Mielőtt bármit is tennétek, nézzétek meg ezt a hangulatos videót. Aztán mindjárt elmondom, mi is ez az egész.

Többször próbáltam már győzködni kedves olvasóimat arról, hogy mopedezni mennyire fun dolog. Nem tudom, hogy ezzel bármit is elértem-e, az is lehet, hogy az olvasótábor egyik felénél eleve nyitott kapukat döngetek, mert már évek óta le se lehet robbantani a mopedről, mint Lengyel Lászlóról a szürke kardigánt, a másik fele pedig csak afféle kibic Sancho Panzaként személi, ahogy Don Quijote (mondjuk én) szélmalomharcot vív a szélmalommal (értsd: megpróbálja elhitetni emberekkel, hogy mopedezni jó dolog).

2015. június 21-én került megrendezésre zsinórban a 3. Mopedmetal felvonulás (évente egy ilyen van). A felvonulás két fő részből áll, úgymint fejtor (egy hozzávetőlegesen egyórás kollektív motorozás Budapesten át), illetve potroh (egy lazább, kötetlenebb ökörködés a Görzenál területén).

Az idei volt a harmadik (forrás: a Mopedmetal Facebook-oldala)

A találkozón való részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, vagyis a jelentkezőnek emailben el kellett küldenie néhány személyes adatot a szervezőknek, plusz egy képet a motorról, amivel majd a rendezvényen szerepelni óhajt. Erre azért volt szükség, mert a szervezők fenntartották maguknak a jogot, hogy - általam nem ismert szempontrendszer alapján - eldöntsék, melyik rendszám nélküli kismotort engedik be a rendezvényre, és melyiktől tagadják meg a részvételt. Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudom, lehet, hogy egyszerűen csak szerették volna elejét venni annak, hogy vonulás közben úton-útfélen széthullott bontószökevényekkel kelljen vesződni.

A jóváhagyott járművek tulajdonosai 1900 forint leszurkolása fejében a titkos találkahelyen kaptak egy mopedmetálos kendőt és egy hot dog kupont, amit később a Görzenálban lehetett beváltani.

A titkos gyülekező ezúttal a már megint átadott Várkert bazár előtt volt. Egész szépen összejöttünk

Az első, két évvel ezelőtti program híre egyáltalán nem is jutott el hozzám, így értelemszerűen lemaradtam róla, tavaly pedig a Puch Maxik védőszentje gondolta úgy, hogy a felvonulás napján megtréfál egy kicsit: a felvonulásra menet a Nyugati pályaudvarnál egyszer csak leállt a motor. Történt ugyanis, hogy pont előtte tíz perccel szükség törvényt bont alapon 2T olaj nélkül tankoltam rá a tankban lévő 1 liter keverékre még egy liter benzint (nemes egyszerűséggel elfelejtettem magammal olajat vinni), abban reménykedve, hogy ha nem húzom a csőgázt, és csak részterhelést kap a blokk, akkor a találkozóra megérkezve majd "Mindenkinek a vendége vagyok!" felkiáltással kunyerálhatok valakitől egy kis ütemfelező olajat. 

Itt épp a Vámház körúton borzoljuk a kedélyeket

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, persze nem az olaj volt a ludas, hanem egy rosszul szigetelt vezeték gondolta úgy, hogy jobban érzi magát, ha a hengerfejnek dörgölőzve letestelhet. Erre Lukács jött rá, miután a kánikulában a motort hol tolva, hol pedálozva nagy nehezen elvergődtem a Nyugatitól a Budagyöngyéig hogy a görzenálos részre azért kissé megtépázott lelkesedéssel, ámde büszkén odaérjek - ez végül sikerült is.

Na de vissza az idei programhoz. A motoros gurulás nagyjából egy órát tartott, és a városra lepelként ráboruló kékes-lilás füstfelhő előállításából nagyjából 120 kismotor vállalt aktív szerepet. Volt itt minden: Babetták, Rigák, Simsonok, Vespák, Puchok, KTM-ek, és még egy szalon állapotú '69-es Moto Guzzi(!) moped is tiszteletét tette a rendezvényen, amit egy későbbi posztban körbe is járunk majd. A Maxim, láss csodát, ezúttal nem tolt ki velem, és bár törekedtem arra, hogy a lehetőségekhez képes időnként kihúzassam a motort, de a gyertyát a lassú tempó miatt így is néha beköpte, és kelletlenül rángatni kezdett, majd lefulladt, de azért mindig újra tudtam indítani, gyertyakulcsra szerencsére nem volt szükség. (A tempót a szervezők értelemszerűen úgy választották meg, hogy a leglassabb csattogós lepkék se maradjanak le, de ugye ami egy vérszegény mopednek nyélgáz, az egy izmosabb 50-es kétüteműnek pont a gyertya-összeköpködős tartományba esik.)

"de azért a járókelők, turisták alapvetően örültek és integettek a kismotoros zuhatagnak"

Mit mondjak, végtelenül jó érzés volt, hogy ezúttal, ha csak egy órára is, de a sokak által lenézett és gyakran az útpadkára szorított mopedesek és kismotorosok az utakat végre teljes szélességükben birtokba vehették.

A Görzenálba megérkezve tettünk néhány tiszteletkört, majd mindenki leparkolta a járművét. Elkezdődött a többiek motorjának mustrálgatása és a hot dog kuponok beváltása. A kötetlen nyálcsorgatás mellett szintén kötetlen és nem túl komolyan vett gyorsulási versenyen is részt lehetett venni, amibe még egy csiga lassú, de már 20-as tempónál is életveszélyesen billegő háromkerekű Piaggio Ape is benevezett. 

A kötetlen nyálcsorgatás mellett szintén kötetlen és nem túl komolyan vett gyorsulási versenyen is részt lehetett venni

A vonulást BMW-s motoros rendőrök biztosították és zárták le szükség esetén a keresztforgalmat, méghozzá zökkenőmentesen és előzékenyen, köszönet illeti őket ezért.

A Mopedmetál keretében a kismotorok rajongói egy kellemes délutánt tölthettek el egymás - és én plusz még egy korsó Fóti Pils - társaságában, és bár a rendőri biztosítás miatt ezúttal nem derült ki, hogy a kismotorok is alkalmasak a normál városi közlekedésre, az esemény legalább felhívta a figyelmet arra, hogy a segédmotorosoknak is kijár a kellő figyelem az utakon. Ha a szervezőknek lennék, én jövőre Csuja Imre művész urat kérném fel fővédnöknek. 

 ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

További infó és képek az esemény részletes leírása a szervezők oldalán található.

És ha arra is kíváncsi vagy, kik ezek a lelkes srácok, akik ezt a jópofa rendezvényt megszervezték, akkor kattints ide.

Egyébként folyamatosan töprengek valami nagyobb, de mégis könnyen teljesíthető kollektív mopedes guruláson, de még nem jutottam dűlőre. Szentendrében vagy valami hasonlóban gondolkozom, szólok, ha jutottam valamire, vagy ti is bedobhattok ötleteket.

 ♠  ♠  ♠

Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.

A 2. kerületi lángoló Peugeot-ról szóló exkluzív videós beszámolónk és a kétrészes vendégposztunk után, ami arról szólt, hogy Sanyi végül hogyan nem lett Kawasaki-tulajdonos, most egészen más téma következik.

Az elmúlt hetekben ugyanis lehetőségem volt nyaralás keretében egy kicsit szemrevételezni az isztriai kismotoros helyzetet. Jó, nem mászkáltam jegyzetfüzettel, és nem lestem külön a motorosokat, de ha már ott nyaraltam, tapasztalataimat azért a magyar helyzettel akarva-akaratlanul is összevetettem. Location: Isztriai-félsziget, ezen belül is némi Horvátország, némi Szlovénia, plusz Trieszt, ami - most épp - Olaszországhoz tartozik. Messzemenő következtetéseket tehát nem tudok levonni, nem rendelkezvén még csak felületes és torz tapasztalattal sem az említett országok más tájairól, de azért akad egy-két érdekesség, amire érdemes kitérni.

Horvátország -  a meg nem vett, majd fel nem szerelt biciklilámpák hazája

Magyar szemmel talán a legkevésbé érdekes képet Horvátország (északi része) nyújtja. Itt a motorkínálat nagyon hasonló a hazaihoz, az utakon ugyanúgy jönnek szembe Hornetek és Transalpok, mint endurók és nagy V2-es csopperek, de természetesen kismotorból sincs hiány: a horvátok nagyon szeretnek robogózni. Amennyire lehetőségem volt felmérni, a túrázók azért rendesen beöltöznek és a motorosok általában normálisan közlekednek, de a helyben cirkálók legfeljebb az ütéselnyelő atlétát és a CE minősítésű, nagy szakítószilárdságú fürdőnadrágot ismerik, a protektoros öltözetet nem nagyon kedvelik, és a zárt lábbeli terén is legfeljebb a színes Crocs papucsig jutnak.

Rovinj, Horvátország

Mondjuk a flegma öltözködési gyakorlatból valószínűleg nincs nagy baj, üdülőterületen sok helyen 30-40-re van korlátozva a sebesség, és kilinccsel előre kanyarodó jaszkarizó rizsrakétásból is meglepően kevés van, ahogyan a körbespoilerezett roncs + tökig lehúzott ablak + legalja techno kombó is kihalófélben van. Bár a szupermarket parkolójába csikorgó kerekekkel beforduló és 45 fokban megdőlő, feltehetően jugoszláv gyártmányú polír R4-es azért mosolyt tud csalni az ember kánikulától elgyötört arcára.

Horvátország az olíva, a hal, a csevap és az éjszaka lámpa nélkül, lehetőleg sötét színű ruhában közlekedő biciklisek hazája. Nem tudom, hogy a rejtőzködésnek ez a válfaja nem valamilyen polgárháborús örökség-e, de annyi bizonyos, hogy mára már merőben diszfunkcionálissá vált, értsd: ne lepődj meg, ha elbasz egy autó. Annyi bizton állítható, hogy a régió gazdaságának a biciklilámpa-kiskereskedelem nem húzóágazata.

Buje, Horvátország

Szlovénia - sisak nélkül Tomoson

Na itt már érdekesebb dolgokat találunk, ugyanis nem biztos, hogy mindenki tudja, de Szlovénia vérbeli mopedes nagyhatalom. Itt gyártották - és takaréklángon gyártják ma is - a Tomos mopedeket (és kismotorokat), konkrétan Koperben, olasz nevén: Capodistriában. 

A Tomos mopedek áttekintő táblázata. Itt aztán volt minden (Forrás: myronsmopeds.com)

A tengerparti rotyogás és lubickolás átmeneti rovására el is mentünk szépen hirtelen felindulásból megnézni a gyárat, ahová végül nem sikerült bejutnunk, de ennek több oka is volt. 1. A főbejárat kapujának kinéző valamin egy nehezen értelmezhető térkép arról, hogy nem itt van a bejárat, hanem máshol. De ez a máshol a térkép alapján nem volt emberi agy számára azonosítható. 2. A gyár körül útfelújítás volt, mégpedig útlezárással és eltereléssel súlyosbítva, ami a helyismeret hiányával 50:50 arányban kombinálva nem sok jóra vezetett. 3. Amikor már 20 perce köröztünk az általunk Tomos gyárnak vélt objektum körül, bementem egy útszéli Moto Guzzi kereskedőhöz, aki legalább tudott annyit angolul, hogy elmondja: fogalma sincs, hogy a Tomos gyár most nyitva van-e vagy sem, de a termelés mostanság akadozik, tehát vagy működik a gyár, vagy nem, majd elmagyarázta, hogy a bejárat ott van, ahonnan minket a kifüggesztett térkép elküldött.

Ez így együtt elég volt ahhoz, hogy a tengerpart felé vegyük az irányt, mivel a 30 fokban már így is egy órát elcsesztünk valamire, amiről nem is tudjuk, hogy működik-e. Na így nem jutottam be a Tomos gyárba.

Piran, Szlovénia

De a szlovéniai kismotoros helyzetre visszatérve: a sisak viselése szemmel láthatólag nem kötelező. Ez azt eredményezi, hogy nyáridőben senki sem hord sisakot, bár talán télen, ha már biztonsági okokból nem is, de legalább kényelemből, a hideg és az eső ellen többen fölveszik. Mindenesetre nekem, aki egy izzócseréhez is sisakot veszek, meglehetősen szokatlan volt kismotoron lobogó hajzatokat látni.

Piran, Szlovénia

És ha már a Tomosnál tartunk: azt talán mondanom sem kell, hogy itt a mopedek 95%-a a Tomos gyár terméke, ahol kezdetben a Puch licence alapján készültek a kétkerekűek, majd a helyiek saját fejlesztésbe fogtak. Van itt minden, amit az elmúlt 50 évben kilöktek a gyár kapuján, de  részletes ismertetésbe nem tudok belemenni, mert a Tomos mopedekkel kapcsolatos típusismeretem legalább annyira korlátozott, mint Nicolas Cage színészi eszköztára.

 Tomos mopeds... everywhere

Mindenesetre előnye és hátránya is van, ha az országban van mopedgyártás: nyilván nem csak a motor, de az alkatrész is baromi olcsó, és ha valami elromlik, maximum három háztömbnyire biztos találunk egy szakit, aki ért is a dologhoz. Ezzel szemben a mopedes tájkép annyira egysíkú, mint Nicolas Cage színészi eszköztára (bocs, nem tudtam másodszor sem kihagyni), mutatóban csak egy-két Piaggio Ciao és Vespa PX próbálja színesíti az utcaképet.  

Olaszország - a fényes dzsekik és a soha ki nem égő indexek hazája

Ugye Csikós és Zách Dani több részben beszámolt októberi motoros túrájukról, melynek célállomása Trieszt volt. A sagának találóan a Triszt or die címet adták, de azzal nem számoltak, hogy a Trieszt és a die szavakat nem feltétlenül kell vagylagosan érteni, a kettő simán megfér egymás mellett, ha az egyszeri budapesti bekeveredik Trieszt autós és motoros forgatagába.

Trieszt, Olaszország

Két éve Rómában már volt lehetőségem realizálni, hogy télen itt mindenki hurkás szabású fényes pufidzsekit hord, van azonban egy másik igen feltűnő sajátossága Olaszországnak, ezt összefoglaló néven úgy lehetne nevezni, hogy "közlekedés". Az idézőjelet az indokolja, hogy közlekedés alatt itt nem pontosan azt kell érteni, amit Magyarországon érteni szokás rajta. Olaszországban - legalábbis Rómában és Trieszben - mindenki eleve úgy hajt, mintha nem lenne holnap, de biztos, ami biztos, nem csak a másikra, hanem önmagukra is veszélyesek. Nagyjából percenként akart valaki nekünk jönni vagy vágott be elénk index nélkül. Szerintem a helyiek onnan szúrják ki a turistát, hogy indexel, majd lesajnáló pillantással gyorsan ki is vetik maguk közül.

Ha a robogós látja, hogy a 2x2 sávos úton két előtte poroszkáló autó között széltében már egy fél robogó elfér, akkor odahúzza neki, és lesz, ami lesz alapon bátran ugrik fejest a semmibe. 

Trieszt, Olaszország

Azonban nem csak az irányjelzés számít felesleges luxusnak, a parkolás dettó ugyanez, a legkényelmesebb helyek mindig a sárga csíkozott felfestéses úttestrészek, de a zebrára parkolás (nem, nem rálógást, hanem konkrétan a zebra közepére parkolást jelent) is közkedvelt nemzeti sportnak számít errefelé. Úgy általában: bármiféle közlekedési szabály legfeljebb csak erős ajánlásként fogalmazódik meg, ezek racionális érvek alkalmazásával ("nem zavarok itt senkit, miért ne állhatnék meg") vagy irracionális hevület esetén ("mindenkinek a kurva anyját!") tetszőlegesen áthághatók. 

A motoros felhozatal itt is eléggé egysíkú: 10 motorból nagyjából 9,5 robogó. Az viszont meglepett, hogy a Vespák és Piaggiók mellett a Keewayek és Kymcók is nagy számban képviseltetik magukat.

 Trieszt - az egyébként nem túl nagy Canale Grande

És akkor nem feltétlenül motoros jellegű összefoglalás leendő turisták számára: az Isztriai félsziget baromi szép hely, tele sok kis történelmi városkával, érdemes megnéznie annak, aki ezt megteheti. Az utak általában nagyon jó minőségűek, kátyút talán kettőt, ha láttam. Tudni kell azonban, hogy Horvátország alapvetően drágább, mint Magyarország, Szlovéniában pedig nagyjából a magyarországival megegyező az árszínvonal, viszont meglepetésre Trieszt kimondottan olcsó volt. Egy kis sarki boltban a legtöbb élelmiszer 20-40%-kal volt olcsóbb, mint itthon, de egy normális étteremben a minőségi pizza se nagyon haladja meg az 1500-2000 forintot. Viszont Horvátországban a sör kimondottan drága, és szerintem nem is igazán finom, az itt dívó Ožujsko és Karlovačko kábé a hazai Borsodi-Arany Ászok tengelynek feleltethető meg. Sörivó turisták jobb, ha még itthon feltankolnak.

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Márkaspecifikus felhívás következik: ha van esetleg Budapesten vagy környékén működőképes Tomos mopeded, jelentkezz, szívesen írnánk róla.

De persze továbbra is él az általános felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.