Moped blog

Moped blog

Honda Camino

A japán megbízhatóság szinonimája belgául

2015. április 20. - gus


Mivel magam is kétharmad részben hondás vagyok, a Hondákra mindig örömmel áldozok az energiámból (azt hiszem, ennek a legutóbbi poszt ékes bizonyítéka volt: ebben ugyanis a CB125-ösömmel folytatott két éves küzdelem részleteivel traktáltam a kedves olvasót). Legújabb tesztalanyunk megtekintéséhez Gödig kellett elpöfögnöm, szerencsére már nem volt nagyon hideg, a 2-es úton kellett csak menni, ami Váci útban kezdődik a Nyugatinál. Szóval eltévedni nem nagyon lehet, bár nekem így is majdnem sikerült. Jó, az már Gödön volt, de csak annyi történt, hogy a GPS nem állt a helyzet magaslatán: úgy 2 km-re a célállomástól, egy tök más utcában közölte, hogy már meg is megérkeztünk. De aztán a címet újból betáplálva második nekirugaszkodásra odatalált. 

Már hónapokkal ezelőtt tervbe vettem, hogy írni fogok a Honda PC50-es négyütemű ritkaságról, de sokáig nem találtam kipróbálható példányt. Aki emiatt esetleg izgulni kezdett volna, az megnyugodhat, azóta megtaláltam, de majd csak néhány hét múlva fogjuk a szemlét megejteni. Úgyhogy arra a posztra még egy kicsit várni kell.

honda-pc-50-01-jpg-1001979986.jpeg

A Honda PC50-es ritkasága (forrás: eagleash.wordpress.com)

Attilának hála adódott viszont egy másik, nem kevésbé érdekfeszítő lehetőség: egy Honda PA50-est, másképpen Caminót volt lehetőségem közelebbről is szemügyre venni és kipróbálni. Nyilván nem a pár éve szépen leaszfaltozott, a Dunára remek kilátást nyújtó gáton próbáltam ki, hiszen ha ezt tettem volna, akkor egyrészt vétettem volna a szabályok ellen, másrészt azt kellett volna tapasztalnom, hogy a kis motor igencsak egyben van, és nagyon szépen fut.

A PC50-essel szemben itt nem négy, hanem kétütemű konstrukcióról van szó, de a mopedrajongók ezen nem fognak nagyon meglepődni, hiszen majdnem minden moped kétütemű - a legújabbakat is beleértve. Attila Caminója tavaly ősszel érkezett Ausztriából, és alig több, mint 3000 kilométert futott, vagyis még szinte bejáratós. Még a gyári szerszámkészlete is megvan, amit a csomagtartó alatti váznyúlványba kell bedugni, majd a nyílást a szintén gyári kupakkal bezárni.

dsc_0235.JPG

"Attila Caminója tavaly ősszel érkezett Ausztriából, és alig több, mint 3000 kilométert futott"

Már eleve gyanús volt, hogy Attila Caminójának pont ugyanolyan (német) VDO kilométerórája és (ugyancsak német) Magura fékkarjai vannak, mint a Puch Maximnak. Mikor ezt a húrt megpendítettem, Attila elmondta, hogy a Caminója európai összeszerelésű - a típus egészen 1991-ig Belgiumban készült. A váznyakra erősített kis táblácskán szereplő Honda Benelux N.V. felirat is erről árulkodik. Szerepel még egy érdekes sor a táblán: "présenté au service des mines à Paris le...", ami magyarul, szabadabb fordításban annyit tesz, hogy "a járművet .....-án a párizsi bányamérnöki testület előtt bemutatták". Ez a testület, melynek a mai Magyarországon leginkább a Nemzeti Közlekedési Hatóság felel meg, végezte ugyanis a gépjárművek műszaki ellenőrzését és regisztrálását nem csak Franciaországban, de más frankofón országokban is. A feliratból annyi kiderül, hogy ezt a motort francia piacra szánták, de a dátum hiánya arra utal, hogy Franciaországban végül valószínűleg nem regisztrálták. 

dsc_0222.JPG

Európában szerelték össze, európai piacra

Ami pedig a technikát illeti: a kétütemű blokkból 1,5 lóerőt lehet kipréselni (létezett belőle egy ennél erősebb kivitel is, de szerintem ez a gyengébbik). Mivel a Peugeot 103-ashoz hasonlóan variátoros (bár a variátor ott más elven működik), ezért álló helyzetből egész szépen megindul, bár nagyjából 40-nél elfogy a lendület. A motor nagyon halkan és végtelenül kiegyensúlyozottan jár. Sajnos a tulajt erről elfelejtettem megkérdezni, de gyanítom, hogy ennél az évjáratnál a megszakítót a gyárban már CDI-gyújtásra cserélték. A fékek nagyon jól fognak, nyomáspontjuk  - jó, nem hidraulikus tárcsához, hanem mondjuk az én egykori elátkozott Simsonom dobfékeihez viszonyítva - kimondottan határozott.

Hondáról lévén szó, a motor nem produkál hibajelenségeket, úgyhogy szereléssel kapcsolatos érdekességeket, tudnivalókat nem tudok megosztani a kedves olvasókkal.

dsc_0223.JPG

"a Peugeot 103-ashoz hasonlóan variátoros"

A japán mérnökök az apró részletekre is ügyeltek. Nem tudom, ki milyen eszközt használ a keverék előállításához, én egy alkoholos filctollal bevonalkázott félliteres üdítős palackot rendszeresítettem erre a célra. A Caminónál azonban nem kell ilyesmivel vesződni: a tanksapkát egy pohárkával gyógyították össze, amit előzékenyen még be is vonalkáztak nekünk. Vagyis a 2T olaj kiméréséhez nem kell a nálunk lévő/otthon felejtett palackra vagy a megbízható/megbízhatatlan szemmértékünkre hagyatkoznunk. Próbáltam erről az eszközről fotót készíteni, de a fényviszonyok, a fekete alapon fekete számok és rovátkák, valamint az én ügyetlenségem ezt együttes erővel meghiúsították.

Emellett bizonyos piacokra indexes verziók is készültek. Attila Caminója index nélkül gördült le a gyártósorról, de azért az ördög itt is a részletekben rejlik: az indexek vezetékezése, a vezetékek csatlakozói és a felfogatási pontok megvannak, vagyis utólag szinte gyerekjáték lenne feldobni négy irányjelzőt. Sőt. féklámpánk is van, amit a hátsó fék karjának meghúzása hoz működésbe.

dsc_0231.JPG

Attilának a Camino mellett egyébként egy ma már sajnos ritkának számító 125-ös négyütemű, eredetileg svájci Yamaha Belugája is van, bár ez a robogó jó ideje téli álmot alszik. Azért egy-két fotó erejéig kitoltuk a garázsból. Ja, és akinek kétségei lettek volna azt illetően, hogy a Yamaha minőségi motorokat gyárt, ezt a motor emblémáján maga a gyártó is megerősíti. 

dsc_0241.JPG

dsc_0245.JPG

A Yamaha jó motorokat gyárt. A Yamaha szerint is

S hogy mire jó a Camino? Én városban simán eljárkálnék vele, a fogyasztása sem valószínű, hogy 2 liter fölé megy (mérési eredményt sajnos nem tudok prezentálni). A dinamizmusa mopedes viszonylatban korrektnek mondható, és a fékei is nagyon jók. Vagyis: ha húzom a gázt, gyorsul, ha húzom a féket, lassul. Ezt a bonyolultnak nem mondható mutatványt azért nem mindegyik moped tudja ám.

Azt hiszem, egy fanatikus mopedes ezzel a Caminóval simán nekivághatna egy néhány tízezer kilométeres túrának. Jó, az ülés ebben a műfajban nem szokott nagyon kényelmes lenni, de azért az megnyugtató, hogy az ultramaratoni távon nem a műszaki konstrukció jelentené a szűk keresztmetszet.

 

Következő posztunkban egy fanatikus francia sráccal fogunk interjút közölni, aki 2007-ben mopeddel bejárta majdnem egész Európát, 2009-ben pedig észak-amerikai túrára indult, és több, mint 33 000 km-t tett meg, természetesen egy Motobécane márkájú moped nyergében. Azt nem tudom, hogy ezzel a távval ő-e most a világcsúcstartó, de biztos, hogy a top néhányban benne van.

♠  ♠  ♠

Ha van a birtokodban olyan pedálos kismotor, amiről még nem írtunk a blogon, és egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnád, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)

A bejegyzés trackback címe:

https://moped.blog.hu/api/trackback/id/tr687195775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oliver Garcha 2015.04.21. 12:10:28

Honnan a nyavalyából szereztek ilyen verdákat? Hónapok óta böngészem az apróhirdetéseket és szakadt vackokat találok csak, persze méregdrágán!

gus 2015.04.21. 12:24:15

Ez a Camino külföldről érkezett.
A kérdésedre válaszolva: szerencsés esetben maguk a tulajok jelentkeznek, hogy féltve őrzött verdájukat egy rövid tesztre benevezzék. De olyan is volt, hogy én akadtam hirdetés útján érdekes mopedre. Te milyen járművet keresel?

gezasz 2015.04.21. 21:09:48

Oliver Garcha ! Ha érdekel van egy különleges ritka motorom Yamaha Yamy, berugókaros kivitelben. 30 éves jó állapot nem nagy pénz

Oliver Garcha 2015.04.21. 21:30:14

Gus: Én csak egy épkézláb, járós (nem veterán) mopedet keresek, amit nem a nyúlketrec alól és a moslékos vödör mellől árulnak, valamint nem az isten lábaként tekintenek rá!

Oliver Garcha 2015.04.21. 21:32:10

gezasz: köszi az ajánlatot, de járós motort keresek.

gus 2015.04.21. 21:55:24

@Oliver Garcha: Ha találsz egy jó állapotú veterán mopedet, aminek nincs szétrohadva a váza, az simán járós is lehet. Az én Puch Maxim 35 éves, pár éve vettem egy bolhapiacon 13e forintért, egy keveset költöttem rá, és ma is döntően azzal járok városban, mert a nagyobbakat nem akarom előtolni, elhasználni rövid távokra. Nagy átlagban évente egyszer kell valami kopó dolgot (lánc, fék, szimering, gumi) javítani/cserélni rajta, szóval nagyon megbízható.
Szóval a Puch Maxit tudom ajánlani, ennek az ikertestvére a KTM Hobby, meg a Piaggio Ciaok között is szétnéznék a helyedben. Ha jó állapotú Peugeot 103-ast találsz, az is jó lehet, én sajnos egy jó vételről már idén lecsúsztam. Babettát alapvetően nem ajánlanám, mert elég gyengécske. Úgy látom, a Honda Camino piaca elég szűk és drágán mérik a Hondákat, ami mondjuk nem csoda.

Titiba 2015.06.30. 00:21:00

Sziasztok!En a Piaggio Ciaora eskuszöm,eddig 2 volt a birtokomban,nagyon megbizhato,keveset eszik,az uzemanyag minösegre viszont erzekeny!Most egy Piaggio Vespa PK 50-est hasznalok (92-es evj.)igenytelen,uj akksi,trafo,gyertya meghozta az erejet.Fiam Yamaha Erox-at jatszva alazza,minden tuning nelkul,igaz kezi valtos verzio,eredeti,olasz import,olasz papirokkal.Nagyon megszerettem,mindig kisegit,ha a kocsit a szerelönel kell hagyjam.Viva Italia!Jo motorozast kivanok a sporttarsaknak!

gus 2015.06.30. 01:30:22

Piaggio Ciao tesztre sajnios még nem nyílt alkalmunk itt a blogon, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik.
süti beállítások módosítása