[Bocs, még mindig szolgálati közlemény: aki facebookos profillal belépve ajánlott fel motort tesztelésre az elmúlt hetekben, legyen oly kedves és nézze meg a facebookos postafiókját és annak 'egyéb' nevű mappáját, hogy nem kapott-e tőlem választ, mert továbbra is gyanúsan kevés visszajelzést kapok, pedig vannak igazán érdekes felajánlások.]

Hálával tartozom a törökbálinti Harmati Suzukinak azért, hogy az általuk rendezett nyílt nap keretében három motorjukat is kipróbálhattam: először egy 110-es Addresst, majd egy 1000-es GSX-et, végül pedig egy 650-es Burgmant. És paradox módon nem azért vagyok hálás, mert megtaláltam, amit kerestem, hanem azért, mert rájöttem, mi az, amire nincs szükségem. És ez itt most nem irónia, ez tényleg hihetetlen nagy tanulság számomra.

Most nem azt fogom fejtegetni, hogy senkinek sem érdemes 1000 köbcentis motort vennie, hanem egyszerűen arra próbálok meg rávilágítani, hogy NEKEM miért nem való. Ennek oka pedig: 1. ha már az embert kedvesen meghívják vendégségbe – márpedig a nyílt nap ezt is jelenti –, az a vendég lehetőleg próbáljon meg nem az asztal közepére tojni, a házigazda bizniszét a kelleténél jobban nem rontani; 2. amit itt kifejtek, részben csak rám nézve igaz, másnak nyilván másfajta szükségletei vannak. 

"A protokolláris körök megfutása után volt élő muzsika és finom étek is"

Az új szalon megnyitása alkalmából rendezett happening egyébként szerintem remekül sikerült, úgy láttam, mindenki jól érezte magát, bár az alkalmazottaknak nem lehetett nagyon nagy élmény egy halom koca és kevésbé koca motorost regisztrálni és körbemotoroztatni, de attól tartok, ez műfaji sajátosság. Velem mindenki kedves és segítőkész volt. A protokolláris körök megfutása után volt élő muzsika és finom étek is: szendvicsek és torta (a gulyásról épp lecsúsztam, mert csak reggel voltam ott és délután, az meg délben volt), és ha nem motorral mentem volna motort tesztelni, a nagy üveg Jägermeisterbe is belekóstoltam volna. Így csak kóláztam, illetve a porhanyósra sült marhahúsos szendvicsen tanyázó mennyei szósz összetételét próbáltam megfejteni, de nem jártam nagy sikerrel. Valami remoulade-szerűség lehetett, de aki esetleg az olvasók között ott volt, és tudja a megfejtést, a kommentablakban ne fogja vissza magát.

Ami engem illet, kimondottan képzetlen motoros vagyok, de ehhez mérten óvatos is. Azért attól nem tartok, hogy menet közben egy kézikocsit hátulról nekem tolnak, de alapvetően óvatos duhajnak mondanám magam. Aki kíváncsi, hogy lettem először mopedesből simsonos, majd hogyan ugrottam át egy 125-ösre, végül pedig egy 500-asra, itt elolvashatja.

De még mielőtt az 1000-es Suzukival szerzett megvilágító erejű tapasztalataimra rátérnék, egy rövid visszatekintés. Történt ugyanis néhány hónapja, hogy a Honda Dreamnél kipróbáltam egy 1200-as VFR túraendurót. Összességében nagyon jó benyomást tett rám a gép, mert nem csak kényelmes volt, de felfoghatatlanul erős is. Mivel azonban csak a városban mehettem vele egy rövidke kört, rögtön láttam: ez ide túl nehéz és túl erős lesz. Nagyon féltem, hogy egy lassabb manővernél magamra terítem.

Stipistop - Suzuki GSX 1000 S

Aztán néhány napja, amikor a Suzuki Harmatinak hála lehetőségem volt egy Suzuki GSX 1000 S-t egy kicsit tempósabb úton és hosszabban is kipróbálni, ugyanezt éreztem: közútra ez feleslegesen gyors. Lehet, hogy két emberrel és felmálházva jól jön az a 145 lóerő, de miközben a motoron ültem, és időnként a határait próbáltam feszegetni, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy itt én leszek a szűk keresztmetszet, nem a motor. Iszonyúan megy, iszonyúan lassul, úgy tapad az útra, mint légy a légypapírra, de a hétköznapokban nem tudnék vele mit kezdeni. Országúti tempónál, méghozzá visszaváltás nélkül 6. fokozatban úgy előztem ki a kocsisort, hogy alig győztem kapaszkodni. És hogy hány km/h-nál kaptam észbe, hogy esetleg fékezni is kéne, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. De a biztonság kedvéért adjatok hozzá még 20-at. 

Suzuki Address 110 - a biztonsági játékos

Lehet, hogy most közröhej tárgyává fogom tenni magam, de a 110 köbcentis és 9 lóerős Suzuki Address városba ezerszer jobb választás, mint a GSX. Persze nem vitás, hogy országúton már vizet kell facsarni a gázkarból, hogy az utánfutóval súlyosbított ezerkettes Lada le ne szorítson, de városban kimondottan elemében van. És előzetes várakozásaimmal ellentétben a 650-es Burgman se keltett esetlen benyomást, pedig ha csak a száraz adatokat nézzük, akkor a 62 lóerőhöz 245 kilós tankolatlan tömeg párosul. A gyakorlatban magabiztosan fekszik az úton; annak ellenére, hogy robogóról van szó, jól irányítható, és a szélre sem túlzottan érzékeny. Mondjuk a plexi pont a sisakom közepére tolta a szelet, de ez nyilván beállítás kérdése. 

Suzuki Burgman 650 - egyáltalán nem találtam esetlennek

És akkor vissza a tébolydába: a GSX-en ülve végül nem sodortam magam veszélybe, de rossz volt arra gondolni, hogy egy potenciális vészhelyzet csak tizedmásodpercekre van tőlem. Diffúz bizonytalanságérzés fogott el, mint Alekoszt a levéltárban: folyamatosan azt éreztem, hogy a motor egy megfeszített íj, amiben én vagyok a nyílvessző. Egy óvatlan mozdulat, és repülök.

S miközben ilyeneken morfondíroztam, nosztalgiával gondoltam a 35 éves 125-ös Hondámra, ami ott várt a Harmati parkolójában, és messze a leglefingottabb benyomást keltette az összes motor közül. Mindössze 14 lóerőt tud, aminek kiaknázásához folyamatosan váltogatni kell, a megszerzett lendületet drága kincsként kell óvni, a gyorsabb járműveket pedig olykor el kell engedni, de a kereszteződésnél vagy a lámpánál be lehet őket érni, majd kezdődik elölről a macska-egér harc. Ha olyan motor van alattam, ami minden fokozatban szinte egyformán letépi a fejemet, és folyamatosan arra kell ügyelnem, nehogy túllépjem a sebességkorlátozás kétszeresét, abban én nem lelem túlzottan örömömet. Meg hát ABS ide, kipörgésgátló oda, nem is veszélytelen. Ész nélkül sokan tudnak motorozni, ésszel kevesebben.

Kár, hogy a 125-ös Van Vant ezúttal nem lehetett kipróbálni

Van az úgy, hogy az ember tudja magáról, hogy nem fog tudni racionálisan dönteni. Ilyenkor előrelátó módon, racionális megfontolások alapján, megakadályozza önmagát abban, hogy később irracionálisan cselekedjen. Ezt tette Odüsszeusz is, aki a szirének szigete felé hajózva megfogadta Kirké tanácsát: társai fülébe, hogy ne hallják a hívogató éneket, viaszt öntetett, ő maga pedig odaköttette magát a hajóárbochoz, mert hallani akarta a szirének csábító énekét, de tudta, hogy nem tudna ellenállni neki. Odüsszeusz belátásának hála a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.

Szírénekhez fogsz legelőször elérni: az összes

embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.

És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén-

zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon

azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,

mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;

ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok

nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.

Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal

minden társadnak, nehogy egy is hallja; puhítsd meg

mézédes viaszod; de te hallgasd meg, ha kivánod.

Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak

árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék,

hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.

És ha esengesz a társakhoz, ha parancsot is adsz, hogy

oldjanak el - csak kössenek ők oda több kötelékkel.”

(Homérosz: Odüsszeia; Devecseri Gábor fordítása)

S hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy drága, erős és megbízható motorhoz nem feltétlenül jár ész és belátás is. Aki esetleg attól tart, hogy egy bivalyerős motor nyergében túl gyakran fogná el az irracionális hevület, válasszon olyan motort magának, ami kevésbé gyorsítja fel körülötte a tájat. Mindenkinek jobb lesz így.

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.