Nem, nem Simson Star ferde tankkal, kis kerekekkel és lábvédővel...

Sanyi múltkori polemikus hangvételű olvasói levelét követően mai mustránk tárgya egy Puch DS 50 lesz (vagyis ha szigorúan nézzük, akkor most már DS 60, de erről majd később), amit István, a tulaj elmondása szerint már sok mindennel összekevertek az utcán, de legritkábban annak nézik, ami valójában, vagyis Puch DS 50-nek.

Ezt azonban az egyszeri járókelőktől és motoros társaktól botorság lenne zokon venni, hiszen ez a típus Magyarországon ritka, mint a fehér holló. És nem csak itthon, de származási helyén, Ausztriában sem jön szembe minden faluban. Azonban ez mit sem változat azon, hogy míg Magyarországon csak gombokért lehetne eladni, nyugati szomszédunknál 1000 euró alatt még egy lefingott darabhoz se lehet hozzájutni, és akkor még ott van, hogy gatyába kell rázni a dolgot, alkatrészeket felhajtani, krómoztatni, fényeztetni.

Puch DS 50

Szóval akinek rengeteg pénze és ideje van, nyugodtan fogjon bele a veteránozásba. Vagy ha ezek nincsenek, igyekezzen megszállottsággal kompenzálni. A veteránozást nem nagyon lehet félgőzzel csinálni. Az ember éjjel szerszámokkal és alkatrészekkel álmodik, nappal pedig a buszon vagy villamoson ülve honlapcímeket mormol magában.

Puchos karrierjét István nem ezzel a darabbal, hanem ennek elődjével kezdte. 2001 nyarán vett ugyanis egy MS 50-es mopedet, ami bár teljesen máshogy néz ki, a két jármű motorikusan mégis egymás ikertestvére. A rokonság a DS 50 egyébként immáron turbóhűtésű blokkját vizsgálgatva abból is kitűnik, hogy jóllehet ez a típus pedál helyett berúgókart kapott, azt pont az elődmodell pedáltengelyére szerelték. Sőt, amikor az ember a blokk jobb oldalán - előrefelé - lenyomja a berúgókart, a bal oldalon is látható, ahogy a tengely végződése a berúgókarral együtt forog. 

"a tengely végződése a berúgókarral együtt forog"

István a motort 2001 őszén találta Csornán, amolyan fellelt állapotban. De azért nem kell elhűlni; a korabeli képeket elnézve ez a "fellelt állapot" szerintem már eleve vállalható kiindulási alap volt. Így kinéző motorokat a hirdetőoldalakon itthon majdhogynem "teljes felújításon átesett" szöveggel szoktak reklámozni. És akkor ez az a dramaturgiai pont, ahol a spenótzöld Simson S51-esem nem túl hosszú, de annál eseménydúsabb történetébe nem kezdenék bele.

A motor nem mai csirke, majd' 50 éve, valószínűsíthetően 1967-ben készült. Azért írom, hogy valószínűsíthetően, mert a motor táblácskáján a Baujahr rubrika nincs kitöltve, úgyhogy a típustörténet alapján a '67 legfeljebb egy erős tippnek tekinthető. A megbízhatósággal alapvetően nincs probléma, István egyetlen emlékezetes motortolást tudott felidézni, ez a Görzenáltól a 11. kerületig tartott. Annyi történt, hogy a motor egyszerűen megállt, de utólag kiderült, csak egy kóbor generátoralkatrész ékelődött be, ez okozta a leállást, és szerencsére nem a dugattyú köszönt el. (Ja, egyébként motortolásban én is nagyon erős vagyok, de ezt a kérdéskört most szintén nem bontanám ki, mert a fiktív történet végén egy dühből felgyújtott, majd a Margit híd korlátján átemelt és a Dunába hajított spenótzöld Simson S51-et kellene magam elé képzelnem).

három fokozatú markolatváltó

A motor egyébként eredetileg 50 köbcentis, kétütemű és egyhengeres, bár István szerzett rá egy tuning 60-as hengert ugyancsak szép nyitott tuning kipuval, de az eredmény némileg csalódást keltő volt. Egyrészt az elvileg összeillő henger és kipufogó mégsem passzolt, kellett a kipufogórögzítésből kicsit radírozni itt-ott, másrészt a teljesítménynövekedés sem lett számottevő. A végsebesség most valamivel 70 fölött van, de a fogyasztás is valamicskét megnőtt. Nagy száguldozásba azonban egyébként sem érdemes kezdeni, mert egyrészt a kerekek eleve csak 12 collosak, másrészt a hátsó kerék valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem kedveli a szimmetriát: ez virágnyelven azt jelenti, hogy nem lehet középre belőni. Ennél a pontnál harmadszor ugrott be a saját egykori S51-esem, ami a görbe váz miatt csak nagy jóindulattal volt egy nyomon haladónak nevezhető, de nem, itt a váz tényleg szögegyenes. A keréktengellyel vagy talán a távtartókkal van valami, de hogy mi, azzal kapcsolatban most tényleg nem kezdenék el ötletelni, mert ha az elmúlt egy évtizedben senkinek sem sikerült rájönnie, a gyors mustra alkalmával én sem fogom tudni a zsebemből - pláne nem a CB-m szerszámos rekeszéből - a bölcsek kövét elővarázsolni. 

barátságos méretű tárolórekesz az ülés alatt

Magyarországon tehát a DS50 teljesen egyedinek számít, és a minőséggel sincs gond. Problémát csak a drága és nehezen fellelhető alkatrészek, meg helyenként a túlbonyolított megoldások okoznak. István elmondása szerint a hátsó keréktengely is egy ilyen dolog, nem lett volna ugyanis szükségszerű, hogy gyárilag hat darabból kelljen összelegózni valamit, ami más motorokban egy darabból kiesztergálva is nagyon jól érzi magát. Valószínűleg a hátsó kerék excentrikusságának szele is innen fúj (bocs).

De a néhány nyűg mellett rengeteg szerethető dolog is van a motoron. Mindjárt a térdvédő burkolattal kezdeném, ami már hűvösebb nyári napokon is jó szolgálatot tud az ember tagjainak tenni. Aztán ott van a kis kallantyú a jobboldali markolat alatt. Nem, nem szívató. Nem, nem dekompresszor. Hanem.... cs-e-n-g-ő. Pontosabban: az első lámpa alá, a burkolat rácsozott, Puch feliratot viselő része mögé elrejtett csengő bovdenes kallantyúja. Nagyon vicces megoldás, de ugye kicsit a hátsótengely-szindróma juthat az eszünkbe: így is meg lehet csinálni, de azért messze nem ez a legegyszerűbb megoldás.

a csengő

Annak részletezésébe, hogy pontosan mennyi mindent kellett a motoron megjavítani és/vagy felújítani, bele sem kezdek. Aki veteránozik, az tudja, hogy egy új - és gyári - markolatguminak ugyanúgy lehet napokig örülni, mint egy lekrómozott felninek vagy két ritka méretezésű korhű fehér oldalfalú guminak. De mindez jelen esetben korántsem csak az öncélú esztétikumot szolgálja: István ezzel jár minden nap dolgozni, és állítja, százszor annyian megbámulják a Puchon, mint amikor Harleyval járt.

a rendszám csak dekoráció, cserébe Wisconsin államra, a Harley hazájára utal

Ha jön szembe veletek egy DS 50, nyugodtan kiabáljatok át az út túloldalára, hogy "Szevasz, István, király a motorod!", mert jó eséllyel ő fog rajta ülni.

Aki régi járművekkel foglalkozik, ha akarná sem tudná elfelejteni, hogy apró részletekből áll össze az egész, de a dolognak tulajdonképpen sosincs vége. Egy autó vagy motor felújítását nem nehéz elkezdeni, de befejezni sosem lehet. Legfeljebb csak abbahagyni. De a nyűgök ellenére összességében nagyon lehet élvezni.

♠  ♠  ♠

Ha van a birtokodban ilyen vagy valamilyen más típusú, érdekes pedálos kismotor, amit egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnál, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)