‹⊗›
Extra érdekességekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Aki csak olyan motoros írást hajlandó elolvasni, amelyet a szerző több hetes tartós teszt után vetett papírra, legyen oly jó és ne olvasson tovább. Merthogy a motorral, amiről szó lesz, egyetlen métert sem mentem. Mindjárt elmondom, hogy miért, de előbb kivárom, míg a fanyalgók becsukják a böngészőablakot.
...1...
...2...
...3...
Szóval. Mivel Milánnak láttam már egynéhány motorját, a mérges kis Honda Caminót, valamint a szinte új Fantic Sprintert pedig egy éve ki is próbálhattam, látatlanban is tudtam, nagyjából mire számíthatok, amikor beesett a Fb-message, hogy tulajdonképpen lenne itt egy Puch Cobra T névre hallgató érdekesség a blog számára.
Ha az ember csak annyit üt be a Google-ba, hogy Puch Cobra, akkor a legtöbb képen egy teljesen más motort fog látni. Persze a sima Cobra is állat, egy 7 Le-ig felhúzott kétütemű 50-es, de az tulajdonképpen egy kis naked bike kis plexivel megspékelve, amiből a normális példányok már így is 3-4000 euró környékén futnak a Willhabenen. De ma már sajnos ott tartunk, hogy tőlünk nyugatra az MS 50-en, a Maxin és a Lidón kívül lassan minden eladó Puch kismotor 3000 eurós magasságból rugaszkodik neki. A mai mustra alanya azonban nem egy sima Cobra, hanem egy Cobra T, ami a Puch első trial motorja volt. Ebből fejlesztették ki 1979-re a Rangert. Cobra T-t most láttam élőben először, Ranger mellett viszont már volt szerencsém egy sörrel és egy hot-doggal a kezemben a Wolfgangsee partján pár percet álldogálni, de ennél közelebbi ismeretséget vele sem kötöttem.
A teljes körű felújításon átesett Cobra T-t sem volt lehetőségem kipróbálni. Ennek oka meglehetősen prózai: az egy évig tartó és minden apró részletre kiterjedő munkálatok a napokban beértek, és egy külföldi hirdetőoldalon egy amerikai gyűjtő egy szemmel is jól látható összegért már le is csapott a motorra. De addig is, amíg a motor nem utazik el Belgiumba, hogy onnan áthajózzák az Újvilágba, körbesétáltam a kismotort. Viszont így, hogy nem kergettem körbe a szokásos próbakörre, most ne számítsatok tőlem Csikós-féle episztolára, de a képek úgyis önmagukért beszélnek.
A motor nem csak külsőleg, de motorikusan is teljesen megújult: a nicasilos 70 köbcentis Airsal henger Milán elmondása szerint a rövid áttételezésű váltóval együtt 70-es tempóra teszik képessé a motort, amit a felújításkor szintén alaposan kezelésbe vett dobfékek határozottan lassítanak. Az egyik legnagyobb érvágást a műanyag tank felújítása jelentette: nem csak új fényezést és matricákat kapott, de belül is ki lett öntve, így már nem meglepő, hogy csak a tank 70.000 forintot emésztett fel. Igazából nem sok dolog maradt változatlan: talán a vázzal, a kormánnyal és a kipufogóval volt a legkevesebb munka.
De a felnik már újra lettek fűzve, és a teljesen új fényezés és matricázás is jól látható. A kilométeróra és a gumik is újak, a gyári virsligumi helyett hátra még pont befért a 18-3.25-ös, elöl pedig csak 2.50-es van. A hurkás ülés és a szálcsiszolt első felni a Mokka Cycles műhelyében készült. Ja, mert azt még nem is mondtam, hogy a felújítást ők végezték.
Végül egy kis bennfentes infó: Milán eredetileg nem eladásra, hanem saját használatra szánta a kismotort, de mivel a felújítási költségek végül a tervezett duplájára rúgtak, nem lett volna értelme a tetemes összeget a motorban parkoltatni.
Köszönöm Milánnak a képeket!
‹⊗›
Extra érdekességekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
