A blog régebbi olvasói - jó, ez relatív, mert még csak 2 és fél éve fut a blog - talán emlékeznek a jópofa kis Yamaha Mate-re, vagyis Mátéra, a dinamikus teherhordóra, amit Ottó ajánlott fel tesztelésre nagyjából tavaly ilyenkor. A Mate azóta is szolgálatban van, azonban van Ottónak egy hobbija, amiről akkor még nem szóltunk, és amit ő úgy nevez, hogy leletmentés. Ez annyit jelent, hogy nézegeti az eladó motorokat, és amit arra érdemesnek ítél, megveszi, gatyába rázza, majd eladja.
Itt ne üzletszerű kismotor-csereberére tessenek gondolni, hanem amolyan jószolgálati cselekedetre: Ottó így próbálja megmenteni a hazai kismotor- és mopedállományt egy részét az enyészettől. Aki ismeri a mopedpiacot, tudja, hogy ezzel pénzt keresni nem lehet, Ottó is örül, ha az oda-visszaútra elköltött benzinpénz visszajön, de van, hogy az sem.
"Elegáns, erős, elnyűhetetlen"
Na így került hozzá az a két moped, amiről ebben a posztban tulajdonképpen szó lesz. Az első delikvens egy belga gyártmányú moped, leánykori nevén egy Flandria.
A Flandria egy észak-belgiumi kerékpár- és kismotorgyártó, 1951-ben kezdett el kismotorokat gyártani, és Európában - legalábbis egy bejegyzés tanúsága szerint - nem is volt sikertelen, csak aztán jött a Japán konkurencia, és ez sok európai kismotorgyár, így a Flandria számításainak is igencsak kereszbe tett. A Flandria 1981-ben volt kénytelen motorgyártását leállítani, de kerékpárokat továbbra is forgalmazott.
A Flandria nem csak kerékpárokat és mopedeket gyártott
A márkát tehát a tankon lévő matricáról tudtuk, de a típus megállapításával kapcsolatban még gondban voltunk.
Az első ránézésre is látszott, hogy valami 70-es évekbeli ritkaságról lehet szó, de ha az ember beüti a keresőbe a Flandria és a 'mobylette' vagy 'cyclomoteur' szavakat (ezek franciául a mopedre utalnak), akkor mindenfélét látni fog, csak olyat nem, amilyet keres. Mert bár kicsit mindegyik hasonlít, de vagy a tankja nem olyan, vagy a sárhányója, vagy a felfüggesztése stb., szóval mindig van valami eltérés, márpedig ha pontos típust keresünk, akkor a részletekre is ügyelnünk kell, van, hogy csak hajszálnyi eltérések mutatkoznak különböző típusok, altípusok és évjáratok között.
Odáig biztos volt, hogy Flandria, de a pontos típust csak hosszabb kutakodással lehetett megállapítani
Aztán némi kutakodás után rám kacsintott egy az Ottóéra kísértetiesen hasonlító moped egy hirdetésben. Ekkor vált bizonyossá, hogy a 70-es évek elsőre jó tipp volt, a belgiumi eladó egy 1974-es példányon szeretne túladni, és a típus is innen tudható: 037 AFA.
A kis Flandria sajnos porlasztónyűggel küzd, ezért nem volt lehetőségem kipróbálni, de mopedgyűjtőknek, kismotor-fanatikusoknak finom csemege lehet. Első ránézésre a motor érdekessége, hogy a VDO által gyártott sebességmérője 120-ig van skálázva. Ugye mondanom sem kell, hogy ez igencsak irreális elgondolás, inkább arról lehet szó, hogy a Flandria gyárban ugyanazt az órát tették bele több kismotorba. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a motor gyárilag Magura fékkarokat kapott, illetve, hogy a porlasztó a forgattyúsházhoz csatlakozik.
A porlasztó a forgattyúsházhoz van rögzítve
Az Ottó által az enyészettől megmentett másik kismotor egy Gilera EC1-es. Korábban már megmustráltunk egy Gilera CBA mopedet, de akkor azt nem tudtam kipróbálni. Most viszont a Gilera EC1-gyel - merthogy róla lesz szó - tudtam menni egy kis kört. Rögtön feltűnik, hogy a motorka két aprócska keréken gurul, bár a kerekek legfeljebb csak mopedes méretekkel mérve kicsik, mert tulajdonképpen tök normál kisrobogóméretről van szó. Attól tartottam, hogy a kis kerekek, illetve a magas és keskeny kormány miatt kicsit bizonytalan lesz az úttartás, de csalatkoznom kellett, a 3 coll széles és 12 coll átmérőjű gumik (pontosabban ez utóbbi a felni mérete) nem okoznak bizonytalanságot, talán csak az első 1-2 kanyar szokatlan valakinek, aki inkább 17-es kerekekhez szokott. 
Mokány
A dinamikus elindulást variátor segíti, és bár itt a burkolatból egy pávián kiharapott egy darabot (legalábbis pont úgy néz ki), ez a funkcionalitást nem befolyásolja. Viszont száguldásra ne számítsunk: az óra sajnos nem működött, de az 50-et is megfutó 103-as Peugeot-mnál érezhetően lassabb a kis Gilera, úgy 35-40-ig tudná magát feltornászni a szabadságon lévő mutató, ami a gyáriak által megadott mindössze 1 LE-s teljesítmény fényében nem meglepő.
A kis kerekek alapján arra gondolhatnánk, hogy nyilván alacsony termetű embereknek készült a motor, de igazából az ülés erre rácáfol. Egy ügyes trükkel ugyanis a gyárban néhány centivel hárébb helyezték a megszokottnál, így motorozás közben nem az volt az első gondolatom, hogy majomként ülök egy köszörűkövön, még ha kívülről a 100 kilómmal feltehetőleg így is nézhettem ki.
Csak két utcahossznyit mentem, de a fékek még e rövid próba alatt is nagyon biztató benyomást keltettek. Ilyen határozott fogáspontú fékekkel talán utoljára a Honda Caminón találkoztam, és igen rövid úton megállítják a kis Gilerát.
Kicsit hátratolták az ülést
Az első teleszkópon a porvédők azt sejtetik, hogy gyárilag olajcsillapítású a rugózás, bár hogy most van-e benne olaj, nem tudom, de ez mopedes viszonylatban mindenképpen unikumnak tekinthető. A váztankos kialakítás már kevésbé: 4 liter keveréket tudunk a vázba tölteni, ami a gyári fogyasztási adatot figyelembe véve 200 km-re elegendő. Bátrabbak túrázni is elindulhatnak vele, főleg, hogy a hátsó kerék fölötti csomagtartó meglepően masszív, ha megfogjuk, hogy odébbtegyük a motort, nem kell attól tartani, hogy a kezünkben marad. Egy nagyobb sporttáska felgumipókozva meg sem kottyan neki - mondjuk én mopeden legutóbb 30 kilónyi társadalomtudományi folyóiratot szállítottam.
Kicsi a bors, de nem is annyira kicsi
Mivel a Gilera már ekkor a Piaggio csoport tagja volt, az EC1 számos tekintetben kompatibilis egyik vagy másik Piaggio-modellel. A blokk és az egész hajtás állítólag a Ciaóból származik, szóval szükség esetén ezen alkatrészek utánpótlása nem jelenthet gondot, bár reméljük, erre nem nagyon lesz szükség.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.
