosokkal.
5. nap
08.17. Másnap úgy gondoltam, elmegyek vissza Németországba a Bóden-tóhoz Konstanzba. Ott jót kirándultam, bejártam a kikötőt és a központi részt, készítettem pár fotót, videót az útról, és jöttem vissza délután. Ez csak egy 80 kilométeres kis motorozás volt.
6. nap
08.18. Csütörtök reggel, mivel még mindig szép idő volt, úgy gondoltam, elmegyek a Säntishez, ahol már jártam 15 évvel korábban, de akkor autóval. Säntis egy 2500 méteres hegycsúcs, ahová 1350 méteres magasságig, Schwägalpig fel lehet menni. Addig-addig készülgettem, hogy csak delelőtt 11 után indultam el, pedig tudtam, hogy kb. 3-4 óra múlva megjön az eső. Sikerült teljesíteni az 1350 méteres magasságot, gond nélkül vitte a kis "hegymászóm".
A Schwägalpon a Säntis lábánál, 1350m-en
Persze az utolsó 12 kilométer 10%-os emelkedő, ez elég keserves volt neki, végig 1-es fokozatban haladtam kb. 15-20km/h-s "sebességgel" felfelé. Ott eltöltöttem egy kis időt, fotókat készítettem, és indultam vissza. Nagyon jó volt lefelé gurulni a szerpentineken, sokszor majd’ kiakadt az óra. Volt, amikor 70-nel is gurultam lefelé. Majd az utamon visszafelé direkt letértem a főútról, és készítettem kis videókat a sisakkamerámmal.
Az utam utolsó 7 kilométerére meg is jött a várt eső, ekkor gondoltam, jobb lett volna nem lustálkodni reggel. Na sebaj, volt egy kis eső, de az esőöltönyöm most is jól bírta, akárcsak tavaly a cseheknél, amikor egy egész nap esett az eső hazafelé. Egyenesen mentem a barátom büféjébe, ahol jól bevacsoráztam, és később este hazamentem, hogy készüljek a másnapi indulásra vissza Németországba, a végcél felé. Ezen a napon 90 kilométert motoroztam. Összesen Svájcban 184 km-t motoroztam a 3 nap alatt.
7. nap
08.19. (kilométeróra: 3161) Indulás és búcsúzkodás reggel 6.45-kor a barátomtól. Irány Németország. Reggelre újból szép idő lett, csak a korai órákban volt ködös az északi rész, ahogy közeledtem a Bóden-tóhoz, de később teljesen kitisztult. Megérkeztem Romanshornba, mivel úgy döntöttem, nem kerülöm meg a tavat, inkább kompozok egyet (már 15 éve egyszer voltam itt, de akkor is autóval). Befizettem a jegyet, ami elég borsos volt, de sebaj, egy kis élménynek elmegy. 8.30-kor indult a komp és 9.05-kor gurultam le róla Fridrichshafenben. Onnan tovább az utam Ulmon keresztül Nürnberg felé vezetett. Elég sokáig szépen vitt a GPS, csak sajnos kicsivel Ulm után mindig fel akart vinni az autóutakra. Így mellőztem a "segítségét", és inkább én tervezgettem kisebb szakaszokban az utamat kis falvakon keresztül, de szép vidékeken. Néhol elég meredek kapaszkodókon (18%!) is fel kellett mennem. Szerencsére nem volt túl hosszú, de szépen felcammogtam a kis motorommal. Semmi különös nem történt ezen a szakaszon, csak elég fárasztó volt mindig megállni és tervezgetni, és közben elég szépen sütött a Nap is. Estére megérkeztem a tervezett szakaszom felére Gunzenhausenba, ahol egy szép kis fogadóban a város közepén sikerült szállást találni. Egy kedves idős néni és lánya fogadott. Vacsoráztam egy kicsit, és a fárasztó nap után (300km) jól esett az alvás.
8. nap
08.20. (kilométeróra: 3464) Indulás 8.25-kor Kürbitzbe, az utam és egész túrám végcéljához. Megint szikrázó napsütésben indultam tovább, és hamar el is értem Nürnbergbe. Ott feltankoltam, és mentem befelé a városba. Amit utólag megbántam, mert elég nehéz volt átvergődni rajta, és a sok autópálya miatt megint csak nehezen boldogultam a GPS-szel. De sebaj, már megszoktam, egy kis tekergés a városban, és a mellékutakon szépen haladtam a szép időben, gond nélkül, a kis motorommal. 232 kilométer megtétele után megérkeztem Taltitzba, ahol szállást foglaltam még tavasszal két éjszakára. Ez 5 kilométerre volt Kürbitztől. Elfoglaltam a szobát, kipakoltam, és mentem is a találkozóra. Amint éppen a fotót készítettem a kürbitzi táblánál, akkor ért oda Galgand Lajos barátom, aki S51-es Simsonnal jött a találkozóra, ő is keréken és egyedül. Majd együtt mentünk a helyszínre, és közben kerestük Kémeri Greguss Zoltán barátunkat, aki most autóval jött, és hozta a motorját, hogy nevezhessen a vasárnapi körversenyre. Összejött a kis magyar csoport, és elbeszélgettünk, ettünk-ittunk egy kicsit, majd este elmentünk Lajossal a taltitzi szálláshelyünkre, Zoli pedig maradt a kempingben.
9. nap
08.21. Reggel jó időre ébredtünk, kissé borús volt, de aztán kisütött a nap. Mentünk vissza 9 órára Kürbitzbe, ahol már szépen gyűltek a nevezők, szólt a zene, volt börze is, szinte minden alkatrészt lehetett kapni, akár komplett kész motorokat is jó borsos áron! Csatlakozott hozzánk még egy magyar társunk, ismerősünk, Lebanov László, aki szintén Sr2-es Simsonnal nevezett a versenyre, de ő is autóval érkezett. Lajos barátunk nem nevezhetett, mert ő nem evvel a típussal volt. A helyi újságírók, fotósok beszélgettek velünk, és fotóztak bennünket, a három magyart, akiknek tiszteletből szép rajtszámokat adtak az indulásra, és persze nevezési díj nélkül, ami egyébként is csak jelképes összeg lett volna.
Kürbitzben a rajtszámokkal
Megint szép számban neveztek motorokat, tavaly 1246 volt, az idén 1180 körül jöttünk össze, ez is iszonyatos mennyiség ezekből a kis motorokból! Sehol máshol az országban nem szokott összejönni egy helyen ennyi példány ebből a típusból. Nem hiába ez a legnépszerűbb a helyszínek közül, már 21. alkalommal tartották meg idén a találkozót ebben a kis faluban. Délután 3 órakor indult a körbemotorozás a falvak között (30 km), és a végére megjött a szokásos eső is, becsületes zápor volt. Én éppen beértem, egy kicsit megáztam, de Zoli kicsit később ért be, és azonnal ment átöltözni az autójához. Majd kis idő múlva elállt az eső, és folytatódott a mulatozás, volt tombola, amin apróságokat kaptunk a szervezőktől. Később elbúcsúztunk, a szervezőktől kaptunk még pár ajándékot, és elköszöntünk Zolitól, aki csak később indult vissza autóval. Én Lajossal visszamentem a szállásra, és másnapra készültünk a haza indulásra.
10. nap
08.22. Indulás haza 8.15-kor (kilométeróra állása: 3745). Felpakoltunk a motorokra, egy kis beszélgetés a szállásadóinkkal, majd nekivágtunk az előttünk álló kb. 760 kilométernek. Az idő jó volt, kissé hűvös és borús, de száraz. Tankolás után a cseh határ felé indultunk tovább. A hazafelé vezető utunk legmeredekebb útszakasza 600 méter magasságban elég szép emelkedőkön vezetett felfelé, de probléma nem volt. A cseh határt 9.15-kor értük el, ott egy kis pihenő a benzinkútnál, és tartottunk Cheb felé. A következő állomás Stod volt, 13 órakor értünk ide, ekkorra már nagyon szép napos időnk lett, kitűnő motoros idő. Ez így volt végig Nepomuk és České Budějovicén keresztül egész Třeboňig. Itt a mai 310 kilométeres út után 7.10-kor kerestünk szállást, és a városközpontban találtunk is kedvező (24 euro/fő) áron és jó helyen. Jót vacsoráztunk, és megbeszéltük, hogy reggel Lajos korábban (kb. 7 órakor) indul tovább, mert voltak kisebb nehézségei a motorjával, és mivel neki már másnap munkába kell állnia, szeretne hamarább haza érni.
11. nap
08.23. 9 óra: indulás (kilométeróra: 4055). Ragyogó szép időben vágtam neki a hátralévő 450 kilométernek. Az utolsó cseh benzinkúton tankoltam, elköltöttem a maradék koronáimat, és következett az osztrák határ, amit 9.55-kor léptem át. Ezután az utam Schwarzenaun, Stockeraun, majd Bécsen keresztül vezetet, Bécsbe 14 órakor értem, és a szikrázó napsütésben továbbra is gond nélkül vitt a kis motorom hazafelé.
Itt felraktam a sisakkamerát, készítettem egy-két kisebb videót a városi motorozásomról. Nagyon élveztem, ahogy az autók között lavíroztam, sokszor kissé szemtelenül is előre mentem a lámpáknál, de persze óvatosan. Félóra alatt át is mentem észak-déli irányban az osztrák fővároson, tartottam a hainburgi Duna-híd felé, majd ugyanaz a pár kisváros következett, mint idefelé jövet, és 16.20-kor átléptem a határt: újra magyar földön jártam.
Ismét magyar földön
Közben Lajos barátom éppen küldte az üzenetet hogy Öttevényben jár előttem. Én Mosonmagyaróvárig nem álltam meg, és ott pihentem a főút melletti pizzériában, egyben megejtettem az ebédem és vacsorámat is. Ekkor már 17 óra volt. Itt jól elbeszélgettem egy-két érdeklődővel, akik a motoromat körbe állva várták, hogy végezzek a vacsorámmal. Az egyikük készített rólam és a motoromról egy-két fotót, és megkértem, rakja is fel a Facebook- oldalamra. Innen indultam tovább, közben a maradék 6 liter benzinem, amit a cseheknél tankoltam, betöltöttem a tankomba. Tavaly szinte ugyanott fogyott ki a tankomból az utolsó csepp, mint most. Közben már észrevettem, hogy alapjáraton néha leáll a motor, és kissé nehezebben akart indulni. Ekkor már túl voltam 2300 kilométeren, és gondoltam, kiveszem a gyertyát. Jól tettem, mert a sok hegymenetes teljes gáz és a sok kilométer megtette hatását, alaposan be volt már rakódva.
Kicseréltem, és mentem Öttevénybe, ahol már vártak a szálláson a vendégházban, ahol tavaly is megszálltam. Ezen a napon 276 kilométert teljesítettem, most is jól esett az alvás.
12. nap
08.24. Indulás (kilométeróra: 4331). Reggel 7.30-kor indultam haza, hogy elérjem az adonyi kompot, amiről majdnem lecsúsztam, mert elég sok útlezárás volt, ahol sok időt vesztettem. De szerencsém volt, mert a kevés utas miatt a kompos egy kicsit késve indul. Így akárcsak tavaly, a déli ebédre megint szerencsésen, gond nélkül hazaértem.
Végezetül egy-két adat:
Motorom Simson SR2E, 1963-as gyártmány. Teljesítménye:1.8 Le. Előírt fogyasztása sík vidéken (40 km/h) 2.1 l/100km.
Az utam során mért átlagfogyasztás: 2.68 liter, ez a sok emelkedőknek és a kb. 45 km/h-s utazósebességnek köszönhető.
Felhasznált 2T olaj mennyisége: 2.1 liter.
A túra hossza: 2553km, tavaly 1660km volt.
Az indulás és érkezés között eltelt idő: 11 és fél nap.
Szállás, amiért fizetnem kellett, 7 éjszaka volt (Ausztria: 1, Németország: 4, Csehország: 1, Magyarország: 1), a svájci 4 éjszakáért nem kellett fizetnem.
A telefon és mobilinternet használatának költsége így a havi átlagom majdnem duplája lett ebben a hónapban.
Az egész kirándulás költsége egy átlagos dohányos éves levegőbe fújt forintjainak még a felét sem érte el. Én úgy döntöttem továbbra is a motorozást választom!
Köszönöm, hogy megtiszteltek avval, hogy elolvasták a túrabeszámolómat!
Üdvözlettel:
Könnyű Attila
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten vagy Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.