‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.
‹⊗›
Augusztus végén volt szerencsém három és fél napot Barcelonában tölteni. Igyekeztem a lehetőséget faltól falig kihasználni, mert egy kétnapos balatoni villámlátogatást leszámítva ez volt idén az összes nyaralásom, méghozzá úgy, hogy Barcelonába alapvetően nem is nyaralni mentem, hanem konferenciára. Úgyhogy két nap konferenciára másfél nap városnézés jutott. Persze közben nem tudtam megállni, hogy szemmel fel ne mérjem a helyi motoros helyzetet. Úgyhogy a blogra és olvasóira gondolva a kétkerekűeket is legalább akkora elánnal kattintgattam körbe, mint a Sagrada Familiát vagy a Güell parkot.
A Sagrada Famíliát már 130 éve építik
A városról dióhéjban: nagyon élhető, már-már kisvárosias benyomást kelt, nincs óriási tömeg, napközben kimondottan kevesen vannak az utcákon, ilyenkor mindenki sziesztázik. A boltok nagy része is bezár, mindenki otthon pihen, majd délután 4-5 körül kinyitnak az üzletek, és este indul be igazán az élet. Ha francia kontextusba kellene Barcelonát beágyaznom, akkor hangulata, lassan hömpölygő életritmusa okán sokkal inkább hasonlítanám Toulouse-hoz vagy Bordeaux-hoz, semmit a szinte egész évben elviselhetetlenül zsúfolt és nyüzsgő Párizshoz - bár nyáron a párizsiak nagy része elhúz délre, a Riviérára, mint a vadlibák, közülük sokan pedig egyenesen Barcelonáig törnek előre.
A Gaudí által tervezett Casa Milà, azaz a Kőbánya
A repülőteret a várossal metró köti össze, a ki- és bejutáshoz nem kell shuttle bus-ra vagy vonatra szállni. Az pedig extra öröm volt a számomra, hogy a város szélén tengerpart is van homokos szabadstranddal, így az egész napos robotolás után nyáron bárki részesülhet a fürdőzés örömeiben. Én is így tettem, bár összesen talán másfél órányi időt volt lehetőségem a tengernél tölteni, amúgy pedig relaxálni sem nagyon tudtam, mert mivel egyedül voltam, senki sem vigyázott a cuccaimra, úgyhogy szépen letettem a víz mellett a hátizsákomat, letakartam egy lopásgátló pólóval, majd a szememet a csomagomra szegezve háttal beslattyogtam a vízbe, ahonnan lazítás helyett folyamatosan azt lestem, mikor fogja valaki felkapni és kiszaladni vele a világból.
Homokos part, egy hosszú nap után jól esik az ejtőzés
A városban sétálva elsőre rögtön szembetűnik, hogy rengeteg a motor és a motoros, méghozzá férfiak-nők elég vegyesen. Ez persze nem ért váratlanul, mert 3 éve Rómában és tavaly Triesztben is ugyanez volt a benyomásom, hiába, ahol egész évben normális idő van, ott egész évben lehet normálisan motorozni (jó, én végig szoktam nyomni motoron a telet, a legutóbbit a zsír új gumikkal felcicomázott Puch Maximmal, de erről le kéne szoknom, állítólag az ízületeknek nem tesz jót).
A Honda Scoopyból is sok van, korábban már írtam róla itt a blogon
Aztán a városban mászkálva az is hamar világossá vált számomra, hogy mopedet a kutya sem használ (mily szomorú!), de nagymotorok se nagyon vannak. Nem tudom, hova lettek a Teréz körúton egykerekező helyi stunt riderek, lehet, hogy csak sziesztáztak, amikor a várost jártam, mindenesetre a spanyolok motoron is tök normálisan közlekednek (szemben az olaszokkal, akik mindenhol úgy húzzák neki, mint süket a csengőt, és a forgalomban minden szabadon tátongó félméternyi helyre kényszeresen be akarnak ékelődni).
A mókás kinézetű Suzuki RV 125 (VanVan) is viszonylag gyakori látványosság
A motoros utcaképet elnézve egyre határozottabban megfogalmazódott bennem a gyanú, hogy a spanyolok a motort abszolút praktikus közlekedési eszköznek tekintik. 50-es és 125-ös motorból láttam a legtöbbet, ezek is döntő többségükben robogók voltak. Jó klasszikus motorok is voltak (én főleg ezeket fotóztam), de eddig nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan kontextus, amelybe kerülve egy Yamaha YBR 125 nagymotor benyomását kelti, de ehhez elég volt Barcelonába utaznom. A helyi viszonyok közepette egy Honda CB 250 (Two Fifty) pedig kifejezetten udvariatlanul nagy helyet hasít ki a térből, egy 650-es Burgman pedig már-már csatahajó benyomását kelti.
A város, ahol egy Yamaha YBR 125 is nagymotor benyomását kelti
A CB 250-eseket nagy lelkesedéssel fotóztam, mert pár évvel ezelőtt majdnem vettem egy szép állapotút vidéken, de mire sikerült volna elmennem érte, addigra elkelt. Ekkor vettem a CB 125-öst, ami ugye művészi mellényúlás volt, még mindig szét van szedve szerencsétlen, nyilván jobban érezné magát egyben, mint dobozokban, de ezen egyelőre nem tudok segíteni, úgyhogy járok szépen a 103-as mopeddel, ha meg messzebbre kell mennem, előtúrom az XBR-t.
Baromi sok volt a CB 250
Összegzésként: a spanyolok a keveset fogyasztó, megbízható, olcsón fenntartható motorokat kedvelik, bár nem tudom, hogy ezt ösztönzi-e valamivel az állam. Nem lennék meglepve, ha így lenne, mert tényleg baromi kevés Harley és Goldwing van, úgyhogy lehet, hogy a kisebb motorokra a regisztrációs adó extra alacsony, vagy a nagyobbakra horror magas.
Ja, és természetesen minden segédmotoron rendszám van, ami kb. fele akkora, mint a nagymotorok rendszáma, rögtön ki lehet szúrni, hogy mi segédmotor és mi nem, nincs "kamuötvenesezés", és nincsenek apróhirdetések "kismotor papírral eladó" vagy "125/50" szöveggel.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért érdemes a Moped blog Facebook-oldalát is lájkolni.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten vagy Budapest környékén, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
