‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Soha korábban nem szerveztem motoros rendezvényt, hát ennek is eljött az ideje, még ha egyelőre csak ilyen kicsiben is.
A depressziós szürkeségben, főleg a tél vége felé, szívderítő és lélekmelengető élmény tud lenni, amikor az ember meglátja az első hóvirágot a hó alól előbújni. Persze ekkor még lehet rém hideg és barátságtalan az idő, de a hóvirág már jelzi az elviselhető időszak (értsd: tavasz) közeledtét, még ha a természet virágba borulására akár további másfél-két hónapot várni is kell. 
A túra névadója
Valami hasonló megfontolás vezérelt, amikor tavaly ősszel bevásároltam egy családi kiszerelésű hóvirághagymát, és ötösével-hatosával elültettem őket a kert különböző pontjain, kertészeti ismeretek tökéletes hiányában mégis bízva abban, hogy valamelyik kiszemelt helyet a hagymák közül legalább egy-kettő kellemesnek fogja találni, és a növénykék majd szépen kidugják a fejüket február elején.
Mondanom sem kell, nem egészen így történt a dolog. Egyrészt az elültetett hagymák többsége még február végén sem mutatott semmiféle aktivitást, másrészt azok is, amelyek kidugták a fejüket a föld fölé, ezt csak március elején tették meg, kb. egy hónappal később, mint az a hóvirág-kolónia, amelynek sorsát a Diós árokban évek óta figyelemmel kísérem, és amely rendszerint február elején már barátságosan jelzi a tavasz közeledtét. 
A jeles alkalomra a 103-as kapott két új gumit. A CB a háttérben pedig a hengerfej-felújítások istenéhez imádkozik
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy valami világrekorder későn virágzó hagymába sikerült magam bevásárolnom, most annak drukkolok, hogy legalább a rendszerint április elején feléledő gesztenyefákat sikerüljön megelőzniük.
Amikor a hóvirágtúra ötlete megfogalmazódott bennem, akkor pont az vezérelt, hogy a szezonnyitó motorozást akkorra érdemes időzíteni, amikor bár még nincs enyhe idő, de már motorozásra ímmel-ámmal alkalmas az időjárás. Reméltem, hogy mire a hóvirágjaim akcióba lendülnek, a normális motoros idő is megérkezik. Arra álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy az időjárásnak jobbak a reflexei, mint a hóvirágjaimnak. Ezért történt - így utólag töredelmesen beismerem -, hogy a túra meghirdetésekor nem a saját hóvirágjaimat vettem alapul, hanem a szomszéd kertben tenyészőket. Azok ugyanis már elkezdtek nyújtózkodni az ég felé, amikor az én egyáltalán nem teszkógazdaságos hagymáim még jócskán téli álmukat aludták. 
A túra útvonala
A korai időpontnak és a szándékosan takaréklángú promózásnak tudható be, hogy a túrán összesen 9-en vettünk részt. A rendőrségen eredetileg 15-30 főt jelentettem be, de mivel korábban semmi hasonlót nem szerveztem, nem bántam, hogy a pilot epizód ilyen családiasra sikerült. Meg hát én magam voltam az egy szem szervező és rendező, vajon mi a fenét kezdtem volna 150 emberrel?
Seregszemle
A túra hirdetését alig néhány nappal a túra tervezett időpontja előtt kezdtem el, egyrészt ugye mert nem akartam, hogy nagyon sokan legyünk, másrészt pedig az időjárást lehetetlenség néhány napon túl előre látni, és a március még vastagon az az időszak, amikor nulla és plusz huszonöt között napközben bármibe belefuthat az ember. Végül örülök, hogy nagyjából 17 fokban és napsütésben tettük meg a 17 kilométeres városi távot, emlékeim szerint ezen a napon néhány országos melegrekordnak is sikerült megdőlnie. 
Gyülekezés és rajt a Hősök teréről
A maroknyi kismotoros március 4-én délután 2-kor rajtolt el a Hősök teréről rendőri felvezetéssel. Előtte kicsit ismerkedtünk, beszélgettünk, a korán érkezőkkel tippelgettük, hogy a meghirdetett rajtig vajon hányan fognak még befutni. Mellettünk pedig popslágereket üvöltő (olykor félmeztelen) brit fiatalok élvezték a beerbike által nyújtott szolgáltatásokat. (Tényleg, ki a fenének támadt az a falrengetően remek ötlete, hogy ezeket a beerbike-okat beengedi a forgalomba, amikor az autósokat egy "E" jelzést nem tartalmazó lámpabura miatt is fél órát csuklóztathatják a rendőrök?) 
Először az Andrássy-Bajcsy kereszteződésében sikerült bedugulnunk
Dióhéjban a következő útvonalon haladtunk: Hősök tere, Oktogon, Lánchíd, Vár, Attila út, Gellért tér, Szabadság híd, Múzeum körút, Dob utca, Erzsébet körút, Oktogon, Hősök tere. Az útvonal megválasztásában számomra az volt a legfontosabb szempont, hogy a váron mindenképpen keresztülhaladjunk, bár így utólag be kell, hogy valljam, az Andrássy-Bajcsy kereszteződése, illetve a Lánchíd nem bizonyult nagyon jó döntésnek. A hídon annak ellenére, hogy szombaton kora délután az ember nem számít nagy forgalomra, végig lépésben kellett haladnunk. Tovább borzolta az idegeinket, hogy balra és jobbra tekintgetve jól lehetett látni, hogy az Erzsébet és a Margit hídon folyamatosan halad a forgalom. A Clark Ádám térről a várba induló Hunyadi János utcától titkon tartottam egy kicsit, mert viszonylag meredek, de amikor indulásnál láttam, hogy nagyjából az én 103-asom a leggyengébb motor, és még az is egész szép tempóban fel tud menni, bíztam benne, hogy nem lesz baj. Szépen fel is értünk a várba, kettéhasítottuk a Dísz teret, majd az Attila út felőli oldalon lecsorogtunk, illetve lecsorogtunk volna, ha a sorompó nem fogja meg a kis csoportot 2-3 percre. Legalább volt idő és lehetőség néhány képet lőni. 
A várban a sorompónál ismét feltorlódtunk, de ezt mindenki türelemmel viselte. Nem siettünk sehova
Az Attila úton a Gellért térig folyamatos tempót mentünk. A Gellért téren egy lámpánál kicsit kettészakadtunk, de a lemaradókat bevártuk, és szépen átpöfögtünk a Duna fölött, majd a Múzeum körúton ismét kicsit bedugultunk. De nem is siettünk sehova, délután 4-ig volt rendőri biztosításunk, addig meg gyalogtempóban is visszaérünk a Hősök terére. A Dob utcán szintén komótosan csordogált a forgalom, majd balra az Erzsébet körútra kikanyarodva ismét felgyorsultunk. Az Oktogonnál egy lámpánál újfent kettészakadtunk, vagyis hát egyedül a rendőrautó jutott át a lámpán, mi, motorosok pedig a piros lámpánál szolidan olajos benzingőzbe burkolóztunk. 
Az Oktogonnál csak a rendőrautó tudott átcsusszanni a zöldön. Mi addig malmoztunk
Az Andrássy úton majdhogynem nyélgázon haladtunk végig, és nagyjából egy órányi önfeledt tavaszi pöfögés után délután 3 körül begurultunk a Hősök terére. Itt még egy kicsit lődörögtünk, ismerkedtünk, néhány szót váltottunk a kis túránkkal kapcsolatban, majd mindenki elindult hazafelé a korán érkezett napos tavaszi időben.
Ami engem illet, a szezonnyitó túra maximálisan elégedettséggel töltött el. Nem azért, mert én szerveztem, hanem mert minden tényező klappolt: volt jó társaság, már-már szürreálisan kellemes idő, segítőkész rendőrök, szép város és (egy elszabadult kipufogórögzítést leszámítva) nulla műszaki hiba. Azt hiszem, így első túrának nem bántam, hogy nem voltunk sokan, ahogyan azt sem bántam, hogy nyugodt tempót diktáltunk. Sokan hónapok elteltével ilyenkor indítják be először a motort, és nem baj, ha az első úthoz nyugodt tempó és rendőri felvezetés is párosul. Ennyi idő alatt tényleg el lehet szokni a motorozástól. 
Yamaha Vinók, ha találkoznak...
A résztvevők közül többen felvetették, hogy érdemes lenne tavasszal-nyáron egy nagyobb túrát is szervezni, mondjuk Szentendrére, Esztergomba vagy a Velencei-tóhoz. Én nem leszek semmi rossznak az elrontója, de azért az több szervezést és supportot igényel majd, mint ez a szezonnyitó kis Hóvirág túra. De mindenképpen jó tudni, hogy egy maroknyi motorosra bizton számíthatok. Remélhetőleg addigra a hóvirágjaim is magukhoz térnek mély téli álmukból.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
