‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Aki eddig nem tudta volna, most majd megtudja, hogy a nagy motor a gyengék fegyvere.
Talán még emlékeztek Péterre és az ő baromi sokat futott, bontatlan blokkos Simson S51-ére, amivel úgy 4 évvel ezelőtt az ausztriai Großglocknert, majd később Olaszországot is megjárta. Az akkori túrabeszámolója alatt valóságos kommentháború tört ki akörül, hogy egyáltalán lehetséges-e több, mint 100.000 km-t megtenni egy Simsonnal a blokk megbontása nélkül. Na a helyzet most annyit változott, hogy már 114.000 km van a motorban, és a blokk még mindig bontatlan.
Péter ezúttal a horvátországi - 1920-ig egyébként az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó - Zadarban (leánykori nevén: Zárában) járt az NDK járműipar elnyűhetetlen zöld remekével. A következőkben az ő túrabeszámolóját olvashatjátok.
⇩ ⇩ ⇩
A 2014-es Großglockner túra és a 2016-os Villach-Tarvisio túrák után ismét mennem kellett valami hosszabb útra, ahol még nem jártam. Mi mással, mint a kedvenc, világoszöld, 1987-es mezei 3 sebességes S51B motorommal.
Egyéb okok miatt nem tudtam a családdal lemenni Horvátországba, Crikvenicába, ezért arra gondoltam, leküldöm velük a cuccokat, én pedig utánuk megyek motorral. Így is volt, az esős idő miatt csak két nappal később tudtam elindulni. Mivel a Crikvenica - Budapest távolság nagyjából 550 km, ezért meglehetősen korán kellett indulnom, hogy még idejében, világosban odaérjek. Legalább lássam a naplementét és a sógorral megigyak egy behűtött jéghideg sört. :)
A tervem az volt, hogy minél kevesebb megállással minél nagyobb távot tegyek meg. Gyakorlatilag minden megállás időveszteség, de időnként muszáj megállni. Azt terveztem, 4:30-kor indulok és este 8-9 között érkezek meg, ha minden jól megy. Ebbe beleszámoltam még egy óra technikai szünetet, amit, ha egy napra elosztunk, nem is olyan sok.
Hogy is alakult ez valójában?
Felvirradt az indulás napja, 4:30 helyett 4:22-kor sikerült elindulnom.
Arra gondoltam, az első etapot meg kellene nyomni, így először 230 km után álltam meg Zalaegerszegen valamikor 10 óra után kb. 10-15 percre. A letenyei határátkelő még 20 km-re volt. A távot gyorsan letudtam, mindössze két autó állt előttem. A magyar oldalon átadtam ellenőrzésre a személyi igazolványom, a horvát határőr el sem kérte, legyintett, hogy haladjak.
A határon átérve 1 km-t haladva két lehetőségem volt: vagy egy mindkét irányból behajtani tilos táblával védett köves mezőgazdasági útra hajtok be, vagy pedig felmegyek az itt még nem fizetős autópályára, és 750 m-t megtéve le is térek a 3-as útra Hodosány felé. Az utóbbit választottam.
Meglepően jó minőségű úton haladtam célom felé. Gyorsan elértem Csáktornyát majd Varasdot is. Azt megfigyeltem, a településeket jelző km táblák csupán találomra lettek kitéve, nem feltétlen pontosak.
Zágrábtól féltem egy kicsit, hogy el fogok keveredni, de szerencsére nem így lett, az útvonaltervező jól tette a dolgát. Zágrábot Sesvete felől közelítettem meg, majd 353 km után megálltam egy benzinkútnál lejelentkezni a családnak. Kb. 10 percet állhattam, mert sietnem kellett, még közel 200 km hátravolt a célállomásig.
Hamar rátaláltam a nagy hatsávos Slavonska Avenijára, amin 10 km-t haladtam, majd délnek fordulva átmotoroztam a Száva felett. Kb. egy km-t megtéve egy körforgalom után útépítési munkálatok zajlottak, így gyakorlatilag visszatereltek a Száva mellé. Az útvonaltervezőm egy másik útvonalat ajánlott fel, Lucko irányába vitt, ahonnan az 1-es úton folytattam utam 45 km-en keresztül. Károlyvárosban szintén útépítés zajlott, így egy lakótelepre sikerült bekeverednem, de gyorsan megtaláltam a helyes utat. A várost elhagyva egyre szebb lett a táj, erdős, dombos-völgyes területek váltották egymást.
Vrbovsko települést elérve két lehetőségem volt: vagy folytatom az utam a 3-as úton (ez volt a hosszabb, kb. 10 km-rel), vagy pedig a rövidebb, de kanyargósabb, komolyabb emelkedőkkel tűzdelt utat választom. Az utóbbira esett választásom, de nem gondoltam, hogy ilyen durva emelkedőkkel szembesülök. 10-14 %-os emelkedők sűrűn váltották egymást. A vidék gyönyörű volt, bár néha olyan meredek volt az út, mintha a Großglockneren haladtam volna felfelé. Kis falvakon keresztül vitt az utam, ahol helyenként kíváncsi tekintetek figyeltek.
Olyan 50 km lehetett hátra, amikor fekete esőfelhőket láttam magam előtt. Addig-meddig kanyargott az út, amíg pont sikerült elkerülnöm, csupán a széléből kaptam néhány cseppet.
A km-ek fogytak, láttam az órán, hogy 25-30 km lehetett még hátra. Nagyon szerettem volna már megérkezni több, mint 500 km megtétele után. Végül nagy volt az öröm részemről, amikor megpillantottam az Adriát és Krk szigetét.
A meredek lejtő szélén megálltam, hogy motorommal az előtérben készítsek néhány fotót az Adriáról. Innentől kezdve közel 20 km-en keresztül gyakorlatilag csak felfelé mentem. Végül 19:15-kor elértem Crikvenicát, ahol ismét fotózkodtam.
Kettő perccel később pedig megérkeztem a szállásra a családhoz, sógorom finom vacsorával, illetve egy behűtött Pilsnerrel fogadott. :) Aki figyelmes, észreveszi a fotón a sört is. :)
A másik fontos feladat volt, hogy helyet keressek a masinának. Mivel garázs nem volt, ezért olyan helyet kellett keresnem, ahol nem érte a nap, illetve nem esik rá az eső, ha netán kedve tartja. Mivel a garázsban a ház tulaja lakott, ezért máshol kellett nézelődnöm. Gyorsan rá is akadtam a megfelelő parkolóhelyre, a ház mögött, az erkély alatt.
Szerencsém volt, nagyjából 10 óra körül vetődik rá napfény egy rövid időre. Örültem a helynek.
Ez lett a mai nap vége:
Két nappal későbbre tűztem ki a nagyjából 200 km-es zadari kirándulást. Reggel 8 órakor indultam délnek, a 8-as úton Zadarba. Az első 20 km-en nagyon sok fotót készítettem, gyönyörű a horvát tengerpart panorámája.
Az út mellett számtalan tábla figyelmeztet az erős szélre. Az út elején volt olyan pillanat, amikor lejtőn lefelé teljes gáznál lassult a széria motorom, így vissza kellett kapcsolnom 2-es fokozatba.
Na de ez volt a legkevesebb, szépen tudtam haladni a tengerparton úti célom felé, mígnem nagyjából az út felénél egy horvát rendőr lányka utánam nem fordult, mivel a legutóbbi megállásom után nem kapcsoltam fel a világítást. Pontosabban szembejött velem, majd két perccel később előttem volt és felnyomta a kéket. Pontosan egy strand köves parkolójába kanyarodott be, én utána. Mivel a magyar nyelv nem ment neki (de a német és az angol sem), így a gugli fordítót használta. Még jó, hogy volt nála telefon, amin volt net. Horvát-német fordításban láttam, hogy a világítás miatt állított meg. Kérte a "dokumenti dokumenti"-ket. Mit adhattam volna neki, mint a jogsimat és a biztosítás zöldkártyáját. Nézte, hogy mit kell nézni rajta. Kérdezte, hol van rajta az azonosító. Rámutattam az alvázszámra, azt kell nézni rajta. Sem a motor adattábláját, sem pedig a motor "rendszámán" szereplő alvázszámot nem ellenőrizte. Aztán egy tollal vonalkázott papírra felírta az adataimat, majd rádión lekért körözésben (csak gondolom, mert a nagy horvát tudásommal sikerült megérteni a nevemet). Végül elengedett, szerencsémre nem kaptam bírságot. Az út hátralevő részén különösképp figyeltem a menetfényre.
Továbbkanyarogtam hát a 8-as úton. Elcsodálkoztam, mennyire multikulti ez az egész, gyakorlatilag Európa minden országából láttam motorost, autóst, talán egy-kettő kivételével.
Ahogy délnek haladtam, távolodtam a hegyektől, változott a táj, a sziklás tájat felváltotta a dombos, erdős, illetve réttel tarkított táj. Zadar előtt kb. 10-15 km-re becsatlakozott az autópálya forgalma, így gyakorlatilag autókonvojok alakultak ki. Végül egy enyhébb emelkedő tetején elértem a Zadar táblát.
A városba beérve Magyarországon is ismert áruházakkal, illetve reklámokkal találkoztam. Bemotoroztam a belvárosba, a belváros felé vettem az irányt, a tengerparthoz. Egy mesterségesnek tűnő öbölben kötöttem ki, pontosabban a Liburnska obalán hajtottam végig. Főszezon lévén a sok turista és autó miatt csak nagyon lassan tudtam haladni. Az öböl végén az út 90°-ban kanyarodott balra, és a már megszokott méretű tereptárgyak mellett egy óriási tengerjáró tűnt fel. Ilyet sem láttam még élőben. :) Próbáltam fotót készíteni, hiszen a motoromat még nem fotóztam tengerjáróval. Igyekeztem minél távolabb menni, de sajnos a házak ebben megakadályoztak, ezért a fotóról hiányzik a hajó felső 3-4 szintje.
A Liburnska obalán kerestem egy kis kiülős étkezdét, a motoromat az asztalom közelében lévő árnyékba támasztottam le.
Az ebéd elfogyasztása után elindultam visszafelé, mert már fél három felé járt az idő, és még előttem állt közel 200 km. Igaz, a térképprogram egy bal kanyarral Pag szigete felé akart vinni, rövidebb is lett volna az út 20 km-rel, de én a tengerparton szerettem volna visszafelé menni. A délutáni nap fényében csodálatos fényben tündökölt a kék tenger.
Negyvenkével haladva sokáig tudtam élvezni mindezt. :) Ráadásul a délelőtti szél is teljesen megszűnt már.
Visszafelé, nagyjából Karlobag magasságában, ismét találkoztam a rendőrlánykával, ezúttal az út szélén épp egy autót ellenőrzött. Még intettem is neki, de már csak a tükörből láttam, hogy felnézett, majd ekkor vettem észre, hogy kb. 50 méterre ül a kollégája a rendőrautóban. Arra gondoltam, mi van, ha a kollégája azt hiszi, hogy bemutattam vagy mutogatok nekik, még a végén utánam jön. :) Szerencsére nem történt semmi ilyen, folytattam az utam Crikvenica felé.
Egyszer még megálltam fotót készíteni a tengerről, motorommal az előtérben.
Bámultam a digit órát, mondom, lassan tartalékra kell átfordítani a csapot, majdhogynem 500 km-t mentem ismét a két nappal korábbi Virbovsko utáni tankolást követően. Hát, így is volt, beértem Crikvenicába, és pontosan a benzinkút mellett - 800 méterre a szállástól - váltott át tartalékra a "rendszer". :)
Ez lett a mai túra vége:
Két nappal később elérkezett a hazaút ideje. Összepakoltam a családot, cuccokat be az autóba, majd útnak eresztettem őket. Negyed kilenc magasságában én is felkészültem a nagyjából 550 km-es útra. Tankolással kezdtem, az INA kút felé vettem az irányt. A tankolást csak azért említem meg részletesen, mert eddig még sosem sikerült 8 liter felett tankolnom a motoromba (közvetlen tartalékra váltás után), itt igen, sőt, jóval 8 liter felett valamennyivel.
Beütöttem az útvonaltervezőbe Letenyét mint úti célt, majd nekiindultam a közel 300 km-es útnak. Most szerencsére nem arra vitt, amerről jöttem, hanem a 3-as úton, ahol igaz, volt egy jó hosszú, közel 20 km-es emelkedő, de sehol sem kellett 1-es fokozatot kapcsolnom. Az autópálya előtti szakaszon meglehetősen nagy volt a forgalom, de a leágazást elhagyva szépen, nyugodtan tudtam haladni a magyar határ irányába. Az időjárás is kedvezett, nem volt már olyan izzasztó meleg, a tegnap esti nagy eső levitte a hőmérsékletet. Fenn a hegyekben majdhogy nem fáztam is. Az út visszafelé gyakorlatilag eseménymentesen zajlott, a motorom rendületlenül rótta a km-eket, én pedig a tájat csodáltam. Károlyváros után Jasztrebarszkát elhagyva a szembejövő oldalon meglehetősen nagy dugó alakult ki, sok-sok km-en keresztül. Zágráb előtt csúnya felhők tűntek fel az égen, de reménykedtem, nem kell felvennem az esőruhámat. Zágrábot elérve észak felé vitt az utam. A város visszafelé már némileg ismerős volt, próbáltam ugyanazon az úton haladni. Elmentem amellett a kút mellett, ahol idefelé megálltam. Tudtam, hogy még 353 km vár rám. :) Sesvete-t elhagyva sajnos erősen borult volt az ég, pont abban az irányban, amerre én mentem. Reménykedtem, mert a feketeség némileg jobbra volt tőlem, hátha el tudom kerülni. Szemerkélni kezdett az eső, majd elállt. Végül nem volt szerencsém. Novi Marof magasságában szakadni kezdett az eső, én pedig behúzódtam egy eresz alá. 20 perc várakozás után csendesedett, majd felvettem az esőruhámat. Nagyjából 3 km-t haladtam, az út teljesen száraz volt már. Varasd környékén ismét borulni kezdett, Csáktornya előtt pedig ismét nagy volt a feketeség. Az esőt sikerült megúszni, Hodosány előtt már láttam, hogy keresztezte az utam az esőfelhő.
A határ előtt 1 km-rel muszáj voltam felmenni az autópályára, más út nem volt sajnos. A határon kb. negyed órás várakozás következett, majd beléptem az ország területére. Na még 250 km! :)
Nagykanizsára beérve már szépen sütött a Nap, meg is álltam rövid pihenőre egy benzinkútnál. Induláskor arra gondoltam, sima utam lesz hazáig, bár, mondta a záporokat.
Hollád után láttam, ismét borul az ég. A Balaton felől jött egy feketeség. A nagy eső előtt sikerült behúzódnom Balatonkeresztúron egy benzinkútra. 7 óra felé járt az idő, még előttem volt közel 200 km. Nagyjából 20 perccel később csendesedni kezdett, útnak indultam. A Balaton déli partján így estefelé nagy volt a forgalom, de a kis kétkerekű előnyeit kihasználva gyorsan tudtam haladni a kialakult kocsisorok mellett. Ahogy elhagytam a Balatont, rám sötétedett. Nagyjából 5 km-rel Polgárdi előtt váltottam tartalékra, majd a Polgárdi körforgalomnál lévő benzinkúton telecsorgattam a tankot, 7,95 l benzin fért bele. Aki figyelt, emlékszik rá, hogy Crikvenicában a benzinkúton 8 l felett tankoltam, pedig ott nagyjából 800 métert mentem tartalékon, tehát annak megfelelő mennyiségű nafta hiányzott a tankból. Itt közel 5 km-nek megfelelő. Hogy is van ez? Már mindegy...
Hazautam sima volt, nagyjából 11 után értem el a Budapest táblát, a garázs előtt 3/4 12-kor álltam meg. A mai nap 554 km lett a vége, a horvát kirándulás alatt összesen 1.475 km-t tettem meg.
Ez lett a vége:
A tengerpartra keddi napon indultam, Zadarba csütörtöki napon mentem, haza pedig szombati napon érkeztem meg. Aztán utána döbbentem rá, hogy a rákövetkező szerdára egy Balaton körút is be van iktatva. Na még 420 km. :)
A motorom 8 nap alatt kb. 1.900 km-t ment. Az úton semmilyen műszaki hiba nem lépett fel. Tartalék alkatrészt sem vittem, csupán egy gumijavító készlet volt nálam, illetve a gyári szerszámkészlete, amibe még 2 tartalék gyertyát tettem, de ezeket sem kellett elővenni.
Azt gondolom, mindez egy 32 éves - felújítás nélkül 114 E km-t futott - 50 ccm-es széria motortól nagyszerű teljesítmény. Persze fontos megjegyeznem, hogy ehhez hozzájárul a rendszeres karbantartás és a szédítő 42-es, max. 45 km/h-s sebesség.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
