A lelkes olvasók emlékezhetnek rá, hogy jó pár hónappal ezelőtt már terítékre került egy Fantic Motor moped, amit sajnos kipróbálni akkor nem volt lehetőségünk. Na ezt az adósságunkat törlesztjük most, mai tesztünk alanya ugyanis egy félelmetes Fantic Motor GT 50. Ezt a típust 1976 és 1981 között gyártották, a kétütemű léghűtéses blokk 8,7 Le-t produkál. És akkor a tankönyvízű adatok rövid felsorolásának végére itt pontot is tehetünk, mert olyan ritka olasz motorról van szó, hogy még az olasz weboldalak is alig tudnak róla bármi érdemleges információval szolgálni.

Fantik Motor GT 50

Tamás a széltől is igyekszik óvni a Fanticot: gyakran a szobájában tartja, de ez nem csoda, hiszen egyrészt unikumról van szó, másrészt a külföldi oldalakon nagy ritkán felbukkanó eladó darabok is alaphangon 1000 euróért kelletik magukat. Ugye nem kell mondanom, hogy mi mindent lehet már 1000 euró környékén találni. Hogy mást ne mondjak, lehet belőle venni 4 jó állapotú Yamaha Jogot vagy Simson S51-et - mármint Magyarországon, mert a normális állapotú kismotorok ára Ausztriában és Németországban szépen elkezdett emelkedni: S51-est például ezekben az országokban ne is keressünk 7-800 Euró alatt. A magukat 500 Euró környékén kellető Simsonok jó részét pedig szemfüles hazánkfiai hirdetik a német hirdetőoldalakon osztrák és német vásárlóknak, némi árrés reményében. 

Na de térjünk is vissza a GT 50-hez: az aprólékos kidolgozásra nem lehet panaszunk, még az első teleszkópok és a kormánymarkolatok is Fantic Motor feliratot viselnek magukon, és a szép állapotú originál könnyűfém felnikre is kimondottan jóleső érzés ránézni. 

Jó ránézni

Amiben az esztétikum mellett még az olasz járműgyártás erős szokott lenni, az a technika, ami jelen esetben már-már a versenyszintet idézi: nem tudom, ki látott 1976-os 50-es motoron hidraulikus első tárcsaféket és 140-ig skálázott sebességmérőt, de én biztosan nem. A tárcsa egyébként nem hülyeség, talán a GT 50 a legerősebb 50-es, amihez eddig szerencsém volt. Végsebessége valamivel 100 fölött alakul, de az embernek nem nagyon van szíve egy 40 éves motort üveghangon húzatni. Mivel a blokk és a kipufogó magas fordulatszámra van hangolva, alacsony fordulaton ne sokat várjunk tőle, nagyjából a poroszkálós városi tempót lehet vele tartani. Na de 8000 környékén hirtelen felgyorsulnak az útszéli fák: a 8,7 lóerő határozott rántással ad életjelt magáról. 

A 140-ig skálázott óra egy 50-es motoron azért beszédes

Önindító nincs, de az elektronikus gyújtásnak köszönhetően a Fantic már egy finom rúgásra pöfögni kezd, és füstöt sem láttam egy darabot sem. László elmondása szerint a karburálással még kínlódni kell egy kicsit, a motor ugyanis hajlamos a rángatásra, de hogy mikor rángat, azt nem nagyon lehet kiszámítani. Úgyhogy túrázni a GT 50 helyett egy Honda SH 300-assal jár, mondjuk fogyasztani valószínűleg az sem fogyaszt többet, mint a Fantic, de inkább kevesebbet.

Itt lakik mind a 7 lóerő

Az olasz mérnökök - némileg meglepő módon - a dizájn és a technika mellett a lánc megóvására is ügyet fordítottak: a Simson S51-hez hasonlóan itt is tokozott lánccal találkozunk, ami azért a karbantartásigényét lecsökkenti, ezzel párhuzamosan pedig élettartamát jócskán megnöveli. Nem is értem, miért nem terjedt el jobban ez a megoldás. Így ez a traktus kicsit pannóniás kinézetet nyert magának, bár ott a láncburkolat maga a lengőkar is egyben.

 A tokozott lánc nem hülyeség

A megbízhatóság terén a Fantik bizonyítványa összességében nem rossz: az imént említett rángatáson kívül már hibát nemigen produkál, mondjuk az első fék folyatta magát egy kicsit, ezért egy kompatibilis mechanikát valahonnan be kellett szerezni, de reméljük, nem is lesz nagyon más nyűge a motornak, hiszen típusspecifikus hozzávalókat gyakorlatilag lehetetlen hozzá beszerezni. Szükség esetén jó eséllyel nem csak a szükséges alkatrészt, de az alkatrészt gyártó berendezést vagy az alkatrészt gyártó berendezést gyártó berendezést is le kellene hozzá majd gyártatni - és így tovább a végtelenségig. 

Szóval László nem unatkozik, van még mit csiszolni a dolgon, de hogy eladni nem fogja, abban teljesen biztos. Lehet, hogy a vasfüggöny szerencsésebb oldalán élő népek 1-2000 eurót is könnyedén megadnának érte, de egy ennyire fürge, ritka és igényesen kidolgozott 50-est nehéz lenne megint leakasztani. Meg hát aki jobban szereti a Fantikját, mint az 1-2000 eurót, az Fantik nélkül a pénzzel mihez kezdjen? Esetleg ha szerencséje van, vehet belőle egy másik Fantikot.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt jelezd a mopedblog@indamail.hu címen, és mi örömmel írunk róla.