‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
Andor, a Moped blog egyik törzsolvasója egy Piaggio Ciao boldog gazdája, a kis mopeddel megtett egyik túrájáról bő egy évvel ezelőtt be is számolt itt a blogon. Bár a mopedezést nem hagyta abba, azért elkezdett a nagyobbacska, gyárias állapotú motorok felé kacsingatni. Így tett szert - külföldről - egy príma kis Honda CLR 125 CityFly-ra, a beszerzés történetét pedig alább olvashatjátok.
Rohangálós motornak egy 125-ös egyébként szerintem is ideális, a 103-as Peugeot mellett mind a mai napig rendszeresen használom a veterán CB 125-ösömet.
⇩ ⇩ ⇩
Sok-sok nézelődés, fórumolvasás, véleményezések után 2018. december 17-én sikerült megvásárolnom az első „nagy”motoromat, egy Honda CLR-125-öst.
Kezdeném az elejéről, de ígérem, rövid leszek. :)
37 évesen, a B125-ös jogsi megszerzése után rájöttem, hogy mi van, ha 150-es v. 250-es motorra ülnék, és nem lesz elég a papír, így gyorsan elmentem és gyorsan jelentkeztem is a csak különbözeti gyakorlati vizsgát kívánó „A” kategóriára, amit meg is szereztem, és elkezdtem nagyobb köbcentis eladó motorokat nézegetni. Persze mindig kell egy határt húzni és kompromisszumot kötni, és amikor olvastam a Moped blog cikkeit, valamint a véleményeket, egy Honda Foresight 250-est tettem meg etalonnak. Ezeket böngésztem a neten, és itthoni vásárláson, valamint külföldi behozatalon egyaránt gondolkoztam. Közben ráakadtam egy hirdetésre egy Budapest melletti kisvárosban, ahová úgy indultam el Bajáról, hogy el is hozom. Elszánt voltam, mert akartam valamit … venni. Az eladó nagyon korrekt volt, kipróbáltam a motort egy rövid távon, de mivel még nem vezettem nagyrobogót kis kerékkel, igen furcsa volt a rosszabb minőségű próbaúton. Elsőre nem is indult a motor. Külsőleg átlagos kinézetű volt, de a burkolatokon voltak sérülések. Nem láttam be alá, és az első 10 percben jött egy sugallat, hogy NEM ilyen motor kell nekem.
Kb. 300 km és egy fél nap volt a ráfordítás ára, de kellett ez a kijózanító pofon. Tovább keresgéltem az interneten, de élőben nem néztem meg több járművet. Elment a kedvem, majd lassan azért csak visszatért. Sok gondolat keringett bennem a japán körváltós gyöszöktől kezdve az 500-as Honda NX-ekig. Mivel már 40 is elmúltam, nem a sebesség varázsa számít, inkább az a fontos, hogy megtanuljak motorozni egy rendes motorral. Igaz, hogy vizsgán egy 650-es Suzuki GS-t terelgettem hiba nélkül, de azóta már eltelt 2 év, és nem ültem nagymotoron. Márpedig azt vallom, hogy kell nekem az a bizonyos lépcső, főleg a motoroknál. Felállítottam több szempontot az olvasói/nepperes vélemények alapján: váltós motor, 125-ös, enduró, egyszerű szerkezetű és japán legyen. Így került képbe a Honda CLR 125 CityFly, az XR 125, az NX 125 és a Suzuki RV125 Van Van.
Ezek közül a CLR 125 a legkisebb teljesítményű, én mégis mellette tettem le a voksom, mert számomra a klasszikus motor megtestesítője: küllős, váltós, 4 ütemű, léghűtéses és nagy kerekű. Majd elkezdődött a keresgélés. Fél év telt el, de Magyarországon 1 darab se akadt. Külföldi oldalakon jóval több van eladó. De egy motorért Németországba, Franciaországba vagy Svájcba menni? Nem akartam ennyit áldozni rá, maximum egy kirándulással összekötve.
Telt-múlt az idő, mikor az osztrák Willhaben oldalon 2018 novemberének elején 2 példány is felbukkant. Az egyik nagyon megtetszett, és ráadásul Bécsben volt. Felcsillant a szemem.
Előtte elolvastam a Totalbike-on, meg a Moped blogon a motorbehozatal feltételeit, és nekivágtam.
Regisztráltam a Willhabenre, felvettem a kapcsolatot az eladóval, kértem tőle nagyított képeket a motorról, legalább 15-20 emailt váltottunk. A képeken nagyon szép állapotúnak látszott a motor, hátsó dobozzal, szélvédővel. Nem beszélek németül, csak tanultam az iskolában úgy 20 éve, úgyhogy erre a kis tudásra és a fordítóprogramokra alapozva mertem elindulni december 17-én Bécsbe, egyenesen a motorért. Az utolsó emailemben kértem az eladót, hogy engedjen annyit az árból, amennyi a 800 km-nyi útiköltségem lenne, ez kb. 150 Euro. Azt mondta, hogy természetesen rendben van, ha már ekkora utat megteszek!
Szóval kimentünk, megkerestük a címet: egy cégnél tárolta a motort zárt helyen, nagyon kedves horvát származású, de már osztrák állampolgár (középvezető). A CityFly-t kipróbáltam a cég udvarán, a hideg motor elsőre beindult. Igazából csak pár métert mentem, mivel úgy láttam, hogy nincs semmi átverés, nem akartam hogy egymás idejét raboljuk. Így megvettem a motort 1200 Euróért.
Az eladó elvitt a saját kocsijával a közeli „közlekedési irodához” kivonatni a motort a forgalomból, és leadta a rendszámot. 3, azaz három perc volt az egész ügyintézés! Majd az Ő cégéhez behívott kávéra, ott írtuk meg a papírokat és a kétnyelvű adásvételit. Segített a kis Hondát berakni a furgonunkba, még takarófóliát is ideadta, amivel a motort addig letakarta, és teli tankkal kaptam meg a motort, az összes papírjával, szervizkönyvvel és 2 kulccsal egyetemben. Elköszöntünk egymástól, és kérte, hogy majd jelezzek, hogy biztonságban hazaértünk! Sőt, ha netalán kell még valami dokumentum, akkor szóljak és intézkedik, küldi. De szerintem mindent megkaptam, hogy itthon majd tavasszal forgalomba helyezhessem. Amúgy 2019. májusig még érvényes a Pickerlje (a kinti forgalmi vizsgája).
Most itthon zárt helyen telel át, majd tavasszal egy szervizes átnézi, és remélem, mehet is vizsgára.
Köszönöm Andornak, hogy megosztotta a CityFly beszerzésének történetét. És érdeklődve várom majd a motorral kapcsolatos tapasztalatait, miután tavasszal forgalomba helyezte.
‹⊗›
Extra érdekességekért és semmire sem jó hülyeségekért lájkold a Moped blog Facebook-oldalát.
‹⊗›
ⓜ ⓞ ⓟ ⓔ ⓓ ⓑ ⓛ ⓞ ⓖ
Ha van olyan mopeded vagy érdekes kismotorod Budapesten, amit egy rövid tesztre szívesen kölcsönadnál, akkor ezt a blog Facebook-oldalán vagy a mopedblog@indamail.hu címen.
