A múlt héten a Görbe Nórával készített Linda-napi interjút adtuk közre, úgyhogy logikusan adja magát, hogy most közelebbről is szemügyre vegyünk egy Babettát.

A Jawa Babetta Magyarországon még ma is a népszerűbb járművek közé tartozik, bár egy jelentős részük a gyártás megkezdése óta valószínűleg már széthullott és/vagy donorként végezte, a maradék meg gyaníthatóan Budapesten kívül a templom-vegyesbolt-faluház aranyháromszögben édesíti meg gazdájának ráérős mindennapjait. (Mondjuk pont tegnap láttam egy motoros kollégát szürke 210-es Babettán a Nyugatinál, akit ismeretlenül ezúton is üdvözlök.) Blogunk lelkes olvasói talán emlékeznek rá, hogy pár hónapja már napirendre vettünk egy Jawa Idealt. De egy mopedes blog Jawa Babetta nélkül olyan, mint egy Kiszel Tünde-naptár Donatellácska nélkül. Úgyhogy biztos, ami biztos, most Sanyi Babettájának történetét tesszük közzé. (A modell átfogó történetével és technikai specifikációival többek között itt lehet részletesebben megismerkedni, mi ezekre most nem fogunk kitérni.) 

 "Egy mopedes blog Jawa Babetta nélkül olyan, mint egy Kiszel Tünde-naptár Donatellácska nélkül"

Néhány nappal ezelőtt pont a Linda-interjú adta Sanyinak az ötletet, hogy 1979-es évjáratú szalonállapotú 207-es Babettáját megtekintésre és kipróbálásra nagylelkűen felajánlja. Fogtuk hát magunkat Lukáccsal, a régebbi motorok avatott szakértőjével, és egy tavaszias hangulatú, verőfényes, motorozáshoz már-már ideális téli napon Michelin-babának öltözve Biatorbágy felé vettük az irányt.

"Biatorbágy felé vettük az irányt"

A Babettát Sanyi a felesége nagyapjától örökölte, aki még a 70-es évek végén nem sokkal azután, hogy a boltból kitolta, eldőlt vele. Ez arra késztette, hogy a babettázást életveszélyes üzemként határozza meg, a kismotort pedig letámassza, majd soha többé elő ne vegye. Ekkor még szinte nullkilométeres volt. De hallgassuk meg - akarom mondani: olvassuk  - ezzel kapcsolatban magát a tulajdonost:

Hogyan lett Babettám?

Röviden: kaptam. Nem gyűjtöttem rá, nem vágytam rá - az ilyesmire ott volt a Simson. Mert a nyolcvanas évek végén alapvetően a Keravillok kirakatában ez a két kismotor volt kiállítva. A Simosonról is tudtam, hogy "kismotor", de akkor is motor, ez meg olyan kis legalja motoros jármű, amilyen a Lindának is van. Nem véletlen, hogy az Üvegtigrisben húsz évvel később megint csak Babetta az a járgány, amelyik abszolút nem kemény.

Aztán végül 17 évesen Yamaha Champet vettem, majd Simson Schwalbét, eközben ez a Babetta egy székesfehérvári garázsban pihent. Még meg sem születtem, amikor 1979-ben egy fehérvári órás bácsi megvette magának, hogy majd jó lesz az neki a városban. Voltak fiatalkorában motorjai, aztán ötven után jött a nosztalgia, és az autó mellé vette ezt. De nem vált be: egyszer elesett vele, vagy csak felborult a motor, nem tudni már, de a pedálgumik, a markolatok alapján vadonatújnak mondták öreg szerelők, akiknek itt-ott megmutattam. Mert aztán 2010-ben a feleségem nagymamájától megkaptam ajándékba. A sógoromnak ennél kettővel keményebb járművek megjelenése is kevés. Fel sem merült, hogy ő kapja, hiszen én vagyok a régi járművekre bekattanva. Igazából a kétféle Babetta 207-es színből nekem a sárga jobban bejött volna, de ilyen feltételek mellett az ember ne válogasson.

Szereltem rá egy biciklire való sebességmérőt, ami szerint a legvége kb. 50, de csak ha jön egy kis lejtő, ami átsegíti a 38-40 km/h-n. Utána "könnyedén" eléri a 48-at is. Jelenleg még nincs 900 km benne. Eddig bírtam a budapesti forgalomban a Babettával. Mert hogy egy csuklósbusz ellenfél legyen a piros lámpánál, az már tényleg életveszély. Ha összeszedem magam, biciklivel legyorsulom. Ez a motorka arra jó, hogy gyér forgalom mellett, sík úton elvigyen egy embert negyvennel.

 Sanyi

Mondanom sem kell, Sanyinál a Babetta nagy becsben van tartva, széltől-esőtől-hótól védett helyen tárolja (ezt bárcsak én is elmondhatnám a Puch Maximról), minden évben egyszer-kétszer beindítja, megy vele egy kört, aztán leállítja. Ez magyarázza, hogy a Babettán minden teljesen eredeti, még a gumi is. Jó, tudom, hogy a gumi az állásban is kiválóan tönkre tud menni, de a 70-es években a csehszlovák gumiipar (vagy lehet, hogy a hadiipar?) valamilyen titkos receptúra alapján képes volt olyan gumit gyártani, ami még 40 év elmúltával sem vált bakelitté. Kopás meg ugye mitől lenne rajta? Még pár évet - főleg ilyen kímélő üzemmódban - simán kibír, különben is, Csehszlovákiát már így is több, mint húsz évvel túlélte.

Habemus Babettam - Felszállt a fehér füst, de itt ez most nem új pápát jelent

Miután megérkeztünk a helyszínre, kellett azért egy kicsit bűvészkedni a motorral, de a rutinos kolléga negyed óra alatt pöfögésre bírta. A tavalyi benzin maradéka belekötött a benzincsapba, ez okozta az indítási problémát, de takarítás és pár másodpercnyi tekerés után már járt is a csehszlovák járműipar remeke, mégpedig a jeladós gyújtásnak köszönhetően igen stabilan. (A Jawa Babetta volt talán az első kismotor a világon, ami megszakító helyett elektronikus gyújtást kapott.) 

Eredeti Jikov benzincsap, ahogy illik

A futásteljesítmény fényében és a szakszerű tárolásnak köszönhetően a motor hibátlan állapotú, karc, kopás, törés, hajlás stb. nincs rajta, sőt, még a benzinbetöltő nyílás körüli filc borítás is megvan, ami a tankolásnál óvatlanul mellécsöpögtetett üzemagyagtól hivatott a gyári fényezést megóvni. És szerencsére a nem túl esztétikus - bár kétségkívül praktikus - klasszik füles bevásárlókosár sem került fel a motorra. 

A tesztelt példány egysebességes automata kivitel, már nem fix, hanem rugós hátsó felfüggesztéssel. Az 1,8 Le-s csúcsteljesítménynek és a rendelkezésünkre álló egyetlen sebességfokozatnak köszönhetően a lámpánál még egy pótos IFA-val is eleve csak az esélytelenek nyugalmával kelhetünk versenyre, de mindez a nyugodt poroszkálásra azért elegendő. A fogyasztás Sanyi mérése alapján 1,7 literre jön, de azért ő nem nyélgázon húzza a mopedet, mint egyesek (khm). Mindazonáltal a kedves babettás olvasókat arra biztatnám, hogy kommentben nyugodtan nyilatkozzanak saját mérési eredményeikről, illetve a konstrukció megbízhatóságával/megbízhatatlanságával kapcsolatos tapasztalataikról, egyéb babettás élményeikről.

A Babetta mellett - de leginkább helyett - Sanyi egy pár éves Honda Leaddel jár, ami fogyasztani nem nagyon fogyaszt,városi és rövid városon kívüli szakaszokra pedig éppen megfelel. Nem kis részben a hatalmas ülés alatti rekesz miatt vette meg, ahová egy túlméretes szerszámos láda is simán befér, és még valamennyi hely is marad mellette. Na meg a tetemes kedvezmény is a Lead felé billentette a mérleget, ez a példány ugyanis kiállítási darab volt, két évet pihent egy Honda-szalonban, mielőtt Sanyi lecsapott volna rá.

A tulaj és az ő szalonállapotú Babettája

Emellett a motoros flottában van még egy 1963-as gyártású Pannonia T1 és egy Simson Schwalbe is, de ezek sem futnak sokkal többet egy évben, mint a Babetta. A végtelenül megbízható Lead ugyanis univerzális szolgálatot teljesít.

S hogy milyen volt menni a Babettával? Paradox élmény. Egyrészt a Puch Maxim erősebbnek érződik, pedig papíron nagyjából ennyi lóerő lehet. Másrészt viszont a Babetta jóval halkabb; mondjuk ez kimondottan nem lepett meg, a Puch hangtompítóján ugyanis a lukakat a rendszeres eldugulás miatt nagyobbra kellett fúrni. Összességében tényleg olyan érzés volt a Babettával pöfögni, mintha új motoron ülne az ember. Nem csörgött, nem zörgött, úgy általában: nagyon egyben volt. Ha beszélni tudna, akkor a végtelenül megbízható elektronikus gyújtás akár egy Budapest-Gárdony-Budapest túrára is rá tudna venni. De akkor a praktikum oltárán mégiscsak rásírnám azt a klasszik füles bevásárlókosarat. 

Ha van a birtokodban olyan pedálos kismotor, amiről még nem írtunk a blogon, és egy rövid tesztre Budapesten vagy környékén szívesen kölcsönadnád, hogy írjunk róla, akkor ezt jelezd kommentben, és felvesszük veled a kapcsolatot. (A felhívást egyébként itt találod.)