‹⊗›
Extra érdekességekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Tavaly februárban szöget ütött a fejembe, hogy a hazai mopedes és kismotoros társadalom összerázása érdekében nem lenne haszontalan egy közös gurulást szervezni. Ezen a téren minden tapasztalatnak híján voltam, de végül összességében elégedett lehettem: a közös március eleji fővárosi pöfögésen kb. tucatnyian robogtunk egy kört Budapesten, és nem csak, hogy szép napos és enyhe tavaszi időnk volt, de mivel az eseményt az ORFK-nak előre bejelentettem, még rendőri felvezetést is kaptunk.
A 2. Hóvirág túra motoros résztvevői teljes létszámban
A hirtelen jött sikeren felbuzdulva idén is március elejére próbáltam meg a Moped blog olvasóit egy újabb kanyarra összetrombitálni, de a gyér érdeklődésre való tekintettel abban maradtunk, hogy majd április elején újra próbálkozunk. Úgyhogy április elején újra próbálkoztam, de ismételten nem túl nagy sikerrel: a facebookos szavazáson az április 7-diki kora délutáni időpontra mindössze öten jelentkeztek be, de az esőfelhők látványa őket is elriasztotta.
Így történt, hogy a 2. Hóvirág túrán egyedül voltam, mint az ujjam. Persze ennek is megvannak a maga előnyei: olyan tempót választok, amilyet akarok, útközben megállhatok fényképezni vagy lángosozni, mivel nincs kihez alkalmazkodni. Kész szerencse, hogy ezt a tervezett vonulást nem jelentettem be előre a rendőségen, baromi furán néztem volna ki egyedül rendőri felvezetéssel. Még azt hihették volna a járókelők, hogy valami iszonyú nagy híresség érkezik mopeden, mondjuk Moped Man, aki elé épp csak ki nem gördítik a vörös szőnyeget.
A 103-as mindig dacol az elemekkel, nulla és harmincöt fok között használom
Az időjárás egyébként meglepően kegyes volt a túra résztvevőihez, vagyis hozzám, bár előrelátóan cicanadrágot húztam a farmer alá, és a téli motoros kabátomat vettem fel, de a termobélést azért kiszedtem. Így végül sikerrel egyensúlyoztam végig azon a motorosok által dédelgetett, mindössze néhány atomnyi széles mezsgyén, amely alapvetően a szénné izzadás és a kutyaszarrá fagyás között húzódik. És mivel előző nap háromnegyed órát szórakoztam azzal, hogy a hátsó kereket úgy állítsam be, hogy ne súrlódjon, a Peugeot is szépen vitte az ötvenes tempót.
Ebben a forever alone üzemmódban eleinte a tavalyi túraútvonalat követtem. Láttam néhány érdekes és kevésbé érdekes dolgot: kurjongatva beer bike-ozó turistákat, egy kutyáját sétáltató férfit, aki a kutyájára zöld lufit kötött, egy gyanúsan szűk pupillájú pizzafutárt és sok-sok autóst, akik úgy dobták ki az ablakon a tövig leszívott csikket, mintha vetőmag lett volna.
A tavalyelőtti Mopedmetalon pont itt rohadtam le a 103-assal
A békés cirkálás közben azonban egy idő után eszembe jutott, hogy mivel egyedül vagyok, nem szükséges ragaszkodnom az eredetileg kitűzött túraútvonalhoz. Miután keresztülrobogtam a váron és a túloldali szerpentinen legurultam az Attila útra, indokoltnak láttam, hogy némi sörért az Árpád híd pesti hídfőjéhez közel eső Penny Market felé kanyarodjak. A tett színhelyén kellemes meglepetésként ért, hogy a Penny egy viszonylag új söre, a Rychtář épp gigamega akcióban van, 169 helyett 129-ért hazagörgethető. Aki arra számít, hogy ennyiért nem lehet iható sört kapni, azt most ki fogom ábrándítani.
És mivel a túra itt tulajdonképpen véget is ért, ezen a ponton a meglehetősen eseményszegény Hóvirág túra sörtesztbe csap át.
A dobozról/üvegről kiderül, hogy a Rychtářt a cseh Lobkowitz sörgyár gyártja. A gyár termékeihez Csehországban bolti és csapolt verzióban is volt már szerencsém, teljesen korrekt volt mindkettő, bár azért a brnói (brünni) Starobrno sörfőzdében frissen csapolt sört egyik sem tudta felülmúlni.
A brnói Starobrno sörfőzde saját sörözője. A galériában pedig még több kép Brnóról
A sör világos arany színű, illata korrekt. A habja nem túl sűrű, de nem is az a mosogatólé-szerű valami, ami a 3%-os csatornába való másodfőzetek sajátja, Nem esik össze túl hamar, bár azért a harmadik kortynál már nem sok van belőle (vagy csak én kortyolok túl gyorsan). Szerencsére nincs kukoricával felütve, vízen, árpamalátán, komlón és komlókivonaton kívül mást nem tartalmaz. Alkoholtartalma 4,6%, ami a középmezőnybe katapultálja, de most a kánikulai tavaszban nem is feltétlenül kíván az ember ennél erősebbet. Íze kellemes, utóíze enyhén kesernyés, és valószínűleg ezért is itatja magát ennyire: ha nem szereted a kesernyés utóízt, folyamatosan inni fogod majd, mert akkor csak egyszer kell utóízzel szembesülnöd, a tizennyolcadik üveg végén.
Mai tesztünk főszereplője, a dobozos Rychtář (és a montreali 3 Brasseurs sörfőzdéből hozott korsóm)
Általános iskolában az olvasónapló-írás alapszabályaként megtanultam, hogy a végén meg kell mondani, kinek ajánlanám. Hát, igazából a Tüskevár korosztályán kívül bárkinek, aki nem is csak megfizethető, de kimondottan olcsó sört keres, és nem éri be a dobozba zárt erjedt esővízzel. A Rychtář 129 forintért gyakorlatilag ajándék, de 169-ért is vicc, amikor a Borsodi 200-220-ért próbálja saját kukoricasörét teríteni, de ugyanennyiért a Dreher sem kínál kukorica nélküli megoldást, és a Soproni gyár termékei közül is legolcsóbban (210 forint körül) a Gösser tud kukoricamentes pedigrét felmutatni. Szerintem a Lobkowitz alsó polcos söre simán hozza a jó ár-érték arányú cseh söröktől elvárható szintet, bár nyilván jeles alkalmakkor valami spécibb cseh sörért nyúlnék, mondjuk a tegnap a Bohémia sörözőben 700-ról 200-ra (!) leárazott 7%-os barna Valdštejnért, ha pedig búzafűlére vágynék, akkor legalább egy francia Kronenbourg búzasörért elnyújtóznék (a Lidl pár nappal ezelőtt még 300-ért szórta).
Nem sűrű a hab, de nem is mosogatólé
Egy szó, mint száz, a második Hóvirág túra a magány jegyében telt. Egyedül szeltem keresztül a várost, majd egyedül ittam meg este a frissen felfedezett Rychtářt, de végül is egyáltalán nem éreztem rosszul magam. Azért legközelebb megpróbálok majd a magányos és a tömegrendezvény határán jobban egyensúlyozni.
Ja, és Brno fantasztikus hely, szinte mindent tud, amit Prága, csak fele olyan messze van (Budapesttől 350 km, gyakorlatilag végig autópályán), kisebb, békésebb, nem tapossák egymást mindenütt a turisták, és a pubokban nem csak a jobbnál jobb sörök, de a remek kocsmaételek is olcsók.
‹⊗›
Extra érdekességekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
