‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

Az okos ember mások kárán tanul, szokták mondani, ami tényleg nem hülyeség, de az a helyzet, hogy ha csak elmondás alapján ismerném a CB-m felkavaró történetét, egy szót se hinnék el belőle. Nyilván én vagyok a hülye, hogy az A-s jogsi megszerzése után olyan megbízható rendszámos motort kerestem, ami nem túl drága, ha rutintalan motorosként egyszer-egyszer elborulok vele, nem keletkezik benne nagy kár, és azért viszonylag gyenge, hogy ezzel is korlátozzam vezetéstechnikai tudásomat messze felülmúló száguldási hajlamomat.

Na így került a képbe 2013 februárjában a már akkor is veterán kis Honda CB 125-ös. Nagyon szimpatikusnak tűnt a dolog, hivatalos japán-olasz koprodukcióról van szó: a japánok adták az erőforrást és a vázat, az olaszok meg minden mást, amihez jól értenek: a Grimeca felniket, a Paioli első teleszkópot és a Dellorto porlasztót. Lukáccsal Budapestről majdnem a román határig autóztunk, ami sajnos már előrevetítette, hogy meg fogjuk venni, hiszen egy egész nap szívás és 500 kilométer megtétele után üres kézzel az ember nem tér haza.  

Még felújítás előtt a Velencei-tónál. 

Már a motor megtekintésekor baljós fellegek sűrűsödtek a fejünk felett. Legelőször is az eladónak nem volt a motorhoz megfelelő akksija, úgyhogy "vegyétek az öletekbe" felkiáltással adott egy nagyobbat, hogy azzal próbálkozzunk. Valószínűleg egy korábbi út során valahogy így sikerülhetett a tulajnak a kifolyó akkusavval a tankon a festéket megfolyatni.

Lukács ment elsőnek, mégiscsak bátrabb és jobban ért a műszaki dolgokhoz, mint én, hátha ő meglát/meghall valamit, amit én nem. Sok lehetősége erre nem volt, mert 20 méter után leállt alatta a motor, és többet el sem indult. Ez volt a második erős jel, hogy el kéne felejteni a dolgot. De mi nem tágítottunk, és Leonidaszként kéjes örömmel rohantunk biztos vesztünkbe. Megvettem a motort, bedobtuk a 205-ös Peugeot-ba (jó, kicsit kilógott), és hazahoztuk. 

Ez egy másik kis tó valahol Göd környékén, de már baromira nem emlékszem a nevére. Talán Kacsaúszta-tó?

Itthon kiderült, hogy a próbaúton a leállást egy szétcsúszott vezeték okozta, összetoltuk, és vígan motoroztam a februári télben, majd valamennyit tavasszal is, aztán elkezdtek csőstül jönni a gondok. Eleve gyanús volt, hogy a motor 95-ös benzinnel néha becsörög. Már itt sejtenem kellett volna, hogy valami nem kerek, de az indokolatlanul optimista forgatókönyvet követtük, és kipróbáltuk 100-as benzinnel, azzal jó volt. A motorról nem sok infót találtunk a neten, így arra tippeltünk, mivel ez a léghűtéses blokk papíron 14 lóerő (ennyit azért megtaláltunk), lehet, hogy a magasabb oktánszámú benzint szereti. Úgyhogy elkezdtem a 100-as prémium benzineket tankolni, nem is csörgött semmi egy ideig, aztán egyszer csak egy nagy csatt, és vége lett a dalnak. Elszállt a hajtókarcsapágy. 

Tizenkilencezervalahányszáz kilométerrel az órájában vettem, de a korábbi tulaj óracsoportot cserélt, szóval a valós futásteljesítmény jótékony homályba burkolózik

Kiszedtük a blokkot, elvittem egy szervizbe, ahol már ahhoz is kb. 1 óra telefonálgatás és tanakodás kellett, hogy a bele való hajtókart a katalógusból kiválasszuk. Ez valamikor 2013 késő tavaszán lehetett, baromira nem örültem, hogy a szezonban tettre kész friss motorosként egy hónapig nélkülöznöm kell a gépet, főleg, hogy a gépműhelyben a vezérműláncot hajtó aszimmetrikus fogaskereket fordítva sajtolták vissza a főtengelyre, és ezt csak akkor láttuk, amikor elkezdtük a blokkot berakni. Visszavittem a szerviznek, ők visszaküldték a gépműhelybe, újabb néhány hét, és már kész is volt. A szerviztől egy árva forintnyi kártérítést, de még egy bocsit se kaptam, valószínűleg úgy gondolták, hogy az 50.000 forintomért még ők tesznek nekem szívességet. A nevüket nem írom le, nincs most idegem emiatt cicaharcolni, de ha valakit érdekel, privátban szívesen elmondom. 

A blokk már hengerfej-felújítás után

Az új hajtókarral ismét sikerült pár száz kilométert megtennem, amikor is a motor éktelen füstölésbe kezdett. Gyűrűtörésre gyanakodtunk, de a helyzet rosszabb is volt, meg jobb is: a dugattyúból tört le egy darab. Hogy miért? Mert belevertek a szelepek. Vajon ez hogyan lehetséges, ha a vezérlés a helyén van, és feltételezhetően a vezérműlánc sem ugrott át? Hát úgy, hogy nem a bele való dugattyú volt benne, hanem valami kínai fos, ami 1-2 mm-rel magasabb volt, mint a gyári. Hogy erre honnan jöttem rá? Hát úgy, hogy 2014-ben a februári tavaszban Lukáccsal elmotoroztunk Gyöngyösre az Omega Motor Kft-hez (az ő nevüket örömmel írom le, mert nagyon segítőkészek voltak), és megvettem a bele való T.K.R.J. dugattyút. Nem is csörgött be többet a 95-össel, és tulajdonképpen a saját káromon a szirszar hórihorgas kínai dugattyútól is megszabadultam. 

Már új fényükben pompáznak a felnik és a váz

Ezt követően talán 2000 kilométert is sikerült beletekernem nagyobb meghibásodások nélkül, amikor elkezdett egyre zavaróbbá válni a blokk rángatása, úgyhogy a szétkopott Dellorto helyett vettem egy újat, és közben a blokk is kopogni kezdett. Vagyis hát mindig is kopogott valamennyire, de ekkor már nagyon feltűnő volt. Leszedtük a hengerfejet, már ott látszott, hogy a siklócsapágyakba belemart a vezérműtengely, de annyira, hogy már kotyogott benne. Valószínűleg nem kapott olajat. Fogtam magam, és elvittem egy gépműhelyes szakihoz, aki első körben a kukába dobást javasolta, második körben 50.000 forintért hajlandó lett volna megcsinálni. Nekem ez akkor túlzásnak tűnt, úgyhogy elkezdtem más megoldások után nézni, de végül nem jártam sikerrel, és közben újabb másfél év eltelt, úgyhogy végül mégiscsak megléptem a hengerfej-felújítást egy másik gépműhelyben - ugyanannyiért. 

A gépműhelyben jó pár hónapot elmolyoltak vele. Mikor visszakaptam a hengerfejet, gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és beleugrottam a részleges motorfelújításba. Lefújattam az alufelniket, a vázat, az első sárhányót, az első lámpa házát, kapott új kormánycsapágyat és kerékcsapágyat, két új Metzeler gumit, a telóba új szimeringeket és olajat, a gyengélkedő trafó helyére pedig egy másik trafót, és most az elszakadt kuplungbovdent is megcsináltatom - horror áron.

Az összerakás valamelyik utolsó fázisában

Most úgy áll a dolog, hogy eddig -  a vételáron felül  - belelocsoltam a projektbe kb. 250.000 forintot, de még mindig nem értem a végére. Most következne a hátsó telók felújíttatása, a tank fényezése és az ülésidom festése, a kipufogó krómozása és a henger fúratása. De nem érzem magam motiváltnak. Az elmúlt 5 évben a motorral kapcsolatos sorozatos szívásokba meglehetősen belefásultam, összesen 6000 kilométert mentem vele, de amikor ment, nagyon élveztem.

Útelágazódáshoz érkeztem. Vagy megtartom, és befejezem a felújítást, aztán megpróbálom az OT-n átlökni, vagy eladom, és a pénzen elmegyek nyaralni. Vészforgatókönyvként esetleg az összes motoromat eladom, veszek egy gyári állapotú Suzuki Swiftet egy nemdohányzó svájci nyugdíjas orvos házaspártól, és hagyom ezt az egész kibaszott motorozást a fenébe.

Jó, a vészforgatókönyv egyelőre nem reális, de a dolog azért kétesélyes, mert az egekben lévő frusztrációs szintem azt mondatja velem: ennek a motornak mennie kell. A problémák nagy részét már orvosoltam, de a maradékra már nem nagyon van pénzem és energiám. 

Most így néz ki...

Ami miatt viszont megtartanám: egyrészt imádok vele menni, városba abszolút ideális, a 14 ló pont elég,  mindenhol elfér a kocsik között, szükség esetén utast is tudok magam mögé préselni, stílusos, veterán, az emberek rácsodálkoznak az utcán, és a gyári kipufogója is öblösen szól, a hang alapján az ember simán egy mérettel nagyobb motor érkezésére számítana. Másrészt fogalmam sincs, hogy el tudnám-e normális (értsd: nem megalázóan alacsony) áron adni, bár az némi bizakodással tölt el, hogy S51-es Simsonokat és ETZ MZ-ket is hirdetnek két-háromszázezerért. Egy veterán Honda csak ér annyit, mint egy S51-es Simson? Vagy nem?!

Szóval egyelőre nem tudok dönteni, egy napon belül többször is képes vagyok a "soha nem adom el" és a "megyek, és belököm a Dunába" fázis közötti ingajáratra felszállni.

... a másik oldaláról meg így

Hogy ki venné meg, nem tudom, de legszívesebben egy olyanoknak adnám el, akik értő módon be tudnák fejezni a felújítást. Mivel még nem szántam rá magam az eladásra, árat sem írok, de az biztos, az esetleges leendő tulaj nem zsákbamacskát venne: elég pontosan el tudom mondani, mi hogyan működik vagy nem működik. Ahogyan az iménti posztból is láttátok, a nyűgöket sem rejtettem véka alá, sőt a poszt tulajdonképpen leginkább a nyűgökről szól. Igazából csak azt nem értem, hogy a fenébe lehet egy motoron ennyi mindent tönkretenni.

Minden épeszű meglátást szívesen fogadok. A fikázásnak nyilván nem örülök, de egye fene, ha valakinek ettől lesz jobb a napja, azt is lehet, az én hangulatomat már úgysem fogja tovább rontani.

A motorral kapcsolatos korábbi írásaimat itt és itt találjátok.

‹⊗›

Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.

‹⊗›

ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ   ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ

Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a  mopedblog@indamail.hu címen jelezheted.