Délután 2 körül pöfögtem el gyanútlanul egy Peugeot mellett a Bimbó úton, amikor az út szélén parkoló autó irányából a füst megcsapott. Lepattantam a napszítta piros Puch Maximról, és elkezdtem tárcsázni a tűzoltókat, de az egyik kapualjból szóltak, hogy ők már hívják a 105-öt. A kocsi motorja alatt a földön kezdődött a tűz, aztán az egész eleje lángba borult.

Az első kerekek durrantak ki először. Ezt hallhatták meg azok a környékbeli lakók, akik a látványra nem figyeltek fel.

Sanyi történetét arról, hogy hogyan kezdett ismerkedni a motorozással, itt lehet elolvasni. Most írása második és egyben befejező részét adjuk közre, amelyben megtudhatjuk, hogy tett majdnem szert egy Kawasaki GPZ 500-ra.

Reggel indultam a T1-esemmel, amit a túra örömére életemben talán másodszor teletankoltam. Vittem magammal 2T olajat, ahogy kell, kiszámítottam, mennyi kell belőle az adott tankoláshoz. Tudtam, hogy el kell keverni a benzinnel, nem csak úgy belöttyinteni a tetejére. No, ebből a megfontolásból tankolásnál szépen előreküldtem az olajat, hogy majd a töltőpisztolyon át benyomott benzin jól felkeveri. Ez hibás következtetésnek bizonyult. Nem keveri fel, még a robogókhoz ajánlott, szintetikus, márkás olajat sem. Az eredmény: lerohadás a Nagykőrösi úton a kúttól pár száz méterre, szerencsére a Motorrad előtt. Telefon Lukácsnak, hogy mi a f.sz lehet „már megint” ezzel a döggel. Elmagyarázta, hogy sajnos az előoldott motorolajokat is alaposan keverni kell, különben leülnek a tank aljára. Egyszerűen nehezebb az olaj a benzinnél, kell hát egy kis rázás (mondjuk flakonban vagy kannában) a keveredéshez. Megoldás: karbi csavarjai ki, némi benzint leengedni, majd jól összerázni a motort. Amikor az egyik szerelő srác a szervizből látta, hogy szerelem a Pannóniát, kijött, és fújt egy kis féktisztítót a légszűrőbe – zárt benzincsap mellett –, így aztán tényleg sikerült kiszippantani a sűrű, olajos keveréket. Ezúton is köszönet érte!

A moped blog rutinos olvasói talán emlékeznek Sanyira, illetve az ő szalon állapotú Babettájára, amiről februárban már megemlékeztünk. Na most úgy áll a helyzet, hogy a kétkerekű járműparkja - sajnos csak átmenetileg - egy újabb példánnyal gyarapodott, mégpedig egy soros kéthengeres Kawasaki GPZ 500-assal. Mondta, hogy szívesen megírná a beszerzés kalandos történetét, aminek én örömmel szabad folyást engedek itt a blogon, mégpedig azért, mert:

• a mopedes blog már a kezdetektől fogva nem kizárólag mopedek számára van fenntartva. Hogy miért, annak legalább két oka van:
  • lehetetlenség ilyen tempóban mopedeket felhajtani
  • magam sem csak mopedes vagyok, a nagymotorok is nagyon érdekelnek. Hogy miért mégis mopedes blogot csinálok, annak a következő okai vannak: 
    • mopeddel kezdtem motoros pályafutásom,
    • mopedezni praktikus dolog,
    • szeretek széllel szemben pisálni, és abban bízni, hogy a nem menő dolgok is idővel menőkké válhatnak.
• nagyon boldog lennék, ha olykor-olykor beesne egy-egy színvonalas vendégposzt, mert
  • levenné a vállamról a "munka" egy részét (ugye az idézőjel arra utal, hogy itt társadalmi munkában végzett hobbitevékenységről van szó),
  • más emberek szemszögéből és tollából is lehetne írásokat olvasni, nem csak az én visszatérő hápogásommal kellene beérnetek.