‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.
‹⊗›
Mai posztunkban elsősorban azoknak szeretnénk kedvezni, akik úgy gondolják, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban a blogon a mérleg nyelve túlságosan a nyugati tesztalanyok felé billent el. Alapvetően az a célom, hogy minden márkából és típusból lehetőleg szép állapotúakat akasszak horogra, ezúttal viszont biztosra mentem: Péter Simson Schwalbéját szintén a júniusi Mopedmetal felvonuláson szúrtam ki a blog számára. Akkor ő szabadkozott, hogy még mindig nem százas a gép, meg hogy ezt és azt meg kellene rajta csinálni, de biztosíthatok mindenkit, hogy már akkor úgy nézett ki a dolog, ahogyan anno kitolták a gyár kapuján, ha ugyan nem jobban. Péter Schwalbéjának képe ugyanis az etimológiai szótár "patika" szócikke alatt is szerepelhetne illusztrációként. A festéssel szerencséje volt, mert az pont így nézett ki, mint most, nem is kellett hozzányúlni, viszont a festésen kívül majdnem mindennel volt valami tennivaló.
sokan az NDK válaszának tekintik a Vespára
Ugye aki rendszeres olvasója a blognak, az találkozhatott már a spenótzöld Simson S51-esem rémtörténetével, amit most itt nem pendítenék meg újra, csak annyit jegyeznék meg, hogy a Simsonokhoz fűződő globális viszonyomat némiképp - de mint most látni fogjuk, alaptalanul - beárnyékolta (értsd: végül világossá vált számomra, hogy nem minden Simson szar).
A Schwalbe úgy került Péter célkeresztjébe, hogy egy haverjának is ilyen volt, és megtetszett neki a forma, meg hát a gyerekkori nosztalgia is közrejátszott. Aztán 2011-ben a jófej párja és családja tálcán nyújtottak át neki egyet: ez volt abban az évben a születésnapi ajándék. Persze a gyertyát ezúttal nem kellett elfújni.
Szülinapi ajándéknak nem rossz
Ha két szép szemünkkel végignézünk a magyarországi - különösen pedig a budapesti - kismotoros kínálaton, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy manapság egy patika Schwalbéra (magyarul: Fecskére) felülni még mindig sokaknak derogál, ehelyett inkább egy bontószökevény Yamaha Jogra helyezik rá nemesebbik felüket; de azért látszik, hogy a megvetett kategória béklyóit egyre több típus tudja magáról levetni, és egyre népesebb azok tábora, akiknél az ifjúkori nosztalgia a felszínre tör. Sokan emlékszünk még a korra, amikor egy tinédzser egy Simsonnal, Rigával, Verhovinával vagy Jawa Babettával már elég nagy király lehetett a környéken, vagy ha az nem is, gróf vagy herceg mindenképpen. Hiszen már egy keleti kismotorral is azonnal kiemelkedett a sanyarú sorsú biciklis tinédzserek kasztjából, bár már akkor is voltak olyanok, akik ismertek valakit, aki hallott olyanról, aki majdnem vezetett egy Honda Daxot. 
Gyári gyújtáskapcsoló gyári kilométerórával. Az óra kiakasztásához azért komolyabb tuningolásba kellene kezdeni
Az olcsó - és nem ritkán vállalhatatlan minőségű - utángyártott alkatrész tulajdonképpen a veteránkorú kismotorozás legnagyobb csapdáját jelenti: az ember 20-30.000 forintért megveszi a kiszemelt gépet, majd amikor valamit pótolni vagy cserélni kell, óhatatlanul is a vételárhoz viszonyít; hiszen nem azért vett olcsó motort, hogy aztán havonta a zsebébe nyúlkáljon. Péter is egy hosszabb tolás és a harmadik kínai vagy ki tudja, milyen gyártmányú gyújtótekercs után döntött úgy, hogy inkább a DDR-feliratosra szavaz.
Eredeti megszakító Karl-Marx-Stadtból
Bár kétségtelenül biztosra ment, hiszen rögtön négyet vett belőle, meg ha már lúd, legyen kövér: kábé tizenöt Isolator gyertyát is leemelt a polcról, és betette a cipős dobozba a többi kincset érő szerzemény mellé. Szerencséje van, ugyanis biztos forrásból dolgozhat. Ráakadt egy öreg NDK-fanatikus szakira, aki nem túl drágán olykor hajlandó kincseinek egy részétől megválni. Azonban az indexeket már nem volt ilyen könnyű összevadászni, az önfeledt borostyánsárga villogás több hónapnyi kutatás és utánajárás eredménye. Ahogyan a vajszínű üléshuzatnak és csomagtartónak is maga a tulaj ment utána, és a menő gyári helyzetjelző beszerzése sem volt egyszerű manőver. Tervben van még a lánc tokozásának vajszínűre cserélése, de mivel úgyis sok arrafelé a sár, olaj és egyéb szutyok, lehet, hogy végül marad az alap fekete.
"A vajszínű üléshuzatnak és csomagtartónak már maga a tulaj ment utána, és a menő gyári helyzetjelző beszerzése sem volt egyszerű manőver"
A Schwalbe konstrukciója kiforrottnak mondható, ha minden egyben van, első rúgásra indulnia kell. A Schwalbéban szolgálatot teljesítő turbóhűtéses blokkot, ami emlékeim szerint az S50-esének igen közeli rokona, sokan jobb konstrukciónak és megbízhatóbbnak tartják az S51-es erőforrásánál. Az erő jelen esetben egy három sebességes lábváltón keresztül jut el a hátsó kerékhez. A váltó némi megszokást igényel, mert a trepni miatt jobbnak látták a mérnökök, ha a felfelé váltást nem lábfejjel a váltókar alá nyúlva, hanem sarokkal hátrafelé taposva végezzük. Egyébként működik, ahogyan kell.
Első rúgásra indult hidegen is
Amitől látatlanban tartottam egy kicsit, az az MZ Trophy első futóművére hajazó felfüggesztés, de a helyzet nem volt vészes, csak kisebb mértékű imbolygás jött elő, Péter szerint az is nagyrészt azért, mert a szervizben nem jól centrírozták ki az első kereket. Ezt leszámítva a Schwalbe jól fekszik az úton, ebben a két új Heidenau gumi is partner. A fékeken még kell majd egy kicsi reszelni, egyelőre maradjunk annyiban, hogy első és hátsó is van. Amit viszont nagyon nem szeretek, az a műanyag kuplung- és fékkar. Ez volt az első dolog, amit egykor az S51-esemről lehajítottam, majd öntvényekre cseréltem. Ez Péter Schwalbéján is tervbe van már véve.
Még egy vizsla és két Mini Riga is van a családban
Összességében a Schwalbe városban jól használhatónak tűnik, 1964 és 1986 között volt ideje a technikának kiforrni. Jó alternatívája lehet bármilyen mopednek vagy robogónak (és figyelem, itt a burkolat nem műanyagból, hanem fémből készül), sőt, a térdvédő idomnak köszönhetően akár hűvösebb napokon is nyeregbe ülhetünk, és a felcsapódó sártól is hatékonyan védi meg szarvasbőr cipőnket. Ugyan a futómű és a váltó némi megszokást igényel, de a műfajt erősen addiktív, a Schwalbénál olcsóbban aligha lehet ma ilyen hangulatos járművet beszerezni. Nyűgeinek döntő többségét pedig minőségi alkatrészek beépítésével ki lehet küszöbölni.
♠ ♠ ♠
Ezúton is köszönöm a próbalehetőséget és a szíves vendéglátást a srácoknak, valamint a kitűnő gulyáslevest a ház asszonyának!
Egy sárga Schwalbe történetét egyébként tavaly a Totalbike is megénekelte, mégpedig itt. Következő posztunkban pedig nem egy, hanem rögtön kilenc Schwalbéval fogtok találkozni, merthogy Schwalbéval túrázni is lehet ám!
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.
‹⊗›
Továbbra is él a felhívás: ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt kommentben jelezd, és mi örömmel írunk róla. A felhívást lásd itt, de ha Facebookkal belépve kommentezel, nem biztos, hogy azonnal észre fogom venni, mert sajnos csak az Indával belépők kommentjeiről kapok értesítést.
