‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
A hazai mopedes szubkultúra az elmúlt években a fejlődés és gyarapodás útjára lépett, bár néha még mindig azzal a szégyenérzettel robogok végig mopeddel a városon, mintha csokit loptam volna a közértből. A Moped blog mellett a Turbometal csapata jár leginkább az élen abban, hogy ez az indokolatlan szégyenérzet a mopedesek körében csökkenjen, és hogy a mopedezés szerethető oldalára is végre napfény vetüljön.
A mopedezés napfényes oldalán
Mai tesztünk alanyát, egy szép Honda Caminót Milán, a Turbometal oszlopos tagja ajánlotta fel. Nagyjából két éve teszteltem már egy Caminót Gödön, akkor nagyon jó általános benyomást tett rám, a fékek, a futómű, a kidolgozás minősége mind-mind korrekt volt, egy dolog hibádzott csak: a motorka nem nagyon akart 35 fölé gyorsulni.
Na ezt a problémát orvosolta Milán rövid úton, amikor minőségi tuningalkatrészeket ajándékozott a Caminónak. A váz és a műanyag burkolatok eleve jó állapotban voltak, azokhoz nem kellett hozzányúlni. A kopó-fogyó alkatrészeken túl (új szíj, új fékbetétek, új gumik) csak a blokk megpiszkálása volt indokolt.
A váz és a burkolatok rendben vannak, a matrica is gyári
Viszont aki ismeri a kétüteműek lelki világát, tudja, hogy a motortuningnak csak akkor van értelme, ha az ember rendszerben gondolkozik. Hiába fúrjuk fel a hengert, ha a megnövekedett erőhatásokat a főtengely nem bírja el, vagy ha a porlasztó nem tudja kellő mennyiségű keverékkel ellátni az égésteret.
A teljes körű tuning jegyében Milán külföldről – alapvetően Amerikából és Hollandiából – rendelte meg a minőségi alkatrészeket. A blokk környékén a hokiban bevett sorcsere történt: a henger, a dugattyú, a hajtókar, a főtengely és a porlasztó is újonnan került beépítésre.
Nem csak az új blokk, de a jó kis rezós kipu is eléggé megszaporítja a ménest
Teljesítményadatot senki sem tud, de 20-ról égészen 50-ig olyat tol a pehelysúlyú variátoros kismotor, hogy némi rodeós előélet mindenképpen előnyt jelent. Ha Milán nem készített volna fel jó előre, hogy mire számítsak, nem kizárt, hogy hanyatt vágódtam volna a motorral, de még így is kicsit úgy éreztem magam, mint Münchhausen báró, aki a törökök elleni csatában felült a repülő ágyúgolyóra.
Nem sokat látni a mutatót 60 alatt
Bár a szokásos csillapítatlan mopedfelfüggesztéstől sokat nem érdemes várni, azért még tudja tartani a lépést a megnövekedett teljesítménnyel. Ahogyan a Magura fékek sem szorultak különösebb tuningra, egy kis takarítás, új fékpofák, és máris fognak rendesen.
A tuningnak leginkább a viszonylag gyorsan fogyó fogazott ékszíj, valamint a fogyasztás látta kárát, hiszen ez utóbbi 4 liter alá nehezen vihető, de ugye fölösleges ecsetelnem, hogy ez a műfaj mennyire nem a deciliterek lefaragásáról szól. Kétségtelen, hogy egy 4 ütemű 125-ös ennek a feléből is eljárkál, de akkor itt most az alma és a körte komparatisztikus vonatkozású összehasonlításának fennforgásával van dolgunk.
A fogazott szíj közelharcot vív a lóerőkkel
A Camino-tuning nem volt olcsó mutatvány, és mondanám, hogy „de minden fillért megérte”, ha nem tudnám Milántól, hogy a motorra fordított összeget sosem fogja viszontlátni. Egyéb motorfelújítási projektek miatt a szeretett Caminónak sajnos mennie kell. A motorka kikiáltási ára 160.000 forint, ami a nagyjából eddig összesen 250.000 forintnyi ráfordítás fényében kimondottan kedvezőnek mondható.
Ha nem lenne A jogsim, meg egy 500-as Hondám a kertben, valószínűleg komolyabb formában elgondolkoznék azon, hogy egy ilyen mérges kis mopedre benevezzek.
A hirdetés itt érhető el. A képeket és a tesztlehetőséget pedig ezúton is köszönöm Milánnak.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.