Mostanában a Duna World-ön adják ismét a Linda-sorozatot. Sok tekintetben kicsit fura nézni, mert például mindenki mindenhol cigizik, amit ma már nem lehet, a számítógépes programok mágnesszalagról futnak, a főhős pedig egy sárga csehszlovák mopeden közlekedik. Ugye a moped manapság nem nagyon divatos közlekedési eszköz, plusz azóta Csehszlovákia is megszűnt.
(Fotó: Zomborácz Iván/Totalbike.hu)
Általában a negatív karakterek cigiztek, a jók inkább sportoltak. A Linda annyiban mindenképp eltér a ma készülő sorozatoktól, hogy filmre forgott. Akkoriban készültek tévéfilmek, ma nem forgatnak filmszalagra televíziós műsort, kizárólag elektronikus rögzítést használnak. Ez teljesen más világítást, vágást, felvételi módot igényel. A Linda utószinkronizált volt, nem volt eredeti hang, ami azért megdrágította és meghosszította a munkát. A Fotómodell című részben a Margit-hídon Barkasokat látni, sok Wartburgot, és összességében viszonylag kevés volt a jármű, tehát szinte üres a Margit-híd mögöttem, egészen elképesztő.
Le sem kellett zárni utakat a forgatáshoz?
Nem. Amikor az Erzsébet-hídon a középső záróvonalon kellett mennem a Babettával csúcsforgalomban azért, hogy a helikopter körülöttem tudjon körözni, akkor sem volt lezárva, de azért akkor már nagyobb volt a forgalom. Ez már a 80-as évek legvége volt. Három sáv jobbra, járom sáv balra, hát nem volt egy életbiztosítás az sem, sok minden más mellett, mert azért a helyszínt biztosító rendőrök nem mindig álltak a helyzet magaslatán. A Déryné étterem előtt például a rendőr mondta, hogy „nyugodtan hajts át itt ezen a négy sávon, meg a villamossínen”, de aztán valaki hátulról megszólította, ezért hátrafordult. Én meg úgy mentem át a négy sávon teljes gázzal, ami a Babetta esetében 50km/h-t jelentett, hogy pont fél centi volt az életem és az elrobogó terepjáró között, amit a rendőr később egy virágcsokorral próbált kompenzálni. Már nem beszélnénk itt, ha valaki nem segít odaföntről.
Komolyabb baleset akkor szerencsére nem volt...
Nem.
Pedig félelmetes nézni, hogy akkoriban még Linda bukósisak nélkül cikázott a városon át. Én a kertből sem merem kitolni a motort bukósisak nélkül.
Sok mindennel találkoztunk, helyszínelő részeg rendőrökkel… Nem tudom, hogy van-e ilyen ma…
Biztos nincs.
Biztos nincs, de az éppen éjszaka történt, mulatozásból mehettek haza, és tulajdonképpen kidőltek a kocsiból. A budapesti gépjárműpark jellegét azért a 80-as években megpróbálták ellensúlyozni, mert a Lindát külföldi piarca is szánták. Sok országban ment is, hallottam magamat például japánul és szlovákul is beszélni. A stábban volt valaki, azt hiszem, a fotós, akinek volt egy nyugati autója, az a bizonyos fehér Opel – még a szövegben is benne volt, hogy „egy fehér Opel áll az alagútnál, és benne van a tengerimalac” –, ami Budapest összes utcáján ott állt a háttérben, mert egyébként csak Wartburgok és a szocialista gépjárműpark legszebb példányait lehetett látni az utcán. 88-ban azért már picivel jobb volt a helyzet, de 81-ben ez volt.
(Forrás: Görbe Nóra Facebook-oldala)
Voltak rendezői instrukciók arra vonatozóan, hogy hogyan kell kamera előtt motorozni? Máshogy kell filmen motorozni, mint általában?
Nem, egyszerűen megkaptam gyakorlásra a motort, mielőtt elindult volna a sorozat. Olyan azért volt, hogy a kamera miatt a másik oldalon kellett leszállnom a motorról, és azzal a mozdulattal, ahogy a Babettát sztenderre húztam, a kipufogót gyönyörűen a vádlimra sütöttem. Lett belőle szép kis égési sérülés.
Ez nekem ismerős, a mopedemnek bal oldalt volt a kipufogója, a Simsonomnak pedig jobb oldalon, úgyhogy annak idején egy héten belül kétszer sikerült nekem is a vádliégetéses manővert előadni. Hasonló autós élményei voltak?
Nem igazán, a forgatáson Béla [Szerednyei Béla] vezetetett, ő meg jól vezetett. Azért volt gokartozás, ami rettenetes volt, de a krosszautót nagyon élveztem. A forgatás egy Kecskemét melletti gokartpályán zajlott. Azt borzalmas volt vezetni. Nem is tudtam olyan gyorsan menni vele, ahogy a forgatás szempontjából kellett volna. Rettenetesen kényelmetlen volt, ütötte a hátamat, derekamat… A krosszautó viszont, ahol a sarat nyeltem, az baromi jól ment! Az jó érzés volt. Ment is, mint az őrült!
A Babettából csak egy volt a forgatáson? A Knight Riderhez állítólag egyszerre vagy négy KITT-et használtak, hátha épp lerobban vagy összetörik valamelyik…
Azt nem merem állítani, hogy 88-ban ugyanazt vezettem, mint 81-ben, de egyszerre csak egy volt. A televíziónak volt még akkor gépjárműparkja…
A televízióé volt a Babetta?
Igen. De hogy ezt időközben bütykölték, újították, festették-e, nem tudom.
Volt olyan, hogy a forgatáson lerobbant a moped?
Nem.
(Fotó: Zomborácz Iván/Totalbike.hu)
A Lindában a klasszikus nemi szerepek mintha megfordulnának. Mindig a nő a karakán, bátor, lendületes figura, a férfiak meg olyan pipogyák…
Mint az életben… Igen, ez erre épült. Pécsi Ildikó háromszor akkora, mint a Bodrogi. A Szerednyei Béla karakterével pedig Linda karaktere, munkamániája állítható szembe. A Linda tudatosan felépített erős lénye mellé muszáj volt… Az biztos, ha velem így beszélne bárki, mint ahogy Linda beszélt a vőlegényével, akit, szegényt, a filmekben mindig lepattintottam, akkor az illetővel már réges rég nem állnék szóba. Mikor megnézek egy Linda-epizódot, nem is értem, hogy Tomi miért van még Lindával…
Ezt én sem értettem soha. A 80-as években elvállalni a Linda-szerepet szakmai szempontból mennyire volt kockázatos, és mennyiben jelentett kiugrási lehetőséget?
Semennyire nem volt kockázat, mert sok tévéfilm készült akkoriban. Olyan sok mindent játszottam mellette – parasztlányt, fiatal feleséget, történelmi személyiséget kosztümös filmben… Az egyetlen dolog, ami határeset volt, az a balettes és ritmikus sportgimnasztikás múltam miatt a verekedés volt.
Úgy látom, ez elég jól sikerült. Barátnőm az egyik epizódot nézve kérdezte tőlem, az egykori karatékától, hogy amit a filmen lát, azok tényleg szabályos harcművészeti mozdulatok-e.
Igen, eredetileg a most már hét danos Harmat Lászlótól tanultam taekwondózni, aztán Patakfalvi Miklós mutatta a mozdulatokat. A kocsmai verekedéseket pedig Pintér „Oroszlán” Tamás dolgozta ki.
(Forrás: Görbe Nóra Facebook-oldala)
Időnként felröppen a hír, hogy a Lindának esetleg elkészítenék a folytatását. Ha erre lehetőség nyílna, örömmel beleugrana? Mennyi esély van erre?
Semennyi. Ez a mese kategória, mert nem szánnak rá ennyi pénzt. A tévésorozatok ennek töredékéből készülnek. Ez drága műfaj. A játékfilmet kétszer utasította el a Nemzeti Filmalap, mert kockázatosnak vélték, annak ellenére, hogy a négy főszereplő mindegyike él még. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a közönséget nem érdekelné, hogy egy mai közegben hogyan mozognak ezek a figurák, és hogy kivel mi történt azóta. Egy magánbefektető indította el az egész lavinát, vagyis az ő megrendelésére készült az első forgatókönyv, de ő később elhagyta az országot és a témát. Gondolom, amíg mozogni tudok, én örülnék neki, mert meghatározó dolog volt az életemben. De egyáltalán nem csak pozitív hozadékkal. A korabeli kritikának például eleinte nagyon furának tűnt. De idővel megszokták ezt a stílust. Egy szegedi fiatalember mesélte, hogy annak idején magnóra vette a filmet, s a hangját hallgatta. Lelki szemeivel pedig látta közben a jeleneteket. Meg hát azóta is rengetegen idéznek mondatokat.
Linda ma már valószínűleg nem mopeden közlekedne…
Nem. A tervek szerint a rendőrségi bevetéseken terepjáró lett volna, egyébként pedig egy zöld bicikli. Tiszta Critical Mass. Azért a keverék, amivel a Babetta ment, elég büdös volt ám…