‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Amikor három évvel ezelőtt fejest ugrottam a mopedes blogolásba, egyrészt nem gondoltam igazán, hogy ez a téma rajtam kívül bárkit is komolyan érdekelhet, arra pedig végképp nem számítottam, hogy a hazai mopedes kínálat ilyen sokáig munícióval fog ellátni. Jó, nem csak mopedek jelennek meg a blogon, mert egyrészt nem vagyok mopedfanatikus, másrészt pedig nem csak mopedesek jelentkeznek a felhívásokra. Plusz a se mopednek, se robogónak nem nevezhető 125-ös és 500-as Hondáim is elég sok anyagot szülnek. De szeretném hinni, hogy ettől csak érdekesebb lesz a blog, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Ja, és egy elektromos kismotorról is írtam.

Persze a Totalbike és Zomborácz Iván nélkül, aki hajlandó volt a projektet felkarolni, a blog sokkal kisebb olvasóközönséghez tudott volna csak eljutni, az olvasók döntő többsége ugyanis indexes oldalakon keresztül találja meg a blogot, ahol Iván rendszeresen megfuttatja az új posztokat. 

Sokatoknak talán az is feltűnt már, hogy én nem annyira műszaki, mint inkább humán irányból zuhantam bele a motoros blogolásba. Amikor pár éve rendszeresebben is motorozni kezdtem - ez 2009-ben történt, amikor 13.000 forintért a devecseri bolhapiacon megvettem első motoromat, a napszítta piros Puch Maxit -, szinte semmit sem tudtam a motorokról. Mikor Lukács segítségével először szétszedtük a Maxit, aztán nem sokkal később a normálisan sosem működő spenótzöld Simsont, azt sem tudtam, a főtengelyt vagy a hajtókart eszik-e vagy isszák. Mikor Lukács - és akkor már 2013-ban járunk - a CB 125-ös Hondám szerelése közben szólt, hogy lazítsam meg a porlasztó rögzítését, nagyon hülye fejet vágtam. Fogalmam sem volt, hogy a porlasztót hol kell keresni. 

Az írásban már több tapasztalatom volt, most már lassan 10 éve szerkesztek kollégáimmal egy társadalomtudományi folyóiratot, és az elmúlt 10 évben elég sokat publikáltam ilyen-olyan társadalmi témákban különböző külföldi és hazai fórumokon. De erről részleteket nem írok, mert mindig ügyeltem arra, hogy a blogolást és egyéb közéleti vagy tudományos tevékenységeimet elkülönítsem egymástól (bár volt azért 1-2 régebbi elméleti témákat feszegető poszt itt a blogon, ahol ezt nem tudtam elkerülni). Arra gondoltam, a mopedek iránt érdeklődő olvasót nem feltétlenül érdeklik az én egyéb irányú nünükéim, talán ezért is ragaszkodtam és ragaszkodom mind a mai napig ahhoz, hogy itt csak nickkel szerepeljek. Itt nem én vagyok fontos, hanem a téma, a mopedek. 

A blog elindításának bevallott célja a hazai mopedes kínálat feltérképezése volt: valami enciklopédiaiféleséget szerettem volna létrehozni az itthon közlekedő mopedekről. Persze sokszor nem részletekbe menően, inkább csak a benyomások szintjén (a néhány perces beszélgetés a tulajokkal és a rövidke próbakörök másra nem is igazán adnak lehetőséget). Így azt remélem, hogy annak, aki mopedet akar venni, már lesz valamennyi fogódzója, és a blogon megjelenő mopedek közül sok olyan is volt, amelyről magyar oldalon még senki sem írt egy sort sem. 

A blog másik, ugyancsak nem titkolt célja volt, hogy meghozza az olvasók kedvét a mopedezéshez, és hogy látni lehessen: a moped a robogónak nem feltétlenül rossz alternatívája. Az alap elgondolásom az volt, hogy ha oly módon írok a mopedekről, mintha komolyan vehetők lennének, akkor talán előbb-utóbb az emberek el is kezdik a mopedeket komolyan venni. William I. Thomas amerikai szociológus - szakmai körökben elhíresült - mondása lebegett a szemem előtt: „Ha az emberek egy szituációt valósként határoznak meg, akkor annak következményei valósak lesznek.” Vagyis ha elhisszük, hogy a mopedek komolyan vehető közlekedési eszközök, akkor ekként is fogjuk használni őket. 

Azt hiszem, ez a projekt tulajdonképpen nem is áll olyan rosszul, úgy látom, legalábbis Budapesten egyre többen mopedeznek. Amikor 8 évvel ezelőtt elkezdtem mopedezni, mindenütt döbbent tekintetek szegeződtek rám. Ezek azonban időközben elismerő vagy vidám tekintetekké változtak. Ebben persze a Moped blog mellett másoknak is szerepük volt. Azt hiszem, ennyi reklámot megérdemelnek: a Mopedmetal mopedes felvonulásokat szervező Turbometal csapata, a Mopedrally csapata és a Moped Mánia Facebook-oldal is felkarolta a mopedezés ügyét, és akkor a mindenféle márkaspecifikus csoportokról (Babetta, Riga stb.) most nem is tettem említést, meg nyilván jó néhány olyan kezdeményezés is létezik, amiről nem is tudok.

Végül néhány tényszerű adat, hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

• A blog 3 éve, 2014. október 21-én indult.
• Az indulás óta ezzel együtt 110 poszt született, ezek közül 14 érkezett vendégszerzőktől. Közülük Sanyi küldte a legtöbbet, köszönet illeti őt és a többi vendégszerzőt egyaránt.
• A szűk 2 éve indult Facebook-oldalnak jelenleg 770 kedvelője van.
• Eddig 1 motort kaptam egy kedves olvasómtól, köszönet érte, egy Tomos A3-asról van szó. :-)
• Az összesített lapletöltés néhány napja lépte át az 1.000.000-t. Sajnos az admin felületen kumulált adatként csak ez áll rendelkezésemre.
• A kommentezés a posztok alatt továbbra is nyitva áll mindenki előtt, aki képesnek érzi magát konstruktív hozzászólás megfogalmazására. Eddig összesen 2 felhasználót voltam kénytelen letiltani, mindketten destruktív és nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásaikkal vonták magukra a figyelmet.

Néhány napja jártam a Totalcar szerkesztőségében, az Égéstérben én voltam a vendég, ennek apropóját éppen a blog születésnapja adta, amit természetesen a műsorban elfelejtettem megemlíteni. A műsor egyébként itt meghallgatható.

Remélem, nem voltam túl hosszú és unalmas. További jó blogolvasást és mopedezést mindenkinek!

- Gus -

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.