‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.

‹⊗›

Attila idei túrája a németországi Kürbitzbe vezetett 1963-as Simson Sr2-jének nyergében. Fogadjátok szeretettel beszámolóját a nem eseménytelen útról.

 ⇩ ⇩ ⇩

Sziasztok, kedves mopedes barátaim!

Az idén is, amint már többen ismertek, újból nekivágtam egy közel 1700 km-es németországi túrának, ahova hárman készültünk. A cél Kürbitzben a Simson Sr 1-2  mopedtalálkozó, az idei volt a 26.

Most először volt, hogy nem egyedül indultam el egy külföldi túrára (ez nekem már a 7. nagy külföldi túrám, ezeken összesen közel 14.000km-t tettem meg).

Az első társam, Gáspár Péter, már tavaly is jött volna, csak egyéb okok miatt az idei évre elhalasztotta. A második társam pedig Csepeli Csaba, aki ugyancsak tervezgette korábban, hogy nekivágna egy túrának velem, de igazán csak az indulás előtt két héttel döntötte el, hogy csatlakozik. Nagy készülődés-tervezgetés volt egy-két héttel az indulás előtt, közben motorjainkat is elkezdtük felkészíteni a nagy útra. Én is csak az utolsó héten borítottam szét a blokkom, és újítottam fel. Péter és Csaba inkább kisebb karbantartásokat végzett, és a csomagok felerősítésével küzdöttek.

Következett az indulás: augusztus 16-án 12.00-kor Kunszentmiklósról a házam elől Péterrel, aki 85 km-t megtéve érkezett hozzám Nyársapátról. A szokásomtól eltérve egy nappal korábban indultam, így beszéltük meg és első (fél) napunk célja Öttevény volt, előtte pedig Csabával Győrben találkoztunk. Az első állomásunk  a Lórév/Adony kompátkelő volt, amit 13 órakor el is értünk, majd haladtunk Péterrel Seregélyes felé. Közben már Péter jelezte, hogy valami gond lehet a motorjával, mert sajnos nem tud folyamatosan megfelelő tempóval haladni a dombokon. Így nagy sajnálatomra abban maradtunk, hogy visszafordul, és itthon marad. Én továbbmentem, és Csabával Győrben találkoztam, ő Budapestről indult. Két és fél éve interneten ismertük meg egymást, és azóta tartottuk a kapcsolatot, ez volt első személyes találkozásunk.

Kis beszélgetés az OMW-kúton, és nekivágtunk a kis távunknak Öttevényig, ahol egy vendégházban szálltunk meg. 

Másnap, vagyis csütörtökön reggel frissen indultunk az aznapra tervezett 310 km-es távnak, ami České Budějovicéig tartott. Szépen haladtunk, közben Mosonmagyaróváron egy kis reggeli, kávé, majd Hegyeshalomnál tankolás, és átléptük a határt. Minden a terv szerint ment eddig, és Csaba is szépen tartott utánam. Ausztriában Hainburg előtt kezdett  Csaba motorja kissé gyengélkedni, de gyorsan megoldotta a gondot. Haladtunk tovább elég jól, csak valamiért Csaba nem tudta a 45-48 km/h-s sebességet tartani mögöttem, de mint később kiderült, annyit sem igazán.

Bécset már bőven elhagytuk, és tartottunk Horn irányába, ahol elég szép emelkedők vannak, és a nap is szépen sütött ránk, eléggé melegítve motorjainkat is. Itt egyszercsak megcsörrent a telefon a fülemben, és Csaba szólt, hogy baj van, mert beállt a blokkja, és így nem tud továbbjönni. Bementünk egy közeli benzinkúthoz, és láttuk, hogy tényleg nagy a baj és itt evvel sokat nem lehet tenni. Megbeszéltem Csabával, hogy továbbmegyek, mert sajnos segíteni nem tudok. Közben beszéltünk a két újdonsült csatlakozóinkkal, akik Szigethalomról autóval indultak, és tréleren hozták motorjaikat (Sós Zoli és fia, Zalán, akikkel pár nappal indulás előtt ismerkedtem meg, és szállást intéztem részükre is). Sajnos nekik is lett gondjuk az autóval, és ez egy kicsit kedvezett Csabának, mert addig, amíg megoldották Zoliék a gondjukat ,Csaba felesége eljuttatott hozzájuk egy korábban kiszerelt Sr2-blokkot, amivel  Csaba gyerekkorában sokat motorozott, és amit kihoztak Csabának, és péntek hajnalban beszerelték közösen a motorjába. Így el tudott indulni vele, és az nap este Planában megszállt, ami már csak 100 km-re volt Kürbitztől. Én közben előző este megérkeztem a tervezett napi végpontra, České Budějovicébe, ahol egy hostelben szálltam meg, és másnap reggel indultam tovább a német határ felé, amit Vojtanovnál péntek délután sikeresen át is léptem. Itt van egy kis hegy, amit sikeresen leküzdve gond nélkül haladtam, és közel 300km után  délután 17 órára meg is érkeztem szállásadónkhoz  Pirkbe, egy csodálatos igazi szászországi festői környezetben lévő kis faluba. A tulajdonos itt már régi ismerősöm, családja és  rajta kívül még két  kürbitzi jóbarát vártak nagy örömmel, ami Kürbitztől csak pár km-re van. Itt később csatlakozott Zoli és Zalán, akik már a találkozón a kezdeti készülődést megnézték. Este bementünk egy kis ismerkedésre a  találkozó kempingjébe, ahol nagyon barátian fogadtak bennünket, ahogy engem korábban mindig.

Szombat reggel csodálatos napsütésre és kellemesen kipihenve ébredtünk, és egy kis motorkarbantartást végeztünk Zalán szép motorján. Eközben egyszer csak halljuk, hogy közeledik egy visító hangú motor: a mi nagyon várt Csabánk volt. Sikeresen megérkezett 10 óra 30-ra,és csatlakozott hozzánk, majd kicsit később együtt bementünk a találkozóra, ahol már nagyban folyt a másnapi versenyre a beiratkozás és természetesen mindenütt a sör is, ami itt el nem maradhat a hozzá vehető steakkel és virslivel.

A nevezési díjat mint legtávolabbról érkezőknek most sem kellett fizetnünk, ez is egy szép gesztus és szokás  a szervezőktől. A regisztráció után kimentünk a kempingbe, és ott folytatódott az előző napi ismerkedés-barátkozás, nagyon jól jött ehhez Csaba jó nyelvtudása, ami nekem csak nagyon kevés van. Vettünk alkatrészt Csaba motorjához, én pedig egy komplett blokkot, amit nagyon kedvező áron adott Stefan, akivel már korábban összebarátkoztam. Az alkatrészek keresgélése közben egy kedves lipcsei csoporthoz tévedtünk, ahol épp egy Sr2-s gyújtásproblémát próbáltak orvosolni. Felajánlottam segítségemet, amit szívesen fogadtak, és közben el nem maradhatott a sok-sok beszélgetés és a vele járó pár korsó sör is. Estére visszatértünk a találkozó helyszínére, ahol kezdődött az éjfél utánig tartó buli, amin természetesen mi Csabával részt vettünk, és a helyi motoros cimborákkal nagyon jól éreztük magunkat.

Másnap reggel kis készülődés a szállás parkolójában, némi szerelgetés Csaba és Zalán motorjain, és indultunk a fő napra. Ilyenkor a kis faluban az utcákban nevezés szerint a rengeteg szebbnél szebb motor felsorakozik, és közben lehet alkatrészeket vásárolni a börzén, és hallgatni az utcákon az élő zenekari előadókat. 13.30 kor az indulás előtt szokásos szervezői bevezetőben külön köszöntöttek bennünket mint legtávolabbról érkezőket. Ezt mindig a helyi körzeti rádióban is sugározzák, hogy az utak mentén piknikező csoportok is hallhassák. Ez nagy szokás a környékben élőktől, és mindig nagy integetéssel fogadják a versenyzőket. Elindultunk a közel 30 km-es körversenyre, amit teljesítettünk Csabával, csak sajnos Zalánnak gyújtáshiba miatt fel kellett adnia.

A verseny után egy kis kedvességként tombola volt a szervezőktől, és az apró ajándékok után búcsúzás a szervezőktől. Ezután estére még előző nap  kaptunk meghívást a lipcsei csoporttól, aminek természetesen eleget tettünk, és nagyon jó baráti hangulatban töltöttünk az időt késő estig, még vacsorát és természetesen sok sört is kaptunk.

Jól esett a pihenés, és hétfőn reggel indultunk haza. Induláskor észrevettem, hogy a hátsó fékem nem az igazi, ami már előző nap is kissé betegeskedett, ezért félreálltunk, és egy fékpofacsere után (ez mindig van nálam) mentünk is tovább. Csabával megegyeztünk a cseh határ átlépése után, hogy nem megyünk együtt, mert nem tud elég lendületesen jönni mögöttem, és inkább majd este találkozunk České Budějovicében, ahol korábban megszálltam. Így is volt: én intéztem a szállást, és egy jó óra múlva Csaba is berobogott. Egy kis esti csavargás, vacsorázás és éjszakába nyúló hosszú beszélgetés és alvás után másnap reggel indultunk tovább Třeboňig, ahol újból szétváltunk, és hiba nélkül megérkeztünk Öttevénybe, én fél hatra, Csaba pedig kb. 7 órára, ahol a házi néni már várt bennünket. Szerdán reggel együtt indultunk, és  Győrben egy reggelizés és búcsúzás után elindultunk a túránk utolsó szakaszára otthonunkba, ahova mindketten rendben meg is érkeztünk.

E túrám egy kissé kalandosra sikerült, de remek időben (ami sajnos a tavalyi túrámra nem volt jellemző) nagyon jó hangulatban telt, ami a társaknak és a németországi vendéglátóinknak és barátainknak is köszönhető.

Jövőre valószínűleg folytatjuk!

Üdv.

Attila

 ⇩ ⇩ ⇩

Attila korábbi túrabeszámolói a Moped blogon: Svájc (2016), Monaco (2017).