Amikor a madarak elcsiripelték nekem, hogy Dávid egy elég spéci 103-asra tett szert a közelmúltban, nem volt kérdés, hogy amint lehet, elmegyek megnézni, kipróbálni. A 103-as iránti rajongásomat a blogon immáron négy poszt (1, 2, 3, 4), a garázsban pedig egy piros életnagyságú példány is bizonyítja.
A 103-asom tavaly nyári beszerzésének története a törzsolvasók számára nem újdonság, és a futurisztikus Chrono kivitellel kapcsolatban is összegereblyéztem némi tudnivalót. Az elmúlt 45 évben a 103-ast több országban és számtalan különböző kivitelben gyártották, ezek között eligazodni nem egyszerű feladat, bár a francia nyelvvel és a bűnügyi regények szövevényes történeteivel közelebbi ismeretséget ápolók itt vagy itt azért tehetnek egy határozott kísérletet.
Peugeot 103 SPX - a nagy hátsó lánckerék a variátoros kivitel sajátja
Mikor Dáviddal megbeszéltem a találkát, a Puch Maxim volt még nálam téli üzemre befogva, a 103-asom pedig a garázsban aludta háborítatlanul téli álmát. Mégis úgy gondoltam, nem csak stílszerű, de praktikus is lenne, ha erre az alkalomra - és a tavaszias februárra való tekintettel - felébreszteném, és a kettőt pontról pontra összehasonlítanánk egymással. Mivel az én 103-asom gyakorlatilag a full fapad verzió, Dávidé pedig kétségkívül a tápláléklánc csúcsragadozójának számít, kézenfekvő volna egymás mellé tenni őket, és aprólékosan végignézni, hogy miben is különböznek egymástól.
Nem meglepő, hogy a két jármű felépítése hasonló, az ördög mégis a részletekben rejlik. Míg az enyémet megszakítós gyújtással és variátor nélkül szerelték, addig Dávid lehetetlenkékeszöldestürkizes színű motorja már nem csak elektronikus gyújtást, hanem variátort és - most ugrik a majom a hűtővízbe - vízhűtést(!) is kapott, a blokk előtt-fölött szépen ott csücsül a nagyobb motorokról ismert vízhűtő. Sokat keresgéltem a neten, hátha találok valami technikai specifikációt a vízhűtéses blokkhoz, de nem jártam nagy sikerrel. A 103-asokba beszerelt blokkok a legtöbb leírás szerint 2 és 3 lóerő között voltak, az nyilvánvaló, hogy ez a vizes csak a legerősebb lehet, de úgy tűnik, a teljesítményt a gyáriak nem srófolták az égbe. Viszont a mopedtuning szerelmeseinek jó alapot nyújtottak: a vizes blokk biztos jobban bírja a hergelést, mint a léghűtéses.
Az ördög a részletekben rejlik
De nem csak a két blokk tér el egymástól, hanem a vázat leszámítva gyakorlatilag minden más is. Az SPX mindenből márkásabb, erősebb, minőségibb alkatrészeket kapott. Az első villa csillapított, a hátsó lengővilla masszívabb, az állítható feszességű hátsó felfüggesztés pedig a Paiolitól érkezett (így szemre szerintem az első is, de ennek nem találtam írásos nyomát). A fékkarok fröccsöntő üzemben készültek, de nem tartottam attól, hogy egy erősebb fékezésnél letörnének; egyébként a fékek is nagyon szépen fognak.
A háromágú sárga Grimeca felnik extra sportos kinézetet kölcsönöznek a kis motornak, és lehetővé teszik, hogy hátra 2,75 széles gumit varázsoljunk fel, ami mopedes viszonylatban minimum szokatlan. És ha már moped: ha szigorúan nézzük, akkor az SPX a szó etimológiai értelmében már nem is tekinthető mopednek, menetteljesítménye ugyanis már megengedi a pedálok elhagyását. Már nem indokolt, hogy emelkedőn vagy lámpától indulva veszett pedálozásba kezdjünk, ugyanis nincs reális veszélye annak, hogy a mögülünk rajtoló csuklós Ikarus gumijain csigolyával fogunk profilmélységet mérni. Ennek megfelelően indítása sem pedállal, hanem berúgókarral történik.
Vízhűtés - egy mopeden
A megtekintett példány sajátossága, hogy előző tulajdonosa 1992-ben újonnan vette Magyarországon, és a műanyag burkolatok repedésein-kopásain kívül más hibát nem is nagyon róhatunk fel neki. Lehetőségem volt egy rövid menetpróbát megejteni, és nem kellett csalódnom. A variátornak és a kis tömegnek köszönhetően az SPX nagyjából egy 50-es robogó dinamizmusával mozog, 60-ig szépen gyorsul, de még tovább is hajszolható. A 90-ig skálázott sebességmérő persze némi elbizakodottságról tanúskodik, de a mutató így is 70 fölé küzdhető. Így már a motoros bloggerek körében univerzális mércének számító Hungária körúton is viszonylagos biztonságban tudhatjuk magunkat, bár az indokolatlanul körbespojlerezett Swifteket, Civiceket taposó és rángató boyracerek ellen ez sem orvosság.
"a 90-ig skálázott sebességmérő némi elbizakodottságról tanúskodik"
A Peugeot 103 SPX városban jól használható, praktikus jármű. Azt, aki eddig úgy gondolta, hogy a moped a vánszorgás szinonimája, az SPX nézeteinek radikális revíziójára készteti. Ha engem kérdeztek, néhány tízezer forinttal a zsebemben bármikor csukott szemmel is előbb bökök rá egy ilyen kis verseny-Peugeot-ra, mint egy hasonló árkategóriájú kínai/tajvani robogóra, még akkor is, ha színvilága leginkább a Família Kft. szereplői által egykoron hordott zakókét idézi. És ha mopedes receptoraim nem csalnak, ezzel egyre többen vannak így.
♠ ♠ ♠
Most már Facebookon is követheted a Moped blogot.
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
És továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, és ezzel segítenél az itthoni mopedek enciklopédiáját létrehozni, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
